Nem vagyunk különös anyagból gyúrva mi, emberek; DNS-ünk csak 1,6%-ban különbözik a közönséges csimpánz és a törpecsimpánz DNS-étől. Ők csak mostanában kezdik megkeserülni ezt a rokonságot, s még jól is jártak, hiszen a másik kedves rokon, a neandervölgyi ember már negyvenezer éve megfizetett érte: nem a jégkorszak hidegétől halt ki, hanem a mi ősünk, a cro-magnoni ember kezétől.
Az igazán és kizárólag emberinek tekintett nyelvnek és művészetnek is vannak állati előfutárai, hiszen komoly műértők véltek értékes műalkotásnak állatok által festett képeket. Más, megkülönböztetőnek vélt jegyeinkben – amelyekre már kevésbé lehetünk büszkék – szintén nem állunk távol tőlük: megvan az ősképe a tömeggyilkosságnak, a környezetpusztításnak, sőt, igen áttételesen a kábítószer-élvezetnek is.
Elkeserítő, hogy az állatok mennyire hasonlítanak az emberre, és viszont. De velük vetélkedve mi, emberek jutottunk el ahhoz a kiváltsághoz, hogy kipusztíthassuk egész környezetünket: növényestül, állatostul, emberfajostul. Diamond a rokonságot alaposan – és élvezetesen – végigtekintve azt latolgatja ebben a könyvében, hogy vajon van-e még esély észhez térésünkre.
Tartalom
- Előszó
- rész: Csak egy a nagyemlősfajok közül
- rész: Egy különös életciklusú állat
- rész: Egyedülállóan emberi
- rész: Világhódítók
- rész: Pusztulás egyik napról a másikra
- Utószó: Semmit sem tanultunk s mindent elfelejtettünk?
- További olvasmányok
- Név- és tárgymutató
https://hu.wikipedia.org/wiki/A_harmadik_csimp%C3%A1nz_felemelked%C3%A9se_%C3%A9s_buk%C3%A1sa
A legtöbb embernek első hallásra rejtély Diamond könyvének címe: „A harmadik csimpánz tündöklése és bukása”. Az emberszabású majmok közül valószínűleg ismeri az orángutánt, a gorillát, de hogy háromféle csimpánz is létezne, ez különös. A tájékozottabb biológus hallott talán már a csimpánzok két jól megkülönböztethető fajáról, arról, hogy a közönséges csimpánz mellett létezik egy törpe csimpánz is. De mi vagy ki az a harmadik? Megdöbbentő, sokak számára elfogadhatatlan állítás: Mi vagyunk!
A molekuláris biológia sok meglepő eredményt produkált már. Ezek közül kiemelkedő az a megállapítás, hogy a DNS-be írt genetikai programunk 98,4%-ban megegyezik a „másik két” csimpánzéval. A szerző arra kíváncsi, hogy mi volt ez a csekély 1,6%-os genetikai változás, ami ilyen fantasztikus sikert tett lehetővé fajunknak a Föld teljes benépesítésében, meghódításában és tönkretételében is – utóbbival potenciális bukásunkat is előre vetítve.
olvasói vélemények a könyvről:
Úgy döntöttem, hogy tarthatatlan ez az állapot (miszerint mindent olvasok, csak éppen szakmai anyagot nem), és egy régi kedves könyvhöz nyúltam ennek a megszüntetésére. Jared Diamondra nagyon sok minden miatt felnézek, de talán a leginkább azért, mert ő volt az egyik első (modern) tudós, aki képes volt felülemelkedni a különböző tudományágak közt folyó versengésen és utálkozáson, és egy adott kérdéskört (jelen esetben azt, hogy mi az ember?) tényleg mindenféle elképzelhető szempontból körbejárni.
Diamond nem untatja az olvasót az ember csípőcsontjának és állkapcsának részletes leírásával (mondván hogy azt úgyis megtaláljuk más könyvekben), hanem egy izgalmas, és rendkívül provokatív utazásra hívja, melynek során tabukat és mítoszokat döntöget le egymás után.
Az ember a harmadik csimpánz, akár tetszik, akár nem. Genetikai anyagunk csupán 1,6 %-ban tér el legközelebbi rokonainkétól, a közönséges és a törpe csimpánzétól. És bár azon lehet vitatkozni, hogy ez ró-e ránk bármiféle erkölcsi kötelességet legközelebbi rokonainkkal szemben, azt mindenképpen jól mutatja ez a szám, hogy az ember nem egy egyedülálló, az állatok többi része fölé emelkedő lény, hanem nagyon is betagozódik az élővilág többi részébe – tehát remekül vizsgálható egy evolúcióbiológus szemével.
Diamond sorra veszi azokat a dolgokat, amik emberré tesznek minket, miközben sorra dönti le a tabukat: hosszan ír az ember szexuális evolúciójáról és különös életciklusáról, a kábítószer-élvezet evolúciós hátteréről, és kíméletlenül a szemünkbe vágja, hogy az „első találkozás” előtti időkben minden bizonnyal mi is csodálattal tekintettünk volna a szomszédos népek kiirtására. Emellett porrá zúz néhány közkedvelt mítoszt is: a múlt embere maga volt a megtestesült környezet- és természetvédő; a változatos rasszok kialakulása kizárólag az éghajlat övezetességének köszönhető; a múlt civilizációi mind éghajlatváltozás miatt pusztultak ki; a mezőgazdaság csupa-csupa pozitív dolgot hozott csak nekünk; a fajok pusztulása csak egy mese – és ha mégis létezik, ugyan miféle hatással lenne ránk?
Harmadik olvasásra is egyre újabb és újabb dolgokat fedeztem fel a könyvben. A központi kérdés – hogy az emberi faj önpusztítása vajon genetikailag van-e belénk programozva, és akárhogy is, de fel tudunk-e hagyni vele mielőtt késő lenne? – és a központi válasz nem változott továbbra sem, viszont egyre tovább árnyalódik a kép. És igen, bátorság kell ahhoz, hogy az ember végigolvassa és végiggondolja ezt a könyvet.
***************
Sok minden új dolgot megtudhattam az írótól, főleg származásunkat illetően. Mindig is a gorillákat tartottam közelebbi rokonaiknak, de mint kiderült a csimpánzok génállományától alig 1% -kal különbözik a miénk. Később a mai ember kialakulásáról olvasva, az merült fel bennem, hogy Kain és Ábel története ha szimbolikus is, de mennyire igaz. Hátborzongató, hogy testvéreinket, az ábeleket ugyanúgy meggyilkoltuk (gyilkoljuk ma is) és még a földművelő és legeltető életmód szembekerülése is előkerül. Mivel az én családom is földműveléssel foglalkozik, már évszázadok óta, szíven szúrt ez a felismerés is.
A régi, „aranykorral” foglalkozó fejezet teljesen felkeltette az érdeklődésemet az eltűnt, letűnt, valaha virágzó civilizációk iránt.
Sajnos a függelékben található tetemes mennyiségű ajánlott és felhasznált irodalom angolul jelent csak meg (három könyv kivételével), így kénytelen leszek először jól megtanulni angolul, aztán mazsolázhatok.
Összességében a könyv egy számunkra szomorú témával foglalkozik, de ha az író maga, azt tudja mondani, hogy van remény mindezek után, akkor remélem én is a jobbat.
****************
https://moly.hu/konyvek/jared-diamond-a-harmadik-csimpanz-felemelkedese-es-bukasa
A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása
Elkeserítő, hogy az állatok mennyire hasonlítanak az emberre. És viszont. De a velük való nemes vetélkedésben mi, emberek jutottunk el ahhoz a kiváltsághoz, hogy kipusztíthassuk egész környezetünket, növényestül, állatostul, emberfajostul. Diamond a rokonság alapos - és élvezetes - végigtekintése során azt latolgatja ebben a könyvében, hogy vajon van-e még esély észhez térésünkre. Merthogy nem vagyunk különös anyagból gyúrva; DNS-ünk csak 1,6 százalékban különbözik a közönséges csimpánz és a törpe csimpánz DNS-étől. Őket csak mostanában irtjuk ki, míg a másik kedves rokont, a Neander-völgyi embert már negyvenezer évvel ezelőtt kipusztítottuk.
De pusztító hajlamainkon túl az igazán és kizárólag emberinek tekintett nyelvnek és művészetnek is vannak állati előfutárai, hiszen komoly műértők véltek értékes műalkotásnak állatok által festett képeket.
Diamond ámulatba ejti olvasóját, mikor eljátszik az alapvető „Ehess, ihass, ölelhess, alhass!" biológiai paramétereinek kis módosulásainak gondolatával. Megértjük, hogy civilizációnk, etikánk, életmódunk milyen erős összefüggésben van biológiai mivoltunkkal.
Új nézőpont ez. Fontos tudnunk.
************************
„A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása egy rendkívül olvasmányos stílusban; ám szigorú tudományos alapossággal megírt, rendhagyó portré az emberről. Túlzás nélkül állíthatjuk: zseniális könyv.”
(Takács-Sánta András)
„Diamond könyve kötelező olvasmány a biológia-, földrajz- és történelemtanároknak, jó kiindulópont egy kis disputára, annak végiggondolására, hogy mi is az az igazán fontos tudás, amit növendékeinknek át kéne adni. Túlélésünk érdekében.”
(Csorba F. László)
„Ez a könyv nem fog mindenkinek tetszeni. Aki azt hiszi, hogy fajunk a természet törvényei felett áll, mindenható, és lényegesen más tulajdonságokkal rendelkezik, mint az »oktalan állatok«, az olvasásakor vélhetően bosszankodni fog. Ám az, aki be meri vallani, hogy az embert is a természet alakította, és ezért viselkedése is olykor »állati«, annak igazi csemege.”
(Kovács Zsolt, Vadon Magazin)
„…épp az a meggyőző benne, hogy nem ragad le a (korabeli) genetikai teóriáknál. Csupán beépíti ezeket a felfedezéseket egy nagy ívű, gondolati alapozású konstrukcióba.”
(Iszlai Zoltán, Új KönyvPiac)
https://www.typotex.hu/book/58/jared_diamond_a_harmadik_csimpanz
