He?

Bolondok hajóján : zene mellett, minden "behozott" és magánvélemény, esemény, történet, téma ütközhet az Életről. Szabadon. (Még!) :-DDD

sörcsap nagybaszónak

Miva'?

 

 

És a főd forog tovább!

 

Beszótak:

Esik-e wazze?


Számojjá csapos!

Naptár

december 2021
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Magyarországon még arra sincs adat, hogy mennyi ember van "kiszorítva" az egészségügyi ellátásból

2016.03.30. 05:17 guma

Orvos, Hölgy, Vizsgálja Meg, Gyermek, Beteg, FiúEzért buknak el az egészségügy átalakítási kísérletei

Alapvető adatok nem állnak rendelkezésre a magyar egészségügyben a megalapozott döntésekhez, az egészségügy átalakítását célzó eddigi kísérletek a politikai akarat hiánya miatt haltak el - véli Gulácsi László, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára. A Portfolio-nak adott interjújában az Egészség-gazdaságtani és Technológiaelemzési Kutatóközpont vezetője azt is elmondta: rendkívül fontos, hogy az emberek megértsék, szükség van a változásokra az egészségügyben, a döntéshozóknak pedig egy hosszútávú egészségügyi fejlesztési stratégiát kellene kidolgozniuk. Meglátása szerint a magasabb orvosi, szakdolgozói fizetéseken keresztül először pénzt kell tenni a rendszerbe, de nem önmagában a pénz a lényeg.

Gulácsi László is részt vesz a Portfolio március 1-jei Biztosítás 2016 című konferenciáján. Moderátorként vezeti a "Forráshiányban az egészségügy - Mit tehetnek a biztosítók?" panelbeszélgetést.

Önnek, mint egészségügyi közgazdásznak muszáj feltennem azt a közhelyes kérdést, hogy sokat vagy keveset költ Magyarország az egészségügyre? Lehet egyáltalán erre a területre sokat költeni?

Ezért buknak el az egészségügy átalakítási kísérletei Nem tudjuk megmondani, hogy sokat költünk vagy keveset, ez nem közgazdaságtani, hanem politikai kérdés. A közgazdász azzal foglalkozik, hogy a rendelkezésre álló forrásokat hogyan lehet a társadalom szempontjából optimálisan elkölteni, úgy, hogy a lehető legtöbb egészség-nyereség legyen elérhető. Az, hogy egy ország milyen juttatásokat (milyen egészségügyi szolgáltatásokat) biztosít a polgárainak, politikai kérdés. Ezt "basic benefit package", azaz "alapcsomag" formájában biztosítja, amely a befizetések ellenében jár, és amit fejlett országokban részletesen leírnak. Ennek az összeállításában nagy szerepe van az egészségügyi közgazdászoknak, hiszen ha tudjuk, hogy mit kell szolgáltatnia az egészségügynek, akkor az elvárható, hogy a szolgáltatások költség-hatékonyan történjenek.

Magyarországon azonban nincs specifikálva a mit, a hányszor és a hol (milyen szakember bevonásával), vagyis ilyen explicit alapcsomag nálunk nincs, ezért nem is tudjuk, hogy ki milyen ellátásra, hányszor és milyen minőségben jogosult.


Az alapcsomag kialakítását egy nagyon komoly rangsorolás előzi meg. Ez arról szól, hogy milyen ellátás fontos, kinek fontos (meghatározott lakossági csoport) és mennyire fontos (mennyit szánunk rá, vagyis hány százalékban támogatja a társadalombiztosítás és mekkora költségvetési hatást enged). Nálunk ilyen rangsorolás tudományos alapokon még nem történt, ennek következtében az egészségpolitika nem tud szakmailag megalapozott döntéselőkészítési alapokra támaszkodni.

Ezek szerint akkor arról sincs információja az egészségpolitikának, hogy mit veszünk a pénzünkért?

Nem tudjuk, hogy mit veszünk a pénzünkért.

Részben, mivel nem ismert az alapcsomag (mi az, ami jár), részben azért, mert nem ismert az ellátás minősége, azaz nem tudjuk, hogy gyógyul a beteg, és a pontos költsége sem. Meggyógyul-e vagy sem a beteg, és ha igen, akkor meggyógyul-e annyira, mint más országokban az infarktus, stroke, vagy épp a rák után. Ezt az egészségpolitika sem tudja, a kórház sem, az orvos sem, a beteg sem, senki sem. Ezzel kapcsolatban komoly OECD-együttműködés van, azonban Magyarország gyakorlatilag nem szolgáltat ebbe adatokat, ebben nem veszünk részt a kívánatos módon, pedig ebből nekünk lenne hasznunk. A betegbiztonságról nem sokat tudunk, erre még definíciónk sincs. Arra nézve sem áll rendelkezésünkre adat, hogy különböző okok miatt (anyagi helyzet, iskolázottság, földrajzi helyzet) a lakosság mekkora hányada nem tudja igénybe venni megfelelő módon a társadalombiztosítás által finanszírozott szolgáltatásokat és ezért hányan szorulnak ki az egészségügyi ellátásból.

Ez így elsőre sokkolóan hangzik. Ezek alapján nem állnak rendelkezésre a megalapozott döntésekhez szükséges adatok. Ezért fulladtak kudarcba az eddigi, egészségügy átalakítását célzó kísérletek?

Azért haltak el az egészségügy átalakítását, javítását, hatékonyabbá, jobbá tételét célzó próbálkozások, mert a rendszerváltás óta erre nézve nem volt meg a megfelelő politikai akarat. Sem megfelelő politikai elkötelezettség, sem szakmai nyomás nem volt arra vonatkozóan, hogy konkrét változások legyenek az egészségügyben. Ehhez egyébként szükség lenne arra, hogy legyenek megbízható, döntéshozatalt megalapozó adatok a magyar egészségügyi rendszerről. Ismernünk kellene, hogy mely intézményekben gyógyulnak jól a betegek, és hol nem gyógyulnak a betegek a kívánt és a lehetséges mértékben, ismernünk kellene a túlélési arányokat, ahhoz hogy meg lehessen állapítani hol és milyen tennivalók vannak.

Célszerű lenne, hogy a döntéshozók megmondják, mit finanszíroz az állam, mi tartozik az alapcsomagba, és mi az, amiért a lakosságnak fizetnie kell és mennyit. Alapvetően szükség van arra is, hogy az emberek megértsék: átfogó változtatásokra van szükség az egészségügyben.



Akkor Ön szerint előbb mindenképp szükség lenne egy struktúraváltásra és csak utána kellene több pénzt adni az ellátórendszernek?

Legelőször is pénzt kell tenni a rendszerbe, orvos, nővéri és más munkatársak fizetésének emelése érdekében, miközben határozottan, arányosan, és pontosan számonkérhető (adatok!) javulást kellene megkövetelni minőségben és hatékonyságban.

Ha csak pénzt öntenének a rendszerbe, elvárások nélkül, akkor haszon sem képződne. Az OECD 2014-es egészségügyi jelentése Magyarországról megállapítja, hogy sok felesleges egészségügyi szolgáltatás történik az egészségügyben, ez is oka a minőségi problémáknak. Szóval a rendszer hatékonysága valószínűleg nagyon rossz. Persze erről nem ötletelni kellene, hanem egy hosszútávú egészségügyi fejlesztési stratégiára lenne szükség.

Mit ért ez alatt? Egy hosszú távra szóló kormányzati tervet?

Az eddigiekben a változások nagy része a menedzsment területén történt, és működéssel, finanszírozással, szervezeti struktúraváltozással voltak kapcsolatosak. Bármely menedzsmentet érintő változás előtt azonban az egészségügy területén a governance, azaz a kormányzást érintő azaz stratégiai kérdéseket kell tisztázni. Kijelölni a célokat, létrehozni az ösztönzőket, és ha ez megvan, akkor jöhet a menedzsment, hogy a feladatokat ügyesen megoldja. De hangsúlyozom, először valós adatokon és tudományos eredményeken nyugvó stratégia kell. Azért sem sikerült az elmúlt évtizedekben elérni azt, hogy az egészségügy jobb, hatékonyabb legyen, mert ilyen stratégia nem volt. Stratégiai cél és politikai elkötelezettség (amely magában foglalja a megfelelő finanszírozást is) nélkül minden előrejutás reménytelen.

Bár az új egészségügyi államtitkár csak néhány hónapja került kinevezésre, hasonló terveket kiolvas az eddigi ígéreteiből?

Minden új államtitkár rengeteg új és jó dolgot szeretne. Meglátjuk majd, hogy mi lesz.

Egy ilyen stratégiával itthon lehetne tartani az orvosokat, egészségügyi szakápolókat?

Minden egészségügyi dolgozót nem lehet itthon tartani, ez más, nálunk sokkal gazdagabb országokban is probléma, mert a gazdagoknál is vannak még gazdagabbak, ahol a fizetés magasabb és a karrier lehetőségek jobbak. A fejlett országokban kiterjedten alkalmazzák a hosszútávú manpower planning eszközét, a munkaerő tervezést, amelyet a fejlesztések során is nagyon figyelembe vesznek, Magyarországon azonban nem használjuk ki ennek a fejlett módszertannak a lehetőségeit.

Hogy itthon lehessen tartani az egészségügyi dolgozókat, ahhoz egy projektet kellene kidolgozni.

Ki kell jelölni a célokat, stratégiai szektorokat, ki kell alakítani és működtetni az "itthon tartási" rendszert, finanszírozást hozzárendelni, szakmai karrier utat kidolgozni, segíteni a magas szinten dolgozó, kutató kollégákat, hogy anyagi és szakmai ambícióikat itthon is elérhessék. Ez sok munka, nagyon sok munka, de hosszútávon megtérül. Nem önmagában a pénz a lényeg, de persze az is fontos.

Az elmúlt időszakban egyre súlyosabb hírek érkeztek az állami ellátórendszerben tapasztalható körülményekről. Ennek fényében az emberek, akik megtehetik, hajlandóak egyre inkább a magánegészségügyi szolgáltatásokat igénybe venni. Látható ez a tendencia? Kényszerből vagy minőségi megfontolásokból döntenek így az igénybevevők?

Az emberek fizetési hajlandósága az egészségügyi szolgáltatásokért változik. Ebben mi is elég sok kutatást végeztünk a Budapesti Corvinus Egyetemen, és az eredményeket publikáltuk. Két ok is magyarázza a magánszolgáltatások igénybevételének terjedését. Az emberek egy része kényszerből költ, mert másképp nem kapja meg a szolgáltatást, vagy csak hosszú várakozás után kapná meg, ezért "hálapénzt" ad. Mások a társadalombiztosítás által nem finanszírozott szolgáltatásokért vagy a magasabb minőség reményében hajlandóak költeni. Fontos azonban azt is látni, hogy Európában már így is az egyik legmagasabb az egészségügyi hozzájárulás, amit a beteg zsebből fizet. Ezt már nemigen lehet tovább emelni szóval ez nem járható út. Az egyetlen járható út az egészségügy, mint rendszer hatékonyságának növelése.

Ebbe a rendszerbe hogyan lehetne becsatornázni magánforrásokat a biztosítótársaságokon keresztül? Hogyan tudja ezt az állam előmozdítani?

A biztosítótársaságok sohasem fogják finanszírozni az egészségügyet, ők profitorientált cégek, nem ez a feladatuk. Fontos lenne azonban, hogy valamilyen formában fokozottabban bevonódjanak.


Ehhez azonban sok mindenre szükség van, ilyen például az, hogy legyen egy egyértelműen megállapított "alapcsomag", azaz lehessen tudni kinek mi jár a társadalombiztosítása alapján. Szükséges leírni a szolgáltatások elvárt minőségét, költségét, ismerni a hosszabb távú megbetegedési trendeket, hiszen enélkül kiegyensúlyozott működés nehezen képzelhető el, és még sok minden más. Viszont, a dolog nem lehetetlen, sok helyen a világban egészen jó rendszerek működnek. Olyan országokban is, ahol az anyacégeik vannak a hazai, egészségügy iránt érdeklődő biztosítóknak. Ott sok tudás, tapasztalat halmozódott fel, kiváló szakemberek vannak, a cégek hazai szereplői, ha több lehetőséget kapnak és ezt itthon alkalmazhatják, bizonyára jelentősen hozzá tudnak járulni az előrelépéshez ezen a téren.

Gulácsi László is részt vesz a Portfolio március 1-jei Biztosítás 2016 című konferenciáján. Moderátorként vezeti a "Forráshiányban az egészségügy - Mit tehetnek a biztosítók?" panelbeszélgetést.

 

Gulácsi László

Orvos (DOTE), szakorvos (Társadalomorvostan), valamint a matematikai közgazdaságtan, a szociológia (Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem), a matematika (KLTE), valamint az egészség-gazdaságtan (University of York) terén szerzett egyetemi oklevelet. A Medical University of Amsterdam, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem és a Debreceni Orvostudományi Egyetem PhD fokozataival rendelkezik. A Pécsi Tudományegyetemen habilitált. Az "European Journal of Health Economics", a "Society and Economy" szerkesztő bizottságának tagja és az "Orvosi Hetilap" rovatgondozó munkatársa. A Magyar Közgazdasági Társaság, Egészség- és Egészségügy-gazdaságtan Szakosztályának az elnöke. Az eddigiekben 11 könyvet és több mint 430 szakmai közleményt publikált az egészségügyi közgazdaságtan, egészségügyi technológiaelemzés, népegészségügy és a minőségfejlesztés terén magyarul és idegen nyelven.
http://www.portfolio.hu/gazdasag/egeszseggazdasag/ezert_buknak_el_az_egeszsegugy_atalakitasi_kiserletei.227869.html?utm_source=index_main&utm_medium=portfolio_box&utm_campaign=portfoliobox

Többen halnak meg kórházi fertőzésekben, mint autóbalesetbenDBZOL20150806010

Újabb nyílt levelet jelentettek be Facebookon az orvosok, aki múlt év decemberében a hálapénzbombát robbantották. Az '1001 orvos hálapénz nélkül' néven működő csoport hivatalosan holnap hozza majd nyilvánosságra következő állásfoglalását, amelynek első verziója már ma elérhető a neten, és a kórházi fertőzésekkel kapcsolatos elkeserítő helyzetet tárgyalja. 

A nyílt levél szerint Magyarországon egy év alatt többen vesztik életüket kórházi fertőzésekben, mint közlekedési balesetben, és triviális problémákkal kórházba kerülő betegek is meghalhatnak olyan kórokozóktól, amelyeket már az intézménybe kerülésük után szedtek össze.

A levelet megfogalmazó orvosok szerint:

a minimumfeltételek hiányáról és a kórokozók terjedésének mértékéről a kormány és az állami ellenőrző szervek évek óta tudnak, ennek ellenére nem tesznek semmit. Ráadásul az adatokat évek óta titkolják és nem átlátható formában bocsátják a szakma és a nyilvánosság elé.

A levél Facebookra ma felkerült verziójában egészen durva állítások szerepelnek. 

Vannak kórházak, ahol még a sterilizáló is leállt, a WC-t nem lehet lehúzni, a beteget nem lehet elkülöníteni, nem jut tiszta pelenka, nincs fertőtlenítőszer, a vezetők visszamondják a takarítást, mert nincs rá forrás. Előfordul, hogy egy kéztörés ellátása után belehal a beteg a kórházi baktérium okozta  bélgyulladásba, vagy lélegeztetőgépen végzi egy gyermek, mert a mandulaműtét során kórházi, terápiarezisztens kórokozók támadják meg.

A borzalmas körülményeket megelégelő orvosok öt pontos felhívást intéztek a kormányhoz:

  1. Bocsásson azonnali, rendkívüli segítséget (pénzügyi forrást fertőtlenítő szerekre, gyógyszerekre és egészségügyi szakszemélyzetet) a kórházi osztályok bakteriális fertőzésének megállításához!
  2. Osztályokra lebontva készüljön nyilvános értékelés a WHO szempontjai szerint. Ezalapján készüljön azonnali higiénés cselekvési terv.
  3. A Kormány biztosítsa az ÁNTSZ függetlenségét, ne tagolja a minisztériumi bürokrácia alá!
  4. Hozzák teljes nyilvánosságra a fertőzéssel kapcsolatos adatokat. A szakmai szervezetek részletes, teljes körű tájékoztatása mellett a nem szakértő társadalmat is érthetően informálják!
  5. Teljes transzparenciát! Az ÁNTSZ tegyen eleget törvényben meghatározottkötelezettségének és hozza nyilvánosságra, hogy mely egészségügyi intézményekteljesítik az érvényben lévő minimumfeltételeket

http://index.hu/belfold/2016/02/22/tobben_halnak_meg_korhazi_fertozesekben_mint_autobalesetben/

 

Balog Zoltán: Az irgalom sokszor képes kipótolni a pénzhiányt és a rendszer hiányosságait az egészségügyi és a szociális ellátórendszerben

 

Balog Zoltán  a Dizseri Tamás szeretetszolgálati díj átadása alkalmából rendezett ünnepségen kijelentette, hogy 

"az irgalom és az emberi minőség sokszor képes kipótolni a pénzhiányt és a rendszer hiányosságait az egészségügyi és a szociális ellátórendszerben."

Szerinte a a családokban, a szociális és egészségügyi ellátórendszerben minden az emberi minőségen múlik, az irgalmat nem lehet pótolni több finanszírozással és rendeletekkel. A miniszter szerint 2010 óta egyre nehezebb beszélni a szociális ellátórendszer és az egészségügy problémáiról, mert azóta látják milyen nehéz belülről változtatni. De a miniszter szerint van lehetőség a változtatásra, 

"amelynek lényege, hogy ne jöjjenek létre lelketlen rendszerek."

A miniszter megnyugtatta azokat a protestáns lelkipásztorokat, akiknek lakóhelyét a gyülekezet jelöli ki, jár nekik is a családok otthonteremtési kedvezménye. (MTI)

http://444.hu/2016/02/27/balog-zoltan-az-irgalom-sokszor-kepes-kipotolni-a-penzhianyt-es-a-rendszer-hianyossagait-az-egeszsegugyi-es-a-szocialis-ellatorendszerben

Fehér köpenyben feketéznek

A kormány akaratát és a törvényeket kreatívan alkalmazva a közkórházakban továbbra is „maszekolnak" az orvosok az állam által biztosított eszközökkel. A magánellátást végző kórházak pedig a korábbi fizetős magyar betegeiket nem közvetlenül fogadják, hanem közvetítő cégek beiktatásával.

Végül Zombor Gábor államtitkár szikéje is kicsorbult, amellyel egykor megpróbálta szétválasztani a magán- és a közellátást a magyar kórházakban. A zavaros viszonyok felszámolására ugyan megjelent egy jogszabály 2014-ben, ám azóta lénye­gében visszaállt a korábbi állapot. A különbség csak annyi, hogy néhány tevékenység, ami eddig a szürkezónában történt, az mára már a feketébe csúszott. A közkórházakban továbbra is „maszekolnak" állami eszközökkel az orvosok. Az intézmények korábbi fizetős betegeiket pedig nem közvetlenül, hanem közvetítő cégek beiktatásával fogadják.

Kurucz Árpád / Népszabadság

 

Másfél évvel ezelőtt Zombor ­Gábor akkori egészségügyi államtitkár jelentette be, hogy az állami kórházakban nincs helye fizetős ellátásnak, és a jövőben a maradék „magánérdekű" fizetős szolgáltatást is ki fogják váltani államival. Azt már a bejelentéskor sejteni lehetett, hogy nem a vállalkozási formában dolgozó altató-, röntgenorvosokat tiltják ki a rendszerből, sokkal inkább a diagnosztikát (CT, MR, labor) vette volna vissza az állam. Erre azonban máig nem került sor.

A Zombor-féle törvénymódosítás meglehetősen nagy zavart okozott, e szerint nem kérhető semmilyen jogcímen pénz a betegtől, amiért az egészségbiztosító térítést fizet a közfinanszírozott intézménynek, és magánszolgáltatást sem lehet közpénzből finanszírozni. Csak a kórházi magánszolgáltatás tilalma az intézmények mintegy felében létező vállalkozást hozott lehetetlen helyzetbe.

A legsúlyosabb problémákkal azok a kórházak kerültek szembe, amelyek az elmúlt években, érzékelve az ellátás feszültségeit, tiszta piaci szolgáltatásokat kezdtek el nyújtani a magyar betegek számára. Ehhez egészen 2014 nyaráig még több-kevesebb biztatást is kaptak a második Orbán-kormány egészségpolitikai vezetésétől. Az úttörő intézmények közé tartozott az Uzsoki, ahol a közkórház kapacitástöbbletének piaci értékesítésével enyhítettek valamit az állandó forráshiányon. ­Első körben a külföldi betegeket célozták meg, ám miután nagyon sok magyar is érdeklődött, a hazai pácienseket is beengedték a rendszerbe. Aki írásban lemondott a közfinanszírozásról, és meg is tudta fizetni magánbetegként a szolgáltatást, soron kívüli ellátást kapott az Uzsoki kórházban.

Hogyan alkalmazkodtak hát ők a Zombor-törvényhez? A külföldi betegeket továbbra is közvetlenül, a magyarokat közvetítőkön keresztül fogadják. Ez a helyzet a mostani jogszabályoknak is megfelel.

Lapunknak Ficzere Andrea, a kórház főigazgatója ­elmondta: most abszolút a külföldi betegek vannak túlsúlyban, a magyarokat pedig a magánklinikák küldik az intézménybe. A kórház szinte valamennyi hazai magánklinikának úgynevezett háttérszolgáltatást nyújt, azaz a jól felszerelt közkórház költségtérítés fejében fogadja a szövődményes, illetve a bonyolultabb, a magánintézmény keretein belül el nem végezhető szolgáltatásokra a betegeket. Ezeket az eseteket az Uzsoki VIP-részlegén kezelik. A magánellátásból évente 150 millió forint bevétele van az intézménynek.

A hét végén fizetőssé válik a műtét számos magyar közkórházban
A hét végén fizetőssé válik a műtét számos magyar közkórházban
Mediaworks

 

Hasonló módon működnek az orvosképző egyetemek (Semmelweis, Szegedi Tudományegyetem) saját vállalkozásai is, amelyek a közszolgáltatásoktól elkülönítve fogadnak magánbetegeket, és azok gyógyítását vásárolják meg az egyetemi klinikáktól.

Nem számolta fel a törvény azokat a zavaros viszonyokat sem, amikor alkalmazott orvosok állami eszközökkel és forrásokkal nyújtanak magánszolgáltatásokat. Sőt ezen a területen minden, ami addig a szürkezónában volt, mostanra végleg a feketébe csúszott. Sok orvos egyszerre nyújt közfinanszírozott szolgáltatást valamelyik közintézményben és tart fenn magánrendelést, és e kettő között úgy mozgatja a betegeket, ahogy az neki anyagilag a legjobban megéri. Így fordulhat elő az, hogy az orvos a közfinanszírozott szakrendelőben a betegének megajánlja a rövidebb sort, a gyorsabb kivizsgálást, ha az érintett a magánrendelőjét is hajlandó felkeresni és ott fizetni. A tranzit működik a másik irányba is. Ekkor a magánbeteget, aki az orvosnak ezért fizet, a bonyolultabb és költségesebb esetekben már közkórházban, a társadalombiztosítás terhére látják el. Ebben a bonyolult viszonyban gyakran szétszálazhatatlan, hogy mi a vállalkozási díj, mi a hálapénz és mi a megvesztegetés.

A visszás helyzet fenntartását gyakran a kórházak vezetői is támogatják, például azért, hogy megtartsák az orvosaikat, akiknek így kórházi hátteret biztosítanak minimális szolgáltatási díjért a magánrendelőkben végzett egynapos sebészeti beavatkozásokhoz. A szigorító szabály hatására kezdetben sokan lakásrendelőkbe vitték ki a közintézményből a magánellátásukat. A piaci elemzők egyike lapunknak azt mondta: tud olyan orvosról, aki egy év alatt milliárdos jövedelmet vitt el így a kórházától. Míg egyes helyeken ortopédsebészek bérelnek hét végi műtétjeikhez eszközöket az intézményektől, van olyan vidéki kórház, ahol az érsebészek azokat a visszérműtéteket, amelyekre hét közben nem jutott idő, a hét végén 50 ezer forintért végzik el. A pénz a műtétet elvégző teammé, s mivel az intézmény állja a beavatkozás költségeit, adja az eszközöket, rá is fizet e társulásra.

Arról pedig néhány hete a Heti Válasz írt, hogy az állam maga teremt piacot a privát ellátásnak azzal, hogy évről évre kevesebbet költ a közellátásra. Az Orbán-kabinet 2010-es megalakulása óta a szakrendelőkre fordított pénz reálértékben nyolc százalékkal zsugorodott, a kórházaknak utalt pedig öt százalékkal értéktelenedett el.

Rékassy Balázs egészségügyi közgazdász friss elemzéséből pedig az is kiderül, hogy a magán-egészségügyi költés 2012 óta erősen növekedett, 2014-ben már a lakosság 46 százaléka fizetett valamilyen ellátásért. S míg egy beteg átlagosan 2012-ben 33 ezer forintot, addig ez az összeg mostanra 54 ezer forintra emelkedett.

 http://nol.hu/belfold/feher-kopenyben-feketeznek-1603597

A magyar állam azután sem tudja eldönteni, hogy valakinek jár-e fogyatékossági támogatás, hogy levágták az egyik karját

János már negyedik hónapja hiába vár arra, hogy a kormányhivatal eldöntse, vajon egy levágott kéz miatt járhat-e neki is fogyatékossági támogatás.

Sajnos az is előfordulhat, hogy a 72 éves csontrákos férfi már nem fogja megérni, mire döntés születik az egyszerűnek gondolt ügyében.

Mióta októberben beadta a kérelmét, csak egy szűkszavú levelet kapott, amiben a szíves türelmét kérik.

A kormányhivatalnak más dolga is akadt

2011-ben, a Széll Kálmán-terv meghirdetésekor a kormány azzal számolt, hogy a rokkanttá nyilvánított emberek közül akár 150 ezret is visszaküldhetnek dolgozni, ha elég szigorúak lesznek. Ezt akkor nem csak arra találták ki, hogy jól mutasson az akkori konvergencia programban, hanem nekiálltak a végrehajtásának is. 2012 januárjától komplex felülvizsgálatra köteleztek 195 ezer 57 év alatti szociális járadékost és III-as csoportú rokkantat. Két dolog gyorsan kiderült:

  • Egyrészt a rokkantsági támogatásokat kapók túlnyomó része tényleg azért volt leszázalékolva, mert olyan rossz állapotban volt, hogy nem volt rá esély rá, hogy visszatérjenek a munkaerőpiacra. 
  • Másrészt a rendszer nem képes feldolgozni ennyi esetet. 

Matolcsy György akkori nemzetgazdasági miniszter tervei szerint 2013 végéig kellett volna végezniük a felülvizsgálatokkal, de az ellenőrzéseket végző szakértői bizottságok tavaly év végén, öt évvel a kezdés után még mindig csak 144 ezernél tartottak 195 ezerből. 

A nagy csúszás miatt tavaly szeptemberben a kormány úgy döntött, hogy inkább már nyugdíjas orvosokat is bevet, csak hogy végre le tudják zárni az előző ciklusból a nyakukon maradt feladatot, mert közben a túlterhelt rendszernek valahogy az újabb kérelmeket is kezelnie kellene.

Nem ismernek egyértelmű eseteket

Jánosnál három éve állapították meg, hogy csontrákja van. Mivel tavaly már egy diónyi darab hiányzott a könyökéből, októberben amputálták a bal karját. Ez a cipőfűzője bekötésétől kezdve a tűzifa behordásáig rengeteg mindenben nehezítette meg az életét, a háziorvosa javasolta neki, hogy igényeljen fogyatékossági támogatást a legközelebbi kormányablaknál, ami valamennyit segíthetne a súlyos beteg férfinak és családjának.

A kormányhivatal két héten belül reagált, bár más dolgunk nem volt, mint közölni Jánossal, hogy az ügyét továbbították másodfokra a Szakértői Főosztályhoz, és szíves türelmét kérik.

Mikor a kormányhivatalnál érdeklődtünk, azt felelték, hogy nincs az a leépülés, amit ne továbbítanának a szakértői bizottságokhoz, mert ott ülnek az orvosok, akiknek ettől kezdve 50 napjuk lenne a kérelmek elbírálására. Csakhogy ezeknek az orvosi bizottságoknak még ott van a Matolcsy-korszakból rájuk maradt feladatuk is, így nem meglepő, hogy

János jóval a határidőn túl sem tud semmit arról, hogy számíthat-e a támogatásra.

A műtét után János állapota tovább romlott. Mióta legutóbb kiengedték a kórházból, már a hospice szolgálat kezeli.

Még azt is el tudnák fogadni, hogy egy hiányzó kar elbírálása tényleg 50 napig tart a bizottságnak, de eddig semmilyen tájékoztatás ne kaptak, hogy mire számítsanak, ha az államtól kérnek segítséget. 

„Tényleg nem szeretnék negatív lenni meg ellenséges, csak ilyenkor baromi ijesztő, hogy úgy tűnik, mintha tényleg arra játszanának, hogy a hétköznapi emberek azt gondolják, hogy teljesen megközelíthetetlen számukra egy ilyen intézkedést megsürgetni, esetleg csak egyszerűen érdeklődni.” 

- mondta János unokája arról, hogy nagyszülei mennyire kiszolgáltatottnak érzik magukat.

Felháborítónak tartja, hogy mivel a nagyszüleihez hasonló emberek a kormányhivataltól nem kapnak semmi információt, ezért a bosszankodáson kívül nem tudnak mást tenni addig, amíg az államigazgatásnak sikerül elbírálnia egy kar hiányát.

http://444.hu/2016/02/27/a-magyar-allam-azutan-sem-tudja-eldonteni-hogy-valakinek-jar-e-fogyatekossagi-tamogatas-hogy-levagtak-az-egyik-karjat

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr618423898

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása