Csütörtökön (2018.05.31) nevezte ki Pintér Sándor is miniszteri biztosait. Köztük szerepel Horváth András nyugalmazott dandártábornok, akinek a 90-es évek máig feltáratlan ügyeinek leporlása és felderítése lesz a feladata - írja a 444. Most Adorján György, a NOL és a HVG összefoglalásait szemezgetheted vagy Tibi atya levelét ismerheted meg a témában.
Lövések és robbantások, az elmúlt évtizedek magyarországi alvilága – A bűnüldözés sarlatánjai 1.
Nincsenek megoldatlan ügyek, csak ügyetlen megoldások vannak és hivatástudat nélkül tevékenykedő bűnüldözők. Az első igazi robbantásos merényletet 1995. szeptember 19-én, a Práter utcában volt. Lövések és robbantások, egy korszak lenyomata.
Bomba a pénzváltónak
Ez az ügy került föl a hazai robbantásos merényletek nagykönyvének első lapjára, s valószínű, hogy személyes ok, kétoldalú üzleti vita húzódik meg a tett hátterében. Rendkívül nagy erejű, távirányítású pokolgéppel gyilkolták meg a 32 éves A. Naji Awadot. A Magyarországra Jordániából áttelepült férfit a rendőrség Budapest egyik legtöbb pénzt forgató valutázójaként tartotta számon, ugyanakkor nem zárták ki azt sem, hogy kiterjedt közel- és közép-keleti kapcsolatai révén részt szerzett a hazánkba irányuló kábítószer-csempészetből is. Tény, hogy az áldozat milliós tételekben és meglehetősen magas kamatra adott kölcsön pénzt, ugyanakkor arra vonatkozó információk is napvilágot láttak, hogy az arab rossz minőségű drogot hozott be, megrendelőjét átverte, s ezért kellett meghalnia.
Csupán egyetlen momentum az előbb említett, az egész magyar alvilágot át- meg átszövő személyi és egyéb összefüggésekből: a Naji Awad elleni merénylet során megrongálódott Mercedes gépkocsi korábban azé a Csobolya Attiláé volt, akit egy korábbi Pest megyei ügyben Prisztás Józseffel együtt vettek őrizetbe. De, hogy kik és milyen rendőri kapcsolatokkal rendelkeztek és azt mire használták, az már egy másik kérdés. Kik életüket veszítették, kik továbbra is egymással, meg a hatóságokkal hadakoztak.
Azóta sincs ez másképpen
1996
Prisztás József 1996. november 1-én egy üzleti megbeszélésről távozott barátjával, amikor Prisztás az autójába ült, lövés dördült, a férfi kizuhant az autóból, a tettes pedig elkerekezett az alsó rakpart felé.
A következő sértett a Seres Zoltánhoz kötődő Lakatos Csaba volt, akit az ügetőpálya mellett, 1996. november 13 -án lőttek meg.
Totka Pál, a II. kerületben élő halnagykereskedő már legális jövedelme alapján is tehetős ember volt. Őt háza kerítésének tetejéről kilenc lövéssel életveszélyesen megsebesítik,1996 november 21-én három héttel a Prisztás gyilkosság után.
1996. november 26-án Budapesten a XI. kerületi Kőérberki úton több lövéssel megsebesítették Csapó Zoltán 56 éves vállalkozót, egy kamionparkoló tulajdonosát.
Pintér Sándort 1996. november 29-én felmentették az ORFK vezetése alól.
1996. november 29-én Budapesten az I. kerületi Attila út 13. számú ház előtt egy álarcos támadó rálőtt, majd miután nem találta el leütötte Dóri Sándor 52 éves budapesti vállalkozót. Az áldozatot kórházba szállították.
1996. december 18-án Budapesten az Üllői út 189. számú ház előtt az utcán lelőtték a “Cinóber” néven ismert Domák Ferenc 42 éves vállalkozót. Őt Rákóczi téri prostituáltak futtatójaként ismerte a rendőrség.
Páncéltörős új évet kívántak
1997
A merényletek 1997.- ben is folytatódtak,már január 1- én páncéltörő rakétát lőttek a Szépvölgyi úti Secret Night Clubra. Október 9-én a klub közvetlen közelében egy kerékpárra szerelt távirányítós bombával merényletet kíséreltek meg Hoffman István ellen, akit Prisztás utódjának tartanak. Ez volt az első alkalom, amikor „kívülállók” is megsebesültek. Még az 1997-es év krónikájához tartozik Szlávy Bulcsú eltünése, Zubovics Gyula szentendrei vállalkozó terepjárójának felrobbantása, aki ugyan a merényletet túlélte, de később a kórházban fertőzés következtében meghalt. Augusztus elején Molnár Péter veszprémi vállalkozót, november elején Szegeden pedig Németh Zoltánt ölték meg gépkocsijaik felrobbantásával. Dóri Sándor kaszinótulajdonosra, ismeretlen tettesek rálőttek.
Boros Tamás vállalkozóra,szintén ismeretlen tettesek lőttek, árulása miatt akartak vele végezni. Mivel 1997 tavaszán nagyrészt a tőle kapott információk alapján csapott le a rendőrség az Energol Rt. és a Conti Car Kft. vezetőire. Nyolcmilliárdos adócsalás gyanújával kezdődött az ügy, azonban a közel tíz évig tartó büntetőeljárás végére pár százmilliós összegre olvadt a vád. Minden idők legnagyobb olajügyének vádlottjai a végén akkora ítéleteket kaptak, mint amennyit előzetesben töltöttek. Volt, aki kevesebbet.
1997. december 18-án Gyöngyösön, a TA-MI élelmiszer áruház előtt alvilági leszámolásra emlékeztető módszerrel meggyilkolták Nagy András 46 éves gyöngyösi vállalkozót.
A Fenyő gyilkosság
1998
Gengszterfilmbe illő leszámolás tanúi lehettek 1998. február 11-én a fővárosi csúcsforgalomban a Margit körúton haladók. Fél hat körül a város talán legforgalmasabb pontján, a Margit utcában Fenyő János Mercedese mellett egy régi típusú Mitsubishi fékezett le, az autóból egy húsz év körüli férfi ugrott ki és egy Agram-2000 típusú hangtompítós géppisztolyból tüzelni kezdett a Vico Rt. elnök-vezérigazgatójára. Fenyőre 30 lövést adott le a vállalkozó azonnal meghalt.
1998. július 2-án máig ismeretlen tettesek az Aranykéz utcában felrobbantották a fentiekben már említett Boros Tamást. A belvárosi merényletben rajta kívül három vétlen ember halt meg és több mint húszan megsebesültek.
(Folytatjuk)
https://varosikurir.hu/a-bunuldozes-sarlatanjai-1/
És akkor felrobban az Aranykéz utca-Boros, Seres meg a hivatalos kapcsolatok – a bűnüldözés sarlatánjai 2.
MTI Fotó: Mizerák István
https://varosikurir.hu/megoldatlan-ugyek-boros-seres/
Az olaj-szőke hercegek olajra léptek – a bűnüldözés sarlatánjai 3.
Egy olajvonat a sok száz közül ( képünk illusztráció)
https://varosikurir.hu/az-olaj-szoke-hercegek-olajra-leptek-a-bunuldozes-sarlatanjai-3/
https://varosikurir.hu/energol-szindroma/
Volt egyszer egy magyar maffiaháború
Szlávy Bulcsúnak 1997 nyarán egyik napról a másikra nyoma veszett. Évekig még azt is csak találgatták, hogy megölték-e a Balaton királyát, vagy - ahogy korábban is tette - külföldre menekült a törvény és riválisai elől. Hét évvel később egy garázsban a rendőrség tetten érte Wappler Lászlót Szlávy holttestének kiásása közben, majd elfogták a "tettestársait" is. Öt és fél év telt el azóta, és most mégis úgy tűnik, hogy a Szlávy-ügy nem megoldott, mint ahogy a 90-es évek második felében tucatnyi emberéletet követelő többi robbantásos-leszámolásos bűnügy sem.
Pontosan tizenhárom évvel ezelőtt kezdődött, 1996. november elsején, délelőtt negyed tizenkettőkor. Óbudán, az egyik Ladik utcai telephely előtt egy máig ismeretlen biciklista lelőtte Prisztás Józsefet, a budapesti éjszakai élet ismert és befolyásosnak mondott alakját.
Prisztás egy üzleti megbeszélésről távozott barátjával. Gyilkosa "jó ideje ott szerencsétlenkedett már az utca elején", mondta néhány tanút idézve a rendőrség illetékese, kevéssel a bűntény után. Később ugyanő már azt állította: a gyilkosságnak nem volt szemtanúja. Majd pedig azt, hogy a tettes nejlonzacskót húzott a pisztolyt tartó kezére, s azon keresztül lőtt, hogy a hüvely ne maradjon a helyszínen, s a rendőrség ne azonosíthassa a gyilkos fegyvert. Elvileg Prisztás barátjától is tudhatták ezt a nyomozók, bár akkor még róla azt állították, hogy sokkot kapott a történtektől, és sokáig nem is lehetett kihallgatni. Valószínűbbnek tűnik tehát, hogy a gyilkosságnak mégiscsak volt szemtanúja, s az utóbb "ügyetlen kommunikációnak" minősített hablatyolással valójában őt (őket) akarták védeni a nyomozás irányítói. (Persze az sem zárható ki, hogy a rendszerváltást követő első nyílt színi kivégzés hatására maguktól is összevissza beszéltek a rendőrök.)
Teljes bizonyossággal ma is csak azt jelenthetjük ki, hogy amikor Prisztás az autójába ült, lövés dördült, a férfi kizuhant az autóból, a tettes pedig elkerekezett az alsó rakpart felé. Prisztás azonnal meghalt, gyilkosa és a kivégzés indítéka, esetleges megbízóinak kiléte máig ismeretlen.
Néhány nappal később az Ügetőn rálőttek Lakatos Csaba hajtóra, aki Prisztás lovaival versenyzett; 1996-ban 383 versenyen indult, 97-et megnyert, 47-szer végzett a második helyen, összesen közel hétmilliót keresett. A rendőrök tanúként őt is kihallgatták néhány órával a Prisztás-gyilkosság után. Lakatos korántsem volt annyira tehetős, mint a vendéglátóiparban utazó Prisztás, de jól ment neki. A nyomozók szerint lényegesen jobban élt, mint ahogy azt a versenyzésből tehette volna.
Totka Pál, a II. kerületben élő halnagykereskedő viszont már legális jövedelme alapján is tehetős ember volt. Őt háza kerítésének tetejéről lőtték meg, három héttel Prisztás után, de túlélte. Nem úgy, mint a Cinóber néven ismert D. Ferenc, akit az Üllői úti lakása előtt öltek meg. Őt Rákóczi téri prostituáltak futtatójaként ismerte a rendőrség.
És a gyilkosságoknak, gyilkossági kísérleteknek, robbantásoknak még messze nem volt vége; sőt, 1996 telén még épp csak elkezdődött az alvilág belháborúja. A java még hátravolt. A rendőrség azonban egy-két mellékszereplőnek számító gránáthajigálót leszámítva egyetlen gyanúsítottat sem tudott felmutatni.
Pedig állítólag tudták, hogy mi van az egyes robbantások hátterében, s azt is, hogy kik és miért ölették meg Prisztást, Cinóbert és miért akartak végezni a többiekkel. - Csak az a baj - magyarázták a rendőrség vezetői -, hogy mindenki hallgat. A támadások túlélői éppúgy, mint az áldozatok hozzátartozói, barátai, üzlettársai. Még a tanúknak sem sok hasznát vesszük. Amikor megtudják, és hála a sajtónak, igen hamar megtudják, hogy valami alvilági ügyben kell tanúskodniuk, olyan amnéziásak lesznek, hogy még a saját nevüket is elfelejtik.
A rendőrség a kezdetektől tényként kezelte, hogy minden robbantás és leszámolás hátterében "az olajat" kell keresni. Esetleg uzsorahiteleket. Vagy együtt a kettőt. Akkoriban tombolt az olajláz: aki tehette (volt hozzá elég pénze, bátorsága, eszköze és persze kapcsolata) "olajozott".
A dízelolaj árának negyedéért, vagy még olcsóbban forgalmazott háztartási fűtőolajból (a hto gyakorlatilag pirosra festett gázolaj volt) különféle módszerekkel kivonták a festéket (közömbösítették, vagy lefizettek vámosokat, akik ezért szemet hunytak az elmaradt a hto-festés felett), és a "gázolajat" az üzemanyagot terhelő tetemes adók megfizetése nélkül eladták a feketepiacon.
Lakatos András, ismertebb nevén Kisbandi, akit az idő tájt az alvilág bankárjaként emlegettek (egy évvel korábban néhány társával 150 milliós alaptőkével takarékszövetkezetet akart alapítani, de a hatóságok közbelépése miatt végül nem kapott működési engedélyt), 1996 nyarán állítólag olajra gyűjtött az éjszaka császáraitól, azoktól, akiknek volt befektetni való pénzük a drogüzletekből és prostitúcióból. Úgy hírlett, Kisbandi közel hárommilliárdot házalt össze. 2006 októberében azonban eltűnt.
Négy évvel később, Floridában fogta el az FBI. Első, a Népszabadságnak adott interjújában, majd Jónás József Kisbandi - alvilág és a milliárdok című könyvében arról beszélt, hogy valójában drágaköveket vett az összegyűjtött pénzből egy orosz csoporttól, de átverték. Menekülnie kellett. Nem voltak milliárdjai, bár tudja, hogy később sokan hivatkoztak rá, amikor az adósságukat kellett volna rendezni, hogy "azért nem tudnak fizetni, mert Bandika eltűnt a pénzükkel". Ám ahol drogból és prostitúcióból szerzett profitot adnak kölcsön, nem a polgári törvénykönyv előírásai szerint rendezik a lejárt tartozásokat, hanem gránáttal és pisztollyal, jobb esetben csak baseballütővel.
Kisbandi tehát, a kezdetben a rendőrség által is táplált legenda ellenére, nem vitt el milliárdokat. Más okból került súlyos pénzzavarba az alvilág. 1996 nyarán a hatóságok "egy nagyszabású akcióban" többvagonnyi, a vámokmányok szerint hto-ként importált, de még festetlen gázolajszállítmányt blokkoltak, összesen közel hárommilliárd forint értékben. Mindenki számára világos volt, hogy azokat a szállítmányokat nem lehet hto-ként elvámoltatni, és a hatóságok orra előtt festetlenül, gázolajként eladni. Máskor, pár millió forint kenőpénz fejében, ezt minden további nélkül sikerülhetett, de ott és akkor nem. A befektetőket azonban cseppet sem érdekelték az olajosok gondjai. Nekik azt ígérték, hogy néhány nap, legfeljebb egy-két hét alatt busás haszonnal visszakapják a pénzüket.
Nem kapták vissza. És ez nem is maradhatott következmények nélkül.
Máig találgatások tárgya, honnan tudott a rendőrség és a pénzügyőrség a szóban forgó olajszállítmányokról. Sem előtte, sem utána soha nem tudtak egyszerre ekkora mennyiségű olajat "blokkolni", pedig többször is megpróbálták. Azonban valahogy - soha nem derült ki, miként - mindig kiszivárgott az akció terve, s így elég ideje maradt az olajos alvilágnak a szerelvények eltüntetésére.
Több mint valószínű azonban, hogy a hírforrás az a Boros Tamás (valódi neve: Boros József Károly) lehetett, akit 1998 nyarán máig ismeretlen tettesek az Aranykéz utcában felrobbantottak. A belvárosi merényletben rajta kívül három vétlen ember halt meg és több mint húszan megsebesültek. (Több, 1998-ban aktív nyomozó állítja, tudják, hogy kik repítették a levegőbe Borost, de a tettesek eltűntek, s azóta minden bizonnyal likvidálták őket, hogy ne beszélhessenek.)
Boros az alvilág fekete báránya volt. Áruló. Már fénykorában is nyílt titok volt, hogy olajügyekben ő a rendőrség első számú besúgója. Maga is "olajozott", tudta, miről beszél. Az őt ismerők szerint gátlás nélkül bemártott mindenkit, aki az útjába került.
1997 tavaszán nagyrészt a tőle kapott információk alapján csapott le a rendőrség az Energol Rt. és a Conti Car Kft. vezetőire. Nyolcmilliárdos adócsalás gyanújával kezdődött az ügy, azonban a közel tíz évig tartó büntetőeljárás végére pár százmilliós összegre olvadt a vád. Minden idők legnagyobb olajügyének vádlottjai a végén akkora ítéleteket kaptak, mint amennyit előzetesben töltöttek. Volt, aki kevesebbet.
Noha a rendőrség a kezdetektől azt hangoztatta, hogy az olaj jelenti a megoldást az 1996-ban kirobbant alvilági belháborúban, az Energol és a Conti Car vezetőinek perében szóba sem került, hogy a vádlottaknak bármi közük volna robbantásokhoz, a gyilkosságokhoz.
Egyes rendőrségi körök szerint Boros Tamás felrobbantásával olyan koronatanújuk veszett oda, aki mindent tudott és minden összefüggést ismert. Akkor hogyan ölhettek meg egy ilyen fontos tanút? (Boros halála után Ignácz István, az ORFK akkori főigazgatója belső vizsgálatot rendelt el, tisztázandó, kellő körültekintéssel kezelte-e a rendőrség a Borossal fenntartott kapcsolatát. A vizsgálat eredményét nem hozták nyilvánosságra.)
Bár akkor még nem létezett a mai értelemben vett tanúvédelem Magyarországon, a rendőrségnek azért már azokban az években is megvoltak az eszközei arra, hogy ha nagyon akarja, meg tudta volna védeni Borost. De akkor miért nem sikerült megvédeni?
Nos, Boros legalább akkora teher volt a rendőrség számára, mint amekkora hasznot hajtott. Személye és "besúgó volta" megosztotta a testületet. A szervezett bűnözés ellen létrehozott Központi Bűnüldözési Igazgatóság védte őt, és eljárások sorát indította az információi alapján. A BRFK és a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság ellenben ugyanolyan veszélyes bűnözőnek tartotta, mint azokat, akikre Boros terhelő vallomásokat tett, s ekként is bántak vele. E két főkapitányság akkori nyomozói úgy vélték, Boros Tamás saját érdekében, üzleti riválisainak negligálására használja föl a rendőrséget. Egyszer tetten is érték, kézigránátok eladása közben, de néhány órával később már szabad volt - felsőbb utasításra. A gránátos ügyről pedig szép lassan mindenki megfeledkezett. Az ilyen és ehhez hasonló esetek Borost az alvilágban "érinthetetlenné", ám épp ezért veszélyessé is tették. Halála után egy nyomozó találóan úgy fogalmazott: könnyebb lenne begyűjteni azokat, akik nem kívánták a halálát, mint számba venni az ellenségeit, akiknek megért (volna) pár milliót, hogy kiterítve lássák.
Azt, hogy kik voltak Boros gyilkosai, és őket ki bízta meg, még ma is csak találgatja a rendőrség. Állítólag az Interpol körözése alapján 2008 októberében Prágában letartóztatott Josef Rohác segíthetne a rejtély megoldásában, de ő hallgat. Pedig a rendőrség korábban Rohác elfogásától több más, politikai indíttatású és alvilági merénylet megoldását is remélte.
Ne adjuk fel a reményt, hogy így lesz. Végül is nehezen hihető, hogy puszta véletlen volt Rohác prágai elfogása. Nehéz elhinni, hogy a Szlovákiában komoly titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkező Rohác ittasan vezet, s amikor megállítják, hamis cseh jogosítványt vesz elő, de szlovákul válaszol a rendőrnek. Az egykori maffiaháború alatt elkövetett gyilkosságok és robbantások ügyében eljáró nyomozók lényegesen többet tudnak, mint azt az érintettek gondolják. Kérdés, mit lehet ennyi év után még bizonyítani. Az érintettek egy része halott, többüket más ügyek kapcsán lecsukták, és nem túl közlékenyek a hatóságokkal, akik pedig túlélték a történteket, és szabadlábon vannak, felednék a múltat.
A maffiaháború egyetlen megoldottnak hitt ügye, Szlávy Bulcsú meggyilkolása Boros felrobbantása előtt egy évvel történt. A Balaton királyaként elhíresült (ismerői szerint droggal kereskedő, lányokat futtató, védelmi zsarolással is foglalkozó) Szlávy kikezdett a később a gyilkosok felbérlésével vádolt vállalkozó, Wappler László barátnőjével. Wappler megfenyegette Szlávyt: ha fájdalomdíj gyanánt nem fizet ötmillió forintot, feljelenti. A vád szerint 1997. június 31-én Wappler budaörsi irodájában találkoztak is, ahol Wappler utasítására Szlávyt fejbe lőtték, majd a holttestét egy Wappler érdekeltségébe tartozó garázs aknájába temették, majd lebetonozták.
Wappler szerint azonban Szlávy nem ment el a találkozóra. Felhívta viszont Boros Tamás, és azt mondta: "letettük Szlávy hulláját a garázsod elé". Azonban csak hat és fél évvel később került elő Szlávy hullája. A nyomozók Wappler környezetében elhintették, hogy a garázs betonját hamarosan feltöretik, mert tudják, hogy ott nyugszik Szlávy Bulcsú. Wappler - azt mondja - elveszítette a fejét, és nekilátott kiásni a holttestet. Munka közben érték tetten.
Wappler azonban tagadja, hogy ő lett volna a gyilkosok megbízója. Szerinte Boros ölette meg Szlávyt, amit - mint fogalmazott - mi sem bizonyít jobban, mint hogy már másnap rátette a kezét Szlávy balatoni érdekeltségeire. A rendőrség hivatalosan évekig eltűntként kereste Szlávyt, miközben a Balaton északi partján minden maffiózó tudta, hogy ki és miért ölette meg a Balaton királyát.
A rendőrség szerint ez valójában egy minden alapot nélkülöző fikció, Wappler mesébe illő védekezése. Csakhogy Borossal összefüggésben számos, mesébe illő fikcióról derült ki már az elmúlt években, hogy nem mese, hanem maga a kőkemény valóság. A Heves Megyei Bíróság Wapplert felmentő nem
jogerős ítélete, persze ezt nem állítja. Mindössze annyit tartalmaz, hogy a Wapplerrel szemben megfogalmazott vád sem tűnik bombabiztosnak. Ettől persze még másod-, esetleg harmadfokon bármi megtörténhet.
http://nol.hu/belfold/20091031-volt_egyszer_egy_maffiahaboru-407771
Kilenc rejtélyes gyilkosság, amit nem sikerült felderíteni
Portik Tamás letartóztatásával a rendőrök azt remélik, eddig megoldatlan, a kilencvenes években elkövetett gyilkosságokat sikerül majd felgöngyölíteniük. De ún. "döglött ügyeket" nemcsak a hazai szervezett bűnözés hagyott maga mögött. Ilyen esetekből válogattunk össze párat.
A fővárosi éjszakai élet meghatározó alakja, V. László, majd a négy halálos áldozatot követelő 1998-as Aranykéz utcai robbantás, Prisztás József 1996-os kivégzésének ügyében gyanúsított Portik Tamás letartoztatása, illetve a Fenyő János médiavállalkozó kivégzésével gyanúsított Jozef Rohác ügyében történt előrelépésnek köszönhetően ismét fókuszba kerültek azok a bűnügyek, amelyekben a rendőrök már nem nagyon reméltek megoldást. A "döglött ügyek" azok, amelyekre a nyomozók a mai napig nem találtak magyarázatot, sem gyanúsítottjuk nincs a nyomozóknak, de gyakran még az indítékokat, a bűnügyek valószínű okát sem tudták megfejteni.
Se gyilkos, se indíték
A jászberényi Moczó Attila szitává lőtt holttestére 1997. november 7-én kora reggel találtak rá favágók egy erdei úton Tápiószecső határában, alig ötven méterre a főúttól. Eltűnését már egy nappal korábban jelezte édesapja a rendőrségen, ahol azt tanácsolták neki, hogy ha másnap reggelre sem érkezik haza, felveszik az adatokat. Ahogy általában minden reggel, a 31 éves fiatalember november 6-án reggel indult fel Budapestre, hogy élelmiszerboltjaiba árut szerezzen be. Egy kétszemélyes, átalakított, hátul zárt csomagterű Wartburgja volt, a favágók a kocsi csomagtartójában fedezték fel a holttestét. Az autón talált ujjlenyomat egy környéken élő, kisstílű autótolvajé volt, aki azt vallotta: azokban a napokban valóban összefutott a későbbi áldozattal, váltottak pár szót, miközben nekitámaszkodott a Wartburgnak, így kerülhetett rá az ujjlenyomata. Ez a szál tehát nem vezetett el a gyilkoshoz, igaz, a helyszíni szemle sem volt zökkenőmentes. Amikor ugyanis a férfi először bemutatta a rendőröknek, hogyan zajlott a találkozás, nem támaszkodott rá az autóra, így az ujjlenyomata sem kerülhetett rá. Csakhogy ezt nem rögzítette a rendőrök kamerája, ezért meg kellett ismételni a mozdulatsort, de ekkor a férfi már úgy mutatta be azt, ahogy korábbi elmondása szerint megtörtént. Moczó Attila egyébként teljesen makulátlan életet élt, sem a családja, sem a környezete nem tudott kétes ügyletekről, noha kivégzésszerű meggyilkolása leszámolásra utal. Ráadásul logisztikailag sem volt egyszerű a gyilkos vagy gyilkosok dolga. Moczót ugyanis nem ott ölték meg, ahol megtalálták, hanem egy másik helyszínen, a Wartburgot (benne a holttesttel) egy emelős daruval szállították el a megtalálási helyre. Ám az, hogy mindezt kik csinálták és miért, a mai napig nem derült ki.
A titokzatos idegen
A 22 éves Tompa Eszter holttestét 2003. szeptember 23-án reggel fedezte fel egy kutyáját sétáltató nő Győrben, a Mosoni-Duna töltésénél. Gyilkosa brutálisan végzett vele: összeverte, a földön húzta, fojtogatta, majd egy bálazsinórral megfojtotta. Előző nap délután két kislány, aki ismerte a későbbi áldozatot, összefutott vele a város másik felén, Sashegypusztán, ahol a fiatal nő biciklivel haladt el mellettük. Még köszöntek is egymásnak. Tompa Eszter már távolabb járt, amikor egy bordó színű autó is elhaladt a kislányok mellett. A kocsiban egy férfi ült, a lányok utólagos elmondása szerint egyedül. Néhány pillanattal később azt látták, hogy ugyanez az autó megáll a nő mellett, a férfi kiszállt az autóból, megkerülte azt, majd visszaült és elhajtott. Amikor a kislányok odaértek, csak az áldozat eldőlt biciklijét, övtáskáját, mobilját találták a földön. Közben megérkezett egy idősebb férfi is, aki szintén segíteni akart, bement az út mellett lévő bozótosba és a nő nevét kiabálta. Ez idő alatt visszajött a bordó autó, a benne egyedül ülő férfi a kislányokra mosolygott, hátrafelé intett, majd eltűnt. A titokzatos férfit azóta sem sikerült a rendőrségnek megtalálnia, bár a nyomravezetői díj kitűzése után egy nő jelentkezett a rendőrségen. A tanú azt mondta, néhány órával Tompa Eszter elrablása előtt egy közeli kavicsbányánál látott egy férfit nézelődni a környéken. A férfi mellett egy bordó színű Volkswagen Passat volt, amelynek a rendszáma B betűvel kezdődött. A rendőrség szerint feltehetőleg ebbe az autóba tuszkolták bele a nőt, de a Bándy-gyilkossághoz hasonlóan ennél az esetnél is kérdéses, hogy ezt egy ember egyedül elkövethette-e: az áldozat szervezetében nem találtak kábításra utaló szert, a nő viszont minden bizonnyal nem önszántából került a kocsiba.
A megfejthetetlen üzenet
Érthetetlen – ez a megjegyzés olvasható egy 1993. január 13-án elkövetett hármas gyilkosság aktája mellett. A XVI. kerületi Ákos utcában este hét óra körül egy ismeretlen végzett a 46 éves Novák Sándor rézműves kisiparossal, annak 17 éves lányával és a szomszédasszonnyal, Tóth Lászlónéval, aki éppen a gyilkosság idején ment át Novákékhoz. A vérengzést a gyilkos egy Magyarországon addig csak egyszer használt MGV 176 típusú kis kaliberű jugoszláv ismétlőfegyverrel követte el, hangtompítóval. A családfő testén egy rejtélyes üzenetet talált a rendőrség: "Így járnak azok a maffiafőnökök, akik nem hódolnak be a CCCP büntetőbrigádnak." Csakhogy az ügyben óriási erőkkel nyomozó rendőrség sem a családfő, sem az akkoriban szkinhedkörökben is mozgó lánya környezetében nem talált senkit, aki bármilyen módon összefüggésbe hozható lenne a történtekkel, így sem az indítékot, sem a gyilkost nem sikerült közel húsz éve felkutatni. A nyomozók később azt sem zárták ki, hogy bérgyilkosság történt, de a tettes elvétette a címet. Az áldozat felesége, Novák Sándorné ugyanakkor Hardi Péter Rejtőzködő gyilkosok című dokumentumkönyvében kifejtette, szerinte férje volt a célpont, aki abban az időben egy nagyobb összegű készpénzt tartott otthon, ami a gyilkosság után eltűnt.
Az őrbódé titka
Bár a Bándy-gyilkosság óriási port kavart Pécsett, a baranyai megyeszékhelyen már történt olyan brutális emberölés, amelynek tettesét vagy tetteseit azóta sem sikerült elfogni. 2005. június 31-én reggel az egyik pécsi telephely tulajdonosa fedezte fel az őrbódéban a telep éjjeliőrének, Horváth Elemér holttestét, de a kiérkező rendőrök ugyanott megtalálták az áldozat testvérének, Jánosnak is a hulláját. A testvérpárt meggyilkolták, János ráadásul meztelen volt. A bódéban a helyszínelők egy véres kulcscsomót is találtak, a vér Eleméré volt. A testvérpár előző napját rekonstruálva kiderült: a homoszexuális János aznap egy ismeretlen szőke fiúval állított be másik testvérének, Horváth Csabának a lakására. A társaság – amelyhez időközben csatlakozott Horváth Elemér is – elment bulizni. Később Horváth Csaba és barátnője otthagyta őket, de odaadta nekik egy lakásának kulcsát – ezt találták meg később a rendőrök a bódéban. Könnyen elképzelhető, a testvérpárral aznap éjjel az ismeretlen szőke fiatalember végzett, csakhogy őt a rendőrök nem találták meg. Mindössze annyit tudnak róla, hogy 180 cm magas, 18-20 év körüli, vékony, a metszőfogai között pedig apró rés látszódik.
Keresd a férfit!
A balatonalmádi Rehák Gizella összeszurkált holttestét 1995. november 13-án hajnalban fedezte fel egy újságkihordó, néhány méterrel a nő háza kerítésének közelében. A nyomozók hamar megállapították, hogy a gyilkos a házban támadta meg a nőt, hiszen még az ágyában is találtak célt tévesztett szúrásnyomokat. Az áldozatnak ugyanakkor volt annyi ereje, hogy az ablakon kimászva az utcára menjen, ott azonban elvérzett. A 45 éves, de feltűnően csinos asszony nem vetette meg a férfiakat, ezért a rendőrök a kapcsolatait térképezték fel, nem zárva ki azt a lehetőséget sem, hogy a gyilkosságot olyan ember is elkövethette, akit a nő visszautasított. A rendőrök később őrizetbe vettek egy fiatal férfit, akivel Rehák egy évvel korábban, németországi munkája során ismerkedett meg. A férfit azért vették őrizetbe, mert ellentmondásos volt a vallomása és a gyilkosság idejére alibije sem volt. Hamar kiderült azonban, hogy a helyszínen hátrahagyott nyomok nem illenek rá, ráadásul azért volt ellentmondásos a nyilatkozata, mert szégyellte a nála idősebb nővel folytatott viszonyt, s próbálta letagadni. Az áldozat szomszédja ugyanakkor azt állította, a nő a halála napján ő azt mondta neki, vendéget vár. A rendőrség ezt a szálat is vizsgálta, de nem jutottak eredményre. Később képbe került egy helybéli fiatal, Bujtás Viktor is, akit hazugságvizsgálatnak vetettek alá a rendőrök, nem is eredménytelenül: a gép olyasmire is jelzett, amit csak a gyilkos tudhatott. Csakhogy Bujtás súlyos beteg volt, s mielőtt érdemben ki tudták volna hallgatni, meghalt.
Nyoma veszett
A „döglött ügyek” között szép számmal vannak gyanús eltűnések is. Ezeknél az eseteknél a nyomozók szinte biztosak abban, hogy az eltűnt személy bűncselekmény áldozata lett. Indíték akadna bőven, csak éppen a holttest hiányzik. Az 1999 januárjában eltűnt Rausch Tibor esete is ezen aktákat gazdagítja. A rendszerváltás után Németországból hazatelepült német-magyar állampolgárságú Rausch feleségével egy panziót vezetett Balatonföldváron. Felesége 1999. január 3-án jelezte barátainak, hogy férje váratlanul lelépett, ám csak január 14-én jelentette be az eltűnést a rendőrségen. Ugyan indult eljárás az ügyben, de ezt hamarosan eredmény nélkül lezárták. Hét évvel később a Nemzeti Nyomozó Iroda vette elő újra az aktát, miután a nyomozók furcsállták az eltűnés körülményeit. Rausch Tiborról ugyanis közismert volt, hogy mindig a Mercedes típusú autójával járt mindenhová, márpedig a feleség elmondása szerint eltűnésekor egy szál kabátban, iratok, pénz és autó nélkül vágott neki a balatoni télnek. A házaspár viszonya ráadásul nem volt felhőtlen. Azt is furcsállták a nyomozók, hogy bár a férfi Mercedesét még január 10-e táján is látták az udvaron, az - egy december 29-re dátumozott adásvételi szerződés értelmében - egy zamárdi munkanélküli villanyszerelőhöz került. Ez a férfi a nyomozók tudomása szerint Rausch eltűnése előtt 27-szer beszélt telefonon a feleséggel, de sem ő, sem a nő nem vállalta a hazugságvizsgálatot. Mindezek mellett a feleség testvére – Rausch eltűnésének idején – bűnügyi nyomozóként dolgozott, ráadásul egymillió forinttal tartozott az eltűntnek. A rendőrök meggyőződése, hogy az ügy egy csapásra megoldódna, ha előkerülne a holttest.
A recepciós halála
A siófoki Napfény Szállodában 1990. július 27-én reggel a takarítónő holtan találta Sándor Tamás recepcióst, a férfit lelőtték. Azóta sem a fegyvert, sem a gyilkost nem találták meg a rendőrök. Ugyan később egy taxis elmondta, hogy azon a gyilkosság éjszakáján egy csoportot látott kirohanni a hotelból, de ennek a társaságnak sosem sikerült a nyomára bukkanni. Pedig a taxis elmondása szerint a társaság ütlegelt valakit, miközben azt kiabálták neki, hogy miért kellett ezt tennie. A nyomozókat még a Bándy-gyilkosságban is segédkező Kovács Lajos is tanácsokkal látta el, de nem jutottak eredményre. Felmerült az is, hogy valójában nem Sándor Tamás volt a célpont, hanem kollégája, akivel aznap cserélt.
Árulkodó napló?
Árvai Brigitta halála ugyancsak rengeteg kérdőjelet hagyott maga után. A nyírségből származó lány Érden dolgozott, de Tárnokon élt. 1995. október 27-én látta utoljára nővére, mielőtt a lány közölte vele, hazamegy és lefekszik, mert fáradt. Néhány napra rá a Simonpusztára vezető bekötőúton találtak rá az összeégett holttestére. A nyomozók megállapították, hogy a nőt autóval elütötték, majd arrébb vonszolták és felgyújtották. Azt is kiderítették, hogy még élt, amikor meggyújtották. Igaz, azt nem tudni, hogy véletlen baleset történt-e, esetleg szándékosan gázolták el. A törésnyomokból arra következtettek, hogy egy Seat Toledo ütötte el, de nem sikerült az autót megtalálni. Rejtély azonban, hogy a lány miért ment el otthonról. A rendőrök valószínűsítették, hogy egy ismerősével ment el, mivel a szomszéd az este folyamán hallott két kocsiajtó csapódást. Árvai naplójában említést tett egy bizonyos Istvánról, megemlítve, hogy szerelmes és talán gyereket vár tőle. Márpedig a főnökét, akinek mennyasszonya volt, Istvánnak hívták. Ráadásul amikor aznap a nővérével találkozott, azt mondta neki, hogy a főnöke vitte haza. A rendőrség természetesen kihallgatta a férfit, akinek alibijét csak részben igazolták azok, akikkel aznap este találkozott, de autóján, egy Volkswagen Golfon nem találtak sérülést. Hazugságvizsgálatnak viszont nem akarta magát alávetni.
Ujjlenyomat a sörön
1990. január 17-én a budapesti S. Katalin édesanyja telefonált lánya szomszédjának.Arra kérte, nézze meg, mi van vele, mert hiába hívta telefonon, csak a négyéves unokájával tudott beszélni, aki szerint „a mama nem akar felkelni”. A szomszéd megrettent, amikor a szobába belépve meglátta a vérbe fagyott nőt. Természetesen a nyomozók kihallgatták a kétgyermekes áldozat férjét, aki akkoriban már egy másik nővel élt, Tatabányán. Barátnője igazolta az alibijét. A nyomozás nem vezetett eredményre, ám tíz évvel később váratlan fordulat történt. 2000. április 14-én egy bicskai férfit ittas vezetés miatt rabosítottak, majd öt évvel később letartóztatták, mert a rabosítás során rögzített ujjlenyomata megegyezett a meggyilkolt nő lakásában, egy sörös dobozon talált lenyomattal. Bár a férfi vállalta a hazugságvizsgálatot, sem a DNS-e, sem a szaga, sem a haja nem egyezett azokkal a nyomokkal, amit a helyszínelők a gyilkosság idején rögzítettek. Állítása szerint az áldozatot nem ismerte és soha nem volt abban az utcában, ahol a bűncselekmény történt. A hazugságvizsgálat azonban több olyan részletnél is kijelzett, amit csak a gyilkos tudhat. Az akták újbóli megnyitásakor a rendőrök az egykori férj volt barátnőjét is megkeresték, s kiderült, a pár akkor már tíz éve szakított. A volt barátnő elmondta: párja a gyilkosság előtt nem, utána viszont rendszeresen ivott, a gyilkosság után néhány nappal pedig éppen azokat a ruhákat szárította a radiátoron, amiket a tragikus nap viselt. A mai napig nem tudni, ki vagy kik végeztek a nővel. (Cikkünkből az áldozat vezetéknevét a családja kérésére utólag kivettük - a szerk.)
http://hvg.hu/itthon/20120719_felderitetlen_gyilkossagok
http://tibiatya.blogstar.hu.