He?

Bolondok hajóján : zene mellett, minden "behozott" és magánvélemény ütközhet az Életről. Szabadon. (Még!) :-DDD

sörcsap nagybaszónak

Miva'?

 

 

És a főd forog tovább!

 

Beszótak:

Esik-e wazze?


Számojjá csapos!

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Ungár Pétert Gábor György eligazítja

2018.11.06. 04:50 guma

Gábor György akkora taslit kevert le a Schmidt-fiúnak, hogy egy hétig csengeni fog a füle

A neves vallástudós posztját változtatás nélkül közöljük.

Arról panaszkodik Ungár Péter, hogy

“nem lehet úgy pártot vezetni, hogy nincsenek meg hozzá a döntési jogkörök. Azért nehéz ezt megváltoztatni, mert ennek a pártnak az alapszabályát filozófusok és virágmezőn rohangáló hippik írták.”

Persze értem én Ungár Pétert.

A filozófusokat manapság illő, sőt egyenest kötelező cseszegetni, ostoba közhelyeket puffogtatni a filozófus életidegenségéről, a túl sok agy – túl kevés praktikus képesség örök közhely-dichotómiájáról, az ész, értelem, racionális érvelés és igazság teljes feleslegességéről, a filozófiáról és a bölcsészetről,

mint a népeknek nem kedves, nem tetsző, a nagy többséget inkább csak irritáló úri huncutságról,

a kultúra és a kulturáltság értelmetlenségéről, a mai politikusi elit kelléktárába kötelezően és elengedhetetlenül beletartozó örök kispolgári és viceházmesteri ressentiment-ról, szóval mindez világos és megszokott.

Nem fogok most azzal replikázni – pedig hosszan lehetne, már a sztoikusoktól kezdődően -, hogy egyes filozófusok miként vélekedtek

a túlzott gazdagság romboló etikai következményeiről és a bölcs politikusi feladatokra egyszerűen alkalmatlanná tevő, mindig csak az önös anyagi érdekeket szem előtt tartó habitusról,

inkább csak jelzem Ungár Péternek, hogy a ressentiment nem csak a tudást, az értelmet, a racionális érvelésre kész tehetséget célozza meg, hanem, bizony,

kedves Ungár Péter, a mértéktelen gazdagságot is,

amely – s ezt már csak én teszem hozzá – a legvállalhatatlanabb és legvisszataszítóbb alakzatokat sem veti meg – vesd össze pl. a tulajdonomban lévő újság alpári, embertelen, s csak denunciálásra alkalmas és a feljelentgetések magasabb céljait szolgáló listázásait és egyéb lejárató módszereit, s minderre az sem ad felmentést, ha ez a tulajdonostársnak, vagyis az anyukának imigyen konveniál.

Ami pedig a virágmezőkön rohangáló hippiket illeti, fogalmam sincs, hogyan gondolkodnának a döntési jogkörökről, de azt tudom, hogy sokkal kevesebb kórót, bogáncsot, büdöskét és giz-gazt szedtek össze rohangálás közben, mint a más környezetben rohangáló politikusok.

Mert fene nagy itt a rohangálás, s egy biztos: a filozófusok nem nagyon szeretnek fejvesztetten rohangászni, sokkal inkább a peripatetikus módszert, a sétálgatva tanítás gyakorlatát kedvelik.

Gábor György

http://nyugatifeny.hu/2018/11/03/gabor-gyorgy-akkora-taslit-kevert-le-a-schmidt-fiunak-hogy-egy-hetig-csengeni-fog-a-fule

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr1314355537

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Orica Középföldi 2018.11.06. 06:14:46

Ugyancsak GGy:)

·
Magyarországtól jó 8.000 km-re vagyok, s már itt is nagy sikert aratott Szentesi Zöldi László irodalomtudós és színikritikus, aki egyszerre kívánt Petőfibe és Mácsaiba belerúgni, csillámporos, flitteres, acélbetétes bakancsával, ehelyett azonban magából csinált idiótát, mesteréből, az ötös számú lovagkeresztesből pedig félkegyelműt (special thanks to Hont András). Amúgy csak mondom: Az idióta és A félkegyelmű nem két különböző Dosztojevszkij-regény, hanem egy és ugyanaz. Amint kettejük félkegyelműsége és idiótasága is végső soron ugyanazt a lényeget hordozza, egyivásúvá teszi őket, számottevő különbség nélkül.

*

A sztorihoz el kell olvasni Zöldi levelét Mácsaihoz, Bayer dicséretét, majd Hont reakcióját.

Ez pedig Hont:)

Kosztolányi Dezső:
Anyám tyúkja
írta: Ady Endre
a Székely himnusz dallamára Karinthy Frigyes versét elmondja Blaha Lujza

Pillanatfelvétel a kultúrfölényről

Hoppá, ez elkerülte a figyelmemet, de én sem tarthatom mindég a mutatóujjamat a kultúrharc ütőerén. Pedig másfél hete az egészséges, nemzeti véráram egyik fehérvérsejtje több mint figyelemreméltó teljesítménnyel rukkolt elő. Igen, ő volt az, aki korábban lekacsapicsázta Esterházyt, újabban meg azzal véteti magát észre, hogy Adytól kívánja megvonni a zseni minősítést.

Most végre bepillantást engedett abba, hogy mindezt milyen hatalmas műveltségi alapon teszi. Ezúttal Mácsainak rongyolt neki, mert szerinte a színigazgató álságos módon tart távolságot a politikától, bezzeg ’94-ben a liberálkomcsi restauráció előjeleként hatalmas elánnal szavalta „Petőfi Sándor: Dicsőséges nagyurak című versét, amelyet általában Akasszátok fel a királyokatként emlegetünk”. Katként, ja. A nyílt levelet egyetértőleg osztja meg a másik kultúrhérosz, a sziauramos lovagkereszt („Laci barátom ismét tökéleteset alkotott”), és még mindig nem tűnik föl az egyiküknek sem semmi.

Lehet, hogy köreikben a Himnuszt Szózatként emlegetik, „A Dunánál”-t (József Attila) meg „A Tiszánál”-ként (Juhász Gyula) – vagy inkább, hogy érthetőbb legyek számukra is – Tisza Katát Tisza cipőként, de attól ez még két, különböző vers. Ráadásul az egyiket sem sikerült elolvasni, ugyanis a Dicsőséges nagyurak (amely - http://magyar-irodalom.elte.hu/…/portrek/petofi/dicsnagy.htm - még mindig nem az Akasszátok fel a királyokat! http://magyar-irodalom.elte.hu/…/…/portrek/petofi/akassz.htm) pont az ellenkezőjéről szól, mint amit ezek a derék, félhülye irodalomtudorok tulajdonítanak neki.

Petőfi valóban a pogromindulatok strófákba öntésével indítja a költeményt, azonban egyszer csak ott a fordulat a versben:

Ezer évig híztak rajtunk
Az urak,
Most rajtok a mi kutyáink
Hízzanak!
Vasvillára velök, aztán
Szemétre,
Ott egyék a kutyák őket
Ebédre!...

Hanem még se!... atyafiak,
Megálljunk!
Legyünk jobbak, nemesebbek
Őnáluk;
Isten után legszentebb a
Nép neve:
Feleljünk meg becsülettel
Nékie.

A költő ezt követően megbocsátást és kiegyezést kínál, és az ítélkezést Isten kezébe helyezi. Akkor talán ennyit „Petőfi Sándor eredetileg is rettenetesen buta és ártalmas verséről”.

(Külön köszönet a Facebook-algoritmusnak és Tamas Aschernek, hogy elém tárták e csodát.)

Orica Középföldi 2018.11.06. 08:01:48

Mondhatnám, ez aranyos. De nem.

Nyáry Krisztián
·
Gyermekkori vágyam van teljesülőben. Remélem, én az leszek, aki hátul kapaszkodik, és leugorhat a mozgó kukáskocsiról. És úgy tudom, a kukásbácsinak csúnyán is szabad beszélnie.

*

A lakosságot is berendelhetik a kukásautók kezelésére, ha úgy van

*

Lassan alakul bennem a rémkép,hogy minden centralizált, vízfejet kapó nemzeti akármi lassan összeomlik.

jaegtoer 2018.11.06. 21:16:28

@Orica Középföldi:

Avíttak társasága versus/kontra korszellem nyomoroncai.

Orica Középföldi 2018.11.07. 06:13:53

Ez pazar!

Péter Konok
·
Elmerengtem ezen a hét-könyvborító-kihíváson (elnézést mindazoktól, akik megidéztek, mint Odüsszeusz Teiresziász szellemét, de nem szoktam ilyesmiket játszani).
Rengeteg kedvenc könyvem van (mint a legtöbbünknek), bár egy lakatlan szigetre inkább valami olyasmit vinnék, hogy "Tutajépítés kezdőknek", vagy "Hogyan legyünk minden felszerelés és előképzettség nélkül profi rádióamatőrök?"
Van viszont néhány kedvenc könyvem, ami nincs. Nem írták meg őket, vagy elvesztek az időben, mint Ecónál Arisztotelész könyve a nevetésről, amelynek mérgező lapjait a fanatikus, barbár Jorge atya egyszerűen befalta, aztán ráadásul elégett a könyv, Jorge atya, a könyvtár, a fél kolostor, valamint a narrátor ártatlan ifjúsága is.
Ott van rögtön Bokonon Első Könyve a Macskabölcsőből. Aztán a rémisztő Necronomicon, az őrült Abdul Alhazred grimoárja, akit Lovecraft saját könyveinél is rémisztőbb elméje alkotott (Lovecraft pikírt, magának való, arrogáns, rasszista seggfej volt, és egyben - részben éppen ezért - pazar író). És persze a forradalmár Quellcrist Falconer írásai (mindenekelőtt "A dolgok, amelyeket mára meg kellett volna tanulnom") Richard Morgan Takeshi Kovacs-regényeiből (illetve Falconer előképének, Le Guin anarchomarxista-feminista filozófusának, Odónak az írásai a Kisemmizettekből). Vagy a rengeteg mottóként idézett kötet Vian Pekingi őszéből. Remek olvasmánynak tűnnek.
És akkor még nem is beszéltem a meg nem valósult könyvekről. A Švejk befejezéséről. A tőke negyedik kötetéről, ha nem Kautsky szerkesztette volna egybe a kissé hervasztó "Értéktöbblet-elméletek" címen, vagy éppen Marx mindig tervezett, meg sosem írt átfogó Dialektikájáról.
És ott vannak még a kivégzett, eltiport, kiirtott könyvek. Ilyenből rengeteg van (illetve nincs). Radnóti őszikéi a sajgó, valahogy mégis békés öregedésről. Szerb Antal szikrázóan szellemes, elragadtatott esszéi a beat-irodalomról. García Lorca pride-szonettciklusa, amelyet az 1969-es Stonewall-lázadás után írt volna. Babel regénye a kiábrándulásról. Ilyesmik.
Egy üres lap, legyen ez a kedvenc borítóm (hétszer is, ha kell). Egy tabula rasa. A lehetőségek végtelen, makulátlan játszótere.
Mindig valami más. Mindig ugyanaz.

*
Egy kis segítség, ha valakit érdekel a téma. Tőlem messze áll:)

hir.ma/18-2/a-necronomicon-mese-vagy-valosag/512353

Orica Középföldi 2018.11.07. 13:46:37

Éljen november 7, az emberi gondolkodás forradalmának nagy ünnepe! Hiszen ez Platón születésnapja. Legalábbis ekkor ünnepelték a reneszánsz korban a humanisták. És az én egyetemi éveim alatt tanárom, Kisbali László, a pécsi esztétika tanszéken.

"A bölcs emberek azért beszélnek, mert van mondanivalójuk; a bolondok azért, mert mondaniuk kell valamit." (Platón)

guma 2018.11.08. 13:03:42

@Orica Középföldi: :)

az a szerencse, hogy tőletek mindig kapok egy terített asztalt! :D
talán így az alzheimer sem látogat meg mostanában...

Orica Középföldi 2018.11.09. 05:17:51

@guma:

Kisszínes.

Lattmann Pakisztánban ad elő egy konferencián. Első benyomásai.

Akkor az első élmények, gyorsan összefoglalva: még tegnap a reptérről a város felé rögtön kiszedtek a kocsiból egy katonai ellenőrzőponton, mert gyanús voltam (ezek szerint nem csak otthon), de pár perc után már nagy barátságban váltunk el, miután kiderült, hogy miért is jöttem, kézfogás, mosoly, welcome to Pakistan, Sir. Azért a folyamatosan reszkető sofőröm igazolványát nem egészen úgy adták vissza, mint az én útlevelemet, látszik, hogy az egyén-hatóság viszony még számos sajátosság függvénye, hogy finoman fogalmazzak.
A szállásra érkezés után egy kicsivel átmentem az egyetemre, hogy találkozzak a vezetőkkel, akik hihetetlen kedvesen fogadtak, körbevezettek az intézményben, beszélgettünk az aktuális dolgokról, és természetesen szóba került Asia Bibi ügye is, ami ugye, mint írtam utoljára, némi összefüggésben áll az előadásom tervezett témájával. Kicsit sajnálkoztam, hogy az előadás absztrakt leadásakor ez a konkrét ügy nem volt a fejemben, pedig kapcsolódik a témához - mire némi meglepetésemre a vezetők felvetése volt, hogy nyugodtan foglaljam bele az előadásomba, sőt, kifejezetten szeretnék is kérni, és ha lehet, a tanulmányba is. Hát, jellemzően úgysem férek a bőrömbe, miért ne,
úgyhogy a holnapi előadásom ennek megfelelő lesz. Azért a dolog nem fogja elérni a 2006 végi, román parlamentben tartott konferencián elsütött viccem szintjét, no meg ez egy komolyabb dolog annál, viszont azért árulkodik egy kicsit a hely szellemiségéről.
Ma elkezdődött maga a rendezvény, csatolok egy képet a megnyitóról. A szellemiségről még csak annyit, hogy tessék megnézni a konferencia témáit, különösen egy olyan "fejlett" ország polgáraként, ahol a kormányzat a gendertől retteg, és menekülteket és hajléktalanokat börtönöz be, miközben a muszlimoktól félti ezt a sajátos "kultúrát". És egy apróság: a rektorhelyettes a megnyitójában magyarként külön köszöntött, utalva Leitner Vilmosra, aki bár brit állampolgár volt, ők magyarként tartják számon, és akire a mai napig az egyetem egyik alapítójaként emlékeznek. Az előző napi beszélgetéseink egyik fontos pontja volt amúgy, hogy hogy is kell helyesen kiejteni a nevet. :)
A konferencia szakmai szemmel kifejezetten érdekes, de erről majd külön, ha vége lesz.
Ha valakit érdekelnek még fényképek, ide nem tervezek feltölteni, de az instagram profilomon lesz egy-kettő, oda érdemes lehet átnézni.

*

Önkritikájáról - "jellemzően úgysem férek a bőrömbe" - eszembe jutott, remélem nem indul el a főpolgi posztért:))

Orica Középföldi 2018.11.09. 06:54:17

Gratula!!!

Pető Péter

Londonban kihirdették a #reporterswithoutborders 2018-as sajtószabadság-díjainak nyerteseit. A függetlenség kategóriában szerepeltem a jelöltek között, és győzött az igazság: a Fülöp-szigeteki Inday Espina-Varona kapta az elismerést, aki a kegyetlen Duterte-rezsim országlása idején küzd az igazságért, fontos társadalmi ügyekért. Tisztelet a különleges bátorságáért, hazaszeretetéért, s köszönet azért, hogy közösségünket elismerték azzal, hogy ilyen bátor emberek között lehetett jelölt egyikünk. Olyanok között, akiktől újra azt tanultuk: #nevergiveup #ahazamindenelőtt #journalism #csakazigazság #rsfawards2018 és: #24hu❤

Orica Középföldi 2018.11.09. 10:05:46

Page Not Found történelmi stúdióblog
35 perce ·

"Adjatok nekem öt évet, és nem ismertek rá Németországra" - hirdette a hírhedt influenszerből 1933-ban Németország kancellárjává kinevezett Adolf Hitler, azon kevés politikus egyike, aki betartotta a kampányígéretét: 1938. november 9-10-én zajlott le a "Kristályéjszaka", amikor a nemzetiszocialista aktivisták és a felheccelt bürgerek közel 267 zsinagógát és 7500 "zsidó" üzletet rongáltak meg, raboltak ki és gyújtottak fel. Az biztos, hogy Goethe, Herder és Heine nem ilyen Németországról álmodtak, de hát Thomas Mann a "Kristályéjszaka" évében megmondta: "Ahol én vagyok, ott van Németország." Ő pedig ekkorra már az USA-ba emigrált.