A gazdálkodó szervezetek befizetései 2017-ben mintegy 14 milliárd forinttal maradtak el az előző évitől, figyelt fel rá az Azénpénzem.hu, amikor a központi költségvetés tavalyi bevételeiről kigyűjtött KSH-adatokat átböngészte. Ráadásul a pénz nagyobbik részéről kvázi maga a kormány mondott le, hiszen az előirányzat eleve kevesebb volt a 2016-os teljesítésnél, jegyzik meg.

Viszont a céges befizetések majdnem 2 százalékos csökkenése mellett a lakosságtól közvetlenül származó bevételek majdnem 12 százalékkal nőttek. (Megjegyzés: a forgalmi adó nem ebben a blokkban van, pedig annak nagy részét is a magánszemélyek kénytelenek állni.) És ez is tudatos folyamat volt, hiszen a terv is eleve hasonló arányt tartalmazott.

Mondhatjuk, hogy az idén az eltérés még magasabb fokozatra kapcsol. Az előirányzat szerint ugyanis a gazdálkodó szervezetektől még a tavaly teljesített befizetéseknek is csak a 86 százalékát várják el. A kormányzat tehát a cégek állami terheit 14 százalékkal csökkenti. Közben a lakosságtól még a 2017-ben befolyt pénznél is 8,6 százalékkal többet vár el. Az szja 9 százalékkal, az egyéb adókból befolyó bevétel pedig a tervek szerint 16 százalékkal lehet magasabb a tavalyinál.

És az előző számokban a fogyasztáshoz kapcsolt adók mellett nincsenek benne azok az elvonások sem, amelyek miatt drágábbá váltak például az autóbiztosítások vagy a pénzügyi szolgáltatások, de a telefonálás is, jegyzi meg a szakportál.

Kiemelt kép: MTVA/Bizományosi: Faludi Imre 

https://24.hu/fn/gazdasag/2018/02/07/egyre-jobban-fejne-a-kormany-a-lakossagot/

Hat év alatt háromszorosára nőtt az átlagköltség

Bankszámlát használ? Ennyivel drágábban juthat a pénzéhez

Fotó: Leéb Ádám

Az átlagdíjak alapján manapság körülbelül háromszor annyiba kerül 25 ezer forintot bankszámláról átutalni, mint hat évvel ezelőtt. Ez azonban egyáltalán nem így látszik a pénzügyi szolgáltatások árváltozását mutató KSH statisztikákban. Az eltérés nem véletlen.

Öt év alatt – számolta ki az Azénpénzemhu – 48 százalékkal drágultak meg a KSH adatai szerint a pénzügyi szolgáltatások. Ennyivel kellett tavaly decemberben többet fizetni a tranzakciós illeték 2013-as bevezetése előtti év decemberéhez képest. Ez a szám azonban nagyon félrevezető. Benne vannak ugyanis a tehetősebbeknek igazán bombázó feltételekkel kínált megoldások, és azok a már nem nyitható számlák is, amelyek a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kemény fellépése következtében nyújtanak a tranzakciós illeték bevezetése előtti időket idézően jó feltételeket. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a „pénzügyi rezsicsökkentés” lehetővé tesz havi 150 ezer forint díjmentes felvételét (a szabályozásról részletesen itt olvashat).

A különböző intézkedések hatása a pénzügyi szolgáltatások árának alakulásán is jól látszott, a 2013-as brutális emelkedést követően ugyanis a banki díjak két éven keresztül évente körülbelül 4 százalékkal mérséklődtek. A feltámadó infláció viszont az utóbbi két évben ismét felfelé hajtotta a költségeket, és ez még inkább várható idén is (az egyik bank már előrehozta az inflációt követő áremelését). Persze mindez csak az átlagot jelzi, sokat szembesültek ennél jóval nagyobb ütemű drágulással.

Az ingyenes kápéfelvét megbolondíthatta a számokat

Egy átutalás akár ötször annyiba kerülhetett 2013-ban, mint az azt megelőző (még tranzakciós illetéktől mentes) évben, az ATM-ek költsége pedig megkétszereződhetett. Még abban az évben ősztől a megemelt illetékre reagálásként még jobban elszálltak a díjak. Ha valaki két alkalommal összesen 50 ezer forintot akart bankja saját automatájából felvenni, a tranzakciós illeték bevezetése előtti átlagosan 103 forint helyett 2013 végén 514 forintot kellett kifizetnie. Egy rosszul megválasztott bankszámla esetében pedig 1200 forint is lehetett ez a költség. (A saját ATM 2013 februárjában az illeték bevezetésének hatására még „csak” 73 százalékkal volt drágább a korábbinál.) Ugyanabban az esetben most csak arra kell ügyelni, hogy rendben legyen a díjmentes kápéfelvétet lehetővé tevő nyilatkozat (erre tényleg érdemes odafigyelni). Így nézve az akkori 514 forintos díj nemes egyszerűséggel nulla lett.

Megvizsgáltuk, hogy mi a helyzet akkor, ha 25 ezer forintot utal valaki. Az alábbi táblázatban szereplő átlagdíjak nagysága elég meghökkentő.

A helyzet azonban ennél egészen biztosan jobb. Részben azért, mert mostani kalkulációnkban csak a nagyobb bankoknál frissen nyitható számlák szerepelnek (a pénzmozgatás költségét ezekre itt kalkulálhatja). Cseppet sem mellékes még, hogy a listánkban egyelőre nem szerepelnek a kifejezetten a tehetősebbeknek kínált számlacsomagok. Azokra pedig sokszor egészen más (kedvezőbb) díjakat kínálnak a bankok.

Egyre több tényezőre kell figyelni

Azzal mindenestre érdemes tisztában lenni, hogy pénzt bankfiókban felvenni (nyilatkozat nélkül vagy azon túl) maga a tiszta ráfizetés. Sokan hiszik, hogy ha csak kisebb összegre van szükségük, akkor annak díja sem lehet sok. A jutalékoknál viszont nem egy bank alkalmaz minimumdíjat, így a levonás százalékos mértéke (mint arról többen panaszkodtak portálunknak) egészen meghökkentően magas lehet. Például 5 ezer forint felvétele belekerülhet 1,2 ezer forintba is. Ötmillió forinthoz fiókban 15-75 ezer forintos díjért lehet hozzájutni, miközben ennek neten utalása teljesen díjmentes is lehet.

A bankok egy része cseppet sem finom nyomást gyakorol ügyfeleire, hogy az elektronikus szolgáltatások felé terelje őket. Tapasztalataink szerint, aki szeretné banki kiadásait kordában tartani, annak egyre több tényezőre kell figyelnie. Szaporodnak ugyanis az „extra” elvárások, a feltételek pedig egyre bonyolultabbak. (A használattól, feltételtől függő díjakról korábban részletesen írtunk.)

A pénzmozgatás költségét a nagyobb bankoknál most nyitható számlákra itt kalkulálhatja

Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzemfacebook oldalát, és látogassa meg máskor is közvetlenül honlapunkat!

Szerző: Az Én Pénzem

http://www.azenpenzem.hu/cikkek/bankszamlat-hasznal-ennyivel-dragabban-juthat-a-penzehez/4696/?=hirkereso

Költségvetési átláthatóság: A harmadik világ szintjén hazánk

Míg az Európai Unió más országaiban javult, hazánkban jelentősen romlott az állami pénzek nyomon követhetősége

A költségvetési rendszer átláthatósága tekintetében Magyarország nem csak az Európai Unióban és az OECD tagországai között tartozik a sereghajtók közé, de még a Kelet-Európa – Közép-Ázsia régióban is. Az elérhető 100 pontból Magyarország 46 pontot ért el, ami a vizsgált 115 ország között csak az 57. helyre elég – derül ki a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest (KFIB) által közzétett tanulmányból.

A 2015. évi 49 pontos eredményhez képest ez romlást jelent, miközben régiónkban az átlag inkább emelkedett. A gyenge eredmény oka, hogy a kormány a nemzetközileg elfogadott 8 legfontosabb költségvetési dokumentum közül hármat – a költségvetési irányelveket, a féléves jelentést és a polgárok költségvetését – el sem készít, a másik öt közül négynek a tartalma pedig még a régiónkban jellemző színvonaltól is elmarad. A két évvel ezelőtti eredményhez képest a legfontosabb különbség, hogy a tavaszra előre hozott költségvetési vita miatt a költségvetési törvényjavaslat már az előző évi tényszámokat sem tartalmazza.

Mint a KFIB közleménye felhívja rá a figyelmet, a költségvetési átláthatóság lényege, hogy az állampolgárok időben, könnyen és közérthető formában hozzájutnak a közpénzekkel kapcsolatos részletes információkhoz. Az átláthatóság hiánya ellehetetleníti a hatékony elszámoltatást, tágítja a korrupció lehetőségeit, komoly hátrány a nemzetközi tőkebefektetésekért és a donorpénzekért folytatott versenyben, valamint növeli az államadósság finanszírozási költségeit.

Az átláthatóság növelése nem pénz, hanem politikai akarat kérdése. Ezt bizonyítja azoknak a Magyarországnál sokkal szegényebb országoknak, köztük öt fekete-afrikai országnak a példája, akik már régóta a miénknél sokkal átláthatóbb rendszereket működtetnek, vagy éppen az elmúlt években előztek meg bennünket ezen a területen. Az elmúlt évek magyar kormányzati intézkedései, mint a költségvetési törvényjavaslat gyorsított tavaszi elfogadása, a háttérszámítások titkosítása vagy a közérdekű adatokhoz való hozzáférés szűkítése ezzel szemben kifejezetten romló tendenciát vetítenek előre – közölte a szervezet.

Az International Budget Partnership (IBP) nevű nemzetközi civil szervezet Open Budget Survey elnevezésű felmérése az egyetlen olyan adatbázis, amely rendszeresen, nemzetközi szinten és időben összehasonlítható módon méri a nemzeti költségvetések átláthatóságát, a nyilvánosság bevonását és a költségvetést felügyelő intézmények, a parlamentek és számvevőszékek erejét. A felmérés nem véleményeken, hanem tényeken alapul, amelyeket először az IBP partnerei, az egyes országokban működő, kormánytól független, helyi civil szervezetek gyűjtenek össze. A 142 kérdésből álló kérdőívre adott első válaszokat véleményezi legalább egy másik független civil szakértő, de észrevételezheti a kormány is.

A költségvetési intézet tájékoztatása szerint a magyar kormányzatot képviselő Nemzetgazdasági Minisztérium ezt megtette, véleményüket a vitás esetekben a végső döntést meghozó IBP több esetben elfogadta. Az International Budget Partnership és magyar partnerszervezete, a Költségvetési Felelősségi Intézet azt ajánlja a kormánynak, hogy első lépésként hozza nyilvánosságra azokat a költségvetési információkat, amelyek már ma is rendelkezésére állnak, majd készítse el a fent említett három hiányzó dokumentumot, végül pedig bővítse a publikált anyagok tartalmát annyira, hogy azokból valós és részletes képet lehessen alkotni a közpénzügyek helyzetéről és kilátásairól. Az átláthatóságot biztosító szabályokat intézményesítse. A közpénzügyi döntések minőségének és társadalmi elfogadottságának növelése érdekében törekedjék az állampolgárok és civil szervezetek bevonására a költségvetési folyamatba.

https://mno.hu/gazdasag/koltsegvetesi-atlathatosag-a-harmadik-vilag-szintjen-hazank-2445099 

A kormány lecsippentett 62 milliárdot a dolgozók járulékaiból az év végi pénzköltéshez

A Nemzeti Foglalkoztatási Alap célja, hogy az állam az adófizetők pénzéből, a foglalkoztatás javítását, a munkanélküliség kezelését és a képzési rendszer fejlesztését segítse elő. Ehhez a fő bevételi forrás a foglalkoztatottak után fizetett adók és járulékok. A Policy Agenda (PA) azt vizsgálta meg, hogy az elmúlt nyolc évben mire is ment el ez a forrás.

A munkánk után járó jövedelem egy részét az állam adók és járulékok formájában elvonja. Az egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulék egy része, valamint a szociális hozzájárulási adó szintén évente megállapított része az egyik ilyen jellegű bevételi forrás. A másik pedig a szakképzési hozzájárulás teljes egésze. Ezekből, illetve az Európai Uniótól kapott visszatérítésekből „működik” a Nemzeti Foglalkoztatási Alap.

Az NFA három feladatot kell, hogy ellásson. Egyrészt a már munkanélküliek számára támogatást kell nyújtania a munka kereséséhez (kiegészítve egy átmeneti pénzügyi segítséggel), másrészt a helyi foglalkoztatási krízisek kezelését, új munkahelyek létrehozásának ösztönzését kell biztosítania. A harmadik feladata pedig a szakképzéshez, átképzéshez szükséges források biztosítása, a programok menedzselése.

Azt, hogy mennyi az Alap pontos bevétele, az éves költségvetésben határozzák meg. Valójában azonban semmilyen köze sincs ahhoz, hogy mennyien dolgoznak, vagy mennyi a munkaadók, munkavállalók befizetése, szögezi le a PA.

Sőt ezen túlmenően a bevétel azt sem követi, hogy éppen nő-e a foglalkoztatottak száma, vagy csökken. Pedig ez azért lenne logikus, mert ha többen dolgoznak, akkor több adót, és járulékot fizetnek be, ezért nagyobb lehet a foglalkoztatási alap bevétele, amiből további hatékony programokat lehetne indítani. Ahogy láthatjuk, bár 2010-hez képest – elvileg – 700 ezerrel többen dolgoznak, közben a bevételek az idei tervek szerint csupán 7 százalékkal nőttek.

Hova mennek a pénzek?

2010 és 2017 között a Nemzeti Foglalkoztatási Alap kiadásai 345 milliárd forintról 460 milliárd forintra nőttek. Elsőre úgy tűnik, hogy ezen a terülten erősített az Orbán-kormány. Ugyanakkor, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy mintegy 270 milliárd forinttal költöttek el többet közmunkára, mint a kormányzás kezdetekor, akkor látszik, hogy jelentősen eltolódtak a belső arányok.

A közmunka kiadásainak – főként ha a mai formájában nézzük – „munkaerőpiaci eszközként” történő elszámolása a PA véleménye szerint problémás. A közfoglalkoztatás ugyanis alacsony hatékonysággal juttat vissza a „normál” munka világába dolgozókat, sőt, sok esetben inkább onnan szívta el a munkaerőt. Mindenképpen a rendszer torz működését jelenti, hogy a munkanélküliség kezelésére a kormánynak ez idáig a közmunka az egyetlen érdemi válasza, jegyzik meg. Ugyanis miközben 2010-ben 223 milliárd forintot költöttek el álláskeresési támogatásra, és aktív munkaerőpiaci eszközökre, ez 2017-ben már csupán 158 milliárd forint volt.

Egy kicsit más perspektívából szemlélve: amikor munkaerőpiaci járulékot fizetünk, akkor arra „vásárolunk” biztosítást, hogy munkahelyünk elvesztése esetén segítséget kapjunk az államtól. Ehhez hozzájárul valamelyest az Európai Unió is, mondhatjuk átvállal valamit a biztosítási díjunkból. Az állam, miután beszedi ezt a 241 milliárdot (2017-ben), ebből valójában csak 158 milliárd forintot költ ránk. A maradék összeg egy részét átirányítja a közfoglalkoztatásra.

Mondhatja persze az állam azt, hogy a „biztosítási csomag” része a maximum három hónap álláskeresési támogatás, valamint utána a közmunka. Kérdés azonban az, hogy az állampolgár tényleg ezt a csomagot szeretné-e az adójáért cserébe?

Munkaerőhiány van, akkor mi a probléma?

Logikus felvetés, hogy most, amikor munkaerőhiány van, miért kell ezzel a kérdéssel foglalkozni?

Egyrészt egy hatékony foglalkoztatási rendszernek nem csak abban van szerepe, hogy aki munkanélküli, annak állást keressen. Fontos a foglalkoztatás színvonalának (jobb bérek, jobb munkakörülmények) erősítése is. Ennek kapcsán pedig érdemes még egy számadatot elővenni.

• Szakképzési hozzájárulás címen az állam 42 milliárd forintot szedett be 2008-ban (a gazdasági válság kitörésének évében), és szakképzési és felnőttképzési programokra 36,2 milliárd forintot költött el.
• 2017-ben már 80 milliárd forintot sikerült beszedni, és csak 30 milliárd forintot elkölteni. Azaz megmaradt egy 50 milliárd forintnyi összeg, amit nem a beszedés indokaként nevesíthető feladatra költött el az állam.

A másik probléma a közmunka-centrikusság, azaz, hogy helyi munkaerőpiaci válsághelyzetek még munkaerőhiány esetén is keletkeznek. Sőt éppen emiatt is alakulhatnak ki gyárbezárások, termelési üzemek áthelyezése, hiszen ha nincs olcsó munkaerő, akkor az összeszerelő egységek elvándorolhatnak. Ezeket a kríziseket az államnak tompítania kell. Ha a beszedett pénzeket inkább közmunkára költi el, és – bár csökken a közmunkakassza 2018-ban – nem a foglalkoztatási intézményrendszer erősítésére és szakképzésre, akkor védtelenebbek lesznek a dolgozók.

Arról nem is beszélve, hogy 2017-ben a Nemzeti Foglalkoztatási Alap 62 milliárd forinttal többet szedett be, mint amit minden munkaerő-piaci programra elköltött. Ez a fennmaradó összeg volt a teljesen más célú év végi kormányzati pénzköltés egyik forrása.

Azaz még azt sem lehet mondani, hogy a foglalkoztatottak után befizetett járulékok összege a közmunkára költődött volna el. Sokkal inkább egyházi támogatásra, sporttámogatásra, és további más, előre nem tervezett programokra.

https://24.hu/fn/gazdasag/2018/02/07/a-kormany-lecsippentett-62-milliardot-a-dolgozok-jarulekaibol-az-ev-vegi-penzkolteshez/

A kormány nem akarja, hogy többet tudj a közpénzköltésről

A költségvetési rendszer átláthatósága terén Magyarország nemcsak az Európai Unióban és az OECD tagországai között tartozik a sereghajtók közé, hanem Közép-Európában is – állapítja meg a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest (KFIB) az Open Budget Survey 2017 nemzetközi felmérés alapján, ami rosszabb eredményt hozott, mint a két évvel korábbi felmérés. A közpénzügyek átláthatatlanságával a legfőbb probléma, hogy az sérti az állampolgárok jogait, tágítja a korrupció lehetőségét, taszítja a nemzetközi tőkét és drágítja az államadósság finanszírozását is.

Az elérhető 100 pontból Magyarország 46 pontot ért el, ami a vizsgált 115 ország között csak az 57. helyre volt elég, és ami annyit jelent, hogy a magyar állam “korlátozott információt” szolgáltat a költségvetésről a nyilvánosság felé. A 2015. évi 49 pontos eredményhez képest ez romlást jelent, miközben a régiónkban inkább emelkedett az átlag (56 pontra).

A gyenge eredmény oka, hogy a magyar kormány a nemzetközileg elfogadott nyolc legfontosabb költségvetési dokumentum közül hármat – a költségvetési irányelveket, a féléves jelentést és a polgárok költségvetését – el sem készít, a másik öt közül pedig négynek a tartalma még a régiónkban jellemző színvonaltól is elmarad.

A két évvel ezelőtti eredményhez képest a legfontosabb különbség, hogy a tavaszra előrehozott költségvetési vita miatt a költségvetési törvényjavaslat már az előző évi tényszámokat sem tartalmazza, vagyis a javasolt költségvetési előirányzatokat a nyilvánosság nem tudja összevetni az előző évi tényleges kiadásokkal sem.

További probléma a költségvetési törvényjavaslattal, hogy a mellékletekben a funkcionális bontás nem felel meg a nemzetközi sztenderdeknek. A pontszámunkat is lefelé húzta, hogy az elfogadott költségvetésben sosem frissítik az indoklást, és az sem szerencsés, hogy a havi jelentések túlságosan összevontan közlik a kiadásokat és az adósság összetételét. A számvevőszéki jelentéssel az a probléma, hogy nem mutatja be a korábbi ellenőrzések hatására megtett kormányzati intézkedéseket.

A mostani felmérésben a 2016. évben megjelent dokumentumokat vizsgálták, ám a KFIB szerint azóta romlott a helyzet. Nem véletlen, hogy – a szóban forgó felméréstől függetlenül –  2017-ben Magyarország egyedüli EU-tagországként felkerült az amerikai külügyminisztérium szerint nem átlátható költségvetésű országok listájára.

Forrás: Open Budget Survey 2017, Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest (KFIB)

A költségvetési átláthatóság lényege, hogy az állampolgárok időben, könnyen és közérthető formában hozzájutnak a közpénzekkel kapcsolatos részletes információkhoz. Az átláthatóság hiánya ellehetetleníti a hatékony elszámoltatást és növeli a korrupció lehetőségeit is.

Az átláthatóság növelése pedig nem pénz, hanem politikai akarat kérdése. Ezt bizonyítja azoknak a Magyarországnál sokkal szegényebb országoknak, köztük öt fekete-afrikai országnak (Dél-afrikai Köztársaság, Uganda, Szenegál, Ghána, Namíbia) a példája, akik már régóta a miénknél sokkal átláthatóbb rendszereket működtetnek, vagy éppen az elmúlt években előztek meg bennünket ezen a területen.

Az elmúlt évek magyar kormányzati intézkedései, mint a költségvetési törvényjavaslat gyorsított tavaszi elfogadása, a háttérszámítások titkosítása, vagy a közérdekű adatokhoz való hozzáférés szűkítése ezzel szemben kifejezetten romló tendenciát vetítenek előre.

Romhányi Balázs, a KFIB ügyvezetője szerint ezek alapján minden jel arra utal, hogy a kormány nem kívánja, hogy a költségvetés közbeszéd tárgya legyen, hanem a saját belügyének tekinti azt. Ezt bizonyítja, hogy minimális vitát biztosítanak a költségvetési javaslat tervezése során, jellemzően csak benyújtják az általában meglepetésekkel teli kész törvényjavaslatot tavasszal.

Ám sokszor ez is elkerüli a nyilvánosság figyelmét, ugyanis mindenki tudja, hogy év végéig még nagyon sokszor átírják azt. -->