He?

Bolondok hajóján : zene mellett, minden "behozott" és magánvélemény, esemény, történet, téma ütközhet az Életről. Szabadon. (Még!) :-DDD

sörcsap nagybaszónak

Miva'?

 

 

És a főd forog tovább!

 

Beszótak:

Esik-e wazze?


Számojjá csapos!

Naptár

május 2022
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Krassó György, az október embere...

2019.10.23. 08:00 guma

A 2012. 10. 23.-i poszt frissítée megemlékezésekkel, illetve "újratemetés" hírével valamint Orbán és Krassó telefonbeszélgetése...
Krassó György János közismert nevén Krassó Gyuri) a szocializmus értelmiségének ellenzéki, bolondos, de radikális figurája közismert ellenzéki szereplője 1932 október 19-én született Budapesten.
Krassó György a Corvin-közben tartott '56-os megemlékezésen 1989. október 22-én
Fotó: MTI

Ha érdekel, akkor még itt is olvashatsz Krassó Györgyről egy összeállítást:

https://offforever.blog.hu/2017/10/22/krasso_gyorgy_aki_beszolt_a_rendszervaltoknak

1946–1952 között volt a kommunista párt tagja, ahová korengedménnyel lépett be. A csepeli vasgyárban 1951-ben horizontál-esztergályos oklevelet szerzett, amivel 1951-től a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen munkásfiatalként érettségi nélkül tanulhatott tovább. 1955-ben, az államvizsgái előtt kizárták az egyetemről, ahol csak 1976-ban szerezhetett diplomát. 1977-ben doktorált közgazdaság-tudományból.

Az 1956-os forradalomban részt vett a Rádió ostromában, majd a fegyveres és az illegális ellenállásban, valamint haláláig a különböző ellenzéki mozgalmakban. 1957-ben tízévi börtönbüntetésre ítélték, de 1963-ban amnesztiával szabadult. Majdnem élete végéig rendőri felügyelet alatt volt.

Előadója volt az 1980 körül működő "repülő egyetemnek", a Hétfői Szabadegyetemnek, 1981-ben 10 embert beidéztek, miután a szabadegyetemen megemlékezést szervezett az 1956-os forradalomról.

1982-ben „Magyar Október” névvel saját szamizdat kiadót hozott létre. 1985-ben Londonban meglátogatta haldokló bátyját – ekkor kért és kapott menedékjogot Nagy-Britanniában. A Szabad Európa Rádiónak és a BBC-nek dolgozott. Csak 1989-ben Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésére tért vissza Magyarországra, de – Bokros Péter emlékezése szerint – csak egy súlyos csalódással lett gazdagabb (ld. itt). Megalapította a Magyar Október Pártot, amely nem jutott be a Parlamentbe.

"Három nappal Nagy Imre újratemetése előtt érkezik haza, és azonnal elhatározza barátaival, hogy külön megemlékezést szervez a Hősök terén azoknak a névtelen forradalomároknak az emlékére, akiket az újratemetésen a hatodik, üres koporsó jelképezett.Elégedetlen ugyanis a hivatalos szervezéssel, mivel nem szónokolhat akárki, egy szervezőbizottság dönt arról, ki mondhat beszédet. A külön megemlékezés végül elmarad, Mark Palmer akkoriban Budapestre akkreditált amerikai nagykövet az utolsó pillanatig győzködi, hogy álljon el ötletétől, mert ez veszélybe sodorhatja az újratemetés egészét. Cserébe Krassó és néhány barátja az MTV Napzárta című műsorában szerepelhet, akkor a frissen zászlót bontó Magyar Október Párt alapítóiként nyilatkoznak meg. A pártalapítást az motiválta, hogy nem tartották legitimnek az akkor zajló háromoldalú tárgyalásokat (Ellenzéki Kerekasztal, MSZMP, szakszervezetek).A Magyar Október Párt alig másfél éves érdemi működése Krassó egyik főműve. A politikát humorral keverő formációban e sorok szerzője nyert korkedvezményes felvételt, igaz némileg hamarább, nem 14, hanem 13 évesen. De Krassót már gyerekként sikerült megismerni. Fő utcai lakásában árulta a szamizdatokat, állandó viselete egy jellemzően színes alsónadrág volt. De mit sem változott mindez, amikor Krassó visszaszerezte Fő utcai lakását, már mint pártalapító.A Magyar Október Párt első látványos akciója a Münnich Ferenc utca visszakeresztelése volt Nádor utcává, először békés eszközt választottunk, vagyis szigetelő szalaggal áthúztuk Münnich nevét és alá szögeltük a Nádor utcát kartonból, ezt azonban addig, amíg Kádár János temetése alatt megkoszorúztuk az ’56-osok sírját, az arra illetékes hatóságok leszereltek. Két nappal később már ragasztottunk: az utcatáblára helyeztük a Nádor feliratot, de még ezt is le tudták szedni, végül jött újabb pár nap múlva a drasztikus megoldás, amikor a Münnich Ferenc utca nevét piros festékkel lefestettük és rákerült a Nádor felirat. Ez már napokig a helyén maradt, amíg a Fővárosi Tanács újra nem gyártatta a táblákat. Ezután azonban már csak néhány hónapot kellett várni arra, hogy visszanyerje régi és mostani nevét is a Nádor utca.Egy másik emblematikus akció volt, amikor Csepelen, Óbudán és Újpesten a közelgő áremelésekre célozva zsíros kenyeret és rántott levest osztottunk annak demonstrálására, hogy nem sokára már erre se futja majd.  A párt indulójának ide vonatkozó rigmusa a Popey, a tengerész dallamára: A Magyar Október Párt/Pisztoly helyett levest ránt/A zsírós kenyeret vedd el, amíg lehet/Ki tudja mi vár reánk.A Városligetben bemutatott népszínmű a Nemzeti Kerekasztalt figurázta ki. A háromszögletű kerekasztal l lovagja a tárgyalóasztalnál csak olyan szavakat harsogott, hogy reform, demokrácia, de végül összekaptak a koncon, ami egy habostorta volt, és végül egymáshoz vágták. Ebben már komolyabb szerep jutott nekem, az életszínvonalat testesítettem meg, nyakamban egy életszínvonal-táblával egy létra tetején álltam, majd ahogy haladtak az események egyre lejjebb jutottam, végül már a színpadról is letaszított a narrátor Krassó, és, demonstrálandó, hogy az életszínvonal a béka segge alatt van, beletaposott a porba.A Magyar Október Párt volt az a szervezet, amelyik nem kapott egyetlen helyiséget sem, ezért az akkor még az MSZP székházaként funkcionáló fehérházat (most képviselői irodaház) foglaltuk el. A Rádiókabaré felvételét szervezték az egykori KB-ülésterembe, amire Krassó csak úgy volt hajlandó elmenni, ha viheti a pártját is. Érkezett is 15 belépő a sajátján kívül, így a Nádor utcai pártirodából táviraton értesítettük a potenciális párttagokat a megjelenés szükségességéről, hiszen akkoriban még csak elvétve volt telefon.Krassó egyebek mellett Tamás Gáspár Miklóssal, Torgyán Józseffel és Csurka Istvánnal viccelődött, de az igazi poén akkor jött, amikor mi tizenvalahányan nem távoztunk az épületből, hanem jelképesen elfoglaltuk az épületet. Nem volt túl kiterjedt sajtókapcsolatunk, így az a fotós lehetett csak ott, akinek előre szóltam. Az emberek nem hittek a szemüknek, fülüknek, Verebes István próbált alkudozni, hogy menjünk, de nem tettük. Arra kért minket, ha arra kerül a sor, azt hangoztassuk, hogy ő mindent megtett a távozásunkért. A párt meg is tartotta első jelképes képviselő-testületi ülését (ez volt a kvázi elnökség, elnök nélkül), aztán Winkler Gyula, MSZP akkori gazdasági igazgatója próbált a lelkünkre beszélni, hogy távozzunk.Nem hatott ránk ő sem, pedig megígérte, hogy megoldódik majd a székházgondunk, nem kell tovább szívességlakást használnunk. Közben a magyar sajtó megtudta, hogy mi nem távoztunk, és strázsálni kezdtek az épület előtt, az előtéri ruhatárnál ugyanis volt telefon, onnan pedig külföldi számokat nem, csak pestieket lehetett hívni. Így az MSZP büdzséjéből szerveztük meg a saját sajtónkat. Az újságírókat nem engedték be, mi nem akartunk kimenni. A médiamunkásoknak hajnali három óra felé azt mondták, menjenek haza, aznap már nem lesz semmi. Persze lett. A rendőrség nem volt hajlandó intézkedni, így a pártközpont civil ruhás biztonsági emberei tettek minket az utcára, nem sokkal a sajtó elzavarása után. Persze pártirodát nem kaptunk.A párt és elsősorban is Krassó úgy ítélte meg, hogy az ajánlási rendszer megszünteti az esélyegyenlőséget, mert a tömegbázissal nem rendelkező pártok képtelenek összegyűjteni az ajánlási szelvényeket. A MOP-nak csak 4 körzetben sikerült maradéktalanul begyűjtenie a szelvényeket, de ott se indult végül senki, mert az ajánlócédulákat egy nemzetközi sajtótájékoztató keretében elégettük. A választási bizottságok így már nem papírokat, hanem néhány tégelynyi hamut kaptak. A választási bizottságok persze nem vették nyilvántartásba a jelölteket, hiába érvelt Krassó azzal, hogy az nincs benne a törvényben, milyen halmazállapotban kell beadni azokat.A MOP a választási rendszer tarthatatlansága ellen újabb akciót szervett a tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján. 1990. március 21-én ledöntöttük a Münnich-szobrot és utána több mint egy hónapot sátraztunk a parlament előtt valóban szabad választásokat követelve.Nem voltunk egy túl profi párt, így a szobordöntéshez például egy villanyszerelő szerzett áramot az akkori Néphadsereg tér egyik BM-es házának biztosítótáblájáról, de a házlakók levették a kábelünket, mert nem ment a lift.Új áramforrás után kellett nézni, ami végül a villanypózna lett. Igen ám, de nappal volt, így nem volt áram a lámpában, de a szakember segített, bekapcsolta a park összes lámpáját, hogy legyen áram a flexnek, amivel lefürészeltük Münnich Ferenc szobrát.A sikeres szobordöntés után kezdődött a strázsálás. Április végéig maradhattunk, ekkor azonban a budapesti főkapitány betiltotta a folyamatos demonstrációt. A betiltásnak érvényt is szereztek, egy este megjött sok rendőr és mindenkit bekísértek, aki nem akart távozni, így szerény személyemet is, négy óra múlva mindenki szabad volt, a többieket még négyszer bevitték az éjszaka során, aztán már vissza se engedtek senkit.A mi kiebrudalásunk után is – akárcsak 2007-ben a Kossuth tériek után - felásták a sátrazásunk helyszínét, hogy újrafüvesítsék.Egy másik kertészeti élmény, hogy a párt szervezett egy antikommunista szombatot a Clark Ádám tér csillagtalanítására. (Virágokból volt kirakva a csillag a körforgalom közepén.) A terv szerint vörös körré alakítottuk volna a vöröscsillagot, de nem sikerült az akció, mert a Főkert megelőzött minket. Egy besúgó leadhatta a drótot, így mire nekiláthattunk volna az akciónak a vöröscsillagnak már csak a hűlt helyét találtuk.A MOP az önkormányzati választásokon már egyáltalán nem indult. Krassó elhatározta, hogy létrehozza az 56-os Szövetséget, ami talán ma is működik, 1990 nyarán aztán megkapta sokadik szívinfarktusát, hosszas műtétek és lábadozás után tért haza Londonból, ahol a roham érte.Onnantól a napi 5 doboz cigi helyett csak stikában szívott egy-egy slukkot, a taxisblokád idején pedig igazán elemében érezte magát.Véletlenül csöppentünk bele az egészbe, a Kossuth téren sok taxis parkolt 1990. október 25-én. Azt hittük az '56-os sortűz áldozataira emlékeznek, Gyuri mondott is egy ilyen tartalmú szónoklatot, de kifütyülték és értésére adták, hogy a benzinár miatt jöttek ki a térre. Gyuri igyekezett az események élére állni, szórólapokat gyártott és ott volt a Kossuth téren, illetve a hídfőkön, persze a tárgyalóasztalnál megint elárulták a népet az ő interpretációja szerint."

 http://index.hu/belfold/tegnapiujsag/2008/02/13/meghalt_krasso_gyorgy/

1991-ben szívinfarktusban halt meg.

2002. október 23-ától emléktábla őrzi a nevét Budapest I. kerületében, a Fő utcában.

Orbán Viktor Krassó György telefonbeszélgetés a FIDESZ...

Orbán Viktor Krassó György telefonbeszélgetés a FIDESZ megalakulásáról érdemes végighallgatni

Krassó és Zolika

Romantikus remete

– A remetéknek mindig igazuk van a politizáló püspökökkel szemben – emlékezett meg majd húsz éve a parlamentben a liberális Kőszeg Ferenc Krassó Györgyről. Vajon a Magyar Október Párt alapítója - 19 éve, ezekben a napokban halt meg - jós volt, demokrata, vagy lánglelkű performer? A ma újságíró Bogád Zoltán gyerekként csapódott Krassó mellé. Iskola helyett miatta árult szamizdatot és lett egy harcos, kis párt tagja tizenévesen korkedvezménnyel. „Zolika”, Krassó kiskamasz munkatársa egy kicsit a forradalmár tükörképévé vált. PUNGOR ANDRÁS írása

„Ne haragudj, esik a hó, késik a vonat” – jön az sms. Pécs-Budapest viszonylatban csúszik meg az idő. Bogád Zoltán, vagy ahogy mindenki ismeri: Zutyu, ugyanis mostanság Baranyában robotol. Internetes hírszájtnak dolgozik, és könyvet ír. Most csak miattam ült vonatra és tett lelkiismeret furdalásossá ezzel. Sokszor hívott vidéki bulikra, rendre felmentést kértem. Egyedülállónak furák lehettek az érvek: „hja, tudod a gyerek, a család!”.

Egyszer egy tapolcai polmeetingről tudósítottunk. Nem volt már idő hazautazni. Borral fogadtuk az estét. Sokan voltunk vidékre zavart újságírók. Egyik tótumfaktum az asztalunkhoz ült. Mi óvatoskodtunk, információra vadásztunk. Zutyu belecsapott a lecsóba, figyelmeztette a polhuszárt, hogy gyakran nem bontja ki a valóság minden szövetét. Persze, ennél jóval nyersebben tette. Nem csak welcomedrink hozta ki belőle. Ő mindig ilyen. Megszállott.
-------------------------------------------------------------------------------------

MTI-fotó

Nem késik sokat. Egyik cigiről a másikra gyújt.

Krassó miatt találkoztunk. Zutyu hétéves korától ismerte őt. Mellette nyílt ki a szeme, tudta meg, hogy mit jelent a politika, a hatalom, a kommunizmus, a forradalom, a szamizdat.

Emlékszünk még Krassó Györgyre, a Magyar Október Párt alapítójára, a Münnich szobor ledöntőjére, ahogy Kőszeg Ferenc fogalmazott: a romantikus forradalmárra? Egy híján húsz éve hogy meghalt. Talán nem is a napi öt doboz cigi végzett vele. Túl erősen hitt saját igazában. Göncz Árpád mondta a ravatalánál: „Igazát nemigen vonta senki se kétségbe, de mellé sem állt nagyon senki.” Megszállott volt, amilyen Zutyu.

– Talán tőle tanultam szeretni az igazságot – mélázik el a tanítvány két slukk között.

Bogád Zoltán apja a nyolcvanas években táviratkézbesítőként dolgozott. A maga módján őrizte a forradalom emlékét: október 23-án rendre fekete nyakkendőt kötött. 1983-ban találkozott az akkori ellenzék tagjaival, és beállt szamizdatot árulni. Rózsadombon terítette a tiltott gyümölcsöt. Akkor is vitte magával hétéves fiát, amikor Krassó Fő utcai lakásába, a Magyar Október elnevezésű illegális kiadó főhadiszállására vitt az útja.

Furcsa figura volt Krassó: piros alsónadrágban fogadta terjesztőit, lakásában több helyütt égett egy elfelejtett cigaretta. Úriember volt: kezet csókolt a nőknek.

– Rövidesen én is árulni kezdtem a szamizdatokat. 10-20 forintért adtuk darabját. Nem éltünk jól, kellett a pénz – meséli Zutyu.

– A suliban elmeséltem, hogy 1956-ban forradalom volt. A tanáraim jól letorkolltak.

Ezután a tízéves kisfiút már nem érdekelte az iskola. Egyszerűen nem ment be. Talán dacból, vagy mert izgalmasabb volt az underground világ?
– Hazudtak nekem – magyarázza.

----------------------------------------------------------------------


Mester Anett felvétele

„Zolika” – így szólította Krassó a kis ellenállót.

– Ez lett a mozgalmi nevem – mosolyog Bogád Zoltán.

Krassó kedvelte a fiút. Talán magát látta benne. Ő is gyerekként, 14 évesen kezdett politizálni. Korkedvezménnyel lépett be a kommunista pártba. Aztán gimnáziumi tanulmányait félbeszakította és beállt esztergályosnak, hogy közelről figyelhesse a munkásosztályt. Később beiratkozott az egyetemre, de államvizsgái előtt kicsapták és csak felnőtt fejjel doktorált közgazdaságtudományból.

Krassó 1956-ban fegyverrel harcolt a Magyar Rádió ostrománál. De később csak röplapterjesztést tudták rábizonyítani. Azért nem járt bitó. „Csak” tíz év börtön. Szinte élete végéig rendőri felügyelet alatt volt. 1985-ben kapott először útlevelet, Londonba utazhatott a haldokló bátyjához. Azonnal menedékjogot kért a britektől.

– Folyamatosan tartottam vele a kapcsolatot – idézi fel a tanítvány.

A szürke, pesti utcai telefonok két forinttal működtek. Huszadik próbálkozásra adtak nemzetközi vonalat. Egy kis ügyeskedéssel a beszélgetés végén kiköpték a bedobott érmét.

– Beépültem az ellenzéki mozgalomba. Ha valakinél házkutatást tartottak, azonnal felhívtam Krassót. Ő továbbította a hírt a BBC-nek és a Szabad Európa Rádiónak.

Krassó 1989-ben, a Nagy Imre temetésre jött haza. A kajakozó Wittmann Tamás kocsmájában fogadták őt a barátai. Krassó szónokolt: nem szerencsés, ha Nagy Imrével eltemetik a forradalom eszméjét is. Külön megemlékezést akart szervezni a pesti srácokért. Az akkori amerikai nagykövet, Mark Palmer lebeszélte a tervéről.

Krassó úgy gondolta, hogy a Nemzeti Kerekasztal tárgyalások résztvevői felhatalmazás nélkül egyezkednek a jövőről.
– Ezért előválasztást akart. Előbb a nép döntsön: a kommunistákat szeretné a hatalomban látni, vagy a demokratákat?
Persze, nem gyártottak ilyen szavazólapokat.

Krassó komolyan készült a rendszerváltozásra: megalapította a Magyar Október Pártot. Az új szervezet közgyűlése megszavazta: tizenéves is lehet párttag. Zolika így lépett be Krassó szervezetébe.

És nemsokára „előléptették”: ő lett az életszínvonal.
--------------------------------------------------------------------------------

– Népszínművet adott elő a párt 1989 augusztus 20-án a Városligetben. A szereplők a reform meg a demokrácia voltak. A Nemzeti Kerekasztalt csúfoltuk ki. Rám az életszínvonal megformálása jutott. Krassó volt a narrátor. Amikor a fejemre ütött, összementem, akár az életszínvonal – nevet Zutyu.

MTI-fotó

Vidám volt az élet a Magyar Október Pártban. Elkeseredett küzdelmet folytattak Münnich Ferenc szobra ellen, harcoltak a róla elnevezett utca átkereszteléséért.

Nem bírták sokáig: kerítettek a flexnek áramot egy BM-ház biztosítéktáblájáról és nekiláttak a szobordöntésnek. De az opportunista lakók fellázadtak: az októberisták áramlopása miatt nem ment a lift. Végül a lelkes párttagok a villanypóznáról oroztak energiát és végre Münnich ledőlt.

Aztán a parlament előtt sátoroztak valóban szabad választásokat követelve. Krassó ugyanis úgy vélte, a választási rendszer a nagy pártoknak kedvez. Ez ma már politológusi közhely, akkor rendbontó handabandának tűnt. Tiltakozásul elégették az ajánlószelvényeket és a hamut adták le a választási bizottságnak.

A tüntetőket kiebrudalta a rendőrség a Kossuth térről és újrafüvezték a táborozók után a teret. Így történt 2007-ben is, csak akkor a szentkorona-tant keverték a Gyurcsány takarodj-jal, lázálmot a hisztériával.

A Magyar Október Párt „betört” a Rádiókabaréba is. Krassót meghívták a képviselői irodaházba szervezett felvételre. Ő csak úgy vállalta, ha hozhat magával párttagokat is. Viccelődött Torgyánnal, Tamás Gáspárral aztán jött a slusszpoén: ő és emberei nem távoznak az épületből. Nincs pártirodájuk, hát rendeznek itt egy ad hoc képviselő-testületi ülést.

Ígéretből rögtön tele lett a padlás: kapnak pártszékházat csak menjenek haza. Végül a civil biztonsági szolgálat kidobta a Magyar Október Pártot. Székházuk, persze, nem lett.

Lett helyette program: követelték az életkörülmények mesterséges romlásának megszüntetését, politikai és kulturális autonómiát a határon túli magyar kisebbségnek. Krassó szorgalmazta, hogy a külföldiek mellett a dolgozók is kapjanak tulajdonrészt, legyen elővételi joguk gyáruk megvásárlására. De környezetvédelmi beruházásokat, a bürokrácia felszámolását is sürgette.

Hamar jött az infarktus. Sokan az akkori ellenzék tagjai közül ott szobroztak kórházi ágyánál. Akiknek sebeket okozott, akik sebet ejtettek rajta.

Idealista volt? Romantikus forradalmár?
– Mindkettő, mégis sok dolgot megérzett, látott előre – mondja Zutyu.

A liberális Kőszeg Ferenc így búcsúzott tőle a parlamentben:
„Úgy vélem, igaza volt, ahogy a hitvallóknak és remetéknek is mindig igazuk van a politikus püspökökkel szemben. Olyan igazság ez, amely magányosságra kárhoztatja hirdetőjét, és amely a látszat ellenére nem cselekvésre buzdít, hanem eltántorít a tartalmas cselekvéstől. Olyan igazság, amelynek mindig jelen kell lennie a világban, de amely nem követhető.
--------------------------------------------------------------------

– Egyszer azt mondta nekem, hogy ő kommunistából lett antikommunista, velem nehogy fordítva történjen – meséli Bogád Zoltán.

2007-ben a már komoly újságíró Zolikát egy röpke időre elvitték a rendőrök. Csak tudósított egy be nem jelentett tüntetésről. Rosszkor volt rossz helyen – szólt a hivatalos indok.

Mi, firkászok flashmobbal, villámcsődülettel tiltakoztunk a Batthyány örökmécsesnél. Jobbosok és balosok együtt.
Krassó elégedetten mosolygott volna, ha látja.

Idézet Krassó György írásából

Nem vagyok költő. De a rettenet,a futószalagon folytatott gyilkolás, az erőszak tobzódása,a szüntelen lidérnyomás ellen nekem csak a versírás segített. Az elmondottakat 1958. május 10-én írtam: Dehogy írtam, lejegyeztem és véstem az emlékezetembe a kőbányai Orsz. Börtön, a "Gyűjtő"Kisfogházának földszintjén, amikor a cellámmal szemben levő 17-es zárkából vitték akasztani Erdősi Ferencet,az oroszok fegyveres támadása ellen 21 évesen fegyvert fogó óbudai forradalmárt. Negyvenen-ötvenen lehettek akkor a halálos zárkákban. Csaknem mindennap volt akasztás - olykor egymás után több is -, de a halálra ítéltek száma nem változott, mert ugyanannyit hoztak, mint ahányan nem jöttek vissza többé.

Sok őr itallal erősítette magát és ha lerészegedett ütötte-verte és rugdalta a halálra ítélteket. Az őrség pihenőszobájában nagybetűs felirat hirdette: "A politikai elítéltet ne csak őrizd hanem gyűlöld is!" Június elején kiürítették a Kisfogházat. A "halálosokat" az őrizeteseket a Kisfogház földszintjéről a börtön jobb csillagának 2-es szárnyába vitték. Én a 20-as zárkába kerültem,a 19-esben Angyal Istvánt és Szirmai Ottót helyezték. A Kisfogház egy ideig üresen állt. Várta Nagy Imrét és a nagyimréseket. Nem sokáig, jún.15-én - vasárnap - mondta ki Vida Ferenc vérbíró Budán a Fő utcában a halálos ítéleteket ügyükben. Azon a napon átszállították őket a Kisfogházba,s hétfőn hajnalban végre is hajtották a kivégzéseket. Az ország csak másnap tudta meg,mi történt.

-------------------------------------------------------

Index 2014.12.04.-én

A családja sem tudta, hogy újratemették Krassó Györgyöt

A családja tudta nélkül emelték ki a családi sírhelyről Krassó György földi maradványait, hogy díszsírhelyben temessék újra - tudta meg a 444.hu.

Az újratemetés még tavasszal történt meg, de Krassó utolsó élettársa, Háy Ágnes csak most értesült róla, miután ismerősei közölték vele, hogy a sír nincs a helyén. Mint a 444-nek elmondta, sem őt, sem más rokont nem értesítette senki az újratemetésről.

A rendszerváltozás meghatározó ellenzéki szereplője 1991-ben szívinfarktusban halt meg, és már halála előtt közölte szeretteivel, hogy a családi sírhelyben, szülei, nagyszülei mellett szeretne nyugodni a rákoskeresztúri temetőben. Halála után Demszky Gábor főpolgármester Budapest saját halottjának nyilvánította, ami azt is jelentette, hogy a főváros vállalta magára a sírhely megváltását.

Az eredetileg Krassó által alapított 56-os szövetség elnöke, Fazekas János László tavaly kezdeményezte a Budapesti Temetkezési Intézetnél Krassó - és vele együtt a rokonok - maradványainak áthelyezését a Fiumei úti nemzeti sírkert 57-es parcellájába. A lap szerint a temetkezési intézet a Fővárosi Önkormányzathoz irányította, és Tarlós István főpolgármester október 24-én engedélyezte a díszsírhely adományozását.

Februárban a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság és a Nemzeti Örökség Intézete is hozzájárult, hogy nyilvánítsák védetté Krassó és családja új sírhelyét, így az megkapta a B-kategóriás emlékhely minősítést. Az újratemetés tavasszal történt meg anélkül, hogy arról a családot vagy a nyilvánosságot értesítették volna.

A Főpolgármesteri Hivatal a 444-nek nem válaszolt arra a kérdésére, hogy Fazekas János László milyen alapon kezdeményezhette az újratemetést, és hogy vizsgálta-e valaki, hogy Fazekas rendelkezhet-e az '56-os forradalmi részvétele miatt 10 éves börtönbüntetésre ítélt ellenzéki személyiség földi maradványairól.

A Népszava egy korábbi cikkében már foglalkozott az üggyel, ám abból sem derül ki, hogy miért maradt titokban az újratemetés. A napilapnak Fazekas csak annyit mondott, hogy az újratemetésen beszéd nem volt, csak néma főhajtás mellett koszorúzott a nagyjából húsz megjelent.

Krassó 1991-es halálakor koporsóját - azóta is egyetlenként - a Városházán ravatalozták fel, és ezren vettek tőle ott búcsút. Temetésén Iványi Gábor és Donáth László búcsúztatója után Göncz Árpád és Wittner Mária is beszédet mondott.

https://index.hu/belfold/2014/12/04/a_csaladja_sem_tudta_hogy_ujratemettek_krasso_gyorgyot/

Porod is nekik szolgál – Megérdemelte-e Krassó György, hogy titokban díszsírhelyre temessék?

Van-e helye Krassó Györgynek a nemzet nagyjai között? Elfelejtették-e, vagy nagyon is él szellemisége? A polgári engedetlenség Kádár-kori eszközeinek virtuózára emlékeztek vasárnap Budapesten – eltitkolt újratemetése kapcsán.

Krassó György megemlékezés címen nyilvános vitát, „nyílt tárgyalást” tartottak január 4-én az Aurórában, amely során arra a kérdésre keresték az emlékezők és érdeklődők a választ, kiérdemelte-e az 1991-ben elhunyt Krassó azt a „megtiszteltetést”, hogy porait 2014-ben teljes titokban kivegyék a családi sírból, és újratemessék a nemzet nagyjai közé.

Krassót és a családi sírban vele nyugvó szülei, nagyszülei maradványait tavasszal áthelyezték a Fiumei úti nemzeti sírkert 57-es parcellájába, úgy hogy az újratemetésről sem családját, sem senki mást nem értesítettek. (Az újratemetésről bővebben a 444.hu írt itt)

„Krassó a jogsértéssel, hogy a hozzátartozók megkérdezése nélkül történt az újratemetés, nem értene egyet. De ami ennél fontosabb – mi a hozzátartozók úgy gondoljuk – Krassó leginkább azt kifogásolná, hogy zárt ajtók mögött egy önkiválasztott elit csoport döntött egy nemzetet érintő kérdésről, hogy ki „a nemzet nagyja” – írta a Facebook-eseményben Háy Ágnes, Krassó valahai élet- és munkatársa.

A vasárnapi megemlékezés a szervezők Háy Ágnes, Háy Blanka (Krassó és Háy lánya), Bogád Zoltán, Nagy Kristóf illetve Oberth József bemutatkozásával kezdődött, majd a „Play Back” színházi formáció kritikán aluli produkciójával folytatódott, melynek során az ünnepelt ismerősei, barátai, egykori munkatársai idézték fel Krassó egy-egy jellegzetes cselekedetét, s a mondott társulat megpróbálta megjeleníteni az elmondottakat – botrányos színvonalon.

false

 

Fotó: Fortepan

Az est második részét viszont az a nyilvános vita alakította, amely kapcsán az egész megemlékezés szerveződött. A kérdés az volt, hogy kiérdemelte, megérdemelte-e Krassó a nemzeti sírhelyt? Az épp csak provokatív kérdést Szőke Sándor, a tárgyalás moderátora tette fel, és a feladat az volt, hogy a tanúknak, vagyis az egykori barátoknak, bajtársaknak Krassó szellemében meg kellett győzniük Szőkét és persze egymást is pro vagy kontra. Volt, aki csak annyit mondott, hogy Krassó autonóm személyiségének méltóságáról van szó, hiszen Krassó lényével mindig is túlmutatott a jogon.

Míg abban látszólag sokan egyetértettek, hogy nem kérdés, hogy Krassónak a nemzet nagyjai között van-e a helye, addig Háy Ágnes azt firtatta, hogy szerinte az a fontos, ki dönti el, hogy megérdemelte-e Krassó ezt az intézkedést, vagy, hogy ennek a díszsírhelynek az „elnyeréséhez” milyen érdemekkel kell bárkinek bírnia.

Volt, aki azt kifogásolta, hogy ha már díszsírhelybe került Krassó, miért nem az 56-os parcellába helyezték újra nyugalomra. Hodosán Róza szerint Krassó kérlelhetetlenül vitte ’56 szellemiségét, ’56 ébrentartója volt, többek között a szamizdat kiadások életre hívásán keresztül. „A magyar nemzet hőse volt. De hogy mit kezd a magyar nemzet a hősével?”

Kőszeg Ferenc azt idézte fel, hogy ha volna olyan, hogy nemzeti pantheon – mint mondjuk Párizsban –, akkor egészen biztos, hogy nem lenne kérdés, Krassónak van-e ott helye. Krassó ötvenhatossága, forradalmisága (mások mellett) fontos szerepet játszott a múlt ébrentartásában. Ma ez viszont tisztán politikai ügymenet. „Kínos dolog, hogy Krassó sírhelyéről azok döntenek, akiknek ez aktuálpolitikai kérdés.”

Többek szerint nem is annyira az ’56-os, sokkal inkább a 79-től folytatott tevékenysége volt az igazán fontos (1979-ben egy szabadegyetemi előadáson beszélt például nagy nyilvánosság előtt először ’56-ről), és azért nem is releváns a kérdés, hogy megérdemelte-e, hogy a nemzet nagyjai közé került a Fiumei úti sírkertbe, mert már rég a nemzet nagyjai között volt, a fejekben biztosan.

Hogy miért felejtette el Krassót a magyar társadalom, arról Demszky Gábor szerint van egy nagyon aktuális megfejtés, amit csak kerülgettek az este során, de senki nem mondta ki, hogy tudniillik Krassó mindig megkérdőjelezte a rendszert.

Bár a „tárgyaláson” nem hirdettek ítéletet arra nézve, hogy megérdemelte-e Krassó a nemzeti díszsírhelyt, de ez az esetlegességében is szimpatikus rendezvény arra bizonnyal jó volt, hogy két dolgot tudatosítson a megjelentekben:

1. A porod is nekik szolgál.

2. Krassó György életművének megfelelő polcra helyezésével még adós magának a kollektív emlékezet.

https://magyarnarancs.hu/belpol/porod-is-nekik-szolgal-megerdemelte-e-krasso-gogy-hogy-titokban-diszsirhelyre-temessek-93219

A Magyar Narancs megemlékezése 2016. febr. 12.-én:

Ha élne, félne minden antidemokrata – 25 éve halt meg Krassó György

Krassó György a rendszerváltás idején a születő demokrácia lelkiismerete akart lenni – ilyen posztot viszont nem hirdettek. Meg is látszik rajtunk. Rövid pályaképpel emlékezünk rá.

A valóság bír gonosz lenni, mindegyre forgat egyet a köpönyegén. Szembemenni, mindössze ennyi a feladat. Kitartás kérdése az egész; tényleges életfogytiglan. Krassó György (1932–1956–1991) a tökéletességre nem törekedett, ez volt az erőssége. A pénzhez és a politikához volt érzéke, bár nem sokat ért el; akadályozták a körülmények.

Serdülőkori lelkes MDP-tagsága csak addig tartott, míg a munkások gondjait közöttük forogva át nem látta, és a közgázra sem hallgatni ment, hanem tanulni, de a rosszul értelmezett feladat a kirúgásával végződött. A fordulatot az életében 1956 hozta, a tüntetések, a rádió előtti harc. Letartóztatták, de a felkelők átmeneti győzelme elhozta a hamari szabadulást.

A szovjet csapatok bevonulása után nagyban készítette a röpcédulákat, amit letartóztatással honoráltak. Izgatás gyanújával indult az ügye, de végül szervezkedésért kapott elsőfokon hét, másodfokon tíz évet. Koncepciójuk nem volt, lecsúszott a perről, ahol halálos ítéletet kaphatott volna. Külön csináltak neki egyet. De kevesellték, amit meg nem hunyászkodó létére kapott, és a másodfok után is több hónapra vizsálati fogságba került; a börtönparancsnokság reklamált, hogy visszaszállítsák. Az 1963-as amnesztiával szabadult, de ígéretet kapott, hogy visszajuttatják.

A kötelező rendőrségi jelentkezéseken világossá vált, hogy Krassó a Kádár-rendszernek soha nem lesz a híve, és nem bocsát meg azoknak, akik őt és forradalmár társait börtönbe zárták. „Lidi” fedőnév alatt nyitottak neki személyi dossziét: minden lépését figyelték, jelentést írtak arról is, hol vette a cipőjét.

false

 

Fotó: MTI

Tizenhárom kötetnyi megfigyelési anyag gyűlt össze Krassóról az 1985-ös londoni „végleges” kiutazásáig, amiből kiderül az is, hogy információkkal látta el a Szabad Európa Rádiót, hogy a Hírmondó című szamizdat folyóiratnak adott 1983. decemberi interjújában személyesen Kádár Jánost tette felelőssé az 1956-os események megtorlásáért, hogy kint járt a 301-es parcellában a kivégzettek sírjait megkeresni, hogy többször is megemlékezést szervezett az 1956-os forradalom kitörésének, valamint Nagy Imre és társai kivégzésének évfordulóján. Az állambiztonsági szervek többször próbálták visszajuttatni a börtönbe. Sikertelenül. Rendőri felügyelet alá is helyezték, ami a betegnyugdíjas Krassó politikai magatartásán semmit sem változtatott, de egészségi állapota megsínylette. A közveszélyes munkakerülés elkerüléséért betegnyugdíjaztatta magát, Mérei Ferenc segítségével.

Bátyja, Krassó Miklós filozófus súlyos balesete után kapott útlevelet, 1985 végén. Nehezen hozta meg a döntést, hogy Londonban marad, mert onnan jobban szolgálhatja a magyar demokratikus változások ügyét. Létrehozta a „Magyar Október” Szabadsajtó Tájékoztatószolgálatot, amelyben írott formában magyar és angol nyelven hírt adott minden magyarországi ellenzéki politikai rezdülésről. A szélesebb közönséget ugyanazon tartalmakkal a BBC és a SZER hullámhosszain keresztül érte el.

1989. június 12-én tért vissza Magyarországra. Krassó határozott szándéka a pártalapításra már érkezésekor megvolt. Az elsődleges feladat azokban a napokban mégsem a párt létrehozása volt, hanem a bekapcsolódás Nagy Imre és társai újratemetésébe. De ez sem sikerült neki; kiszorításának csak az egyik oka volt, hogy későn érkezett... A SZER tudósítója sem lehetett, mert annak feltétele volt a politikai semlegesség, az meg Krassó felfogásába nem fért bele. Nem sikerült az 1989. június 16-i Hősök terén a hivatalos ceremónia után politikai tüntetésre sem ottmarasztalnia a tömeget. Mindenki tartott a radikalizmusától.

false

 

Fotó: MTI

Hogy mit szeretett volna elmondani? Azt, hogy Nagy Imre és társai újratemetésével, azon az alapon, hogy Nagy Imre kommunista volt, a kommunisták kisajátítják a forradalmat, holott Nagy Imre is belátta, hogy a felkelőknek van igazuk és ezért melléjük állt. Elfogadhatatlannak tartotta, hogy a felkelők részéről, akik a forradalmat csinálták, senki sem mond beszédet. Végül a Rákoskeresztúri új köztemető bejárata előtt demonstrált követőivel.

1956 mindig Krassó György szívügye volt. Pártja is ezt szolgálta. Ténylegesen 1989. június végén, papírforma szerint viszont csak 1990. januárjában alakult meg a Magyar Október Párt. Politikai pártként deklarálták magukat, ezért bejegyzésüket a bíróság a gyülekezési törvény alapján formai okokra hivatkozva elutasította és csak a párttörvény megalkotása és hatálybalépése után jegyezte be.

Kritikájuknak két fontos célpontja volt, az egyik a kerekasztal-tárgyalásokra, a másik a választásokra vonatkozott. Krassó és pártja csak a választójogi törvény megalkotására látta feljogosítva a tárgyalófeleket.

1989. október 23-án, azon a napon, amikor a Harmadik Magyar Köztársaságot kikiáltották, a Kossuth téren több más ötvenhatos mellett Krassó is beszédet tartott. 1956-ról, mint könnyeztetően tiszta forradalomról és szabadságharcról beszélt.

A választások szabadságát is megkérdőjelezte. Az induláshoz szükséges ajánlószelvények összegyűjtését – a kispártok helyzetét tovább nehezítő – nyílt szavazásnak tartotta. A kopogtatócédulákat a sajtó előtt ünnepélyesen égették el, és a hamut adták át a választási bizottságnak.

A Magyar Október Párt kiemelt célja az '56-os ideálok „maradéktalan” megvalósítása volt, mégis úgy emlékeznek a leginkább rájuk, mint politikai happeningek szervezőire. Ilyen volt 1989. augusztus 20-án a Városligetben a kerekasztaltárgyalások kifigurázása, vagy a budapesti Münnich Ferenc utca Nádor utcává átnevezése 1989. augusztus elején. A Münnich-szobor ledöntéséért és az Országház előtti sátorozásért már az Antall-kormány idején indítottak eljárást ellenük.

Élete vége fele az '56-os Szövetség létrehozásán munkálkodott, és azt akarta, hogy az ártatlan emberi élet kioltásáért felelős kommunista vezetőket bíróság elé állítsák. Olyan igazságosságot akart '56 ügyében, ami talán nem is létezik, megvalósulni mindenképpen nem valósult meg.

2013. decemberében újratemették. A sírhelyét, mint azt a Nemzeti Örökség Intézetének munkatársától megtudtam, csak az áthelyezéstől számított 25 évre lehetett levédeni. Furcsa csak az, hogy a családi sír többi tagját is áthelyezték, ami arra enged következtetni, hogy Krassó György földi maradványait nem tudták azonosítani.

https://magyarnarancs.hu/nekrolog/ha-elne-felne-minden-antidemokrata-25-eve-halt-meg-krasso-gyorgy-98223

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr904859232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

guma 2019.10.23. 09:44:27

Jég!
és mindenki!

kicsit frissítsetek...
süti beállítások módosítása