He?

Bolondok hajóján : zene mellett, minden "behozott" és magánvélemény, esemény, történet, téma ütközhet az Életről. Szabadon. (Még!) :-DDD

sörcsap nagybaszónak

Miva'?

 

 

És a főd forog tovább!

 

Beszótak:

Esik-e wazze?


Számojjá csapos!

Naptár

november 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

91 évesen távozott, Fejes Endre a Rozsdatemető és a Jó estét nyár, jó estét szerelem írója

2015.08.30. 08:01 guma

In memoriam Fejes Endre

Az író otthonában 1998-ban FORRÁS: DIGITÁLIS IRODALMI AKADÉMIA/PIM

Fejes Endre Kossuth- és József Attila-díjas írót gyászoljuk. A 92 évesen elhunyt írót, aki a XX. század egyik legjelentősebb alkotója volt. Novellái regényei és az ezekből készült televíziós és színházi változatok ma is nagyon népszerűek, sokak kedvencei. Fejesnek széles rajongótábora volt, miközben az utóbbi időben elzárkózott a nyilvánosság elől, és új művekkel sem jelentkezett. Összeállításunkban életművének az egyik emblematikus darabja, a Vígszínházban 1977-ben bemutatott Jó estét, nyár, jó estét, szerelem című regényből készült színházi előadás lép elő főszereplőként, hiszen Hegedűs D. Géza is ír erről, de persze sok minden másról is. A Vígszínház rendelkezésünkre bocsájtotta Fejes Endre gondolatait az előadásról. Munkatársunk László-Bencsik Judit pedig az ő maga Fejes-szubjektívját adja közre. Az írót az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti.

Fejes Endre Kossuth- és József Attila-díjas írót gyászoljuk. A 92 évesen elhunyt írót, aki a XX. század egyik legjelentősebb alkotója volt. Novellái regényei és az ezekből készült televíziós és színházi változatok ma is nagyon népszerűek, sokak kedvencei. Fejesnek széles rajongótábora volt, miközben az utóbbi időben elzárkózott a nyilvánosság elől, és új művekkel sem jelentkezett. Összeállításunkban életművének az egyik emblematikus darabja, a Vígszínházban 1977-ben bemutatott Jó estét, nyár, jó estét, szerelem című regényből készült színházi előadás lép elő főszereplőként, hiszen Hegedűs D. Géza is ír erről, de persze sok minden másról is. A Vígszínház rendelkezésünkre bocsájtotta Fejes Endre gondolatait az előadásról. Munkatársunk László-Bencsik Judit pedig az ő maga Fejes-szubjektívját adja közre. Az írót az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti.

Volt szíve a színházhoz

Hegedűs D. Géza

Hegedűs D. Géza

A színházamnak köszönhetően,1977-től, mint pályakezdő színésznek megadatott, hogy néhány évig a közelében lehessek.

Együtt dolgoztunk a "Jóestét nyár, jóestét szerelem" című zenés színpadi dráma próbái alatt, a Vígszínházban. Az előadásban a főhőst, a "Sötét ruhás fiút" játszottam. Még csak két éve voltam a pályán. Egy 24 éves ugrifüles szamár, egy 180 centis, csont-bőr-szorongás-és-tapasztalatlanság. "Hogy, mi lesz, ha jön a próbára, a szigorú, nyers, és szókimondó Fejes Endre. A szerző? Ügyetlenségem okán leharapja a fejem?" De nem így lett! Olvasópróbán kezet fogtunk, szemembe nézett, nyílt tekintettel, "Szervusz Hegedűs! Tegezz te is"! Aztán, mindig csak "Hegedűsözött". A próbafolyamat alatt végig egyenrangú partnernek tekintett, ahogyan a többi alkotótárssal is nyitott és együttműködő volt, a színészekkel éppúgy, mint a zeneszerző, Presser Gáborral, a dramaturg, Radnóti Zsuzsával és Marton László rendezővel.

Nem volt színházidegen. Már mögötte volt jó néhány sikeres bemutató. "Vonó Ignác"! Garas Dezsővel! Volt szíve, füle, orra, szeme Fejes Endrének a színházhoz. Micsoda alakokat tudott színpadra írni, micsoda nyelven és drámai erővel, humorral. Valamelyik összpróba után, az egyik dal kapcsán - amelyik így kezdődött: "Mondd, mit ér egy ember, aki napi negyvenesből él?" - azt mondta, "Meglátod, itt a dal végén, a közönség tombolni fog!" Igaza volt. A prömieren, percekig nem lehetett folytatni az előadást, annyira tapsolt a közönség.

Hegedűs D. Géza és Kútvölgyi Erzsébet a Jó estét, nyár, jó estét, szerelemben FORRÁS: VÍGSZÍNHÁZ ARCHÍVUM

Hegedűs D. Géza és Kútvölgyi Erzsébet a Jó estét, nyár, jó estét, szerelemben FORRÁS: VÍGSZÍNHÁZ ARCHÍVUM

Fejes Endre, 1923. szeptember 15-én született. Egy évvel volt fiatalabb az apámnál. Amit megörököltem apámtól, az ő személyes és családi mitológiájából, a Horthy korszak, a második világháború, a Rákosi korszak, Nagy Imre rövid időszaka, 1956, a kora-Kádári időre vonatkozóan, arról, már eszmélkedő kamaszként, fiatalemberként, brutális erejű művekben olvashattam Fejes Endrétől.

Spiró Györggyel értek egyet, hogy a "Rozsdatemető", nemcsak a magyar irodalom, de a világirodalom egyedülálló csúcsteljesítménye. A magyar "Száz év magány". Egy "transzcendencia nélküli", istentelen világ érzelemmentes látlelete. Az író, kegyetlen erővel sűríti az időt, s olvasóként, belépve a fikció világába, osztozva az élni, szeretni akaró szereplők sorsában - örömében, fájdalmában, gyászában - azt éreztem, hogy velem, családtagjaimmal, rokonaimmal, ismerőseimmel történik mindez. Ez az én családtörténetem. A mi családtörténetünk. Rozsdatemető. Nincs feloldozás. Ilyen szikáran, csak Fejes Endre tudott megrajzolni embereket, ilyen gazdagon kevesen tudták ábrázolni a humanitás létformáit, így szeretni kevesen tudtak.

Olvastam, s olvasom a regény keletkezése óta olykor-olykor fellobbanó esztétikai vitákat, véleményeket, kritikákat, amelyek gyakran nem hízelgőek. Csodálkozom mindig azon a magabiztosságon, amely kétely nélkül minősít egy-egy remekművet. Idővel paloták, házak, erős várak romolnak. Meg mi emberek is. De a szellem, energiával teli alkotásai? Itt ragyognak körülöttünk. Azt gondolom, ha a jövő századokban tudni akarnak majd rólunk, és elolvassák Fejes Endre műveit, akkor megtudhatják, hogy kik is voltunk mi, mai magyarok.

Hegedűs D. Géza

 

Fejes Endre: A titok
Nevét még nem mondta, már tudtam ki hívott. Radnóti Zsuzsa. Néhány sort kért a több mint két évtizedes Jó estét, nyár, jó estét, szerelem emlékeiről.
Fura. Hang, kapcsolat nem változott. Akkoriban sűrűn találkoztunk, azóta ritkábban. Ennyi.
Nem emlék, akartam tiltakozni. Ma is eleven valóság. Úgy él bennem közös munkánk minden parányi mozzanata, mint akkor. Szépítés nélkül, hisz nem szorul szépítésre. Szép volt. Mindenki egyet akart. Megteremteni a dráma világát.
Marton Laci, akit ma is kevés barátom között tartok számon, hitt a darabban. Nem akarta trükkökkel, idegen sallangokkal ékesíteni. Hegedűs D. Géza, Kútvölgyi Erzsébet, Bánsági Ildikó és mind a többiek is. Presser Gábor, aki harmonikáját cipelte hozzám, hangszer, de nem zene nélküli otthonomba egyetértésemet kérve elkészült dalaihoz. Változtatott, ha kifogásom volt, változtattam, ha ő elégedetlenkedett a dalszöveggel. Segítettük egymást. Fehér Miklós díszletei között megszülettek az álmok.
Igazi színház lett az eredmény. Vígszínházi előadás a szó minden értelmében. Talán ez a titok. Kemény munka. Alázat. A tehetségen túl. Hit a színházban, drámában. Megkeresni a szavak mögött azt az egyetlen embert, aki érezte, gondolta, kimondta. Nem bírálni, életre kelteni.
Ez történt, két évtized előtt.
Nem emlék ez. Varázslat.
Színház.
Az írás A száz éves Vígszínház (Mozaikok tíz évtized történetéből) című 1996-os albumban jelent meg

„Apám” Fejes Endre

László-Bencsik Judit

László-Bencsik Judit

Bocsásson meg édesapám, László-Bencsik Sándor már szintén az égi írótáborban, hogy megosztom a "posztot", a bűn annál is nagyobb, hogy Fejes Endre már tiltakozni sem tud az inszinuáció ellen. Pedig hát akkor is.

Apám ő nekem, ahogy apám a meleg emberségű Móra és a morálisan élesen súlypontozó Mikszáth, de Fekete István is - bár ő okozta az első csalódást is a képmutató felnőtt világ felismerésével: amikor kiderült, hogy a rettegő rókakölyök életre keltője vadászott is, sírva fakadtam. 

És anyám nekem Bálint Ágnes meg Harriet Beecher Stowe, a Futrinka utca lakói meg Tamás bátya az ő kunyhójával, és persze nem sorolom fel az egész "rokonságot", nagy a tumultus, valamennyien nem hogy neveltek, de belém épültek, az ő "kreatúrájuk" is, ha úgy tetszik: gyermekük is vagyok.

Tizenévesen pedig ugyanezen okból apám lett Sarkadi Imre és Fejes Endre, kettőjük közül pedig kicsit mindig az utóbbihoz húzott a szívem. Persze a Rozsdatemető Pék Máriával, a 8. kerülettel, melósokkal, kapaszkodással, bűnökkel, becsülettel, alázattal és rátartisággal is. De nekem még inkább a Mocorgó, a Vidám Cimborák meg a Hazudós...a novellák, elbeszélések. A tévében is láttam, emlékszem a gyönyörű Piros Ildikóra, és a zseniális Madaras Józsefre. 

És nem csak az, hogy úgy de úgy odaszögezett arra az oldalra, ahol a munkásemberek, kiszolgáltatottak, margóra szorítottak élik a kemény és gyakran mégis költői világukat, kapaszkodnak azokba a vékony és sérülékeny szálakba, ami számukra az életet jelenti ebben a rosszul felosztott világban, hogy többet le sem tudtam magam onnan vakarni, de a stílus is, ahogy ez az ember írni tudott, tényleg belülről, szívből, őszintén és gyönyörűen.
De éjjel, mikor a paplanok alá bújtunk és elszenderültünk, édes nyál futott a szánkba, mert égbe nyúló fenyők között jártunk, és a lombok színe olyan volt, mint Annának a haja. (A hazudós)

Pár éve Pestújhelyre költöztem, az egyik kotnyeles és tősgyökeres szomszéd mesélt a környék lakóiról, és azt állította: pár háznyira tőlem él az idős író úr. Kérdezem, melyik író úr? Hát a Fejes Endre. Sose néztem utána, de örömöt okozott a tudat, így nem is akartam megbizonyosodni felőle, hátha kiderül, hogy mégse. Néha elsétáltam a ház előtt, de az írót sosem láttam, néha emberek, asszonyok mentek be nagy szatyrokkal, ez csak erősítette bennem, hogy talán valóban, itt él a közelemben. Illetve hát - ha igaz volt - itt élt a közelemben. Fáj nagyon a múlt idő. .

László-Bencsik Judit

http://nepszava.hu/cikk/1068042/2

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr917742956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Horizont 2015.08.31. 15:29:25

Csodálkozva olvastam ezt a posztot. Miért nem hallottam a hírekben arról, hogy meghalt Fejes Endre? Az én figyelmetlenségem lenne? Nem tudom....
Pedig nagy író volt. Szép kort élt meg, nyugodjék békében!