Hvg.hu: Logikailag el lehet képzelni egy olyan amnesztiát, amelyik mindenkire vonatkozik?

D. D.: Nem, ez csak az adócsalókra vonatkozhat. A szabály úgy szól, hogy ha hazahozod a pénzed, és fizetsz utána 10 százalék adót, akkor anonimitást élvezhetsz. De kinek van erre szüksége? Annak, aki eltitkolta a jövedelmét, nem fizette meg utána az adót, külföldön tőkét halmozott fel belőle, és az a gondja, milyen módon tudná ezt legalizálni. Az önmagában nem törvénysértés, ha pénzem van külföldön. Mondjuk betétem van egy bécsi bankban, és az adóhatóságnak is bejelentettem, azért, hogy a bank ne vonjon le az anonimitás miatt 30 százalékos büntetőadót. Ha én kapok egy ilyen felhívást az államtól, miért hoznám haza a pénzemet? Hogy fizessek tízszázalékos adót, miközben a jövedelem után korábban már adóztam? Azért, mert a magyar gazdaság vonzóbb, mint az osztrák vagy a svájci? Ne nevettessen ki!

Hvg.hu: Az Alkotmánybíróság előtt megállna a törvény?

D. D.: Ha ez a kérdés a jelenlegi magyar Alkotmánybíróság elé kerülne, az valószínűleg átengedné, mondván nem mutatható ki a meghatározott csoport. De emögött az a feltételezés is meghúzódik, hogy mindenki adócsaló, ami abszurd.

Hvg.hu: Azt mondja, jól körülhatárolható az a kör, amelyet érint az adóamnesztia. Az adócsalókon kívül kikről van még szó?

D. D.: A magyar tőkésosztálynak azon tagjairól van, akiket az állam helyzetbe hozott. Akik nem a piaci versenyben bíznak, hanem abban, hogy Magyarországon olyan viszonyok alakultak ki, amelyeknél a piaci hozzáférés nem biztosítható, hanem mindenféle gazdaságon kívüli, politikai kapcsolatokat kell hozzá kiépíteni.

Hvg.hu: Ha ennek az üzleti körnek a céges mérlegeit nézzük, azokból nem csak az látszik, hogy az elmúlt időszakban nagymértékben nőtt a bevételük, de az is, hogy a megtermelt profitot gyakorlatilag teljes egészében kiveszik osztalékként. Feltételezhetjük, hogy ez a pénz is kiáramlik az országból, akár olyan módon, hogy arról a NAV-nak nincs tudomása?

D. D.: Egy részük nyilván igen. Erre egy külföldi példát hoznék. Két éve készültem egy oroszországi konferenciára, akkor bukkantam rá olyan statisztikákra, amelyekből kiderült: az Oroszországba áramló közvetlen külföldi működő tőke (FDI) kb. nyolcvan százaléka Ciprusról származik. Egészen kétségbeejtő, hiszen arra utal, hogy a beáramló tőke valójában oroszok pénze. Az oroszoknál ráadásul az is feltételezhető, hogy olyan pénz, ami után nem fizettek adót, ehelyett kivitték az országból.

Hvg.hu: Magyarországon is valószínűsíthető ilyen tőkemozgás?

D. D.: Nem tudok Magyarországgal kapcsolatban számokat mondani, sajnos senki nem tud, de nyilvánvaló, hogy a külföldi befektetések jelentős része olyan magyar pénz, amelyekből átláthatatlan utakon képződik tőke. Az adóparadicsomoknak ugyanis nem az a lényege, hogy kevés adót fizettetnek, hanem az, hogy nem adnak információt a náluk tárolt pénzről. Az amnesztiatörvény is erre ad felhívást azzal, hogy egy másik pontja szerint a külföldi vállalatokban levő részesedést szankciók nélkül lehet átvenni például ajándékozással. Ezek az üzletrészek nyilvánvalóan adóparadicsom-beli vállalkozásokban vannak, amelyeket ilyen módon legalizálni lehet – erre egyébként a magyar adótörvények nem adnak lehetőséget. De van még egy fontos pontja a mostani törvénynek: az ellenőrzött külföldi társaságokra (EKT) vonatkozó szabályok megváltoztatása. Ez a meghatározás valójában az adóparadicsomokban bejegyzett cégeket takarja, amelyek nyereségét – egy 1968-ban az Egyesült Államokban elfogadott szabályból kiindulva – úgy kell tekinteni, mintha felosztották volna. Ez azért fontos, mert a fel nem osztott profit után sem az adóparadicsomban, sem pedig a befektető országában nem fizetnek adót, az osztalékot viszont már meg lehet adóztatni, méghozzá a befektető országában. Ezt Magyarország nagy kínnal ugyan, de több hullámban bevezette: volt ilyen rendelkezés a szja-törvényben és a társasági adóról szóló törvényben is.

Hvg.hu: Volt, tehát már nincs?

D. D.: Lényegében nincs, az amnesztia ezt is felülírja. A társaságiadó-törvényben megmaradt ugyan, de olyan mértékben tették erőtlenné, mintha nem is lenne. Mostantól ugyanis nem az alacsony adózású övezetben működő cégek nyereségét kellene egészében automatikusan felosztottnak tekinteni, hanem az e gazdasági egységektől származó egyes tőkejövedelem-kategóriákat (pl. jogdíj, árfolyamnyereség stb.). Megjegyzendő: a törvénytervezet erre vonatkozó előírását végül az elfogadott törvényből az utolsó pillanatban kihagyták! Persze a korábbi szabályozást is súlyos ellentmondások terhelték. Az egyik – még Oszkó Péter minisztersége idején bevezetett – szabály azt mondja például ki, hogy ha az adott társaság olyan országban működik, amellyel Magyarországnak van kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye, akkor arra nem vonatkoznak a szigorítások. Ez az igazság megcsúfolása, hiszen például Svájccal vagy Hongkonggal van ilyen megállapodásunk, de ez nem azt jelenti, hogy ott nem lehet adóparadicsomi környezetet létrehozni. Ez a szabály ennek ellenére nem változott. Ahogy az sem, amely a valós gazdasági tevékenységet várta el az EKT-szabályok alóli mentesülésért. Pedig ezzel is visszaéltek: elég volt kibérelni egy irodát, beültetni egy munkatársat, venni neki néhány bútort, ezzel már teljesítették is azt, hogy legyen a helyszínen alkalmazott és eszköz. Ugyanez a passzus a tőkebefektetést is valós tevékenységként definiálta, ami nyilvánvalóan lehetetlen, a valós tevékenység valamilyen termelés vagy kereskedelem. Tehát a régi szabály is ezer sebből vérzett, amelyeket nem kívántak kezelni, ehelyett súlyosbították a helyzetet.

Hvg.hu: Ha jól értem, a magyar adórendszer eddig is kedvezett a jövedelmek eltitkolásának.

D. D.: A közteherviselés gyakorlatát oligarchizálták az elmúlt években, különösképpen 2010-től. Az új, 2012-ben hatályba lépett alkotmány a közteherviselés alapelvét is jelentősen átalakította. Korábban egyértelműen a fizetőképességen volt a hangsúly, vagyis nem csak az volt az érdekes az állam számára, hogy mit adóztat meg, hanem az is, hogy kit. Az alkotmányba bekerült egy nagyon érdekes szabály is: az adófizetési kötelezettség függ attól, hogy az adott szervezet vagy személy milyen szerepet tölt be a gazdaságban. Az állam őrködik az elosztások fölött, ennek alapján kijelöli mindenkinek a helyét, és az ahhoz tartozó előnyöket és kötelezettségeket is. A legnyilvánvalóbb példa erre az ágazati különadók rendszere, amelyek már 2010-ben megjelentek, és rögtön visszamenőleges hatállyal. Az ágazati különadó mindenképpen unortodox, hiszen piacgazdaságban az adórendszerrel szembeni legfőbb elvárás a semlegesség lenne. Jöttek a brutális különadók, például a bankok esetében – részben a kieső szja-bevételek kompenzálására, ezt a célt szolgálta a világon a legmagasabb, 27 százalékos áfa is.

Hvg.hu: A bankadó azóta csökkent, és ettől az évtől a társasági adó is jóval alacsonyabb kulccsal adózik.

D. D.: Ez különösebb bevételkiesést nem fog hozni, hiszen lényegében nincs is szó adócsökkentésről. 500 millió forintos adóalap alatt eddig is 10 százalékot fizettek, ezek a cégek észre sem veszik a különbséget. Ám a 19 százalékos adót fizető nagyvállalatok tényleg adófizetési kötelezettsége sem nagyon haladta meg a 10 százalékot, mivel rendkívül széles körben vettek igénybe adókedvezményeket. Tehát a 9 százalékos tao mindenekelőtt kommunikációs eszköz, és nem is a befektetőknek szól, hanem a magyar választóknak. Abban az értelemben persze a befektetőknek is szól az üzenet, hogy láthatják: Magyarország szeretné növelni a tőkevonzó képességét. Magyarország csak abban érdekelt, hogy tőkét vonzzon minden áron – úgy is, hogy ennek a tőkének a forrása gyakran tisztázatlan. Orbán Viktor maga is többször kijelentette, hogy ellensége az uniós adóharmonizációnak, Magyarország nem ebben érdekelt, inkább a félig legális megoldások fenntartásában.

Hvg.hu: Van olyan ország, amelyik az uniós a szigorításokat tiszta szívvel támogatja? Hiszen ez adóverseny ma már szinte az egyetlen eszköz az uniós országok gazdaságpolitikájában.

D. D.: A tőkeexportőr országok igen, csak ott egészen más érdekek vannak.

Hvg.hu: Náluk az amnesztia is másképp néz ki?

D. D.: Amnesztiaprogramokat elég gyakran hirdetnek meg az országok, és nem csak olyan „notórius” helyeken, mint az olaszoknál, hanem Amerikában, a németeknél vagy az osztrákoknál is. De ezek a programok egészen másként működnek, mint nálunk. Kezdve onnan, hogy egy tágabb intézkedéscsomag részeként indítják el. Ilyen például az adóreform: rendszerszintű változások idején kínálnak például ilyen lehetőséget.

Hvg.hu: A társasági adó csökkentése annak számít?

D. D.: Igen, de ez önmagában kevés ahhoz, hogy reformnak nevezzük. Pláne, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja.

Hvg.hu: Miben térnek még el a külföldi amnesztiaszabályok?

D. D.: Nagyon fontos, hogy követési szabályok legyenek. Például az, aki él a lehetőséggel, utána 3-5 évig szigorított szabályok szerint szolgáltat adatokat az adóhatóságnak.

Hvg.hu: Az anonimitás ezt kizárja.

D. D.: Ehhez kell egy reformhoz köthető, nyomonkövetést is tartalmazó amnesztia, de a Mészáros Lőrincek és Tállai Andrások világában nem ezt látjuk, hanem a magyar oligarchák tömését. Azt is hozzá kell tenni, hogy az egymást követő szocialista kormányok is éltek az amnesztiával, különbséget csak abban lehet tenni, hogy megválasztása után, 2010-ben kiállt a második Fidesz-kormány, és nagy hanggal azt hirdette: mostantól vége az offshore-ozásnak, az amnesztiáknak és az egyéb trükköknek.

Hvg.hu: Az anonimitás emlékeztet arra az ősszel, szintén sürgősséggel elfogadott törvénymódosításra, amely azt tette lehetővé, hogy az adókedvezmények és a meghatározott célokra – például a sportra – felajánlott társasági adókkal kapcsolatos információkat titkosítsák. Ez mennyire követi ugyanazt a mintát?

D. D.: Egymással összefüggő problémákról van szó. Egy hallgatóm már három éve, egy szakdolgozatban tárt fel borzalmas dolgokat a tao-támogatás rendszeréről. Kimutatta, hogy az egész szabályrendszer nem tud csalás nélkül működni – ehhez képest még olyan elképesztő dolgokat adtak hozzá, mint az adótitoknak ez az egészen sajátos értelmezése. Talán nem is véletlen, hogy épp az adóamnesztiáról szóló törvénybe került be egy sporttámogatási szál, egy egyáltalán oda nem illő rendelkezés, amely eltörölte azt, hogy sportszövetség elnöke nem lehet politikai vezető.

Hvg.hu: A tao-támogatásoknál gyakori kérdés, hogy azok mennyiben támogatják a magyar gazdaságot. Mégiscsak az lenne a célja egy adókedvezménynek, hogy mintegy élénkítésként hozzájárul a növekedéshez. Ugyanez az adóamnesztiánál is felvetődik: a hazahozott pénz bekerül a gazdaságba?

D. D.: Nem tudom, miért erőltetik ezeket, hiszen ilyen szempontból teljesen sikertelenek. Néha teljesen fals számok jönnek elő, de nem hiszem, hogy feltétlenül hazudnának az állami tisztviselők, inkább arról van szó, hogy nincsenek adataik az eltitkolt jövedelmek nagyságáról. Ezek az adóparadicsomok éppen abban érdekeltek, hogy hallgassanak, mint a sír.

Hvg.hu: Ha az adókedvezmények, az adócsökkentés és az adóamnesztia sem növeli a versenyképességet, akkor miért hívják a versenyképesség növelését célzó adócsomagnak a mostanit?

D. D.: Cinizmus. Az amnesztia ennek is bicskanyitogató példája. A mostani törvényt is azzal vezetik fel, hogy Magyarország elkötelezett a nemzetközi adóügyi információcsere hatékonyabbá tételében. Ehhez képest az állam a bankszámlák közötti automatikus adatátadás szeptember végi indulása előtt még egy utolsó lehetőséget ad az adócsalóknak. Egy utolsó figyelmeztetést a testvéreknek, hogy most még megmenekülhetnek azoktól a szabályoktól, amiket persze nem is a magyar állam fog kikényszeríteni, hanem a partnerszervezetek.

Hvg.hu: Ez az adatcsere mennyiben érinti a magyar oligarchákat?

D. D.: Az a kérdés, hogy az az ország, ahol a cég működik, együttműködő ország-e. Az OECD-nek van egy feketelistája, de ezen ma már csak két ország szerepel, Irán és Észak-Korea – a valóságban azért ez messze nem így van. Svájcot például többször megfegyelmezték, komoly konfliktusuk volt az Egyesült Államokkal és Németországgal is.

Hvg.hu: A rendszer szigorítása mégiscsak erősítheti az uniós szigort. Az Európai Bizottság nem lép fel keményebben Magyarországgal szemben?

D. D.: Amikor az eltitkolt jövedelmek legalizálását lehetővé tevő stabilitási megtakarítási számláról szóló törvényt elfogadták, több fórumon igyekeztem jelezni, hogy az Európai Bizottság minden bizonnyal kifogásolni fogja a rendelkezést. Ez csak részben volt így. A rendelkezés a magyar állampapírokat előnyben részesítette volna – ez végül éppen a bizottság tiltakozása nyomán került ki a törvényből. De ezen túl az Európai Bizottság annak ellenére elfogadta a törvényt, hogy ez a mostanihoz hasonló durva amnesztiát jelentett. Elég nagy csalódás, hiszen azt jelenti, hogy az Európai Bizottság elfogadja azt a status quót, tudomásul veszi azt, hogy van egy politikai erő Magyarországon, amely nagy többséggel rendelkezik, politikai legitimitása ilyen értelemben kikezdhetetlen, és egyébként kis ország a keleti végeken, ennyit a magországok – akárcsak Görögország esetében – lenyelhetnek.

http://hvg.hu/gazdasag/20170109_oligarchak_deak_daniel_adoamnesztia_interju

Látszólag nincs baj: kétarcú az orbáni gazdaságpolitika

– Óriási, 15 százalékos minimálbér- és 25 százalékos szakmunkásbér-növekedés lesz idén. Azt írta egy tanulmányában, hogy a bérek radikális és hirtelen emelése bizonyos vállalati körökben drámai következményekkel járna. Mik ezek?

– Feleslegesen sok csőd várható. A magyar gazdaságban óriási a szakadék a fejlett technológiát alkalmazó, termelékeny, jellemzően nagy-közepes vállalatok és az alacsony termelékenységű kisvállalatok között, amelyek nagy számban alkalmaznak minimálbéres munkaerőt. Számukra a 15–25 százalékos emelés a szociális hozzájárulási adó csökkentése ellenére is a bérköltség és ezen belül az adóteher olyan jelentős növekedésével jár, amelyet sokan nem fognak tudni kigazdálkodni. A baj tehát nem a béremelés tényével, hanem a mértékével van, s azzal, hogy nem hagynak sem időt, sem alkalmat arra, hogy a kisvállalkozások alkalmazkodni tudjanak a változó környezethez.

Fotó: Kovalovszky Dániel

– Vagyis hogy javuljon a termelékenységük és a technológiai fejlettségük?

– Azért alacsony a termelékenység, mert alacsony a technológiai fejlettség és a munkaerő felkészültsége. A kis magyar cégek túlnyomó része nem foglakozik innovációval, nem tud piacot szerezni, nem költ salesre, marketingre, megél abból a kis tudásból, amit a rendszerváltozás után egy nagy cégből kiprivatizált műhelyben pénzre tud váltani. Hosszú távon nyilván nem tartható, hogy „bocsánat, mi ennyit tudunk, ehhez ilyen alacsony bért kínálunk, és tessék ezt a piacnak és a munkaerőnek elfogadnia”. A mai, súlyos munkaerőhiány közepette az emberek, ha csak tehetik, elmennek ezektől a vállalkozásoktól. Ez a folyamat már megindult, az utóbbi egy-két évben elkezdett a munkaerő a termelékenyebb cégekhez áramlani, amelyek magasabb bért tudnak kínálni. Makrogazdasági szinten ez egészséges folyamat, bár rövid távon kétségtelenül fájdalmas alkalmazkodást követel.

– A kikényszerített minimálbér-emeléssel tehát nem jól avatkozott be a kormány?

– Az állam egy olyan folyamatba avatkozott be erőszakosan, amely piaci alapon már megkezdődött és ígéretesen alakult. 2016 első tíz hónapjában a vállalkozások által fizetett bruttó bérek több mint 5 százalékkal emelkedtek, és az év egészében a bérnövekedés feltehetőleg még nagyobb lesz. A kormány viszont most úgy tett, mint a rezsicsökkentéskor, mintha rajta múlt volna a világpiaci olajárak esése. Vagyis a minimálbér emelését úgy kommunikálja, mintha azt az állam adná, miközben a terheket az amúgy is gyenge kisvállalkozások fizetik. A szakmunkásbér-minimum kötelező emelése minden egyes alkalmazott után 33 ezer forinttal emeli a vállalatok havi bérköltségét, amelynek csupán kétharmadát kapja a dolgozó és egyharmadát az adóhivatal. A dolog tehát úgy áll, hogy a munkát terhelő járulékok csökkentésének költségvetési terhét jelentős részben a kisvállalatok pótlólagos adóbefizetése finanszírozza. Ez aránytalan teherelosztás. Ami viszont a bérekre rakodó járulékokat illeti, annak csökkentésére már régen szükség lett volna. A magyar vállalkozók és munkavállalók kiemelkedően magas járulékokat fizetnek, azaz nálunk különösen magas az úgynevezett adóék és az egykulcsos személyi jövedelemadó miatt messze a legmagasabb az alacsony jövedelmi kategóriákban. Míg az átlagos jövedelmeket tekintve az EU nyolcadik legmagasabb adóéke a magyar, az átlagbér 50 százalékát keresők esetében a magyar adóék messze a legnagyobb. Azaz a magas adóéknek jelentős szerepe van abban, hogy a magyarországi nettó bérek nagyon alacsonyak.

– A mostani béremelés hazahozhatja a külföldön dolgozó magyarokat? Mert a kormányzat ebben is bízik.

–Nem. Már akkor is örülhetünk, ha előbb-utóbb csillapodik a nagy kivándorlási kedv. Aki elment, azt nehéz visszahozni, mert közben a fiatalok családot alapítottak, kiépült a baráti körük.

– Mindeközben azt sulykolják, hogy egyre jobban élünk, a középosztály erősödik. Ki él jobban?

– A reálbérek valóban emelkednek, aki minimálisan iskolázott és alkalmazható, az jobban boldogul. A képzetlenek leszakadása azonban ettől még folytatódik, sőt még akár erősödhet is, mivel a magasabb bérköltség mellett a munkaadók jobban meggondolják az alacsony bérűek alkalmazását.

– A magyar középosztály arányában kisebb, vagyonát és pénzügyi tartalékait tekintve pedig gyengébb, mint egy átlagos európai uniós országban – áll a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyik tanulmányában. Egy másik kutatás meg azt mondja, hogy egy váratlan, nagyobb kiadás a magyarok 55 százalékát hozná nehéz helyzetbe és csak 21 százalékuknak nem okozna problémát. Mit látunk vállalati körben, ott hogy állunk az uniós mezőnyben?

– Nemcsak a kis- és középvállalkozások, hanem a magyar nagyvállalatok is méretüket és piaci erejüket tekintve rendkívül kicsik és gyengék egy multihoz vagy egy nyugat-európai nagyvállalathoz képest. Pedig elvileg ők lennének a magyar gazdaság húzóereje, meg a startupok. Utóbbiak azonban előbb-utóbb külföldre mennek. A Magyar Nemzeti Bank a legutóbbi növekedési jelentésében kimutatta, hogy a magyar vállalkozások elöregedtek. Ez a nagy cégeknél kisebb gond, mert attól még fejlődhetnek, de a kisvállalkozások körében kevés a belépő, az új vállalkozó. Az én kutatásaim szerint is nagyon alacsony és stagnál a magyar tulajdonú közép- és nagyvállalatok száma, ami a gazdasági növekedés súlyos visszahúzó ereje.

Fotó: Kovalovszky Dániel

– Tavaly már látszott: kevésbé volt élénk a gazdaság, mint egy évvel korábban. Azért, mert lassult az uniós támogatások kifizetése?

– A magyar gazdaság alapvető folyamatai semmit sem változtak az előző évhez képest. Ami más, az valóban az uniós támogatások lassúbb kifizetése, illetve hogy nem történtek olyan gigaberuházások, mint mondjuk korábban a Mercedesé és az Audié volt. Tavaly lassult az ipari termelés növekedése is, éves szinten alig több mint egyszázalékos lesz. A növekedéshez folyamatosan beruházásokra, új kapacitások létrehozására van szükség. Ha kevés a vállalati beruházás, akkor a termelés nem nőhet. Az autógyárak és a hozzájuk kapcsolódó háttéripar már nem nagyon tud növekedni: teljes kapacitáson, három műszakban pörögnek.

– Csaknem hat éve nem történt friss nettó tőkebevonás Magyarországra, ha eltekintünk a bankok tőkebevonásától, amit kényszerből tettek. Miért nem jönnek a befektetők?

– Nagyon gyenge a külföldi tőkebeáramlás, de ennek pontos okát nehéz megmondani. Valószínűleg azok a gazdaságpolitikai lépések lehetnek a háttérben, amelyek a magyar tulajdoni arányok növelésének szándékával egyes ágazatokban a külföldi tulajdonú magyarországi cégek nem is titkolt kivéreztetésére irányulnak. Nemzetközi szinten rossz híre van a magyar gazdaságpolitikának, az ágazati különadók és a külföldi kiskereskedelmi láncok ellen ma is folyó állami hadjárat tovagyűrűző, kedvezőtlen hatásokkal bír azokban az ágazatokban is, amelyek közvetlenül nem érintettek ezekben az akciókban. A legnagyobbak kivételével, amelyek megkérdőjelezhetetlen gazdasági erővel bírnak, ez bizonytalanságot vált ki a külföldi befektetők körében. Elég csak megnézni a német vállalati felméréseket, amelyekben a magyar piac mint befektetési célpont az utolsó helyek egyikén áll a régióban.

– Hova vezet, ha elfogy az uniós támogatás, új befektetési célú tőke pedig nem érkezik Magyarországra? A Nemzetgazdasági Miniszté­­rium 2017-re már több mint négyszázalékos GDP-növekedést vár.

– Idén a tavalyinál kétségtelenül gyorsabb, három százalékot meghaladó lehet a gazdasági növekedés a mi előrejelzésünk szerint is. Az uniós pénzből finanszírozott beruházások mellett a növekedés fontos eleme lesz a lakossági fogyasztás erőteljes növekedése, amelyet a bérkiáramlás várhatóan 10 százalék körüli emelkedése tesz lehetővé. Ehhez tudni kell, hogy 2007-13 között a háztartások vásárolt fogyasztása folyamatosan csökkent. Ezért a lakossági fogyasztás nagyjából 2017 közepére érheti el a 2007. évi szintet még akkor is, ha a tavalyi öt százalék körüli ütemben nő tovább. A vállalati beruházások sem lehetnek annyira rosszak, mint idén, hiszen olcsók a hitelek, az építőipar is magához térhet a tavalyi 20 százalékos zsugorodás után, mert a lakásépítés élénkülni fog idén. E téren is óriási, mondhatni majdnem egy évtizedes a lemaradás.

– A központi büdzsé soha sem állt olyan jól, mint jelenleg. Lassan megvalósul Orbán Viktor álma, a nullás költségvetés? Ennyire jól gazdálkodnak, vagy valamit nem fizetnek ki, amit kellene?

– Mióta az eszemet tudom, nem volt ilyen kedvező helyzetben a költségvetés. Keveset költenek egészségügyre, oktatásra, a szociális kiadások visszaestek, sok fehérítő intézkedés volt, például az online kasszák bevezetése, amelyek növelték a költségvetés bevételeit. Hogy nullás lesz-e a büdzsé, azt nem lehet megmondani, hiszen a kormány saját hatáskörén belül tetszőlegesen csoportosíthat át bevételeket és kiadásokat. De egyáltalán nem biztos, hogy nullás költségvetésre van szükség egy olyan országban, ahol a GDP 1-1,5 százalékát kitevő finanszírozás hiányzik az egészségügyből, nem beszélve a közoktatás drámai helyzetéről, ahol a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatására a mainál sokszorosan többet kellene költeni. De kétségtelen: a makro pénzügyi egyensúllyal nincs baj, a költségvetés stabil, a kamatok csökkennek, nem véletlen, hogy megtörténtek a felminősítések. Rengeteg pénz van az országban, a bankok sorban állnak a cégeknél, hogy hadd adjanak nekik kölcsön.

– Akkor miért nem kérik s költik fejlesztésekre?

– A magyar cégek alacsony vállalkozási hajlandóságának az okai szerteágazók, korántsem új jelenségről van szó. Most már lenne viszonylag olcsó hitel, ami korábban nem volt, holott a tőkeszegény magyar vállalatok számára ez létkérdés. Ugyanakkor a beruházási kedvet nagyban korlátozza az a kormánypolitika, amely akár egy-két nap alatt keresztül tud vinni a parlamenten olyan jogszabályokat, amelyek teljes piacok erőviszonyait átrendezik a politikai klientúra érdekében, a jelenlegi piaci szereplők hátrányára. Amikor a kormány bárkitől bármit elvehet, akkor minden vállalat nagyon meggondolja, fejlesszen-e, nehogy szemet szúrjon valakinek, aki politikai támogatással meg tudja szerezni a piacát, vagyonát. Az exportáló cégek jobb helyzetben vannak, ők nemzetközi versenyben termelik meg a bevételeiket, viszonylag függetlenek a gazdaságpolitikától. A kormány is itt avatkozik be a legkevésbé, mivel a feldolgozóiparban viszonylag kis haszonért rengeteget kell dolgozni, ami a politikai klientúrát sem vonzza igazán – ellentétben mondjuk a reklámiparral, ahol állami megrendelésekből milliárdokat lehet kaszálni.

– Orbán rendszere tehát elrettenti a befektetőket?

– Különböző az egyes ágazatok helyzete. Ahogyan mondtam, a feldolgozóiparban s azon belül az autógyártásban és a kapcsolódó ágazatokban, a számítógép-, fémfeldolgozás-, gumi- és vegyiparban, valamint az élelmiszeriparban nagyjából működnek még a versenyszabályok. Ezekben az ágazatokban több, ígéretesen fejlődő céget lehet találni, csak sajnos nagyon kevesen vannak. A politikai szempontú tőkekoncentráció szűk kört érint ahhoz képest, amit gondolunk. Néhány tucat emberről és kiszolgálóiról beszélünk, akik százmilliárd forintokból gazdálkodnak, s a hatalom által megcélzott területeket vásárolják fel: médiát, földet, kastélyokat és szállodákat. A megszerzés körülményein kívül az a baj, hogy ezek a százmilliárdok semmit nem tesznek hozzá a gazdasági növekedéshez, csupán vagyonokat csoportosítanak át. Mondjon egy olyan példát, amikor ezek az újgazdagok pótlólagos gazdasági értéket teremtettek, olyan fejlesztést hajtottak végre, ami hozzáad a GDP-hez.

– Nem tudok.

– Politikai szempontú felvásárlás, terjeszkedés és a pénz eltüntetése zajlik, a vidéki Magyarországon pedig feudális viszonyok épülnek ki. Az a mennyiségű pénz, ami a politikához közel állókhoz vándorol, elvben nem tenné tönkre a magyar gazdaságot, bár nagyon hiányzik fontos célok finanszírozásához. Nagyobb probléma a rossz minta, amit nyújtanak. Cégvezetők mondják, mekkora demotiváló erő, hogy az oligarchák minden erőfeszítés nélkül jutnak hozzá olyan hatalmas pénzekhez, amelyek tisztességes vállalkozás számára a legnagyobb erőfeszítések mellett is elérhetetlenek. A mindennapi korrupció Magyarországon valószínűleg nem nagyobb, mint a környező országokban, a különbség az, hogy a politikai szintű, jogilag körülbástyázott korrupció nálunk nagyobb volumenű és mindenki számára nyilvánvaló.

Palócz Éva

közgazdász, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet vezérigazgatója, igazgatósági tagja.

1970 és 1974 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tanult, köz­­gaz­­dász­­diplomát, 1981-ben ugyanitt doktori fokozatot is szerzett. 1991 és 1992 között az MTA-n PhD-zett.

1974-től 1992-ig a Kopint Konjunktúra és Piackutató Intézet főmunkatársa, főosztályvezetője. 1992 és 1993 között az Institut für Wirtschaftsforschungban, Münchenben vendégkutató.

Dolgozott a Budapest Bank Rt.-nél osztályvezetőként, az MNB-nél főosztályvezető-helyettesként, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáselemzési Kht.-nál ügyvezető igazgatóként. 2000 és 2007 között a Kopint-Datorg Rt. tudományos vezérigazgató-helyettese. A Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke.

http://168ora.hu/az-oligarchak-demotivalnak-siker-es-elrettentes-ketarcu-az-orbani-gazdasagpolitika/

Magukra hagyott éhezők

Már két éve késik a gyermekélelmezési program és még mindig kérdéses az indulása. Az Európai Bizottság már 2014 decemberében jóváhagyta a nyomorgó gyermekek élelmezését és ruházását segítő, 30 milliárd forintos, uniós támogatású projektet.

A kormány azt ígérte, 2015 januárjában startol, de a rossz pályázati kiírások és csúszások miatt még a pályázati szakasz sem zárult le. Ezzel szemben az Emmi EU-fejlesztések végrehajtásáért felelős helyettes államtitkára, Garai Péter a Magyar Nemzetnek azt mondta, tavasztól elindulhat a program első szakasza, amelyen Észak-Magyarország 10 ezer rászorultja kaphat élelmiszercsomagot és meleg ételt egymilliárd forintból. A második szakaszban válna országossá a program: a 200 ezer gyermek és felnőtt élelmezése 29 milliárd forintba kerülne.

http://www.vasarnapihirek.hu/friss/magukra_hagyott_ehezok

Újabb toplistáról maradtunk le: nem csoda, hogy sokan húznak külföldre

Soktényezős mérést kell végezni ahhoz, hogy rangsorolni lehessen az egyes országokat az alapján, hogy melyik mennyire fejlett. Egy ilyen felmérést végzett a Világgazdasági Fórum, 109 országot vizsgált meg. Az ebből készített toplista okozott meglepetéseket.

 A World Economic Forum (Világgazdasági Fórum) nemrég kiadta az Inclusive Development Index-et, amit nagyjából úgy lehetne lefordítani, hogy átfogó fejlődési Index. Ebben 109 országot vizsgált és rangsorot. A kutatás 3 pilléren nyugszik és 12 fő mutatót vizsgál. Az összehasonlításban szempont volt a GDP-növekedés, a munkanélküliségi ráta, a termelékenység, a várható egészséges élettartam. Továbbá a medián háztartási jövedelem, a szegénység és az egyenlőtlenség, a korrigált nettó megtakarítás, a demográfiai függőségi ráta, az államadósság.

A rangsor elején lévő 30 ország tekinthető "fejlett gazdaságnak". Nagy-Britannia a 21., az Egyesült Államok pedig a 23. helyen áll, Ausztria viszont a 10. helyen szerepel. Magyarország nincs a fejlett gazdaságok között, a feltörekvő gazdaságok listáján viszont a 3. helyen szerepel (az első Litvánia, a második Azerbajdzsán), Lengyelország és Románia követ minket.

KATTINTS! Súlyos jelentés: minden második magyar fiatal elhúzna az országból

9. Új-Zéland

Az oktatás és az üzletvitel területén kimagasló pontszámot ért el, a foglalkoztatás és a termelékenység viszont kicsit lehúzta a pontátlagot.

8. Ausztrália

Az ausztrálok kimagasló pontszámot értek el a reálgazdasági beruházások, a vállalkozás, az oktatás, és az egészségügyi szolgáltatások terén. A termelékenységen és a béreken viszont még dolgozniuk kell.

7. Hollandia

A hollandok kapják a legmagasabb minőségű oktatást, de az infrastruktúra és az egészségügy területén is kiemelkedőek. A reálgazdasági beruházások terén viszont kicsit lemaradt a többiekhez képest.

6. Svédország

Az alapvető szolgáltatások, az infrastruktúra, az üzleti és politikai etika terén jeleskednek a svédek. Emellett az bérek területén is az egyik legmagasabb pontszámot érték el.

5. Dánia

Szinte minden területen a legmagasabb pontszámot érték el a dánok, kivéve a reálgazdasági beruházásokat, ott még lenne hova fejlődniük.

4. Izland

A legtöbb kategóriában nagyon magas pontszámot ért el az ország, a pénzügyi rendszer integrációja viszont lerántotta a dobogóról.

3. Svájc

Minden mutatónál magas pontszámot ért el Svájc, különösen a foglalkoztatási termelékenységnél.

2. Luxemburg

Luxemburg egy igazán jómódú ország, rendkívül jó egészségüggyel, oktatással, üzleti és politikai etikával.

1. Norvégia

A toplista tetején a norvégok állnak. Annak ellenére, hogy a gazdaságuk csak 0,5 százalékkal növekszik, a polgárainak az életszínvonalat 2008-2013 között 10,6 százalékkal növekedett.