Novák Katalin cinikus véleménye után arhív anyagokkal kicsit emlékezzünk OV lakásügyére. Plusz nézz körül a pártkatonák meg a családtagjaik még ma is, milyen bérlakásokat foglalnak el a bérből, fizetésből élők elől, akik saját, önálló lakásra nem is gondolhatnak...
"Igen, ez Mr. Orbán lakása volt"
Mutyi, trükk vagy rágalom - Orbán Viktor lakásügyében még több a kérdés, mint a válasz. Keresd az anyóst?
Nagyobb cserelakást igényelt és kapott meg 1991-ben az önkormányzattól Orbán Viktor, mint amekkora járt volna családjának - állítja hivatalos iratokra hivatkozva a Hócipő és a Népszava. A lakást később éveken át kiadták.
A rendszerváltás idején Orbán Viktor és felesége szolnoki lakásukat a budapesti, IX. kerületi Mester utcai (50 nm) önkormányzati bérlakásra cserélték, azt három év múlva egy nagyobb (135 nm), négyszobás bérlakásra, immár a belvárosi Haris közben. Innentől kezd bonyolulttá válni a történet: az akkori lakásrendelet hat személy részére engedélyezett ekkora bérlakást; az akkor még csak háromfős Orbán család legfeljebb másfél-két és fél szobásat kaphatott volna, méltányosságból esetleg még egy helyiséget. Révész Máriusz Fidesz-szóvivő szerint az "úton lévő" második gyermeket is figyelembe vették, a szabályoknak megfelelően. Viszont ez még mindig csak négy fő, mely esetben 2-3 szoba járt volna. A Hócipő vélelmezi, hogy az ötödik fő, papíron legalábbis, Orbán anyósa lehetett. Révész szerint ráadásul nem négy, hanem csak három és fél szobás volt a lakás. Az 1994-es adásvételi szerződés viszont ennek ellenkezőjét bizonyítja, míg a 2002-es dokumentumban már valóban 3,5 szerepel. A különbség egy fő: kisebb lakást kisebb család kaphatott.
A politikus a bérleményt az önkormányzat költségén újította fel. A csaknem 6 millió forintot érő ingatlant 563 ezer forintért megvásárolta, majd havi ezer dollár körüli összegért bérbe adta egy amerikai hölgynek. Peggy a Hócipőnek azt állította, 1994-1999 között volt bérlő. "Igen, ez Mr. Orbán lakása volt" - nyilatkozta. E bevétel nem szerepel Orbánék vagyonbevallásában. Révész Máriusz szerint azért nem, mert a felesége adózott utána, a házastárs bevallásában pedig nem kell szerepeltetni a jövedelmet. Valóban nem.
2002 májusában az immár 3 és fél szobássá "zsugorodott" lakást Orbán 63 millió forintért (!) eladta az osztrák Arno Wimpffennek, Kékessy Dezső - Orbánék barátja, üzlettársa, az Orbán-kormány párizsi nagykövete - későbbi vejének. A Hócipő azt írja, Orbánéknak éppen 63 millió hiányzott a következő, nagyobb, Kútvölgyi úti ingatlan megvásárlásához. Az időközben további gyermekekkel gyarapodott család 75 millióért vette meg az 1200 négyzetméteres telket, illetve a 183 négyzetméteres házat. Maga Orbán a gazdagodását vizsgáló parlamenti bizottság előtt a hivatalos értékbecslésre hivatkozott (62,7 millió forint).
Az említett ügyletekből az Orbán családnak a Hócipő számításai szerint legkevesebb 40 millió forint bevétele származhatott, amelynek nincs nyoma sehol - legfeljebb a (titkos) adóbevallásban. Már csak emiatt is gyanítható - továbbá van erre utaló információnk -, hogy az ügy nem kerüli el a titkos dokumentumok kezelésére jogosult vizsgálóbizottság figyelmét.A Fidesz szóvivője szerint a hadjárat az interneten korábban megjelent kormányzati "gyanúkampány-forgatókönyv" szerint zajlik. - Orbán Viktor és felesége szolnoki magánlakásukat adták a felújított Mester utcai lakásért, amelyet az akkori viszonyoknak megfelelően, ráfizetéssel cseréltek a Haris közi ingatlanra. A szerződésben vállalták, hogy a rossz állapotú lakást felújítják. Ennyi a történet - nyilatkozta Révész Máriusz.
Ezek után már csak az a kérdés, hol lakott az anyós.
http://nol.hu/archivum/archiv-377328-190539
Itt lakott Orbán Viktor
„A pálma melletti ajtó lesz az” – mondja a hölgy. „Abban a lakásban lakott Orbán Viktor a családjával, de már régen elköltöztek. Akkor még szakálla és hosszú haja volt” – folytatja.
– De most úgy látom ebben a ferencvárosi lakásban él a felesége meg a kislánya is. Vagy ez csak pillanatnyi, hamarosan tovatűnő állapot? – Nem, reméljük ez már a maradandó valóság. A szolnoki öröklakásunkat cseréltük erre a pesti bérlakásra – nincs három hete, hogy költöztünk. (Képes Hét interjú 1989 Fotó: Gaál Zoltán)„A feleségével, Anikóval tegeződtünk, de lehet, hogy már nem is emlékezne rám, ha találkoznánk. Éjjel nappal jöttek – mentek náluk az emberek, de nem volt velük gond, mindig kedvesen köszöntek.” –fejezi be az idegenvezetést a Mester utca 33 – 35. egyik régi lakója
Orbán Viktor ezt a IX. kerületi önkormányzati bérlakást 1991 –ben egy V. kerületi önkormányzati bérlakásra cserélte, melyet később meg is vásárolt. A miniszterelnököt ezért a lakáscseréért sokan támadták. Legmélyebben talán Farkasházy Tivadar kotorászott a miniszterelnök zsebeiben, és amit ott talált, azt bele is rakhatta a Hócipőjébe.
Ugorjunk az időben ettől a költözéstől egy negyedszázadnyit. Orbán Viktor azt a meglepő nyilatkozatot tette néhány hónappal ezelőtt, hogy jól ismeri az Illatos utat, mert azon a környéken volt „lakásügyi előadó”.
Mindenki tudja a József Attila lakótelepen, hogy az Illatos út csak egy szippantásnyira van innen. Bizony – bizony! Lehet, hogy pont itt a lakótelepen adta elő a lakásügyeket a jelenlegi miniszterelnök! Amíg te csupán sodródtál a történelem eseményeivel, a Pest – Buda moziban lábad lógáztad, addig Ő eltemette Nagy Imrét + kikergette a ruszkikat + megbuktatta a kommunistákat + sínre tette Özv. Kovács Gedeonné Ifjúmunkás utcai lakáskiutalását is.
folytatás: http://jozsefattilalakotelep.hu/2016/01/08/itt-lakott-orban-viktor/
picit részletesebben, dokumentálva:
Fészekrakás Orbán módra 3.
Az utolsó káder
14. és 15. számunkban részletesen foglalkoztunk az Orbán család Mester utcai-Haris közi lakáscseréjével. Akkori főbb megállapításaink:
- Az Orbán házaspár egy gyerekkel 1991 végén egy Mester utcai kétszobás bérlakásból egy jóval nagyobb belvárosi, 135 m2-es, négyszobás Haris közi bérlakásba költözik, pedig az akkori lakástörvény értelmében ehhez legalább hat személy kell, ám ekkor még csak hárman vannak. Rá három évre az önkormányzattól 560 ezerért végleg megveszik.
- Orbán egy sajtóértekezleten azt mondta, hogy a Haris közi lakást a házasságkötéskor kapott hozományból vették, a másnapi bizottsági meghallgatáson pedig azt, hogy akkor várták harmadik gyereküket, tehát úgy tudja, jogosultak voltak az 1993-as minőségi cserére. Ezzel szemben kiderítettük, hogy a lakást két évvel korábban cserélték, amikor a család még csak háromtagú, vagyis három fő hiányzott a négyszobás lakáshoz, várt és ígért gyerekek ugyanis nem számítanak.
- Mindezért az önkormányzat vagy a Fővárosi Ingatlankezelő a két lakás akkori piaci értékkülönbözetéhez képest csupán elenyésző összegű, évtizedek óta változatlan lakás-használatbavételi díjkülönbözetet számol felt.
- Orbánék Haris közi lakását svájci barátjának, az általa párizsi nagykövetté kinevezett, és semmiféle diplomáciai képzettséggel sem bíró Kékessy Dezsőnek, neje szőlésztársának veje, Arno Michael Wimpffen veszi meg 63 millióért 2002 nyarán, akinek megbízásából máig hiába árulják. Orbán a bizottsági meghallgatáson elárulta, pert fontolgat azokkal szemben, akik sokallják a 136 m2-ért 2002-ben kapott 63 milliót, mivel a lakást egy nemzetközi hírű ingatlanforgalmazó cég értékelte fel és hirdette meg, de barátait is kérte, terjesszék eladási szándékait.
- Azt állítottuk, hogy mások számára egy ilyen előnyös csere elérhetetlen volt, legalábbis az általunk megkeresett négy nagy kerületből háromban a kérdezett évben senki nem kapott ekkora bérlakást, hiába voltak hatnál többen.
- Utánanéztünk a lakáspiacon a mai Mester utcai áraknak, s megállapítottuk, pusztán e nem éppen mindennapos cserével, beleértve a mára átszámolt ráfordításokat és költségeket, az Orbán család vagyona legalább 40 millióval növekedett, ami ellentmond a sajtóértekezlet és a bizottsági meghallgatás állításainak.
- Csak érdekességként megemlítettük, hogy velük szemben, a Haris köz 5.-ben lakott Princz Gábor, aki gyakran reggelizett és kávézott náluk, az utolsó kávét akkor kapva, amikor 98 nyarán, az újdonsült miniszterelnöknél járva a Parlamentben megtudja, hogy menesztik a Postabanktól.
Azóta újabb érdekes részleteket ismertünk meg, amiket talán érdemes megosztani olvasóinkkal.
Levelet kaptunk a Budapesti Lakáscsere Osztály egyik volt vezető munkatársától, ez alapján világossá vált számunkra, hogy mivel addigra a főváros és a kerületek 1%-os és 3%-os kerete megszűnt, a csere egyetlen lehetséges módja - ha az illető ki akarta kerülni, hogy éveken át lógjon az önkormányzat lakás-, illetve lakáscsere-névjegyzékén, s várjon a sorára - a pártállam kádereinek megszokott technikájával történhetett. A jövendő bérlő és a bérbeadó önkormányzat által közösen kiszemelt, üresen álló bérlakást utóbbi felajánlja a FIK-nek, ahová előbbi benéz, nincs-e véletlenül egy nagyméretű belvárosi bérlakásuk, mert ő tudna érte adni egy jóval kisebb külvárosit. Ám mindezt a Fővárosi Önkormányzat Hatósági Ügyosztályának még jóvá kell hagynia, többek között azt, hogy a beköltöző személyek száma elegendő-e a cseréhez?
Két dokumentummal is rendelkezünk arról, hogy az 1994-es végleges megvételkor már 4 szobásnak minősített lakás az 1991-es csere idején még csak 3 és fél szobás, vagyis 30 hónap alatt az egyik szoba vagy megnőtt, hogy elérje a szükséges 12 m2-t, vagy töpörödött. Mivel ma már Orbán Viktornak sokkal jobb a véleménye az Antall-kormányról, csak az előbbit feltételezhetjük. Az egyik dokumentumból az is világossá vált számunkra, hogy a csere idején Lévai Anikó addig vidéken élő mamája is velük lakott, legalábbis papíron. Ami azért érdekes, mert ahogy az előbb már említettük, az Orbán-bizottság előtt a volt miniszterelnök úr arról beszélt, hogy az 1993-as csere idején felesége várandós volt harmadik gyerekükkel, tehát lényegében már öten voltak.
E mondat több oldalról sántít. Először is jövendő gyerek csak állami támogatás kérésekor (szocpol.) számít, nagyobb lakásba költözéskor nem. Másrészt még a második sem született meg. Harmadrészt pedig a csere két évvel előbb, 1991 végén történt. Ekkor viszont még csak hárman vannak, ami még egy 3 és fél szobás lakáshoz sem elég. Ha Lévai Anikó mamája velük él a Haris közben, akkor egy anyós állandó jelenléte még egy ilyen nagy lakásban is feltűnik egy férjnek, bármennyire le is kötik az ország teendői. Summa summárum, a lakáscserét a fennálló törvények alapján a Fővárosi Önkormányzat Hatósági Ügyosztályának el kellett volna utasítania, mivel három, de legalább két fő hiányzott hozzá.
Megtudtuk, hogy a Haris közi lakásban egy néni élt, aki 1990 végén elhunyt, s akivel fél évvel halála előtt egy háromfős család eltartási szerződést kötött. De a lakást nem kapták meg, mivel ehhez egy évnél régebbi szerződés lett volna szükséges. Pár hónappal később viszont kaptak egy jóval kisebbet a kerületben, amekkorát egy háromszemélyes családnak adni szoktak, már ha évek óta van beadva kérelmük, ami a mi esetünkben korántsem biztos.
Egy telefonáló felhívta a figyelmünket arra, hogy a FIK első embere a csere idején még Kosztolányi Dénes papája, akinek a fia akkoriban kezdi máig is virágzó karrierjét a pártban. Azt is hozzátéve, hogy az egyre gyanúsabb tulajdonosok kezébe került FIK máig nem számolt el az önkormányzatokkal az általa értékesített lakások vételárával.
E mester utcai házban volt Orbánék kétszobás lakása.
A Haris közi négyszobásat Kékessy Dező veje megint árulja.
Két dokumentum is igazolja, hogy a Haris közi lakásban költséges renoválásokat végeztek, amelyek teljes összegét az önkormányzat a számlák beadásakor egy összegben megtéríti az új bérlőnek. Parkettacsere, az összes hidegpadló cseréje, a vízvezetékek és a lefolyók cseréje, beleértve az emiatt szükségessé váló csempék cseréjét és kőművesmunkákat, s a lakást pedig hamarosan cirkofűtésesre alakítják át, az önkormányzat által teljes egészében megtérítve annak a zuglói cégnek, amelyhez Lévai Anikó ragaszkodott. Különösen ez utóbbi jelentős tétel, vagyis az önkormányzat legalább akkora összeget térít nekik mindezért, mint amennyiért a bérlakás hamarosan a tulajdonukba kerül (560 ezer forint).
Ehhez tudni kell, a kilencvenes évek elején, mikor az önkormányzatok sorozatban adják el a bérlőknek a lakásokat, már szinte senkinek nem térítenek 100%-ban - ráadásul nem lelakásra, hanem azonnal - ilyen felújításokat és korszerűsítéseket egy mindössze 1650 forintos havi bérű lakás esetén, ez is tipikusan pártállami maradvány, amely ellen a főbérlő két éve még oly kitartóan és hősiesen küzdött.
Különös, hogy a lakás átadásakor a bérbeadók részéről öt fő, valóságos delegáció képviselteti magát, egy alpolgármester, a Városüzemeltető Vállalat kezelési igazgatója, az engedélyezési csoport egyik vezetője, az önkormányzat műszaki osztályának egyik munkatársa, továbbá a 4. számú kirendeltség helyettes vezetője, akinek főnöke még aznap kiállítja a jegyzőkönyvet. Pedig az új bérlő ekkor még nem is számít a Fidesz első emberének, hiszen a pártnak nincs elnöke, s jóval az Orbán- Fodor összecsapás előtt vagyunk.
A nagyobb felbontású dokumentum megtekintéséhez kattintson ide.
A nagyobb felbontású dokumentum megtekintéséhez kattintson ide.
Találkoztunk egy illetővel, aki a kilencvenes évek közepén járt egy Haris közi lakásban, amelynek kísértetiesen akkora nappalija volt (kb. 50 m2), mint Orbánéknak, s amit huzamosabb ideig egy tengerentúli hölgy bérelt, akinek a cége akkor vette meg az egyik legnagyobb magyar állami vállalat jelentős részét. E hölgy említette, hogy a lakás a Fidesz egyik vezetőjéé, a lakásért pedig havi több százezres bérleti díjat fizet. Ez még nem volt elegendő a beazonosításhoz, de egy hónapra rá rátaláltunk a hölgy egyik régi, szintén külföldi munkatársára, aki megerősítette, hogy kolleginája 1994-től négy évig Orbánék Haris közi lakásában lakott. Akik ekkortól egy budai kertes házban laknak, bár nincsenek oda bejelentve. Végül lapzárta előtt egy órával, tőlünk kilenc órányira Peggyt is megtaláltuk, valahol Arizonában.
Mindez persze semmilyen jogszabályba sem ütközik, de azon emberek szemében, akik araszolva jutnak lakásról lakásra egész életükben, egészen más a leányzó fekvése, ha egy igen olcsón - s nem éppen szabályos és szokványos cserével - szerzett belvárosi luxuslakást a szerencsés bérlő már tulajdonossá válása évében nagy pénzért kiad, három hónap alatt beszedve a lakás 1994-es teljes, 560 ezer forintos vételárát.
S hátra van még 48 hónap.
Miss Arizona
- A Belvárosban élt?
- Igen, egy nagyon szép lakást béreltem.
- Ez a Haris közben volt?
- Igen, pontosan.
- Jól tudom, hogy a lakást egy politikustól vette bérbe?
- Igen, ez Mr. Orbán lakása volt.
- Mettől meddig bérelte?
- 94 végétől 99 tavaszáig.
- Gyakran találkozott a bérbeadókkal?
- Csak néhány alkalommal.
- Kényes kérdés, de azért rákérdeznék, emlékszik, mennyi volt a havi bérleti díj?
- Emlékszem, de ha nem haragszik, nem mondanám meg.
- Ha átlagos havi díjnak 1000 USA dollárt tekintünk, akkor e fölött vagy alatt volt?
- Az ön által említett összeg körül volt.
- Köszönöm a beszélgetést, és elnézést, hogy ilyen messziről zavartam.
- Igazán nincs mit.
Emlékeztetnénk a volt miniszterelnök urat egy nemrég tett kijelentésére: amikor nem volt szabálytalan a privatizáció és nem volt korrupció sem, de nemzetgazdasági érdek, hogy az adott vagyontárgy állami tulajdonban legyen, azt kell mondani a tulajdonosnak: legyen kedves, adja vissza. Mert nem kell kishitűnek lenni, ha egy kormány valakinek azt mondja, hogy legyen szíves, adja vissza, annak nyomatéka van. Szavaiból kiindulva az a legkevesebb, ha lenne olyan kedves, és a Haris közi lakást visszaadná, pontosabban megpróbálná elcserélni egy Mester utcaira, s a mintegy 40-50 milliós különbözetet jótékony célra fordítaná, mondjuk egy hattagú családot lakáshoz juttatva ezzel. Ígérjük, minden segítséget megadunk ahhoz, hogy a csere mielőbb megtörténjék. Ha mégsem tenné, legalább annyit ismerjen el, mindez, amit eddig megírtunk, rendkívüli dolog volt. Hiszen a bizottság előtt azt mondta júliusban: Ha úgy látják, hogy valamilyen rendkívüli dolog történt, hát akkor kíváncsi vagyok a véleményükre. De soha senki ezt a kérdést fel sem vetette, úgyhogy meg is mondom őszintén, meg is lepett ezzel.
Akkor vegye úgy az egészet, mint egy Kinder-tojás felbontását.
http://www.hocipo.hu/content/view/133_feszekrakas_orban_modra_3
Fészekrakás Orbán módra 4.
Ráfizetéssel cseréltek
Az idén negyedszer foglalkozunk Orbán Viktorék lakáscseréivel.
Amiben a Hócipő tévedett:
1. Első alkalommal (VII. 6.) még úgy tudtuk, hogy a Mester utca-Haris köz cserére 1993 elején került sor, ezt már következő számunkban (VII. 20.) korrigáltuk 1991 végi időpontra.
2. Szintén az első alkalommal a Mester utcai lakás méretét 50 valahány négyzetméteresre saccoltuk, a következő számban már jeleztük, hogy meghaladta a 70-et, s ennek alapján becsültük a piaci árak alapján a két lakás mai értékkülönbözetét 40-50 millió forintra.
3. Előző lapszámunkban (IX. 14.) azt írtuk, hogy az 1991-es csere idején Kosztolányi Dénes papája még a FIK első embere volt, de azóta jelezte, hogy 1988 végén nyugdíjba vonult. Ezt egyébként csak érdekességnek szántuk, bár elvileg összeköttetései még akkor is létezhettek.
Amiben Orbán tévedett:
1. A házasságkor kapott hozományból vásárolták a Haris közi lakást (VII. 5., Uránia)
2. A Mester utca-Haris köz cseréje 1994-ben történt, s akkor született harmadik gyerekük, tehát már öten voltak.
3. "Nem emlékszem, hogy valamilyen rendkívüli kedvezményt kaptunk volna az önkormányzattól."
4. "Az én álláspontom ugye az, amit levélben is tudattam önökkel, hogy soha egyetlen forintnyi gazdagodásunk nem jött létre semmifajta állami támogatásból."
(Ez utóbbi három mondat július 6-án, a parlamenti bizottsági meghallgatáson hangzott el)
Az Orbán család vagyonosodását vizsgáló bizottság az állami forrásokból származó gyarapodással foglalkozik - kérdés, hogy az önkormányzattól eredő vagyont beemelheti-e.
Az Önkormányzat Hatósági Ügyosztályának el kellett volna utasítania a lakáscserét. A Stop! megpróbálta elérni ezt a bizonyos ügyosztályt, mely természetesen már nem létezik, és jogutódja sincs.
Hogy Orbán mindezt (a bérbeadásból származó jövedelmét) feltüntette-e adóbevallásban, arról az APEH sajtóosztálya nem adott felvilágosítást, mivel az információ adótitoknak minősül. Egyébként, ha a Fidesz vezére eltitkolta is ezt a bevételi forrást, annak sincs különösebb jelentősége, hiszen az adóügyek elévülése öt év.
Emlékszünk azokra az időkre, hogyne emlékeznénk. Ha valaki megunta a franzstadti körfolyosót, a húgyszagú lépcsőházat, az ablak alatt csikorgó villamost, elment a virágárushoz, vett egy csinos bokrétát. Azzal beállított a tanácsi, opardon, önkormányzati ügyintéző kisasszonyhoz. Aki húzta a száját, idegesen csapkodva az akták tetején - de végül is csak előrántott egy szépen felfektetett előadói ívet, és már diktálta is a lakáskiutalást. Belvárost tetszett kérni? Persze megvan. Csöndes utcácskában? Hogyne kérem. Legyen három és félszobás? Vagy tetszik inkább egy ötszobásat kérni? De ott a konyhaajtó üvegezése repedt, nem ajánlanám, és a mennyezeti Lotz Károly-freskó is pereg.
Orbánék második gyermeküket várták, amikor 1991 decemberében a 135 négyzetméteres, belvárosi lakáscsere-szerződését aláírták. Orbán Viktor a bizottság előtt úgy tett, mint aki nem emlékszik életének erre az eseményére, s azt vélelmezte, hogy felesége már a harmadik gyermekükkel volt terhes. Egy gyermek születése - vagy egy 135 négyzetméteres, belvárosi, lakás megszerzése - olyan nagy esemény egy ember életében, amire a családcentrikus emberek általában emlékezni szoktak. Az amnézia inkább azzal magyarázható, hogy a Fidesz elnöke nagyon is pontosan emlékezett, miképpen kaphatták meg az értékes önkormányzati bérleményt.
Csütörtökön kívánunk nyilatkozni az ügyben.
Orbán Viktor és felesége szolnoki magánlakásukat adták a felújított Mester utcai lakásért, amelyet az akkori viszonyoknak megfelelően, ráfizetéssel cseréltek a Haris közi ingatlanra. A szerződésben vállalták, hogy a rossz állapotú lakást felújítják. Ennyi a történet.
Minden akkori jogosultságuk megvolt a lakásra. Amikor elcserélték a lakást, akkor már útban volt a második gyermek.
Az akkori lakásrendelet hat személy részére engedélyezett ekkora bérlakást; az akkor még csak háromfős Orbán család legfeljebb másfél-két és fél szobásat kaphatott volna, méltányosságból esetleg még egy helyiséget... Ezek után már csak az a kérdés, hol lakott az anyós.
Bárkivel előfordulhatott ebben az országban az, ami Orbán Viktorral 1993-ban. Akárkivel megeshetett, hogy egy kedvező lakáscsere kedvéért bemondott az önkormányzatnak még egy családtagot - anyóst -, akkor már úgyse ellenőrizték. (Sőt, a rendesebb lakásügyisek megmondták, hogy kell úgy tenni, mintha...) Az már kevesebbekkel esett meg, hogy a helyhatóság még rendbe is hozta a kiutalás előtt a lakást, de biztos, hogy volt, aki ebben a jóban is részesült... Bárki ebben az országban (is) használná és használja a keze ügyébe kerülő összes lehetőséget arra, hogy meggazdagodjon, de legalábbis biztosítsa magát a váratlan hanyatlás ellen. Bárki ezt tenné. De a bárki azért nem lesz miniszterelnök. Ugyebár.
Biztosra veszem, hogy előkerülnek még újabb érdekességek a Mester utcából a Svábhegyre vezető lakásfejlődésről. Nem azért mondom, de Prágában nemrég bukott bele egy kormányfő a kellően megmagyarázni nem tudott lakásügyébe. A mi jobboldalunk előszeretettel példálózik a csehekkel, nosza!
Majd azt mondják az emberek, miért ne adná ki. Ő is emberből van.
A rendkívüli kedvezmények mellett arra sem emlékezett, hogy anyósa is velük lakott, de ez egy ilyen nagy lakásban előfordul. Viszont már akkor hangsúlyozta a ráfizetést, akár a múlt héten Révész Máriusz, aki egy másik lapban hozzátette, minden akkori jogosultságuk megvolt a lakásra. Úgy véljük, ez a legérdekesebb és a második hivatalos válasz, amely sorozatunkra eddig érkezett, haladjunk tovább a két reagálás nyomán, s tegyünk fel pár kérdést:
1. Kaptak rendkívüli kedvezményt az önkormányzattól?
2. Ráfizettek a cserére?
3. Ha ők nem, ráfizetett más?
4. Ráfizettek a Haris köz kiadására?
5. Jogosultak voltak a lakásra?
6. Ha nem, a két lakás mai értékkülönbözete olyan gazdagodásnak számít-e, ami állami forrásból jött létre. S ha igen, az mennyi?
A lakást 2002 óta hiába árulja Orbán párizsi követének veje, pedig remek a szöveg: hangulatos polgári lakás, nagy terek jellemzik. Elvégre amikor 63 millióért vették, a tulaj nagy tereken szónokolt, igaz csak 1,5 millióért.
1. Négy nagy kerülettől kérdeztük, hányan kaptak az évben 135 m2-nél nagyobb bérlakást? Háromban senki, a negyedikben négyen, a négy kerület lakóinak száma kiteszi Budapest negyedét.
Legutóbb bemutattuk azon dokumentumokat, miszerint a lakást öttagú önkormányzati delegáció adta át egy alpolgármester vezetésével, továbbá két jegyzőkönyvet, hogy a parketta-, hidegpadló-, csempe-, csatorna-, vízvezeték-cseréket az önkormányzat fizette, ami ezidőtájt már szinte példátlan volt. Később a cirkós fűtéskorszerűsítést is teljes egészében megtérítették. Az egyik szerződő fél a FIK volt, tehát az önkormányzat előtte kiemelte a kerületi lakásállományból, a bérlőkijelölési jogot átadva a FIK-nek, hogy így kerüljék ki a kötelező, lakáscsere-névjegyzéken történő kifüggesztést, s a testületi döntést. Vagyis rendkívüli volt a csere, az átadás, a renoválás, s ily nagy bérlakáshoz jutás. A módszer viszont nem volt rendkívüli, csak kissé elavult: káderes.
Az EBS Kft. végezte az önkormányzat által fizetett felújítások zömét, amely céghez Lévai Anikó ragaszkodott, tán azért, mert a cég jogtanácsosát is így hívták. Nem állítjuk, hogy volt taggyűlésük is Anikóval, de jelenléti ív az igen.
folytatás, sok adattal: http://www.hocipo.hu/content/view/149_feszekrakas_orban_modra_4
