He?

Bolondok hajóján : zene mellett, minden "behozott" és magánvélemény, esemény, történet, téma ütközhet az Életről. Szabadon. (Még!) :-DDD

sörcsap nagybaszónak

Miva'?

 

 

És a főd forog tovább!

 

Beszótak:

Esik-e wazze?


Számojjá csapos!

Olvasósarok: Konok Péter - Történetek ​a kerítés tövéből

2019.05.30. 07:51 guma

Konok Péter: Történetek a kerítés tövéből

Ja, ​magyar vagy? Hát miért nem mondtad?"

Hogy miről szól ez a könyv? Mondjuk, hogy Magyarországról.

Arról, hogy egy falusi kocsma törzsvendége (jelesül Torony) milyennek látja az országot, amely jobban teljesít, de arról is, hogy mit szól a dolgokhoz a fel-tsuti kolostor lámája. Meg hogy vajon miért élnek olyan jól vezető politikusaink, mint Marci Hevesen. És hogy mért szeret minket annyira az Állam, hogy ott ül a vacsoraasztalunknál is. És természetesen a migránsokról is szól (akik nem ismerik se az Eddát, se a Mobilt), meg sok minden másról – ott vannak például a kutyákról és macskákról írt remek történetek, ha valakit netán a politika kevésbé érdekel. Vagy az ínycsiklandozó proligasztroblogok. Afféle nemzeti olvasókönyv is lehetne akár, mert benne van a mi mostani életünk szinte mindenestül.

Konok Péter politikai blogger, akit naponta sok ezren olvasnak és lájkolnak, de nem olyan egyszerű odamondóember, amilyenek százával tenyésznek a kibertérben. Írásai a leggyakrabban miniatűr politikai szatírák, amelyekben hol ókori római császárok dicső tetteiben, hol Oszi és Dezső párbeszédeiben, hol meg épp csak egy meglesett – vagy vele megesett – utcai történetben ismerhetünk rá a mai Magyarország bizarr jelenségeire.

Konok Péternek keserű a humora, de ugyan milyen lehetne manapság az igazi humor?

Olvass bele:

http://www.europakiado.hu/Content/Media/Konok_Tortenetek.pdf 

Olvasói vélemény a könyvről:

Esendő és számító vagyok. Tudtam, hogy mit fogok kapni ettől a könyvtől, illetve rajta keresztül, Konok Pétertől. Meg is kaptam, és most boldog vagyok. Már amennyire boldog lehet az ember, amikor szembesítik a nyomorult hétköznapokkal, egy önmagából kifordult, teknőnyi kis „világgal”.
A szarkasztikus egyperces írások, bejegyzések, persze néha nyomokban szórakoztatnak is, például Torony, már-már rejtői karakterével, vagy a mindennapok sutaságával, az emlékek szépségével.
Igaza volt a fülszövegnek abban, hogy ez tényleg afféle nemzeti olvasókönyv. Tele rövid kis történetekkel, a Fel-Tsut-kolostor lámájának bölcsességeiről, a rejtőzködő milliárdosokról, és az inzultációs programokról, meg a kisemberről, aki hisz ebben, akit ez lelkesít, vagy épp már rég belefáradt. No persze történész írta a könyvet, így nem csak a most, hanem a múlt is főszerepet kap ebben az ördögi színdarabban, ami a szemünk előtt játszódik. De Konok Péter, hétköznapi ember is, akinek kutyája és macskái, kertje, családja, ismerősei, és egy hatalmas eperfája is van, úgyhogy ezekről is ír. S kell is róluk, hogy fellazítsa a keményre döngölt valóságot.

Ami a hétköznapokban felbosszant, itt egy szürreális mesének tűnik, ami időnként megnevettet, keserédes humorával, de aztán végül, mégiscsak feldühít, vagy elkeserít. Az érzés, témától függően változó. Úgy jártam ezzel a könyvvel, mint K. Józsi, aki egy rövid ideig portugálnak képzelte magát. Neki is, és nekem is belefájdult az arcom a mosolygásba, csak nekem azért, mert ezen nehéz nevetni, (Józsinak meg szokatlan volt). Kicsit szégyellem is magam.
Általában nem szeretem ezeket a facebook/blog bejegyzésekből készült könyveket. Többnyire izzadságszagú kis erőlködések arra, hogy egy modern, haladó szellemű, műanyag valamit adjanak az olvasónak. De ezzel a gyűjteménnyel most máshogy vagyok. Érdekes és értékes gondolatok, a hétköznapok szürke fotóinak gyűjteménye, még akkor is, ha az ember nem ért mindenben egyet a szerzővel. No persze, az az illető nem is fogja szeretni ezt a könyvet, meg valószínűleg elolvasni sem, megvenni meg főleg nem. De attól még (szerintem) értékes, majd idővel kiderül. Hm, idealista vagyok, azt hiszem. Mert naivan és optimistán bízom benne, hogy még az én életemben, mindannyian újraolvashatjuk ezt a könyvet úgy, hogy már csak legyintünk és nevetünk a benne felsorolt bizarr furcsaságokon.

************

Néha megmosolyogtatott, néha sírni lett volna kedvem. De legtöbbször inkább csak fanyar vigyor tekeredett a számra. Ilyenek vagyunk, ilyenek voltunk, ilyenek is maradunk…?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr714818696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.