Vannak akiket milliárdokkal dotál az állam. Van aki 93 ezret (93000!) tehet zsebre a nap minden 24 órájára vetítve, mert valahogy minden közbeszerzés neki jut (jár?) bármilyen munkáról van szó. Eközben:
Közfoglalkoztatási bér
Havi bér 79.155 forint
Heti bér 18.200 forint
Napi bér 3639 forint
Garantált közfoglalkoztatási bér (szakképzettséggel rendelkező közmunkás bére)
Havi bér 101.480 forint
Heti bér 23.330 forint
Napi bér 4.666 forint
Munkavezetőt megillető közfoglalkoztatási bér
Havi bér 87.090 forint
Heti bér 20.002 forint
Napi bér 4.004 forint
Munkavezetőt megillető garantált közfoglalkoztatási bér
Havi bér 111.660 forint
Heti bér 25.670 forint
Napi bér 5.134 forint
Ötszáz forintos órabért javasol a Közmunkás Szakszervezet
A Közmunkás Szakszervezet bérajánlattal fordult a belügyminiszter felé, melyben azt javasolják: a napszámos órabér ne lehessen kevesebb, mint a közmunkás órabér kétszerese.
A Közmunkások Szakszervezetének Elnöksége a szerkesztőségünkbe eljuttatott bejelentésében elítélte a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke által képviselt irányt, melyet szerintük „kölcsönös vádaskodás” és a „közvélemény által megunt sárdobálás” jellemez.
A szakszervezet erre reagálva egy bérajánlattal fordult a mezőgazdasági munkaadói szervezetek és a belügyminiszter felé, melyben az javasolják, hogy a napszámos minimum órabér ne lehessen kevesebb, mint a közmunkás órabér közel kétszerese, azaz kb. 500.-Ft/óra.
atv.hu
2017 – Az önérzet éve jön?
A hülyeség önromboló. Néha nem árt félreállni az útjából, hogy minél kevesebb kárt okozzon bennünk, és megvárni, amíg saját magát veri fejbe. Megteszi. Olyan. Tokfalvi Elek írása.
A közhangulatnak megfelelően arról kellene írnom, hogy 2017 miért lesz még rosszabb, mint 2016. De nem is olyan biztos, hogy rosszabb lesz. Hogy miért? Mert a hülyeség egy bizonyos ponton túl már nem fokozható. Vagy totálisan győz, és akkor a Facebookon megtanulható bölcsességgel szemben már „nincs lejjebb”, azaz csak fölfelé vezet út. Vagy nem győz, mert az emberek végre megunják; akkor meg attól lesz jobb.
Az év vége legizgalmasabb belpolitikai eseményét (milyen a többi?) Kiszelly Zoltán politológus ingyenebéd-ügyi nyilatkozatát kiváló kollégák már bőven elemezték, de egy mondattal mintha nem foglalkoztak volna eleget. Éspedig ezzel: „Megszokott dolog, hogy a liberálisok kiszolgáltatott emberek szívfacsaró képeivel akarják a felső 1% érdekét eladni.”
Amikor először olvastam, nem értettem, mi a kapcsolat a krisnások és a felső 1% között, hogyan tudja, és miért akarja a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége nevű bejegyzett egyház a felső 1% érdekét eladni? Mi közük a krisnásoknak a Puskás Akadémia és más futtballklubok támogatói köréhez Mészáros Lőrinctől Garancsi Istvánig, s utóbbiaknak miért érdekük a Blaha Lujza téri szívfacsarás.
Második olvasásra bekattant, hogy ez az „1%” nem más, mint az Occupy mozgalom szlogenje, és vajon minek áll be egy állítólag konzervatív kormánypárti, sőt a konzervatív kormánnyal üzleti kapcsolatban lévő blogger a nyugati anarcho-szélsőbal hívei közé?
Kiterjedt olvasottságomnak köszönhetően rögtön volt egy feltételezésem: a Miniszterelnöki Kabinetiroda tudós üzletfele és a prekariátus Manhattanben felbuzgó képviselői között van némi átfedés egy kis felületen – abban a kérdésben, hogy ki az ellenség. Azt pedig úgy hívják, hogy a Wall Street reakciós, imperialista körei (van tehát némi átfedés Rákosi Mátyással is), beleértve Soros Györgyöt. A Kodolányi Főiskola tanult docense tehát valójában azt a nyugati tőkét szidja, ami a magyar felső 1% üzleti versenytársa lehetne, ha engednék. Valamint sorosozik.
És tényleg, a kifejtésben szóba kerülnek „azok a nyugati befektetők, akik a Kádár-rendszer, vagy a Horn- és Gyurcsány-Bajnai kormányok államadósságát kamatfelárral = extraprofittal finanszírozták” (ki finanszírozott micsodát mivel?), valamint – körülírva – azok az aljasok, akik milliárdokat adnak „szegénység- és cigányságkutatásokra, projektekre és konferenciákra”, magyarul a Sorosok, akár saját néven, akár valamelyik norvég álnevükön.
A közszolgálati blogposzt aljasságán már felháborodtak sokan mások, vitatkozni nem érdemes vele, átlagos nyelvi és fogalmazótehetséggel összerakott publicisztikai legó. Sürgetett a határidő, valamin sürgősen műfel kellett háborodnia, más ötlete nem volt. Viszont nagyon jó példa a magyar gazdaság és politika valóságos működésére. Sok mindenben párhuzamos ugyanis azzal a rendszerrel, amit dicsér, vagyis a közmunkáéval. Csak sokkal magasabb szinten, és sokkal több pénzt hozva a luxusközmunkásnak.
Félreértés ne essék, nem azokat a szegény, sőt mélyszegénységben élő embereket akarom bántani, akiket a kormány rotációs alapon juttatott, rendkívül kis termelékenységű munkával csap be, hagy meg a nyomorban, és kényszerít politikai függőségbe. Ezért csak a párhuzam felső vonalát elemzem.
Az pedig a következő: erre a célra kiválasztott személy vagy vállalkozás hülyeségeket beszél, illetve tesz, és ezért busásan honorálják olyan adófizetők pénzéből, akik kevésbé hülye dolgokat beszélnek és csinálnak sokkal kisebb fizetségért. Utóbbiak nem azért csinálnak, vagy legalábbis szeretnének csinálni okosabb és hasznosabb dolgokat, mert annyival okosabbnak és erkölcsösebbnek születtek, hanem mert ha olyan szakmai, szellemi és erkölcsi teljesítményt akarnának értékesíteni a piacon, mint Kiszelly, akkor még ennél is rosszabbul állnának anyagilag, netalán kukázniuk kellene hétköznaponként, és csak pirosbetűs napok előtt állhatnának sorban a Blahán a krisnásoknál.
Ez azonban nem élősködés valamilyen egészséges rendszeren, hanem ez a rendszer, és ily módon tartja fenn magát. A hülyeségmondás célja ugyanis nem az, hogy használható tanácsokkal segítse a finanszírozók tevékenységét. Nem célja az sem, hogy a finanszírozókkal eleve rokonszenvező olvasókat hergelje, és indulatilag szinten tartsa, mint némelyek teszik a Magyar Hírlaptól a 888-ig. Végül is finom értelmiségiről van szó, nem holmi nyegle bértollnokról, aki megélhetésből szemét.
Az végképp nem lehetett célja Kiszellynek, hogy a kattintásszámot és ezáltal közvetve a bevételt növelje, nem érdeke. A blog a „közszolgálati” médiához tartozik, azon belül látogatottsága elenyésző, hirdetés nincs rajta. Teljes mértékben a kevésbé hülye dolgokat beszélő és csináló adófizetők pénzéből finanszírozzák. Az egyes posztok facebookos megosztásainak száma rendszerint néhány tucat, legfeljebb pár száz; ha Kiszellynek ezt a posztját nem veszi észre a független média, megmarad ebben a szerény ismertségi tartományban.
Mi hát a cél? Egyrészt a pénz áramlásának kontrollja: hogy az adófizetőktől kényszerítéssel elvett pénz ne kerüljön megbízhatatlan kezekbe. Olyanokhoz, akik ellenőrizhetetlen dolgokat művelnének vele, például elköltenék saját belátásuk szerint, befektetnék, vagy akár a szegényekre költenék, és ezzel megingatnák őket abban a hitünkben, hogy csak az állam kegyéből lehet pénzük, ennivalójuk. Másrészt a nyilvánosság kitömése hülyeségekkel, és ezáltal a nemhülyeségek devalválása. Minden vélemény egyenrangú, és tessék, Kiszelly politológusé is megjelenik, lehet ám vitatkozni vele, aztán ha nem nyersz, ha még ki is röhögünk, meg a véleményedért csak morzsákat kapsz, az a te bajod, élhetetlenkém.
Ez a rendszer ragyogóan van kitalálva, és tulajdonképpen ugyanúgy önfenntartó, mint ha valóban hasznos lenne a köznek. Minél több pénzt veszek el attól, akiben nem bízom meg, és minél többet adok oda annak, akiben megbízom. Ha ez nem csak egyedi eset, hanem a szabály, a rendszer maga, akkor kettős, sőt hármas hatást érek el vele.
Egy: megakadályozom, hogy a megbízhatatlanok bármivel többre vigyék. Kettő: a megbízhatókban és a még formálhatókban megerősítem az érzést, hogy megbízhatónak kell lenniük. Három: a megbízhatók nem politikai ellenfelet, hanem – ami sokkal súlyosabb! – gazdasági vetélytársat látnak a megbízhatatlanokban. Akik egy zérus összegű játszmában potenciálisan tőlük veszik el a pénzt, legyen szó akár leadózott közmunkabérről, aminek nagy része még elmegy a világrekord áfára, akár hat- vagy hatszázmilliós kormánymegrendelésről. Így a megbízhatók már csak önfentartási ösztönből is egyre jobban utálják a kormány szempontjából megbízhatatlanokat.
Van még egy negyedik hatás, de az nem szándékolt, hanem magától jön: az ellenzéki politikusok zöme, az MSZP-től a Jobbikig, ugyanígy gondolkozik, úgyhogy nincs, ami őket ebből a hitükből kizökkentse, és lényegében nem kínálnak mást a politikai piacon, mint a Fidesz, csak kevesebb pénzzel és kapcsolattal meg több – a Fidesz által jól kivilágított – támadási felülettel. Azaz vesztésre vannak ítélve, teljes joggal.
Minden politikai-jogi firnyákon túl: választások megnyerve, állampolgárok glédában, rendszer lebetonozva. A mesterségesen előidézett nyomor és tudatlanság: az első lépés a tisztes megélhetés felé. A térségi viszonylatban kivételesen pancser és kártékony kormányzás: útmutatás Európának. A szolgaság: szabadság. Mészáros Lőrinc: zseniális vállalkozó. Kiszelly Zoltán: közíró, akinek eszébe jut valami.
Mégis, miért bízzon az ember bízva 2017-ben? Azért, amit az elején mondtam: van egy szint, ahonnan nincs lejjebb. Ha az adóhivatal elnöke bambán bámul a kamerába, tudatva, hogy fogalma sincs arról, mi adózik, és mi nem, akkor nincs az az isten, hogy az adóhivatal rendben működjön tovább. Ha a miniszterelnök Trumpnak drukkol, akármiért, akkor utánanéz, hogy kiket szoktak meghívni a beiktatásra, mielőtt az emberei elkezdik híresztelni, hogy meghívják a csodálatossága elismeréseként. Ha olyan bérbloggerekkel reklámoztatom a politikámat, akiket, izé, kevesen olvasnak, akkor nem hagyom rájuk, hogy olyat írjanak, amiért a fél ország utálja és megveti őket.
És így tovább, és nemzetközileg is. Ha valahol totálisan amatőr blöffmesterek kerülnek kormányra Görögországtól Amerikáig, akkor előbb-utóbb vagy kínos helyzetbe kerülnek, vagy kénytelenek lesznek profikra hagyatkozni, azaz feladni valamit a hülyeségükből, vagy kikészítik őket az ellenfeleik és ellenségeik.
Meg hát van olyan is, hogy önérzet. Eljöhet a perc, amikor a potenciális ellenzéki szavazók nem amiatt fognak megbolydulni, mert őket bántják, hanem mert hülyének nézik. És megsértődnek azon, hogy Orbán, Tállai, Havasi, Rogán, Balog, Hiller, Botka, Vona stb. stb. stb. nyelve a magyar politikai nyelv, és amiről beszélnek, az van.
És eszükbe jut megkérdezni: Kik ezek? Miről beszélnek? Minek néznek engem? Miért nincs más?
Megtörténhet ez 2017-ben is. Vagy valamikor, kibírható időtávban.
A hülyeség önromboló. Néha nem árt félreállni az útjából, hogy minél kevesebb kárt okozzon bennünk, és megvárni, amíg saját magát veri fejbe. Megteszi. Olyan.
http://hvg.hu/velemeny/20170101_2017__az_onerzet_eve_jon
Civilek végezték el az ellenzék munkáját: megmutatták, akad köztünk különb Orbán emberénél
Évi 10 millió jár az új udvari fotósnak, meg zsiráfka. Részünkről BÚÉK!
http://m.magyarnarancs.hu/hirnarancs/civilek-vegeztek-el-az-ellenzek-munkajat-megmutattak-akad-koztunk-kulonb-orban-emberenel-102071
Egyre jobban leszakad a közmunkások bére
Idén a közfoglalkoztatotti bér bruttó 79 155 forint lesz, míg a szakképzetteknél 101 480 forintra emelkedik bruttóban - derül ki a legutóbbi Magyar Közlönyből.
2015-ben az alap közfoglalkoztatási bruttó bér 1855 forinttal emelkedik 79 155-re, míg a szakképzett munkakörök esetében 2380 forintos plusz után 101 480-ért dolgozhatnak az érintettek. Nettóban ez a változás még kevesebbet jelent: az alapbér 2,4 százalékos plusszal 50 632 forintról 51 847-re emelkedik, míg a szakképesítést igénylő foglalkoztatás esetében a tavalyi 65 000 forint helyett 66 469-et vihetnek haza az érintettek.
A növekedés mértéke és összege is némileg elmarad a minimálbér esetében elrendelt változástól, ami azt eredményezte, hogy idén már 16 928 forinttal fognak tudni többől gazdálkodni a kötelezően adandó legkisebb bérért dolgozók, mint azok, akik a másodlagos munkaerőpiacon helyezkednek el. 2011-ben ez a differencia még "csak" 13 575 forint volt. Noha, több érdekképviselet szeretné elérni, hogy a közfoglalkoztatási bér a minimálbér szintjére emelkedjen, a kormány intézkedései ezzel gyökeresen ellentétesek.
Az elmúlt években jellemző különbségeket tekintve a "szakadék" egyre inkább nő a két fizetés között, minthogy közelítsen egymáshoz akár minimálisan is. Bár Orbánék szándékait tekintve ezen túlságosan meglepődni nem érdemes. Meggyőződésük ugyanis, hogy a minimálbérnél alacsonyabb, ám de a különféle segélyeknél magasabb közfoglalkoztatotti bér ösztönzőleg hat az emberekre, és elősegítheti az elsődleges munkaerőpiacra történő visszaterelést.
A különbségeket - vagy fogalmazhatunk úgyis, hogy a közmunkások elsődleges piacon dolgozókhoz képest tapasztalt leszakadását - jól jelzi, hogy míg 2011 óta a minimálbér közel 8200 forinttal emelkedett, a közfoglalkoztatotti alapbér 4800-zal. Emellett a garantált bérminimum 9361, a szakképzett közmunkásbér pedig 5869 forintos növekedést mutatott.
Székely Sarolta
mfor.hu http://www.mfor.hu/cikkek/vallalatok/1200_forinttal_no_a_kozmunkasok_bere.html
Pesti Srácok Emlékpark: programok napi másfél millióért
Az 56-os emlékév kiemelt rendezvénye volt a pestisracok.hu oldalt is működtető Gerilla Press Kft. által működtetett józsefvárosi Pesti Srácok Emlékpark. A cég a kerületi önkormányzat jóvoltából a Horváth Mihály teret ingyen használhatta szept. 5. és október 26. között (majd a rendezvényt egy héttel tovább is tartották). Az 1956-os Emlékbizottság 68 320 000 Ft támogatást biztosított, honlapjukon a program betűhű leírása a következő: „A 8. kerültben a Pestisrácok.hu és Udvari Kamarszínház egy komplex rendezvénysorozatot kíván megvalósítani a kerületi polgármester támogatásával. Pesti Srácok Emlékpark elnevezéssel egy olyan kulturális, közösségi színteret hoznának létre, ahol az 56-os események emlékei között az év és a korszak művészete, sportja, divatja, étkezési szokásai elevenednek meg. Az esemény időtartama 2016. szeptember 6-október 23-ig.”
Előfizetőket keresünk – támogasd a független tényfeltáró újságírást havi 1000 forinttal!
Előzmények
Józsefváros ingyen átadta a Gerilla Pressnek a Horváth Mihály teret közel két hónapra
23 cikkben népszerűsítette a Liget-projektet a Gerilla Press Kft. 1,8 millió forintért
Cégbíróság: Huth Gergelyt eltiltották a cégvezetéstől, de ügyvezető maradhat
A szponzorált cikkek tartalmát is egyezteti a PestiSrácok a minisztériummal
Várhegyi, Kaminski és Huth cégei a Fidesz-frakció szerződéslistáján
A szervezők a kerületi önkormányzathoz benyújtott kérelme szerint a rendezvény „választ ad arra a kérdésre, hogy kik voltak a pesti srácok? Hogyan éltek: étkeztek, öltözködtek, szórakoztak, kik voltak a példaképeik? A rendezvény minden nap l0 órától 21.30-ig lesz nyitva, hétfő kivételével. Folyamatos kiállítással, a kor divatját, étkezési szokásait, szórakozási lehetőségeit bemutató előadásokkal, divat és főző show-val, hagyományőrzőkkel, filmvetítéssel, előadói esttel, könnyűzenei koncerttel. Diákoknak rendhagyó történelemórával, melyre a józsefvárosi és a fővárosi felsős általános-, illetve középiskolások szervezése már zajlik.”
Végül egy nagy rendezvénysátor készült el, amiben a kiállítás volt, valamint itt tartották a programokat is. A bejáratnál néhány macskakőhalom idézte a régi barikádokat, az installáció egy „Halál az ÁVÓ-ra, illetve „Ruszkik haza” oldalfestésű korabeli személyautóval, egy katonai terepjáróval és egy ágyúszerűséggel egészült ki, és néhány hétvégén ki lehetett próbálni az airsoft-lövészetet is.
Az emlékpark szeptember 20-án nyitott, és heti 6 (hétfőnként zárva volt) nappal számolva 40 napig működött, a támogatás napi 1,7 millió forint volt. Persze ez nem ment mind a programra, és hétfőnként is őrizni kellett az egészet, mégis elég sokat költhettek a rendezvényekre.
A teljesség igénye nélkül néhány program:
A megnyitó sajtótájékoztatót Schmidt Mária, Kocsis Máté, Rácz József Sándor és Stefka István tartotta, Havas Szófia igazságáról politikai vitázott Huth Gergely és Puzsér Róbert, és beszélgettek például Bayer Zsolttal (Magyar Hírlap) és Szentesi Zöldi Lászlóval (Magyar Demokrata) arról, hogy rendezte-e a viszonyát a baloldal 1956-tal, vagy Kárpáti György olimpikonnal „az 1956-os Melbourne-i vérfürdőként ismerté vált olimpiai vízilabda-mérkőzés pillanatai”-ról.
Szellemi táplálékot nyújtott Stefka István több dokumentumfilmje, aki zenére vágyott, mehetett koncertre (pl. Balázs Fecó, Rackajam és Both Miklós, Mistery Gang), vagy megismerkedhetett a korabeli divattal, konyhával, esetleg a retrofodrász munkájával.
Hogy minderre hányan voltak kíváncsiak, nem tudni, az eseménysorozatot leginkább a pestisracok.hu oldal dokumentálta, és a kerületi önkormányzat tudósított róla sokszor. Mindkét forrás szerint sikeresek voltak a programok, a kerületi tudósító többször használja a „nagy érdeklődésre való tekintettel” fordulatot, a pestisrácok teltházas programokról is írnak. Az biztos, hogy nem minden program volt ilyen sikeres, például ha végignézzük a videókat – bár keveset mutatják a nézőteret – egy október eleji koncertet nem túl sokan élveztek, és többnyire hasonló látogatottságot tapasztaltuk mi is, mikor néhányszor arra jártunk.
A látogatottság nagyvonalú ismeretében furcsának hatott az október végi bejelentés, mely szerint „a nagy érdeklődésre való tekintettel” november 4-éig meghosszabbítják a nyitva tartást. Október 29-én (szombaton) a délután 5 órai nagy érdeklődés az alábbi képen látható, az este 8 órásról meg már fénykép sincs, mert addigra bezártak.
Annak végiggondolása, hogy erre a programsorozatra valóban szükség volt-e, illetve elérte a látogatottsági célját (ha volt ilyen), a szervezőkre, esetleg a támogatást nyújtókra marad. Mindenestre ez az egy támogatás több mint a Gerilla Press tavalyi éves bevételének a fele, innen nézve ez egy kiemelt program. Meg a másik oldalról is: az 1956-os Emlékbizottság „Sinkovits Imre” programjában messze a Gerilla Pressé a legnagyobb támogatás, őket a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége követi 20 213 000 Ft-tal.
Az azért erősen kérdéses, hogy a program a látogatóknak nyújtott-e bármi „kiemeltet”, ahogy az is, érdemes-e, lehet-e egy öthetes rendezvénysorozatot barikádra, fehér sátorra és egy színpadra építeni. Persze csak akkor, ha cél, hogy a saját csapaton kívülieket is elérjék.
Virág Tamás
Ha tetszett a cikk
Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
’56-os emlékdal: rejtély, mire ment el 50 millió
Dörzsöljük meg a tenyerünket, csettintsünk párat, és nézzünk gyorsan körbe, mennyibe is kerül egy dal, vagy épp egy teljes nagylemez felstúdiózása ma Magyarországon. Az 1956-os emlékév egyre kínosabb karriert befutó „himnusza”, az Egy szabad országért Tallai Gábor, a Terror Háza programigazgatója szerint összesen 50 millió forintba került úgy, hogy az énekesek ingyen vállalták a felkérést. A világhírű dalszerző, az alkotást jegyző Desmond Child a kritikákat látva szintén leszögezte, „a dalt teljesen ingyen, hazafiasságból bocsátotta a magyar állam rendelkezésére, csupán a közvetlen lemezfelvételi költségeket térítik meg számukra”. Adott tehát a kérdés, vajon mennyire reális ez az ár, figyelembe véve azt, hogy ez esetben „csak” technikai költségek jelentkeztek, azaz a számot egy stúdióban magyar és angol nyelven rögzítették, majd az utómunkákat, a keverést is megcsinálták rá.
Lapunknak több, évtizedek óta hangmérnökként, lemezstúdiókban dolgozó zeneipari szakember is elmondta, ma egy teljes nagylemez ára fél- és kétmillió forint között mozog, az utóbbi árfekvésbe pedig már az égvilágon minden „csodát” belekevernek. Ha még részletesebben elemezzük, akkor azt látjuk, egy-egy stúdió óránként nagyjából 5-7 ezer forintos költséggel vállal felvételt, s ebben benne van a technika is, azaz ők biztosítanak minden feltételt, az előadóknak tulajdonképpen csak a saját hangszereiket és a hangjukat kell hozniuk. Az éneket, a dobokat, illetve a gitárokat szekciónként tíz-tíz óra alatt fel lehet venni, főleg, ha rutinos zenészekről beszélünk, így ennek költsége (hétezer forintos órabérrel kalkulálva) 210 ezer forint. Utómunkákkal így 300-400 ezerre jön ki egy szám. Ha ehhez veszünk még egy kórust, amely a hangmérnökök szerint is legfeljebb félmillió, akkor a keveréssel együtt legfeljebb nagyjából 700 ezer forintba kerül egy dal.
Ha ettől elrugaszkodunk, és azt vesszük alapul, hogy a részt vevő művészeknek – a magyar és az angol verzióra – fejenként húsz-húsz órát kellett stúdiózniuk, akkor a legköltségesebb esetben a kilenc énekes 1,26 milliót, a zenekar 280 ezret, az 56 tagú kórus pedig személyenként lebontva összesen 7,8 millió forintot emésztett fel. Ez utóbbi persze irreális, hiszen egy kórus együtt s nem tagonként bontva énekel. De ha ezt mellőzve számolunk, a dal még mindig nagyjából 9 millió, keveréssel együtt sem több, mint 10 millió forint.
Az 50 milliós költség mellé pedig érdemes odatenni a magyar kormány amúgy igen jó zenei tehetséggondozó programját, az NKA bábáskodásával futó Cseh Tamás Programot, amely egyre több magyar zenekarnak ad jelentős pénzügyi támogatást. Az induló előadók kategóriájában idén 30 banda kapott 1,5 és 2 millió forint közötti támogatást; a határidő lezárultáig el kell készíteniük egy lemezt, egy klipet, és a hanganyagot fizikai formában is meg kell jelentetniük. Ha összeadjuk, akkor 30 zenekar kapott nagyjából annyi pénzt, mint a sokak által kifogásolt 1956-os gagyi összesen. Úgy, hogy a Cseh Tamás Programban megítélt támogatások – a zenekarok további plusz ráfordításaival együtt – a valóságot tükrözik, míg a másik egyre inkább úgy tűnik, hogy nem.
Ez történt eddig
Mély hallgatás övezi az Egy szabad országért című forradalmi emlékdal ügyét. Így továbbra sem tudjuk, miért költött el az állam el 50 millió forintot egy dalért, amelyet szerzője nem az ’56-os forradalom, hanem miami kosárlabdázók tiszteletére írt szerzett kilenc évvel ezelőtt. És arra sem derült fény, vajon a forradalom emlékévének szervezői tisztában voltak-e azzal, hogy a mű egyszerű másolat? Értesüléseink szerint a zenészeknek megtiltották, hogy nyilatkozzanak, az 1956-os Emlékbizottság nem reagál a megkeresésekre, a Terror Háza Múzeum pedig Desmond Child dalszerző nyilatkozatára hivatkozik, mondván, az minden kérdésre választ ad. S bár a világhírű művész hétvégén a Facebookon valóban közzétett egy videóüzenetet, abból nem sok minden derül ki azon kívül, hogy nem számít, másolat-e a dal, a lényeg, hogy csillogjon a magyarok szeme. Mára pedig már ennyi sem maradt, hiszen a dalszerző törölte a videót.
A nagy ’56-os popsokk |
„Mégis igaz: régen minden jobb volt!
Nem bírok magamhoz térni, mióta meghallgattam az új ötvenhatos slágert. Orvul rám támadott a kultúrsokk, én meg óvatlan voltam. Ráadásul soha nem gondoltam volna, hogy valaki ki meri mondani végre: Magyarország halszagú.” Gazda Albert jegyzete |
Orbán Viktor miniszterelnök áprilisi washingtoni útja során kérte fel a kubai–magyar származású amerikai zeneszerzőt, az 1956-os forradalom tiszteletére írjon dalt, amely tiszteleg a múlt áldozatvállalása előtt, és a jövő felé fordul. Desmond Child, aki korábban olyan előadók számára írt dalokat, mint a Kiss, a Bon Jovi, Alice Cooper és Cher, örömmel vállalta a feladatot. Mint később elmondta, büszke arra, hogy magyar, és hogy része lehet „a magyarok reményteli és felemelő kezdeményezésének”.
A mások mellett Wolf Kati, Nagy Feró, a Vastag testvérek, Sasvári Sándor és a Hooligans közreműködésével készült mű, az Egy szabad országért múlt hét kedden debütált a Petőfi Rádióban. Már akkor sokan feltették a kérdést, méltó-e a popdal 1956 szellemiségéhez. Két nappal később kiderült, a mű nem új, hanem egy 2007-es szerzemény újrahasznosított változata.
A 444.hu talált rá az eredeti dalra, a Steps of champions (Bajnokok nyomában) című munkára, amit Desmond Child a miami sportcsapatok tiszteletére írt, kilenc évvel ezelőtt. Vagyis saját korábbi alkotását adta el ’56-os emlékdalként. A felvételért, bár az énekesek a dalszerző iránti tiszteletük miatt ingyen vállalták a szereplést, az 1956-os Emlékbizottság 50 millió forintot fizetett.
Desmond Child a közösségi oldalára feltöltött (és azóta eltávolított) videóüzenetében felidézte, hogy 2006-ban Andreas Carlsson svéd dalszerző-producerrel együtt kezdtek el dolgozni a dalon, amelyet megmutatott a Miami Egyetem akkori elnökének, Donna Shalalának. Ő arra kérte, hogy használhassa az intézmény megnyitóünnepségén, amit a szerzők ingyen engedélyeztek is. Mindössze annyi kikötésük volt, hogy ne hozzák kereskedelmi forgalomba, mivel még keresik a szám végleges helyét.
Őszinte tisztelgés a forradalom előtt
Ez a végleges hely az ’56-os forradalom emlékéve lett. Amikor felkérték, egyből a Steps of champions jutott eszébe, mivel a cím remekül illeszkedik mindahhoz, amiért a világ irigyli Magyarországot – hangsúlyozta a dalszerző. Hozzátette, a zeneiparban elfogadott szokás, hogy a szerzemények némely részeit kipróbálják egy közönségen, majd később másik helyen használják fel. A dalt egyébként is ingyen, hazafiasságból bocsátotta a magyar állam rendelkezésére – emelte ki Desmond Child. Ennek némileg ellentmond Tallai Gábornak, a Terror Háza programigazgatójának korábbi nyilatkozata, amelyben arról beszélt, a költségvetés 50 millió forint volt, benne a szerző honoráriumával. A programigazgató a Népszabadságnak az összegre utalva úgy fogalmazott: „Aki ismeri a szakmát, elismerően fog csettinteni."
Kommentháború az ’56-os dal miatt |
Felkorbácsolta az érzelmeket az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulójára Egy szabad országért címen kiadott dal. A közösségi oldalakat és magát a szám YouTube-felületét is ellepték a finoman szólva a legjobb esetben is gyalázkodónak minősíthető bejegyzések, kommentek. |
A dalszerző az üzenetében elárulta, rendkívül meglepett és csalódott a szerinte méltatlan támadások miatt, amelyeket a projekt, személye és magánélete ellen intézett a magyar sajtó egy része. Hozzátette, különösen bántja, hogy az 1956-os forradalom előtti őszinte tisztelgését politikai oldalról közelítik meg. Véleménye szerint az egyetlen lehetséges kérdés, hogy a dal kelt-e hazafias érzéseket a magyarok szívében. A válasz pedig ott van minden magyar szemében, akinek a dalt lejátssza – zárta videoüzenetét a szerző.
A másolatbotrányt kirobbantó 444.hu megkereste Orbán Viktor kormányfőt is, mondaná el véleményét az újrahasznosított emlékdal ügyében. „A miniszterelnök nem művészi koncepciókkal vagy ízlésbeli dolgokkal foglalkozik, hanem mindenkit alkotásra buzdít” – válaszolta a portál megkeresésére a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár, Havasi Bertalan.
Letiltás és feljelentés
Szintén a Orbán Viktor és a dal kapcsolatáról beszélt Tallai András a Borsnak. Elmondta, „a miniszterelnök nem rendelt dalt. Áprilisban, washingtoni útja során találkozott a világhírű amerikai-magyar producerrel, Desmond Childdal. Beszélgetésük közben vetette fel Orbán Viktor, hogy vállalná-e egy 1956-ra emlékező dal megírását.”
A bulvárlap Péter Szabó Szilviát is megszólaltatta. Az énekesnő hangsúlyozta, hogy ingyen vállalták el a részvételt, hazaszeretetből és tiszteletből, így nem érti a politikai támadásokat. Az ügyben más nem nyilatkozott. Értesüléseink szerint a művészeket azóta letiltották, és ugyanígy hallgat az emlékbizottság is. Így kérdésünkre, hogy miként került a mű eredeti, angol címe az emlékév hivatalos YouTube-csatornájára, ha korábban nem ismerték a 2007-es verziót, nem kaptunk választ. Szerettük volna megtudni azt is, mi lesz a dal sorsa, vajon a botrány ellenére is megtartják az emlékév hivatalos szerzeményének, és az eredeti tervek szerint felcsendül majd a Kossuth téren október 23-án?
A Terror Háza szűkszavú levelében Desmond Child nyilatkozatához irányított bennünket; mint írták, abból mindenre választ kapunk. Nagyon úgy tűnik, a megrendelő fél minden felelősséget az Amerikában élő művészre hárít. A jelek ugyanakkor arra mutatnak, az emlékbizottság szervezőinek tudnia kellett a kilenc éve készült eredeti változatról, vagyis tisztában voltak vele, hogy az Egy szabad országért nem új szerzemény. Ennek ellenére Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatója, illetve Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter korábban egyaránt büszkén állították az ellenkezőjét.
Továbbra is szeretnénk megtudni, melyik szereplő hallgatja el az igazságot, ezért közérdekű adatigényléssel fordultunk az 1956-os Emlékbizottsághoz, hogy kikérjük tőlük a Desmond Childdal kötött szerződésüket. Ebből remélhetőleg kiderül, hogy a felkérés új dal megírásáról szólt-e, illetve hogy miként részesültek az 50 millióból az alkotók.
Az Együtt pénteken jelezte, hűtlen kezelés miatt feljelentést tesznek az emlékdal ügyében, ha bebizonyosodik, hogy a kormány közpénzt pazarolt. A Jobbik eközben már a hatóságokhoz fordult. Nekik azonban a hűtlen kezeléshez hasonlóan fájdalmas pont a dalszerző magánélete is. Mint a pártközleményben írták, Desmond Child ismert melegjogi aktivista, „így felmerül a kérdés: ezt a képet állítja a Fidesz elnöke követendő példának az ’56-os forradalom hatvanadik évfordulóján?”
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 22.