He?

Bolondok hajóján : zene mellett, minden "behozott" és magánvélemény, esemény, történet, téma ütközhet az Életről. Szabadon. (Még!) :-DDD

sörcsap nagybaszónak

Miva'?

 

 

És a főd forog tovább!

 

Beszótak:

Esik-e wazze?


Számojjá csapos!

Az Orbán-kormány eredménye ez is?

2017.03.26. 05:15 guma

Ezt tette az Orbán-kormány az egészségüggyel hét év alatt - grafikonon a meghökkentő eredmények

Magyarországon az egészségügyi kiadás 2015-ben vásárlóerőparitáson számolva lakosonként 1371 euró volt, még az EU-28-ak 2781 eurós átlagának felét sem érte el. Míg a válság az uniós országok többségében nem volt jelentős hatással az egészségügyi költés reálértékére, a magyar egészségügyi büdzsé még mindig nem érte el a 2005-ös bázisév szintjét. A kiadások harmadát a lakosság közvetlenül finanszírozza - derül ki "Az egészségügyi kiadások alakulása Magyarországon 2010-2015" című, frissen publikált KSH jelentésből.
Forrás: KSH, OECD

A jelentésből kiderül többek között, hogy 2015-ben a vásárlóerőparitáson számolt fejenkénti 1371 eurós magyar egészségügyi költés az uniós mezőny alsó harmadára elegendő , és még a felét sem éri el az EU-28-ak 2781 eurós átlagának. Az összesített egészségügyi kiadások 7,1 százalékos GDP-hez viszonyított aránya sem éri el a 9,9 százalékos EU-28-as átlagot. A nemzetközi összehasonlítás kapcsán a KSH kimondja, míg a gazdasági válság az uniós országok többségében nem volt jelentős hatással az egészségügyi kiadások reálértékére, nálunk a 2007-2009-es visszaesés után a kiadások reálértéke ismét csökkent, s még mindig nem érte el a 2005-ös bázisév szintjét.

Az egészségügyi kiadások GDP-hez számított aránya 2003 óta lényegében folyamatosan csökkent. A 2003-as 8,1 százalékról 2006-ra 7,8 százalékra apadt, majd 2008-ra 7,1 százalékra esett vissza. 2010-11 táján ez az arány újra 7,6 százalékra gyarapodott, 2014, 15-ben azonban újra a 2008-as 7,1 százalékra süllyedt. Az egészségügyi kiadásokon belül a közkiadások aránya a 2003-as 70,5 százalékról 2007-re 70 százalék alá, 68,9 százalékra süllyedt, majd 2010-2015 között 67 százalékról 66,5 százalékra apadt.

Egészségügyi kiadások Magyarországon 2010-2015
Év Összes, Mrd Ft Ebből közkiadás Mrd
2003 1 554 1 096 8,1
2004 1 638 1 153 7,8
2005 1 804 1 275 8
2006 1 894 1 340 7,8
2007 1 854 1 278 7,3
2008 1 932 1 331 7,1
2009 1 915 1 309 7,3
2010 2 047 1 374 7,6
2011 2 135 1 420 7,6
2012 2 149 1 408 7,5
2013 2 196 1 464 7,3
2014 2 307 1 547 7,1
2015 2 397 1 594 7,1
Forrás: KSH, OECD

2007 és 2009 között csökkent az egészségügyre fordított egy főre jutó kiadások reálértéke, a 2011-es évet követően a GDP volumenváltozásához hasonló ívet írt le, jóllehet nem érte el a GDP növekedésének mértékét. A 2012-2013-ban még negatív előjelű változás 2014-ben pozitív tartományba került, 2015-ben elérte a GDP-növekedés mértékét - írja a KSH jelentése.



A GDP-arányos kiadások alakulására ható tényezők közül a KSH kiemeli a 2012-ben megkezdett reformot. Ennek keretében vezették be a gyógyszerár-támogatás összegét jelentősen csökkentő vaklicitet. A vaklicit lényege, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) versenyt hirdet az azonos hatóanyagtartalmú gyógyszerek között, kiválasztja a legolcsóbb ajánlatot és a többi, azonos hatóanyagot tartalmazó gyógyszernek is ugyanannyi támogatást nyújt. Ezenkívül amennyiben a gyógyszertár az azonos hatóanyagtartalmú gyógyszerek közül az "alacsonyabb napi terápiás költségű" gyógyszerkészítményeket adja el a vásárlónak, juttatásban részesülhet.

Honnan jön a pénz az egészségügybe?

A magyar egészségügybe a központi és az önkormányzati költségvetésből, az Egészségbiztosítási Alapból (E-alap), a háztartásokból és az önkéntes egészségfinanszírozási alrendszerekből érkezik pénz. A közkiadások - központi és önkormányzati költségvetés, E-alap -  és a magánkiadások aránya 2010-15 között 67 százalékról 66,5 százalékra mérséklődött,  (2012-ben mindössze 65,5 százalékot tett ki), azaz a kiadások harmadát a lakosság közvetlenül a saját zsebéből finanszírozza.

A KSH jelentés szerint ez a kétharmad-egyharmad arány azért maradt fenn tartósan, mert a bérfejlesztés mellett a gyógyszertámogatás összege csökkent, az egészségügyi szolgáltatások és termékek árindexe pedig jobban nőtt mint a fogyasztói áraké.



Így csökkent a központi hozzájárulás

A központi egészségügyi kiadásokra is az ellátórendszer 2012-ben megkezdett átalakítása gyakorolta a legnagyobb hatást. A közkiadások négyötödét az OEP kasszán keresztül osztják el, ennek költségvetése meghatározó. Bevételi oldalon az E-alap forrásainak legjelentősebb tételét, a bevétel több mint egyharmadát - 2015-ben 652 milliárd forintot, ami 220 milliárddal volt több mint a 2010-es - a biztosítotti járulék adja. A központi költségvetési hozzájárulások két legnagyobb tételét 2015-ben a központi költségvetésből járulék címen átvett pénzeszköz, illetve a rokkantsági rehabilitációs ellátások fedezetére átvett pénzeszközök adták, a bevételek 29 százalékát tették ki (565 milliárd forint).

A központi hozzájárulások részaránya 2014-ben még 47 százalék volt (897 milliárd forint), 2013-ban pedig 52 (967 milliárd forint), de 2010-ben is magasabb volt a jelenleginél: 45 százalék (617 milliárd forint). A 2015. évi visszaesés oka, hogy a rokkantsági ellátások fedezetére átvett pénzeszközök az előző évi érték felét sem érték el, és kivezetésre kerültek a munkahelyvédelmi akciótervvel összefüggő hozzájárulás Egészségbiztosítási Alaphoz kapcsolódó tételei is.

A kiadások pedig így nőttek

Kiadási oldalon a kormányzati alrendszer (a kormányzati és önkormányzati alrendszerek, társadalombiztosítás) gyógyító-megelőző ellátási ráfordításait a 2012-ben megkezdett béremelés növelte jelentősen.

2010-2011 között az egészségügyben foglalkoztatottak keresetének reálértéke csökkent, 2012-ben és 2013-ban 8, illetve 7 százalékkal, 2014-2015-ben 3-3 százalékkal emelkedett. Ezen belül az orvosok átlagos havi jövedelmének reálérték-növekedése 2012-2013-ban 14, illetve 10 százalék, 2014-2015-ben pedig 4-4 százalék volt a KSH számításai szerint.



Az állami gyógyszerár-támogatások mértéke a vaklicit bevezetése miatt 2012-2013-ban csökkent, és bár 2014-2015-ben ismét nőtt, folyó áras értékük 2015-ben (338 milliárd forint) 19 milliárd forinttal volt alacsonyabb, mint 2010-ben.

Mennyit fizet a lakosság a saját zsebéből?

A háztartások kiadásainak önálló alrendszerét a hazai lakosság közvetlen ("out of pocket") kiadásai jelentik, amelyek magukba foglalják a KSH által becsült hálapénzt is. A háztartások jövedelmük 4,7-4,9 százalékát fordítják egészségügyre. Ebben a lassú elmozdulásban az is közrejátszott, hogy míg a fogyasztóiár-index 2014-2015-ben negatív volt, addig az egészségügyi termékek, szolgáltatások fogyasztói ára 3-4 százalékkal nőtt.

2010-2015 között a háztartások egészségügyi kiadásai 561 milliárd forintról 695 milliárd forintra nőttek, ezeknek mintegy felét (48-50 százalékát) a gyógyszerkiadások tették ki.

Az önkéntes egészségügy-finanszírozási alrendszerekben a legjelentősebb részt az önkéntes egészségpénztárak és önsegélyező pénztárak egészségügyi jellegű kiadásai jelentik. Az adókedvezmények és a nyújtható szolgáltatások szűkülése miatt a pénztárak kétezres évek elejétől tartó dinamikus növekedése 2010-től csökkent, 2010-ben 58, 2015-ben 56 milliárd forint volt a ráfordítás.

A háztartásokat segítő nonprofit szervezetek finanszírozási képessége visszaesett 2010 és 2015 között 39 milliárd forintról 32 milliárd forintra. A társaságok kiadásainak meghatározó részét a foglalkozás-egészségügyi kiadások teszik ki, ráfordításaik 2010 után kismértékben, 15 milliárd forintról 2015-re 16 milliárd forintra nőttek.

Mire mennyit költünk?

Szolgáltatások szerinti összetételében a kiadások legnagyobb részét a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyéb gyógyászati célú javak képezik, amik 2015-ben a folyó kiadások közel egyharmadát (763 milliárd forint) adták. Ez az arány a 2012-ben megkezdett gyógyszerár-támogatási rendszer bevezetése előtt, 2011-ben még 38 százalék volt. A 2014. évi érték nemzetközi viszonylatban még mindig igen magas (az EU-27 átlaga 15 százalék), csak Közép- és Kelet-Európa néhány országában (Bulgária, Románia, Szlovákia) haladta meg a magyar értéket, jóllehet az egy főre jutó gyógyszerkiadás magyarországi értéke (387 euró/fő) nem éri el a 402 eurós EU-27ek átlagát.

A fekvőbeteg-ellátásra fordított kiadás a második legjelentősebb tétel, a finanszírozási rendszer 2012-ben megkezdett átalakítása következtében az elmúlt években dinamikusan nőtt, így az összkiadásokhoz viszonyított 29 százalékos aránya alig egy százalékponttal marad el az EU-27 átlagától - írja a KSH.

http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/ezt_tette_az_orban-kormany_az_egeszseguggyel_het_ev_alatt_grafikonon_a_meghokkento_eredmenyek.631920.html?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link

Mennyit költ az állam az egészségügyre? - Lehangoló számok érkeztek

Magyarországon egyre erősebb ellentmondás feszül az egészségügyre szánt összegek kormányzati kommunikációja, a nemzetközi elemzések megállapításai, valamint a lakosság ellátórendszerrel való elégedettsége között. Összes és fejenkénti kiadás, GDP-arányos költés, százmilliárdok és százalékok nehezen emészthető egyvelege vegyül hétköznapi tapasztalatokkal. Egy egészségügyi tanácsadó cég elemzése most ebben rendet téve megállapítja: a lemaradás még annál is nagyobb, mint eddig gondoltuk.

A költségvetési kiadásokhoz mérve, fejenként, és GDP-arányosan is keveset költ Magyarország az egészségügyre: a lakossági érzéseket és a szakértői véleményeket az OECD legutóbbi jelentése után immár a két hete megjelent Európai egészségügyi fogyasztói index (EHCI) 2016-os kiadása ismét megerősítette. A friss EHCI erős lemaradásról tanúskodik az európai mezőnyben, a sereghajtók csoportjában is jellemzően a leggyengébbek közé tartoznak a magyar eredmények.

A sereghajtók is lehagyják Magyarországot - megjött az újabb lehangoló jelentés


Orosz rulett a magyar egészségügy


A kormány szétszaggatja a magyar egészségügyet

 

Eközben az egészségügyi kormányzat az ágazatba öntött plusz százmilliárdokról, 500 milliárdos uniós fejlesztési pénz kiosztásáról, az egészségügyi büdzsé folyamatos emelkedéséről kommunikál.

Kinek van igaza?

Az egészségügyi kassza nagyságának megítélése a változó viszonyítási alapok miatt széles sávban ingadozik, aszerint, hogy mit mihez viszonyítanak. Legutóbb - múlt csütörtökön - az egészségügyi államtitkár jegyezte meg némi szemrehányással a hangjában, az egészségügyért és élelmiszerbiztonságért felelős uniós biztossal közösen tartott fórumán, hogy bár a kormányzat 200 milliárddal növelte az egészségügyi kasszát az utóbbi hat évben, a lakosság továbbra is elégedetlen.

Az elsőre jól hangzó 200 milliárdos plusz mellé azért tegyük gyorsan oda néhány megjegyzést: ebben időszakban emelkedett 27 százalékra az áfa, 2013-ban ebből a kalapból fizették a esedékes béremelést, a 2016-os megugrás oka pedig a forráshiány miatt megnövő kórházi adósságok 60 milliárdos konszolidációjának és a béremelésnek a beépítése. A duzzadó kiadások dacára növekvő lemaradás, illetve egyre erősebb elégedetlenség között feszülő ellentmondásra a PX Consulting egészségügyi tanácsadó cég elemzése ennél mélyebben is keresi az okokat, s megállapítja: a lemaradás annál is nagyobb, mint eddig gondoltuk.

Az egészségügyi kiadások nagyságának megítélésénél fontos tudni, hogy az ide sorolt kiadások közül mennyi megy közvetlenül egészségügyi célokra. A tisztább képhez azt is érdemes számba venni, hogy az adórendszer következményeként a közvetlen egészségügyi kiadások hány százalékát használják fel az ellátó rendszerben és mennyi vissza - kerülőúton - újra az államhoz - hívja fel a figyelmet a PX Consulting.

Növekedés megjegyzésekkel

A magyar egészségügy ráfordításait gyakran azonosítják az Egészségbiztosítási alap (E. alap) kiadásaival, ez az összeg az elmúlt években természetesen gyorsan és dinamikusan növekedett. Azonban az E. alap nemcsak az egészségügyi kiadásokat, hanem a pénzbeli betegellátásokat (így táppénz, külföldi gyógykezelés) és a nyugdíjkassza átszervezése óta a rokkantsági ellátásokat is tartalmaz, ráadásul az elmúlt években az alap belső összetétele gyakran és jelentősen változott.

Az E. alap 2008-ban és 2009-ben szinte csak természetbeni és pénzügyi egészségügyi kiadásokat tartalmazott, azaz e két évben az alap szinte teljesen azonos volt az összes egészségügyi célú kiadással - emlékeztet az elemzés. Az E. alapból finanszírozott kiadások 2008-ban és 2009-ben a GDP 5,3 százalékát tették ki. Majd 2010-től a törvényi szabályozások jelentősen bővítették az alap elemeit, így 2015-ben már a GDP 5,8 százalékára nőttek az alapban összegződő ráfordítások, miközben a valódi (korábbi évekkel összehasonlítható) egészségügyi kiadások volumene ugyanebben az évben a GDP 4,8 százalékára csökkent.

Na de mennyiért gyógyulunk?

Ráadásul ezek az összegzett egészségügyi kiadások sem azonosak a szorosan vett egészségügyi ellátásra, azaz a természetbeni ellátásokra fordítható teljes pénzügyi kerettel. Az egészségügyi kiadásoknak csupán 40-50 százaléka az a természetbeni ellátás, amelyet az átlagember a hétköznapokban egészségügyi ellátásnak tekint: a fekvő- és járóbeteg-ellátás, a diagnosztika, a háziorvosok és a mentő szolgálat, azaz a gyógyító-megelőző ellátások összege.

Az E. alap és a gyógyító-megelőző kassza alakulása (milliárd Ft)
Év E. alap Ebből gy-m. kassza Arány (%)
2011 1 509 807 54
2012 1 813 842 46
2013 1 868 908 49
2014 1 972 946 48
2015 1 972 961 49
2016 2 108 1090 52
Forrás: Magyar Államkincstár

Ráadásul a természetbeni ellátásokra fordítható keretben - amely már csak a GDP 2,9 százaléka - megjelenik a magyar adórendszer bravúros dupla csavarja. Egyrészről az élőmunka magas adóztatása, másrészről a világbajnok általános forgalmi adó (áfa) gondoskodik arról, hogy az egészségügyi ellátó rendszer működtetésére fordított költségek között jelentős adó- és járulékbefizetési kötelezettségek is szerepeljenek.

Az élőmunka magas adóztatása az egészségügyben - a magas élőmunkaigény miatt - kiemelt jelentőségű, a bérek után fizetendő járulékok a költségek 10-11 százalékát, míg a nettó bért terhelő összes fizetési kötelezettség a költségek 24-27 százalékát jelentik. Gyakran felejtik el azt is, hogy az áfa az egészségügyben - mint végfelhasználó szolgáltatásban - nem visszaigényelhető, azaz a beszerzési költségek azt is tartalmazzák.

Bár a gyógyszerek kedvezményes, ötszázalékos áfa-kulcs alá tartoznak, az egészségügyi ellátórendszer működési költségei között a szolgáltatások és az egyéb termékek vásárlása sokkal jelentősebb arányú, mint a gyógyszer-vásárlás.

Összességében az egészségügyi ellátó rendszerben a dologi kiadások 17-18 százaléka, az összes kiadás 8 százaléka olyan vissza nem igényelhető áfa, melyet az egészségügyi intézmények kiadnak, a beszállítók befizetnek a költségvetésbe, de az egészségügyi intézmények számára ezt nem kell visszatérítenie a költségvetésnek.

Búcsút inthetnénk az adósságnövekedésnek

A hozzáférhető adatok alapján a kórházak és rendelők esetében az áfa-visszaigénylési státusz bevezetése mellett egy csapásra megszűnhetne, vagy legalábbis jelentősen mérséklődhetne a szektor újra és újratermelődő adósságállománya - olvasható a PX elemzésében.

A hazai járulékok és az áfa összegződő hatása jól látható a gyógyító-megelőző intézmények részletes költségvetési adatait tartalmazó államkincstári kimutatásokban. A Magyar Államkincstár adatai szerint az intézményi költségvetéseknél 2013-2017 között az adó- és járulékarány az összes költség 32,9-34,2 százaléka volt, azaz az intézményi finanszírozások összesen 67,1- 65,8 százaléka volt felhasználható egészségügyi eszközök vásárlására, bérfizetésre, állagmegőrzésre, fejlesztésre.

Azaz a szigorúan vett egészségügyi ellátó rendszerünk fenntartására, működtetésére jelenleg a GDP 2,9 százalékát kitevő finanszírozás jut, de még ennek az összegnek is több mint 30 százaléka az adók és járulékok kifizetésére fordítódik.

Mindezek alapján talán már jobban érthető, hogy egészen eltérő értékeket olvashatunk az összegzett hazai egészségügyi kiadásokról

- állapítják meg a PX Consulting Kft. szakértői. Néhány anyagban - ahol a valódi egészségügyi kiadások körét szigorúan határozzák meg - azaz csak a természetbeli ellátásokat, a gyógyszer-támogatásokat, és az egészségügyi ellátáshoz közvetlenül kapcsolódó egyéb elemeket veszik figyelembe - a hazai egészségügyi kiadások nagyságát a GDP 3,2 százalékára becsülik, más anyagokban pedig egyszerűen az E. alap bruttó értéke jelenik meg a hazai egészségügyi célú finanszírozás egyenértékeként, és így már rögtön a GDP csaknem 6 százalékáról lehet beszélni. Amikor a lakossági költést is ideszámítják, máris 8 százalék fölötti a GDP-arányos részesedés.

Értékelés újragondolva

Így amikor valaki az egészségügyi kiadások nemzetközi összehasonlításáról beszél, figyelembe kell vennie az egészségügyi kiadásoknak tekintett csomagok összetételét, és azt is, hogy az adott ország adópolitikája milyen járulékokat és forgalmi adókat ír elő erre a szektorra, valamint az adók és járulékok beszedése során ad-e még valamilyen kedvezményt az egészségügyi szolgáltatóknak.

A hazai egészségügyi ellátás valós ráfordításainak és költségeinek értékelésénél alapvető szempont, hogy a magyar adórendszer kiemelten magas terhet ró az egészségügyre is, amit figyelembe lehetne venni a költségvetés elkészítésekor, és a statisztikai adatok hazai és nemzetközi összehasonlítása során is, ám úgy tűnik, nem ez a bevett hazai gyakorlat. Vajon miért? - veti fel a kérdést az elemzés.

http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/mennyit_kolt_az_allam_az_egeszsegugyre_lehangolo_szamok_erkeztek.629623.html

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr612368971

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása