He?

Bolondok hajóján : zene mellett, minden "behozott" és magánvélemény, esemény, történet, téma ütközhet az Életről. Szabadon. (Még!) :-DDD

sörcsap nagybaszónak

Miva'?

 

 

És a főd forog tovább!

 

Beszótak:

Esik-e wazze?


Számojjá csapos!

Naptár

november 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Krasznahorkai László + Bővebb ismertető 3 regényéről

2019.10.14. 05:43 guma

Képtalálat a következőre: „Krasznahorkai László”

Krasznahorkai László: " Leszarom, mit gondol egy politikus"

Mindig Homérosznak című könyve megjelenés előtt áll – az új kötet születéséről, menekülésről, menekültekről, munkamódszerről és a tüntető költőkről beszélgettünk vele. Ízelítő az interjúból.

MN: Említette a jugoszláv háború idején a menekültekkel kapcsolatban szerzett tapasztalatait, és ugye az új könyv főhőse is tulajdonképpen menekül…

KL: Hát hogyne. Nem „tulajdonképpen”. Ő menekül.

MN: A menekül szó konkrét, mai jelentése, a menekülthelyzet mennyire foglalkoztatja?

KL: Hogy a fenébe ne foglalkoztatna, amikor ennyi nyomorult ember ekkora tömegben idezúdul! Nem beszélve arról, hogy ez az idezúdulás mélyen érint engem, mert felnőttkorom kezdetétől folyamatosan úgy élek, hogy állandóan csak elmegyek onnan, ahonnan egy idő után úgy érzem, hogy el kell mennem.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Egy darabig ezt Magyarországon csináltam, 1987 után a világban, és így van ma is. Nem egy édes, idilli paradicsomban ülök ott, ahol épp lakom, hanem csak egy olyan helyen, ahol átmenetileg épp kibírom, és ahonnan megyek tovább. Nem valami intellektuális megfontolás, hanem maga a karakterem az, ami a menekült, a kiszolgáltatott felé fordít, ami közel visz, ott tart, és nem is nagyon enged el. Az, hogy a menekültkérdés most politikai kérdés lett, nekem semmit sem jelent. A menekülés számomra mindig egy emberi állapot volt, az egyik emberi létforma.

MN: De amikor ilyen társadalmi méretekben találkozik ezzel az ember, akkor ehhez nem kell valahogy konkrétan is viszonyulnia?

KL: Mélyen együttérzek ezekkel a szerencsétlen emberekkel, és aki nem így van ezzel, annak a szíve leállt. Nem fér hozzá kétség, hogy nekik ebben a kérdésben személyesen is egy adott, elutasító politikai választ kell meghozniuk – visszhangozva azt, amit egy politikai ideológia rájuk kényszerít, megkönnyítve számukra ebben a kérdésben a döntést –, de nagyon nem lennék a helyükben, amikor egyszer majd valami miatt nekik is menekülőre kell fogniuk. Amikor fel kell kerekedjenek, és tudom is én, három­ezer amerikai dollárral, szupergazdagon, az életük kockáztatásával egy olyan területet kell keressenek, ahol valami jobb vár rájuk, mint ott, ahol már minden tűrhetetlen – na, akkor, abban a pillanatban meg fog változni bennük minden. Úgyhogy ez nem politikai kérdés.

MN: Azért a társadalmi kérdésekben, túl a személyes mozzanatokon, van valami speciális felelőssége is az írónak? Azonkívül, amit leír? Ön például a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

KL: A művésznek nincs „azonkívül”. A tagság nagy megtiszteltetés, de az ember tök egyedül van. Az nem segít, ha egy intézmény, csoport, banda tagja. Könnyít a helyzeten, mert bizonyos értelemben a lelke megnyugszik, hogy nem egyedül néz szembe minden rajta kívül állóval. De egy művésznek nincs belső köze intézményekhez. Nincs olyan, hogy tíztől polgár vagyok, tizenegytől elmegyek tüntetni, aztán elmegyek egy gyűlésre az intézményemben, kettőtől hatig pedig az univerzum kérdéseivel foglalkozom.

MN: A művész tehát adott esetben nem művészként tüntet, ha tüntet?

KL: Én azt sem értem igazából, hogy ha művész, akkor miért tüntet. Tüntessen a verseivel. Tudom, hogy minden politikus álma, hogy a művészek így beszéljenek, de hát történetesen most megengedem magamnak, hogy leszarom, mit gondol egy politikus. Hogy ez neki jó, vagy nem jó. A művész szabadsága nem választás kérdése, és ennek nagy ára van.

Azt, hogy Krasznahorkai el tudja-e képzelni, hogy Pilinszky kimenne tüntetni, vagy mit gondol arról, hogy van társadalmi igény valamiféle útmutatásra, kiállásra tőle, illetve a hazai közéletet látva mi a válasz arra a kérdésre, hogy Lucifer vagy a Jóisten kezében vagyunk-e, a Magyar Narancs legfrissebb számában olvashatja el.

https://magyarnarancs.hu/sorkoz/krasznahorkai-laszlo-123572KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ

KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ 

Krasznahorkai László Kossuth-díjas magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, 1954. január 5-én született Gyulán, Magyarországon. Első írása a Mozgó Világban jelent meg 1977-ben, Tebenned hittem címmel. 1982-től szabadfoglalkozású író.
Először 1987-ben hagyhatta el a kommunista Magyarországot, Nyugat-Berlinben töltött egy évet a DAAD vendégeként. A szovjet rendszer összeomlása óta állandóan változtatja lakóhelyeit. Gyakran tér vissza Németországba és Magyarországra, de hosszabb-rövidebb időket töltött és tölt Franciaországban, Spanyolországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban, Görögországban, Kínában és Japánban. Jelenleg Berlinben és Pilisszentlászlón él.
Műveit elismeréssel fogadták a kritikusok az Egyesült Államoktól Japánig. Susan Sontag „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkait, W.G.Sebald pedig így ír róla: „Krasznahorkai víziójának univerzalitása a Holt lelkeket író Gogoléval rokon, s a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kétségünket eloszlatja.” 1993-ban megnyerte az év legjobb könyvének díját, a Bestenliste-Preis-t Németországban Az ellenállás melankóliája című regényéért. 1996-ban a Wissenschaftskolleg zu Berlin vendége volt. A Háború és háború c. regényének írása közben több éven át keresztül-kasul utazta Európát. A mű megírásában legnagyobb segítségére Allen Ginsberg volt, akinek New York-i lakásában hosszabb ideig lakott, s akinek baráti tanácsai sokban segítették a könyv létrejöttét.

1990-ben töltött először hosszabb időt Kelet-Ázsiában, akkori élményeiről Mongóliában és Kínában Az urgai fogoly és a Rombolás és bánat az Ég alatt c. regényében számolt be. Attól kezdve többször visszatért Kínába. 1996-ban, 2000-ben és 2005-ben 6-6 hónapot töltött Japánban, Kiotóban. Ennek egyik dokumentuma az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó című könyve.
1985 óta filmrendező barátja, Tarr Béla szinte kizárólag az ő könyveiből, illetve forgatókönyveiből készíti filmjeit, köztük a világhírű Sátántangót és a Werckmeister harmóniákat.
Számos díj kitüntetettje, köztük tulajdonosa a legmagasabb magyar állami díjnak, a Kossuth-díjnak is. Tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. 2008-ban S.Fischer vendégprofesszor volt a berlini Freie Universität-en.
2010 júniusában Berlinben a néhány évvel ezelőtt alapított Brücke-Berlin-díjat kapta meg a Seiobo járt odalent c. művéért.
Műveit több mint húsz nyelvre fordították le, egyike a legismertebb magyar íróknak külföldön is. Jelenleg Berlinben és Pilisszentlászlón él.

Díjai
Móricz Zsigmond ösztöndíj (1983), Művészeti Alap elsőkötetesek Bölöni-díja (1986), József Attila-díj (1987), Mikes Kelemen Kör díja (1987), DAAD-ösztöndíj (1987-1988), Déry Tibor-jutalom (1992), Soros Alapítvány Krúdy Gyula-díja (1993), Wissenschaftskolleg Berlin-ösztöndíj (1996), Márai Sándor-díj (1998), Magyar Köztársaság Babérkoszorús Művésze (2002), Kossuth-díj (2004), Krúdy Gyula-díj (2004), Bestenliste-Preise: az év legjobb külföldi regényének járó díja Az ellenállás melankóliája című kötetért (Baden-Baden – 2004), MAOE Kulturális Örökség Nagydíj (2008), Szépirodalmi Figyelő-díj (2009), Brücke Berlin-díj (2010), Best Translated Book Award - Sátántangó, Fordította: George Szirtes  (2013), Vilenica-díj (Szlovénia, közép-európai irodalmi díj – 2014), Best Translated Book Award - Seiobo járt odalent, Fordította: Ottilie Mulzet (2014), Nemzetközi Man Booker Díj (2015), Aegon Művészeti Díj (2017)
https://www.lira.hu/hu/szerzo/krasznahorkai-laszloKRASZNAHORKAI LÁSZLÓ - Mindig Homérosznak

Mindig Homérosznak - KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ

 

Bővebb ismertető

Homéroszi meneküléstörténet képekkel és zenével

Annak, "aki menekül, éppen abban a világban kell léteznie, amelyik elől és amelyik miatt menekül" - olvassuk Krasznahorkai László új könyvében, amely az Odüsszeia s ezen belül a Kalüpszó-mítosz alaptörténetét megidézve áttételesen magának a menekülésnek, az üldöztetésnek, a készenlétnek és a résen-létnek mint univerzális sorsállapotnak a megjelenítése. Folyamatos, a végletekig megfeszített figyelem, rituális örökmozgás jellemzi a mű menekülő hősének stratégiáját, s ez a létmód igencsak hasonlít a Krasznahorkai-mondatok önmagukat hajtó lendületéhez, melynek következtében a történet tárgya és az elbeszélés nyelve természetes fedésbe kerül egymással. Krasznahorkai újkori Homérosz-hommage-ának helyszíne az Adriai-tenger térsége, Polatól Fiumén át Mljet szigetéig. Itt találkozik a menekülő lény, "a pillanat foglya" az örökkévalósággal.

A Mindig Homérosznak különleges, többdimenziójú vállalkozás: a szöveghez Max Neumann festett képeket, és Miklós Szilveszter szerzett zenét. Ez utóbbit az olvasók a fejezetek élén elhelyezett QR-kódok vagy a megadott weboldal megnyitásával olvasás közben is elérhetik. A szerzők ajánlata így egy olyan alkotás tehát, ahol az olvasó képnek, zenei hangnak és irodalmi szövegnek az együttállásából visszakövetkeztethet arra a csillagos égre, mely Homérosz idején borult az ember fölé, s érzékelheti, miféle csillagos ég az, amely pedig a miénk.

https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/mindig-homerosznakKRASZNAHORKAI LÁSZLÓ - Aprómunka egy palotáért [eKönyv: epub, mobi]

Aprómunka egy palotáért [eKönyv: epub, mobi]

KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ

 

Bővebb ismertető

Krasznahorkai László új regényének hőse és elbeszélője egy New York-i könyvtáros, bizonyos Hermann Melvill. A vezetéknévről lemaradt e betű nem akadályozza meg a a név vámszedőit, hogy folyton Melville-utódként zaklassák, aki pedig csak megkeseredett - és csak majdnem - névrokona a Moby-Dick írójának. Nem segít a helyzetén az sem, hogy véletlenül ugyanúgy dolgozott korábban vámtisztviselőként, mint a neves előd, és ugyanarra felé is lakik Manhattanben, ahol a regényíró géniusz. Miközben az érthető kényszer alatt egyre többet megtud a nagy Melville-ről és ennek nyomán egyéb, számára korszakalkotó zsenikről, lázas monológjában megosztja velünk gondolatait a metropoliszról, a művészetről és arról is, hogy mit jelent szerinte az igazi könyvtár, ahol a könyvek olvasatlanok, és amely örökre zárva van: ,,az eszményi könyvtár, mit tudom én, 53 millió könyvvel, az ott van, mint egy kincs, amihez nem nyúlhatna senki, hisz az értékét épp azáltal őrzi, hogy mindig készen áll rá, hogy a saját értékén álljon, más szóval hogy készen álljon, és kész." A regény mottója: ,,A valóság nem akadály." És valóban nem az: Krasznahorkai szuggesztív óriásmondatai olyanok, mint a Manhattan-sziget sziklájára épült felhőkarcolók: lényük mintha a lehetetlen legyőzésére születtek volna.

https://www.lira.hu/hu/ekonyv/szepirodalom-1/magyar-irodalom/apromunka-egy-palotaert-ekonyv-epub-mobi#bovebb_ismertetoKRASZNAHORKAI LÁSZLÓ - Megy a világ [eKönyv: epub, mobi]

Megy a világ [eKönyv: epub, mobi]

KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ

 

Bővebb ismertető

Megy a világ előre. És akkor mi marad hátra a végidők kezdetekor? Például Krasznahorkai László titokzatos-személyes elbeszélései, melyek között akad monológ, rövidtörténet, töprengés, vallomás, visszaemlékezés és előrepillantás; igazi mesterdarab mind. Lenyűgözően tágas Krasznahorkai-mondatokban ismerkedhetünk meg az elbeszéléskötet rejtélyes hősével, aki először beszél, aztán elbeszél, végül pedig elköszön. Ebben a hármas léttagoltságban találkozhatunk a többiekkel, akikről ő beszél. A földet először elhagyó Gagarin, a röpülni képtelen okinavai guvatr, a berlini metró peronján dolgát végző hajléktalan, a tébolyult Nietzsche Torinóban, a beváltott éden ígéretét megfesteni igyekvő Palma Vecchio, a Shanghaiban dolgozó tolmács, aki azt tervezi, hogy egyszer elmegy az Angel-vízeséshez, a Victoria-vízeséshez, vagy legalább a schaffhauseni vízeséshez, a hárshegyi gyerekgyilkos, az egy kézen álló indiai aggastyán. Ami a különböző figurákat és históriákat összeköti: az író szenvedélyes, csillapíthatatlan érdeklődése és figyelme az emberi táj iránt. Hogy ,,egyszer egy tájban a legmélyebb szépségben és enyészetben valamit megpillanthatunk: valamit, azt, ami ránk vonatkozik." A bölcseleti téteket, egzisztenciális kérdéseket fanyar-felszabadító, önmagával is kíméletlen iróniával ellensúlyozva, Krasznahorkai a távolit hozza közel, az univerzálisban az egyszerit csillantja fel, és ahogy olvassuk az írásokat, kirajzolódik saját létezésünk egyetemes mélysége is: ,,hisz ott áll az ember egy végtelen, számára felfoghatatlan bonyolultságban, és teljességgel értetlenül áll ott, tanácstalanul és elveszetten, kezében az emlék végtelen egyszerűsége - meg persze mind efölött a melankólia pusztító gyöngédsége, mert azért érzi, miközben ott ez az emlék, hogy a valósága ennek az emléknek a szívtelen, józan, jéghideg

https://www.lira.hu/hu/ekonyv/szepirodalom-1/magyar-irodalom/megy-a-vilag-ekonyv-epub-mobi-1?recLink=1#bovebb_ismerteto

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr615215464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.