gazoló! :)

ide azt a "Magyar vagyok" verset!

addig is Vivaldi:

www.youtube.com/watch?v=u4Kg_nNom-4

Na akkor egy kis szemlézés, humor, irónia, elgondolkodni való.

*

Kétfarkúak:)

Néma főhajtás.

Központi Újság
·
1848 egyik méltatlanul elfeledett hétköznapi hősére emlékezünk: a Pilvax kávéház legendás pincérére, ifjabb Hubai Kázmérra (17??-186?). Az ifjabb Hubai! Óh, ama elnéző, ám mégis szigorú tekintet, amivel rendszeresen nem adott hitelre vörösbort Petőfinek! Óh, ama méltóságteljes léptek, amelyekkel folyton nem botlott bele Vasvári hanyagul kinyújtott lábába! És ama híres, rutinos mozdulat, amivel egyszer sem borította Jókaira véletlenül a forró kávét! Ürítsünk poharunkat a pincérre, aki mindig csak tette a dolgát, és soha nem csinált semmilyen felfordulást..

*

Konok - több is:)

Értjük mi, Petőfi úr, hogy maga szavalni akar ott a Múzeum lépcsőjén a tömegnek, és tetszik is nekünk a koncepciója. Komolyan! Maga elég fotogén csávó, érdekesen sápadt, jó a sérója is - kis igyekezettel ígéretes celeb lehet. Mi ebben messzemenőkig támogatjuk. Csak arra kérjük, ne akarjon már ebbe a dologba mindenáron ilyen aktuálpolitikai töltetet vinni, mert a tábornok úrnak az a halála!

*

Nincs ezen mit cifrázni: Takaró Mihály József Attila-díja nettó hullagyalázás.

(Erről pedig az alábbi jutott eszébe:))

"Posztumusz József Attila-díjat kapott Horger Antal nyelvész, a szegedi egyetem egykori professzora..."
(MTI, 2020. március 14.)

Még mindig Konok.

Feltettem az előbb egy középhosszú szöveget, a szokott idétlenkedést, ezúttal a versek lerövidítéséről. Aztán, mikor átolvastam, maradt-e benne elütés, helyesírási hiba - nem tudom, de mindig azután nézem át a szövegeimet, hogy már posztoltam őket, ez nem túl logikus, de így működöm - rájöttem, hogy egyáltalán nem tetszik.
A meghülyített választókon, a NER apró csavarjain gúnyolódtam inkább, nem azokon, akik manipulálják őket. Az olyan - legfeljebb más menetű - csavarokon, mint én is vagyok (bár persze azzal hízelgek magamnak, hogy dehogy; mind ezzel hízelgünk magunknak, különben ki sem bírnánk).Tulajdonképpen az áldozatokat hibáztattam, és valamennyire átvettem a NER kimondatlan alapvetését, hogy azért kapják ezt a szart az emberek, mert zabálják, mint a zizit. Hogy igényük van rá, és hogy erre van igényük.
Márpedig ez hazug és aljas hozzáállás, és mások szövegeiben többnyire pontosan meg is látom.
A sajátomban nehezebben.
A posztot mindenesetre töröltem, a tanulság - remélem - megmaradt. Elképesztően erős ennek az őrületnek a torzító hatása, és szinte mindenkire hat. Az ember vigyora könnyen vicsorgásba dermed, és aztán úgy marad. Magamra is figyelnem kell, nehogy a végén még elbayerzsoltuljak itt. Magunkra is figyelnünk kell, hogy felismerjük a mindenféle manipulátorokat, és ne a manipuláltakban lássuk a közvetlen ellenséget. Ne bennük, hanem abban, amivé tették őket. És ez baromi nehéz, hiszen sokan egyszerre manipulátorok és manipuláltak, a kocsmában zsidózók-cigányozók, a buszon migránsozók, a nácikkal összeborulók, stb. stb. befogadói és továbbadói is a diktatúra fekete nyelvének. De mégis: jól elkülöníthetőek azok, akik profitálnak ebből a tébolydából, és akiknek csak bemesélik, hogy mindez az érdekeiket szolgálja. Márpedig itt csakis akkor fog történni valami, ha ez utóbbiak rádöbbennek, valójában mit is tesz velük ez a rémállam.
Csúnya dolog lesz, azt hiszem. Várom mégis, bár félek tőle.

.

Ne maradjunk vers nélkül.

Lidércnyomás...
1973-ban, Petőfi születésének 150. és a forradalom 125. évfordulóján írta ezt a rövid alkalmi verset Jékely. A vers ekkor még természetesen nem, csak Jékely halála után, 1986-ban jelent meg.

150 év után

Lidércnyomás

Petőfi szobrán
egy ocsmány
varangy ül,
s el-hall-gat-tat-ha-tat-la-nul
vartyog – pardon: szaval –,
amíg minden magyar
meg nem tanul
varangyul.
1973. január 24.

Bánki Györgyöt is aktivizálta az ünnep:)

Dózsa László köszöntőbeszédét idézettel kezdte: "Plakátmagányban ázó éjjelek...", "A legszebb vers, amit valaha írtam"

*

- Te hova mész március 15-én?
- Haza, minden előtt.

*

"Teljes erővel küzdünk az álhírek ellen. Ezért találunk ki igaziakat!", jelentette ki a miniszterelnök
(magyar MTI)

****

Látom, Barsi atya magas kitüntetést kapott. Vajon miért nem Asztrik? A név láttán beugrott, mennyire hiányzik Bella. A többi gondolatom tán nem osztom meg.

Egy kis irodalmi-történelmi pletykálkodás Konoktól:)

1850 júliusában Ferenc József császár leváltotta báró Julius Jacob von Haynau táborszernagyot a magyarországi osztrák csapatok parancsnoki tisztéről. Vérengzései, kegyetlensége már túl nagy nemzetközi visszhangot keltettek, és Ferenc József valamiféle konszolidációt akart mutatni a kül- és a belvilág felé. "Haynau olyan, mint egy borotva: mihelyt elvégezte dolgát, tokba kell tenni” - jegyezte meg állítólag Radetzky tábornagy.
A sértődött Haynau Magyarországon, Nagygécen birtokot vásárolt tetemes bánatpénzéből, és dafke magyar nemesnek álcázta magát, már csak azért is, hogy Bécset bosszantsa. Pipázott, zsinóros mentét hordott, és német akcentussal szidta a lusta parasztokat. Hogy igazából mégsem sikerült beilleszkednie, az is mutatja, hogy utóbb a Nagygéc környéki folklórban megjelent a "Vérbíró" szörnyű alakja, de úgy tartották, még a lánya is "kutyafejű" volt. (Ez utóbbi motívum részben a birtok későbbi bérlőjének, Groszmann Sámuelnek a lányáról, Ilonáról szóló folklórral keveredett. Akárcsak Haynau, Groszmann is "idegen" volt: zsidó földbérlő, leánya pedig "szőrös" volt, "hol férfi, hol nő", alighanem alakváltó - ősi előítéletek és sztereotípiák halmozódtak egymásra a népi tudatban.)
1850 novemberében a török birodalom déli határvidékén egy bizonyos Murat pasa sikeresen megvédte a várost a portyázó arab törzsektől. Murat pasa nem jószántából lett az Allah háta mögötti Aleppo katonai vezetője: egy olyan török-orosz háborút szorgalmazott, amelyet a Fényességes Porta (igen megkopott már eddigre egykori fényessége) végül elvetett, és a harcias pasa kellemtelenné, diplomáciai teherré vált. Novemberben már malária kínozta, decemberben el is vitte. "Lengyelország, már nem én foglak felszabadítani" - mondta állítólag halálos ágyán Murat pasa, akit korábban Józef Zachariasz Bemnek hívtak, részt vett Napóleon oroszországi hadjáratában, majd lengyel őrnagyként szolgált az orosz irányítás alatt álló lengyel hadseregben, később lengyel szabadságharcos lett, 1848-1849-ben pedig Bem József néven tiszteletbeli magyar hazafi. Bem "apó" mindössze 56 éves volt, mikor meghalt.
Volt pár hónap, júliustól novemberig, mikor akár levelezhettek volna. Két talonba tett, félretolt katonatiszt, két kiszolgált obsitos. A nyakas, református magyar vidékre költöző osztrák katolikus vérbíró, és a botcsinálta mohamedánná lett lengyel katolikus forradalomexportőr. Sokban ellentétes figurák, mégis voltak közöttük párhuzamok.
Persze, nem leveleztek. Pedig izgalmas lett volna, mit írnak egymásnak keresztény kultúráról, rendről és lázadásról, háborúról, nemzetről és nemzetfelettiségről, birodalmakról és államokról, forradalomról és ellenforradalomról.
Talán egyszer megírom ezt a fiktív levelezést (régi tervem megírni Molotov és Kerenszkij, az orosz forradalom két túlélője - előbbi 1986-ban, utóbbi 1970-ben halt meg - fiktív levelezését).
Néha azok lennének a legérdekesebb dokumentumok, amik nincsenek, bár akár lehetnének is. Kár minden valóságért, ami nem valósulhatott meg a lehetségesek végtelen multiverzumában. És talán az is kár, hogy éppen az valósult meg, amelyik.

@Orica Középföldi:

kösz! :)))
frissen tartasz! :D

@Orica Középföldi:

Eeegen... varangyok, ha bejutnak a Múzeumkertbe, akkor Jókai, Petőfi el, el onnan, el.

@Orica Középföldi:

Igen, ez nekem is szokott menni. Nagyon szerencsés adománynak tekintem az Úrtól, hogy időnként tudom magamat 3 méter távolságról szemlélni, s idegenként minden sajátomat. Persze nem mindig törekedek erre. Hulljon a férgese. Van elég, s ha nincs importál a Kormány. A nemzeti.

@poszthoz:

Kétségtelenül van erős áthallás a jelenre, és a végelgyengülésben haldokló morál nem viseli el a kritikát.
Ez mind hagyján.

Az már valamivel messzebbre mutató, hogy azok akarják diktálni a deal-t, akik ismerik az egyes szavakat, de a mondandó felismeréséhez már nem nőttek fel. Mindig is mondtam, az evolúció ravasz egy folyamat, sokakat nem érintett meg. És mindig kiderül, hogy ez a 'sokak' milyen kevesek. Igen, az Úr szórakozik. A jódolgát neki! Vagy egy Jód Olgát.

Különben meg Petrovics, és nem kell feltétlenül megfogadni a 'Dicsőséges nagyurak...'-ban foglalt intelmét.

@Orica Középföldi: segíts má nekem!
persze ha nem gyűlöltél meg végérvényesen, csak akkor:)

szerinted, jó ez a könyv, megvegyem?

grecsó krisztián: vera

tényleg érdekel a véleményed.