He?

Bolondok hajóján : zene mellett, minden "behozott" és magánvélemény, esemény, történet, téma ütközhet az Életről. Szabadon. (Még!) :-DDD

sörcsap nagybaszónak

Miva'?

 

 

És a főd forog tovább!

 

Beszótak:

Esik-e wazze?


Számojjá csapos!

Naptár

Villon : Hobo - Faludy György: Ballada a senki fiáról

2019.05.04. 05:07 guma

részletek:

Faludy György költői életműve szorosan összefonódott műfordítói (illetőleg „át-költő”) tevékenységével is. Közismert tény, hogy pályakezdésekor óriási sikert aratott Villon-átköltéseivel, valamiféle korhangulatot fejezett ki a Villon álarcában írt versek-kel, üldözött csavargó-királyként, élettel és halállal örökös vitában, veszélyben élő kö-zépkori és egyszerre modern költőként, amikor a senki fiaként dalolt: „Mint nagy ka-lap, borult reám kék ég,/és hű barátom egy akadt: a köd./Rakott tálak között kivert az éhség,/s halálra fáztam rőt kályhák előtt”... A költő, Faludy György Villon-átkölté-seit mindig örömmel forgatták, és 1988-ban már a 33. azaz a harmincharmadik kiadása jelent meg. Faludy mindig bevallotta, hogy a nagy francia költő, Villon legendás alakja, rejtélyes sorsa, költői világa, s mindezekből formált Villon-versei nem fordítá-sok, hanem átköltések. Egy-egy Villon-szóból, életrajzi mozzanatból, költői hangulat-ból vers lett, Faludy vers, Villon ürügyén. De a költő többször megjegyezte vallomá-saiban, nyilatkozataiban, hogy a Villon-átköltések, ez az „új magyar Villon” egyszerre siker és egyszerre túlzott szerepvállalás, melyben a költészet színpadán „eltakarta” őt Villon, vagyis legtöbben a francia költőt tapsolták meg és nem a mögötte álló, félig el-takart költőt, Faludyt. Így épült be szervesen Faludy költői életművébe Villon; szinte elválaszthatatlanok egymástól. Amikor 1995-ben a Magyar Világ Kiadó Versek címmel Faludy György gyűjteményes kötetét több mint 800 oldalon megjelentette, a költőA pompeji strázsán versei után illesztette be kötetébe a Villon-balladákat. És természete-sen itt is csaknem végigkövethetjük a költő és műfordító életművét Heinétől Lorcáig és Li Ho-ig.

Test és lélek címmel adta ki Faludy György hatalmas műfordítás-gyűjteményét csak-nem 800 oldalon. A világlíra 1400 gyöngyszemét magyarul megszólaltató kötetének kiadásában nem reménykedett a költő. Azt hitte, hogy majd a könyv kéziratából egy-egy részletet halála után előveszi egyszer-kétszer valamelyik jó barátja, de a többi kéz-iratot valahol a pincében a penész eszi, máshol egy-egy bőröndben lapul.

*********************************

Az időben és térben igen távolinak tűnő perzsa költészet: gyakran „mai” témákat szólaltat meg. Nincs messzeség, idegenség, távolság: a líra hajszálgyökerei behálózzák az egész világot. A régebbi alkotók valóban hasonló vagy csaknem azonos módon élnek és vallanak sorsukról: szerelmükről, bánatukról, örömükről, kiszolgáltatottságuk-ról, szenvedésükről, veszélyes mindennapjaikról. Például Háfiz, akit Irán legnagyobb költőjének neveznek (1325–1390) szembeszegült Muharifuddin Muhammad herceg fundamentalista kegyetlenkedésével, besúgó-rendszerével, így a Puritán zsarnokságcímű versében: „Rejtsd poharad köpenyedbe, mert az emberélet olcsó. / Öntik a vért, ahogy régen vörösbort öntött a korsó. // Könnyel mosd ki a borfoltot ujjasodból: piszkos kor jött. / Itt kell élnünk puritánok, rendőrkémek, gyilkosok közt.” Hasonlóképpen keserű életsorsot, száműzetést és börtönt őriz Maszud-i Szad-i Szalmán (kb.1046–1121) a Náj vára kazamatáiban című versében. A költő először a Gháznái szultán udvarában élt mint magas rangú tisztviselő. De a szultán gyanakodott rá, arra gondolt, hogy „összejátszott” ellenségével, a szelcsuk szultánnal, ezért a költőt 18 esztendőre Náj várának börtönébe, kazamatáiba záratta. Faludy György az egyik „legszebb börtönversének” nevezi a Náj kazamatáiban írt verset. Ez a dicséret, rokonszenv kétszeresen jogos: egyrészt azért, mert a vers önmagában értékes, jó. Másrészt pedig azért, mert Faludy György, a verset magyarul megszólaltató költő is volt hasonló drámai helyzetben. (Ld.: Börtönversek 1950–53). Az egyik legszebb börtönvers, perzsa börtönvers néhány verssora így szól: „Szívem remeg, ahogy a lég rezeg a fuvolában, / tömlöc mélye fojtogat és kiszívja erőmet. / Mi lesz velem négy fal közt, hol pókhálót sző a bánat, / a bokám körül a rémület bolondgombái nőnek?” Érdemes megfigyelni a régi perzsa költőfélelmét,önbecsülését,önbizalmát:„Nagy úr vagyok s az égmagasba érek,” – írta. Hiába a tömlöc sötétje, a komor hangulat, a sok szenvedés („a szenvedés komor hegylánca”) – neki vigaszt nyújt a szellem, őt „felemeli a költészet.” A kor veszedelmes körülményeit írta meg Nasziraddin Tuszi (1201–1274) is, aki tudós, bölcsész, csillagász volt. Valóban véres korban élt, amikor Dzsingisz unokája borzalmas tetteket hajtott végre: sok embert lefejeztetett, meggyilkoltatott. A messzi múlt és a közeli múlt nincs messze egymástól. Az életrajzi jegyzetekben írta Faludy György: „Ugyanezt tették Hitler SS-ei, amikor zsidó lakta lengyelországi falvakból elszállítottak mindenkit a gázkamrák felé, majd visszatértek, hogy a bujkáló néhányat is agyonverjék.” De folytathatnánk a perzsa költők nehéz sorsával: Rumi (1207–1273) száműzeté-sekor alig maradt életben egy mongol vérfürdőben.

**************************-

Omár Khájjám (kb. 1025–1122) volt ebben a korszakban az egyik legjelentősebb perzsa költő, s még matematikus, asztrológus,, fizikus, filozófus is volt (Avicenna kö-vetője). Tekintélyes tudós voltát az is kifejezi, hogy a naptárreformot készítő bizottság vezetőjévé nevezték ki. Régebben a tudóst „nagyobbra” tartották Omár Khájjámban, mint a költőt. Amikor meghalt, csak utána több mint száz évvel említették meg verseit („Versei tévelygések szövevényei, akár a mérges kígyók” és: „négysorosainak titkos mondanivalója leplezi írójuk szellemének fertelmességét.”) Az ortodox szemléletű irodalmár észrevette, hogy Omár Khájjám az iszlám, a mohamedán állam által nem tűrt gondolatokat tartalmazott. (pl. „Allah, ha létezik, tehetetlen a mindenség törvényeivel szemben; „––” az idő elfújja a szultánokat és hatalmasságokat, mint a porszemeket...” stb.) A rubái rubáját négysoros vers, már korábban is előfordult az ógörögben, aztán arab és perzsa költők is használtak két rímelő sort, majd négy sorba tördelték. Faludy György főleg abban látja Omár Khájjám európai népszerűségét, hogy Edward Fitzgerald angol költő jól lefordította a perzsa költő verseit, és kedvező időben, szerencsés témáival stb. elterjesztette.

****************************

http://epa.oszk.hu/00700/00713/00109/pdf/tiszataj_EPA00713_2000_09_085-089.pdf

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr6614801486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása