A biztonság igénye
Ne lőj fiam, mert én is ott leszek…
Orbán Viktornak egyre nagyobb az igénye a biztonságra. Ezt olvassuk mindenfelé. Újabb és újabb izgalmas védelmi kiadásokból csippent le itt-ott, hiszen a rothadó kórházi WC-k és kórtermek, a kis költségből gazdálkodó óvodák és iskolák, az éhező gyermekek és a hajléktalanok világában minden fillérnek helye van.
A jóléti társadalmaknak vége, mondá az úr, és lőn! Miért is kellene jól élni ebben a világban, amikor ott vár ránk a túlvilág, az örök világosság ráadásul még fényeskedik is nekünk. Odaát tehát még közvilágításra sem kell költeni. Különösen nem gondos államunknak és a Nemzeti Együttműködés Rendszerének. Ha már itt tartunk: meg tudná nekem mondani valaki, hogy kivel, mivel is működünk mi együtt nemzetileg? A mai magyar társadalmon belül senkivel, mert az soha ennyire széteső, széttagolt még nem volt. Meg merem reszkírozni, hogy még 1956-ot közvetlenül megelőzően sem. A környező államokkal – bár lassan már mindegyik ugyanahhoz az unióhoz tartozik így vagy úgy, ahogyan még mi is – folyamatos összetűzéseink vannak. Nem is beszélve nevezett Unió legkülönbözőbb intézményeivel (v.ö. Brüsszel!), sőt, ha az Egyesült Nemzeteket kvázi az egész világként fogjuk fel, akkor a világ is jól teszi, ha a pofáját befogva meghúzza magát valahol, mert különben lesz beszólás, vád és vagdalkozás. Pedig ugye mi is a legfontosabb ma a világban?! „Legyen béke, szabadság és egyetértés. ”. Na! Hát pont ez nincs. És hogy miért nincs? Mert van ennél fontosabb dolog is.
Ha valaki azt hiszi, hogy csak egy pajzán gondolati ív idézte ide a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat szellemiségét, akkor az most fogja belátni, mekkorát tévedett. Orbán Viktor szinte napra pontosan nyolc éve 2010. május 22-én , H/47 szám alatt nyújtotta be a tisztelt háznak A Nemzeti Együttműködés Programja című iratot. Máig tanulságos olvasmány. Főleg a megvalósulás folyamatában. Ha valaki azt hiszi, hogy a Fidesznek mindössze annyi volt a vállalása, hogy „Folytatjuk!” az beláthatja: van az a program, amit a Fidesz folytat, még ha nem is veri nagydobra. Ez az. Idéznék a vége felől egy kissé hosszabb bekezdést.
„Rendet, biztonságot kell teremteni: amíg Magyarországon nincs rend, addig nem lesz sem szabadság, sem jólét. Ki kell mondani, hogy mindenkinek joga van a jó élet lehetőségéhez. De ahhoz, hogy valóban jó és értékes életet éljünk, előbb az életünk fenntartásához szükséges javakra van szükségünk. Könnyű belátni, hogy a nélkülöző ember nem tud igazságos lenni, mert a megélhetéséért küzd, s ha kell, másokat eltiporva keresi saját maga biztonságát. A biztonság megelőzi az igazságosságot, ma Magyarországon pedig súlyos hiány tapasztalható a biztonság terén is. Egyetlen demokrácia sem működhet hosszú távon úgy, hogy nem képes állami eszközökkel garantálni a törvénytisztelő polgárok mindennapi fizikai és anyagi biztonságát. A Fidesz ezen a téren nem ismer kompromisszumot: elfogadhatatlan az állami erőszakmonopólium meggyengülése, magánhadseregek létrehozása. Vissza kell adni az államnak és a törvénynek járó tekintélyt és tiszteletet” (Kiemelések tőlem!)
Itt tartunk most, kérném tisztelettel. Tény, hogy szabadság már nincs, és jólét sincs. Vagyis ezek szerint a rend és biztonság is várat magára. Ami a magánhadseregek létrehozását illeti, persze, van bennem egy kis zavarodottság. A BM-nek van rendőrsége, AVH-ja, NBSZ-e stb. , a miniszterelnöknek ott a TEK, köztársasági elnöki őrség a köztársasági elnöknek, házőrség a házelnöknek, VÁM és Pénzügyőrsége van a pénzügyminiszternek, és – vidulj világ – június 8.óta az Agrárminisztériumnak is megvan a maga viperás különítménye. Ők az élelmiszer-rendészek, akik akár testi kényszer, vegyi eszköz és/vagy rendőrbot, vagy annak megfelelő eszköz igénybevételével is lerendezhetik, ha balhéznak az élelmiszerek. Szíjjártó időközben megkapta a Hírszerzést, és akkor még nem is beszéltünk a hadseregről, meg mit tudom én miről.
A Magyar Közlöny 92. számában terrorellenes kiadásokra további 30 090 000 000 (harmincmilliárd kilencvenmillió) forintot hagytak jóvá. Mivel az összeget egyből mentesítették is a közbeszerzési eljárási kötelezettség alól, soha nem fogjuk megtudni mire kellett ez a sok pénz és mire fog elmenni valójában. (Tudjuk, hogy a kettő soha nem azonos!)
A NER igazi híre azonban mégiscsak az, hogy Orbán háborúra készül. Erről vizionált június 22-i rádió-szózatában. Nem olyan semmi kis gecizésre, mint Simicskával, ereszd el a hajamat, mint Sorossal. Többről van itt szó. 2018-ban már 428 milliárd forintot tervez a költségvetés honvédelmi fejlesztésekre. Mert ha támadás érné Magyarországot – mondta – akkor az kihívás lenne. Persze gyorsan hozzátette, hogy ilyen fenyegetés momentán nincsen, de Julius Caesar óta tudjuk: Si vis pacem, para bellum! – Ha békét akarsz, készülj a háborúra!
Ámde – vetődik fel mindjárt a jogos kérdés – ha 1. Magyarországot nem fenyegeti támadás és 2. ha mégis így lenne, akkor sem lennének képesek a kb. 5 ezer főt számláló csapataink 20 percnél tovább harcban állni, akkor ki ellen fegyverkezik Orbán Viktor? Ha Magyarországot még a TEK szerint sem fenyegeti terrortámadás, miért nyomja a pénzt Orbán a TEK-be? Kitől fél? Miért erősíti az „állami erőszakmonolópóliumot”? Mire kívánja használni a jól felszerelt, ütőképes magyar haderőt?
Csak nem a magyar néptől fél a magyar miniszterelnök? Attól a magyar néptől, amelytől állítólag 2/3-os felhatalmazást kapott a kormányzásra?
Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa
http://huppa.hu/a-biztonsag-igenye/
