Mikor hallottam, a hírt (Fidelitas felszólításáról) nem akartam elhinni, hogy eddig süllyedhet egy országos ifjúsági szervezet! Valóban nem hallottak semmit történelemórán? Valóban nem tudják micsoda törvénytelen dolgot művelnek ezzel az adatgyűjtéssel? Azok nyomdokaiba akarnak lépni, akik apáikat is jelentették a hatalom kiszolgálóinak? Embereket akarnak meghurcoltatni mert véleményük van? Nincs egy felnőtt sem közelükben aki elmeséli nekik hova vezet ez? Nem tudják, hogy tragédiák sora volt hazánkban is ilyen ügyek, akciók miatt? Talán nem késő még, ha megismerik a szovjet gyerekhőst aki apját is feljelentette. Érdemes böngészni az összeállításom, ahol véleményeket találsz és azt sem kell elfeledni, hogy pl a kormány adatkérése számszerűen a facebook felé jelentősen megugrott.
Gyerekhős és besúgó
9 P. M. mintabesúgó, tízéves kisfiú, 1932-ben följelentette a beszolgáltatók elől egy zsák búzát elrejtő apját. Az apát kivégezték. A gyereket a parasztok meglincselték.
(Lábjegyzet Kukorelly Endre: Rom. A komonizmus történetéből c. írásából. Mellesleg kiváló írás, melegen ajánlom mindenkinek.)
S most ugyanezt bővebben. A történetnek két fő- és számos alváltozata létezik.
A szovjet verzió: az 1-es számú gyermekhős
1932-ben egy kis, világtól távoli faluban élő szegény parasztok gyermeke, Pavlik Morozov 13 évesen már lelkes kommunista, a szovjet pionírok helyi szervezetének vezetője, a sztálini kolhozosítás támogatója. Egy nap feljelenti saját apját - aki egyébként a falu tanácselnöke - a szovjet GPU-nál (politikai titkosrendőrség, az NKVD, ill. a későbbi KGB elődje) azzal a váddal, hogy iratokat hamisít és ad el kulákoknak, a szovjet nép ellenségeinek. Az apát bíróság elé állítják és elítélik 10 évre, majd később ki is végzik. Pavlik családja - a nagybácsi, a nagypapa, a nagymama és Pavlik saját unokatestvére - azonban még ugyanabban az évben ráront Pavlikra, és bosszúból közösen meggyilkolják őt és öccsét. A tetteseket bíróság elé állítják és egy rövidke per után elítélik. Hármukat kivégző-osztag elé is állítják hamarosan. A tárgyalás során egyébként az egész országból táviratok érkeztek a bíróságra, melyben a különböző pionír-szervezetek (és maga Maxim Gorkij is személyesen) azt követelték, hogy a bíróság ne kegyelmezzen a bűnösöknek.
A szovjet kormány Pavlik Morozovból azonnal dicsőséges hőst csinált, mártírt, a reakciós erők áldozatát. Iskolákat neveztek el róla országszerte, szobrokat emeltek a tiszteletére, számos dalt írtak és egy teljes operát komponáltak az emlékére, továbbá a helyi kolhoz is az ő nevét viselte ezután. Pavlik Morozov lett az 1-es számú pionír-hős. Volt iskolája és meggyilkolásának állítólagos színhelye zarándokhely lett, ahova iskolás korú gyerekeket utaztattak tömegével az egész Szovjetunió területéről.
Tartott ez mintegy 60 évig.
Ez alatt az idő alatt gyermekek generációjának sokasága számára - több tízmillió gyerekre gondoljunk - Pavlik Morozov volt a legeslegfőbb követendő példa. Pavlik sohasem hiányzott az iskolából, kiváló tanuló volt, mindig udvarias tanáraival, és annyira lelkes kommunista, hogy amikor elkerülhetetlenné vált, inkább a családi kötelékeit adta fel, mintsem hogy a hazáját árulja el. Pavlik a legnagyobb kommunista hős mártírok sorában foglalt helyet, személye ill. mártíromságának története a szovjet történelemben megkerülhetetlen. Ikonná vált.
A kevésbé szép verzió
A SZU összeomlása után a Pavlik Morozov-kultusz természetszerűleg véget ért, ugyanakkor magát a történetet csak később kezdték el feszegetni, méghozzá csak igen kevesen. Jurij Druzsnyikov írt a '80-as évek közepe táján egy jobbára magánkutatásokon alapuló életrajzot, melyet annak idején szamizdatként terjesztett, később azonban hivatalosan is megjelenhetett. Az első történész által megírt és az FSB által rendelezésére bocsájtott dokumentumokon is alapuló könyv 2005-ben jelent meg Catriona Kelly tollából "Pavlik elvtárs: egy szovjet gyermekhős felemelkedése és bukása" címmel.
A két könyvből nagyjából a következő, kissé bizonytalan körvonalú történet kerekedik ki:
Egyfelől, ahogy az idők és a szovjet propaganda igényei változtak, úgy mutálódott a maga korában a történet. Egyes változataiban nem is iratokat hamisított az apa, hanem gabonát rejtegetett. Pavlik életkora is ide-oda változik, ahogy a halálának körülményei is. Bár későbbi kultusza során rengeteg, egyértelműen különböző fiúgyerekeket ábrázoló fénykép jelent meg róla, az egyetlen, hitelesnek elismert képen az idealizált, jóvágású idol helyett egy alultáplált és állatias arckifejezésű gyerek látható.
Meglehetősen bizonyos, hogy nem hogy lelkes kommunista, de még pionír sem volt. Nem jó tanuló volt, hanem kimondottan problémás gyerek, és gyakorlatilag analfabéta. Pavlik apja elhagyta a feleségét egy másik helybéli nő miatt, akivel össze is költözött. Ez ma talán nem hangzik túl megrázóan, de a '30-as évek Szovjetuniójának eldugott vidéki falvában meglehetősen szokatlan kellett hogy legyen; ugyanakkor a helybeliek elnézték ezt az apának, mert igen népszerű volt, többször is újraválasztották tanácselnöknek. Az apját valószínűleg az anyja felbujtására jelentette fel, bosszúból annak elhagyatása miatt, és szinte bizonyos, hogy teljesen koholt vád alapján. Az apa egyébként már csak azért sem nagyon hamisíthatott papírokat helybéli kulákok számára, mert a régió egységesen szegény volt, így hát nem is éltek a környéken sem gazdagabb parasztok.
Végezetül, Pavlikot a jelek szerint nem is a saját családjának tagjai ölték meg az apja feljelentése és annak elhurcolása miatt érzett haragjukban, hanem egy pár vele nagyjából egykorú tinédzser, mert vitájuk volt valamilyen pisztollyal kapcsolatban. A gyilkosság miatt elfogott családtagokat a GPU természetesen megkínozta, így mindannyian bevallották a bűntettet.
A legeslegújabb kutatások szerint viszont még az sem kizárt, hogy a fentiek sem igazak, és csupán annyi történt, hogy valahol meggyilkoltak egy gyereket. Az összes többi: fikció, a szovjet propaganda-gépezet találmánya.
Kitekintés
Nem kell különösebben fejlett erkölcsűnek lenni ahhoz, hogy az ember gyomorforgatónak találja a történet propagandisztikus változatának mindhárom fő vonását, azaz
1) a besúgás heroizálását (nem is beszélve arról, hogy ha valaki a saját közvetlen rokonával teszi ezt)
2) egy gyermek általi besúgás heroizálását, és...
3) egy gyermekgyilkosság propagandacélokra való felhasználását.
Az oxfordi történész-kutató Catriona Kelly azonban kitér arra is, hogy mind a gyermekmártír-kultuszra, mind a gyermekek általi besúgás igenlésére találunk más példákat is, utóbbiakra akár a saját jelenkori társadalmunkban is.
Az előbbire példa a korabeli népszerű náci játékfilm, a Hitlerjunge Quex. Ebben a meglehetősen gusztustalan propaganda-filmben a Hitlerjungedhez csatlakozó Heini nevű gyereket némi ide-oda cselekménypótlék után meggyilkolják a gonosz kommunisták, de ő még (szó szerint) utolsó leheletével is a Hitlerjugend himnuszát dúdolja, amikor társai rátalálnak. További példák az 1591-ben Godunov által meggyilkolt Dimitrij cárevics, ill. az 1918-ban a bolsevikok által agyonlőtt Romanov-gyerekek mártír-kultusza.
A gyermekmártír-kultusznak mindenki által ismert hazai irodalmi példája Molnár Ferenc 1907-es regénye, a Pál utcai fiúk. Az olvasók elé erkölcsi példaként állítható - és megjelenése óta ilyen értelemben felfogott - gyermek-mártírság e regénybeli propagandisztikus célja nyilvánvalóan nem ideológiai-politikai, hanem társadalmi-moralizáló. Nemecsek így ikonja lett a félretaszítottak és gyengék önfeláldozás általi lehetséges megdicsőülésének, különös tekintettel a csoport érdekében történő altruista lemondásra - akár a saját életéről. Nemecsek önfeláldozása a közösség érdekében némiképp párhuzamba állítható Pavlik Morozov szovjet-propagandisztikus narrációjával, amennyiben ez utóbbi esetben a besúgás álnoksága elhalványul Pavliknak a közösség érdekében hozott áldozata mellett, mely a saját családjának okozott kárban, végül saját mártíromságában öltött testet.
Kelly saját másik felvetésére pedig, azaz arra, hogy a nyugati társadalmakban is létezhetnek olyan helyzetek, melyekben a társadalom a leghatározottabban igenli, sőt akár el is várja a gyermekek általi besúgást-feljelentést, a pedofíliát ill. adott esetben a kábítószerrel összefüggő bűncselekményeket hozza fel példának.
Milyen igaz.
http://vakablak.blog.hu/2008/10/11/gyerekhos_es_besugo
Morozov, a szovjet propaganda gyermekmártírja?
Az 1920-as években a hajdani cári Oroszország területén hatalmas mértékűvé vált a nyomor és az éhínség. Lenin 1917-ben magához ragadta a hatalmat, majd ezután sikeresen lezárta a polgárháborús, intervenciós időszakot. 1922-ben viszont súlyosan megbetegedett. Ez év decemberében egy teljesen új államalakulat született meg: a Szovjetunió, vagy más néven, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége.
1924-ben Lenin halála után a pártban egy elhúzódó hatalmi harc vette kezdetét, s csak a húszas évek végére dőlt el ténylegesen, hogy a grúz származású Joszip Visszarionovics Dzsugasvili (Sztálin) lesz a bolsevikok vezéregyénisége. Sztálin teljesen felhagyott Lenin korábbi, mérsékeltebb NEP-es politikájával. Az új rendszer gyakorlatilag három alappilléren nyugodott: intenzív iparosítás tervgazdálkodással, kollektivizálás és ideológiai ”agymosás”. Ez utóbbi ”áldozatává” vált a 13 éves Pavel Trofimovics Morozov (Павел Трофимович Морозов).
Érdekes vitatéma a mai napig is, hogy egy gyermek ilyen korban mennyi erkölcsi felelősséggel rendelkezik és megbocsátható e neki, az, amit tett, arra hivatkozva, hogy könnyen befolyásolható? Az viszont tény, hogy egy olyan korban született, amikor a család, a vérségi, rokoni kapcsolatok alávetett szerepet kaptak a nagyobb bolsevik, világforradalmi ideológia mellett. Ebben a világban még apád, anyád, testvéred is lehetett a szovjet-munkáshatalom ellensége, akiket a felsőbb utasítás szerint elárulni nem bűn, sőt hősies, dicső tett.
Morozov 1918 novemberében született, szegényparaszti családban. Az iskolában az úttörőcsapat vezetője volt, így hamar megismerkedett a kommunista ideológiával. E szellemiségben túlfűtött kamasz 1932-ben végzetes hibát követett el. Édesapját, aki a falu szovjetének elnöke volt, feljelentette a kor titkosrendőrségén, a GPU-nál. A férfit elsőnek kényszermunkatáborba vitték, majd kivégezték.
Érdekes vitatéma a mai napig is, hogy egy gyermek ilyen korban mennyi erkölcsi felelősséggel rendelkezik és megbocsátható e neki, az, amit tett, arra hivatkozva, hogy könnyen befolyásolható? Az viszont tény, hogy egy olyan korban született, amikor a család, a vérségi, rokoni kapcsolatok alávetett szerepet kaptak a nagyobb bolsevik, világforradalmi ideológia mellett. Ebben a világban még apád, anyád, testvéred is lehetett a szovjet-munkáshatalom ellensége, akiket a felsőbb utasítás szerint elárulni nem bűn, sőt hősies, dicső tett.
Morozov 1918 novemberében született, szegényparaszti családban. Az iskolában az úttörőcsapat vezetője volt, így hamar megismerkedett a kommunista ideológiával. E szellemiségben túlfűtött kamasz 1932-ben végzetes hibát követett el. Édesapját, aki a falu szovjetének elnöke volt, feljelentette a kor titkosrendőrségén, a GPU-nál. A férfit elsőnek kényszermunkatáborba vitték, majd kivégezték.
Az ifjabb Morozov viszont súlyos árat fizetett a tettéért. A feldühödött család a gyerekre támadt és megölték. Arról, hogy mivel vádolta meg édesapját, sok minden terjedt el. Talán a legismertebb változat az, hogy nem tett eleget a beszolgáltatási kötelezettségnek. A világhálón olvashatunk arról is, hogy a férfi iratokat hamisított és külföldieknek eladta.
Később a szovjet értékrend felmagasztalta a gyermek tettét. Életrajzi munkák és színházi előadások témája lett a kisfiú története. Kialakult személye körül a Morozov-kultusz és az iskolákban egyfajta példaként beszéltek róla a tanárok a diákoknak. Egész generációk nőttek fel a tettét dicsőítve. Az író, Maxim Gorkij is azt követelte, hogy mindenki tisztelje a morozovokat, mert ők „a vérrokonsággal mit sem törődve felfedezték a lelki rokonságot.”
Elképzelhetjük, milyen rémes korszak lehet az, amelyikben a szülők a saját gyermekeikben sem bízhatnak meg és amelyikben az ártatlan gyermeket egy ideológia a családja ellen nevel. Arról is szól ez a történet, hogy a felnőttek vállán mindig nagy a felelősség, mert amilyennek neveljük a fiatal generációkat, olyan lesz a jövő is.
http://mult-ido.blog.hu/2011/09/07/morozov_a_szovjet_propaganda_gyermekmartirja
Törölték a feljelentgető oldalt az ifjú Fideszesek
Nos, házmester országban ez is elmegy, a Fidesz ifjúsági tagozata komolyan gondolta, hogy létrehoz egy feljelentgető email címet ahova bárki beküldheti ha gyanús elemet, vagyis un. provokátort lát. Hogy mit is jelent a provokátor azt nem igazán fejtették ki, de a lényeg nem is az, hogy kit és miért jelenthetünk fel, hanem az, hogy feljelenthessünk valakit.
Facebook oldalt is kapott a brilliáns kezdeményezés azonban feltehetőleg a gyűlölet cunami hatására törölték azt nagyjából egy órával ezelőtt. Amit nem értünk az az, hogy ezt komolyan gondolták e. Bár feltehetőleg komolyan, hiszen nem lépték volna meg ezt a remeket, viszont az, hogy nem érzik a dolog súlyát az egészen elképesztő.
Abban az országban ahol a fehér majd a vörös terror, a feljelentgetések rengeteg családot tettek tönkre, zúztak szét, számtalan ember lett megkínozva és meghurcolva, egy ilyet lépni nettó ízléstelenség, butaság, aljasság, egyszerűen gyomorforgató. Tehát vagy olyan buták, hogy nem látják át a dolgot vagy egyszerűen ők ilyenek és kész.
Vajon melyik rosszabb?
http://ujkurir.blog.hu/2015/03/18/toroltek_a_feljelentgeto_oldalt_az_ifju_fideszesek
Törvénysértő a Provokátorfigyelő
Az adatvédelmi hatóság elnöke szerint törvénysértő a Fidelitas által létrehozott Provokátorfigyelő. Az oldalra felkerült emberek nevének és fényképének megjelentetése jogi aggályokat vet fel.
"Amikor a hatóság kialakította az álláspontját a provokátorfigyelővel kapcsolatban, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy már előzmények után tettük, hiszen 2006-ban az MSZP vezetése ugyanúgy kiadta a felhívást az aktivistáinak, hogy fotózzák le azokat, akik az MSZP miniszterelnök-jelöltjét kifütyülik a választási nagygyűléseken. Akkor azzal vádoltak, hogy politikai jellegű döntést hoztam, most pedig az MSZP ugyanazon vagy hasonló tevékenységet mélységesen elítéli. Ebben az esetben is jó lenne egységes mércével mérni. Tehát az álláspontunkat nem most alakítottuk ki – mondta Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke az mno.hu-nak.
A Provokátorfigyelőt szerdán indította a Fidelitas azzal a céllal, hogy közzétegyék azoknak, az általuk provokátoroknak tartott baloldaliaknak a nevét, akik ellentüntetőként tűnnek fel a kormánypárt rendezvényein. A Fidesz ifjúsági szervezetének bejelentése után nem sokkal szinte valamennyi baloldali párt tiltakozott és elítélte a kezdeményezést. Szerda este tüntetés is volt emiatt, arról nem is beszélve, hogy az oldalt széttrollkodták a kommentelők. A Facebook bejelentette, törlik az oldalról a Provokátorfigyelőt. Ennek ellenére a Fidelitas megfelelő felületet keres az ötlet megvalósításához.
http://www.hir24.hu/belfold/2015/03/19/torvenyserto-a-provokatorfigyelo/
78 magyar Facebook-felhasználóról kért ki adatokat a kormány
Fél év alatt jelentősen emelkedett a Facebookhoz beérkező kormányzati adatkikérések száma. A növekedéshez a magyar kormányzati szervek is hozzájárultak, minden eddiginél több felhasználóra voltak kíváncsiak.
Hat hónap alatt 53 százalékos növekedés figyelhető meg a Facebookhoz benyújtott magyar kormányzati adatkérések számában – derül ki a közösségi oldal által közölt átláthatósági jelentésből. A Facebookhoz befutó kormányzati adatkérések száma nemzetközi szinten fél év alatt 24 százalékkal nőtt.
Míg a tavalyi első félévben 24, a második félévben pedig 51 felhasználóról kértek ki adatokat a magyarországi kormányzati szervek, 2014 első felében 78 facebookozóra voltak kíváncsiak.
A közösségi oldal a tavalyi első félévben 8 esetben találta megalapozottnak az adatkérést, a tavalyi második félévben 11 esetben adtak ki információt. Az idei első félévben 19 esetben adták ki az adatokat. A kért (és kiadott) információ vonatkozhat a felhasználóra, annak IP cím szerinti tartózkodási helyére, illetve tartalmazhatja az általa küldött vagy fogadott üzeneteket is.
http://hvg.hu/tudomany/20141106_78_magyar_facebook_felhasznalorol_kert_ki
Rogánék is beleálltak a provokátorozásba
A Fidesz-frakció ragaszkodik a törvénysértő gyakorlathoz, közleményben ment neki az adatvédelmi hatóság elnökének.
A Fidesz-frakció is melléállt a Fidelitas kezdeményezésének, mely szerint pellengérre állítanák azokat, akikről úgy gondolják, hogy provokátorok. Az ifjúsági szervezet a feljelentgetőknek email-postafiókot nyitott, ahol névvel-címmel beküldhetik azokat, akikről úgy gondolják, „provokátorként” lép fel valamely rendezvényen, a Fidelitas pedig önkényesen publikálja ezeket.
A Facebook az elindulás után alig pár órával kitiltotta a felületén elindított spiclioldalt, csütörtökön pedig Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke is megszólalt, aki jelezte: nincs jogszabályi lehetőség arra, hogy magánszemélyek adataiból adatbázist hozzanak létre, mindez önbíráskodás. Ha valaki úgy érzi, hogy egy rendezvényen jogsértés történt, akkor az illetékes hatóságnál kell feljelentést tenni. Péterfalvi véleményéből az is kitűnik, hogy a listázás célja, hogy az állampolgárokat eltántorítsák vele a szabad véleménynyilvánítástól.
Rendezvények megzavarásában pedig a Fidesznek komoly tapasztalata van: rendszeresen jelennek meg szervezett keretek között ellenzéki politikusok nyilvános szereplésein, 2008-ban pedig provokáció helyett jogos népi felháborodásnak nevezték, amikor az állami ünnepségeket kisebb bekiabálások helyett súlyos utcai harcok kísérték – áll az Index összefoglalójában.
Ráadásul most vasárnap, a március 15-i ünnepségeken a legsúlyosabb eset éppen az volt, hogy egy fideszes ügyvéd a földre teperte és megrugdosta a munkáját végző Kökényesi Gábor videóriportert.
Mindezek ellenére a Fidesz-frakció kitart a Fidelitas törvénysértő kezdeményezése mellett. „Mi titkolnivalója van azoknak, akik provokátorként bénítják meg egy város életét vagy jelennek meg békés rendezvényeken? Ne bújjanak névtelenség mögé; arcukkal és nevükkel is vállalják a felelősséget azért, hogy a békésen ünneplő emberek nyugalmát próbálták megzavarni és a Lánchíd lezárásával több tízezer embernek okoztak bosszúságot és kárt” – közölte a frakció sajtóosztálya Péterfalvi Attila véleményére reagálva.
http://www.hir24.hu/belfold/2015/03/19/roganek-is-belealltak-a-provokatorozasba/
Egyre lelkesebben túrja a magyar kormány a Facebookos adatainkat
Összesen 168 felhasználó nem publikus adatait kérték ki a Facebooktól a magyar kormány szervei 2014 második felében – derül ki a Facebook által közzétett adatokból. A tavalyi első félévben még csak 78 adatkérés volt, 2013 első felében pedig még csak 24, szóval az emelkedés folyamatos.
A térség országai között mindenesetre eléggé kiemelkedik a magyar kormány vágya a féltett személyes adatok iránt:
A Facebook nem köteles eleget tenni a kormányzati adatkéréseknek, csak akkor, ha bűncselekményekről van szó. Ha úgy látják, hogy indokolatlan az adatkérés, akkor megtagadhatják az információ kiszolgáltatását. Igaz, a szabályozás nem teljesen átlátható.
A kormányok kérhetnek és kaphatnak sokféle nem publikus információt a Facebooktól, így az IP-címeket és GPS-adatokat, sőt, a fogadott vagy küldött üzeneteket is.
A korábbiakhoz képest egyébként az a tendencia, hogy a nyugati országokban csökken, míg Magyarország mellett Oroszországból, Törökországból és Indiából viszont nő a kormányzati adatkérések száma.
http://444.hu/2015/03/17/egyre-lelkesebben-turja-a-magyar-kormany-a-facebookos-adatainkat/
Je suis Provokátor
A legszebb nyilas házmester/komcsi besúgó/kuruc.info-s hagyományokat elevenítette fel a FIDESZ ifjúsági szervezete (ami nem összekeverendő a FIDESZ ifjúsági tagozatával, vagyis azzal, amelynek a vezetőjét kilencmilliónyi hamis százeuróssal kapcsoltak le, és akit a párt sztálini módszerekkel próbált kitörölni a történelméből), amikor ma elindították a legfrissebb projektjüket:
Provokátorfigyelő csapatot hoz létre a Fidelitas, mert "mindenkinek joga van tudni, kik azok a baloldali provokátorok, akik szét akarják verni" mások rendezvényét - közölte Böröcz László, a Fidesz ifjúsági szervezetének vezetője.
"Nem szeretnénk, ha a baloldal hétvégihez hasonló húzásaiból hagyomány lenne" – tette hozzá Böröcz László a március 15-i állami ünnepségen történtekre utalva.
A Fidelitas vezetője arra kért mindenkit, "aki provokátorokat ismer fel", küldje el nevüket, képüket a provokatorfigyelo@fidelitas.hu címre, ők pedig közzéteszik. Böröcz László ezt "tudásbővítő, ismeretterjesztő" szolgáltatásnak nevezte.
Na akkor sorjában:
- Ifjúsági szervezet révén a koruk miatt biztos kimaradt nekik, hogy milyen volt, amikor Medgyessy és Gyurcsány összes nyilvános szereplését egy utazó füttykórus követte (jól felismerhetően mindenhol ugyanazok az arcok). Talán arra se emlékeznek, amikor Hegedűs Lóránt híveivel 2008 március 15-én a Nemzeti Múzeumhoz vonult kifejezetten azért, hogy megzavarják az ünnepet. Vagy amikor Demszky ünnepi beszédét ugyanezen a napon tojás- és kődobálással honorálták a békés jobboldali honpolgárok (utóbbi miatt egy rendőrt mentőnek kellett elszállítania a helyszínről).
De az már biztos megvolt nekik, amikor a fideszes rendőrség engedélyezte, hogy a MILLA tüntetéstől csupán egy kordonnal elválasztva neonácik őrjöngjenek. Vagy amikor közmunkásokat rendeltek ki tüntetni Bajnai ellen. Vagy még ezek is kimaradtak? Ja persze, a közmédiában ezek nem voltak hírek.
A sósavas bácsit már nem is említem. - Vicces, hogy erről az ünnepi napról csak a baloldali ellentüntetőkkel van problémájuk (akiknek egyetlen bűnük, hogy odamentek pár transzparenssel), de azzal pl. nem, hogy fideszes tüntetők egy ott dolgozó újságírón verték le a frusztráltságukat (a szó legszorosabb értelmében), egy olasz újságírót lezsidókurváztak, és annyira felhergelték magukat, hogy a végén már egymással üvöltöztek.
- Elrettentő az a mentalitás, amely ezt az ötletet kitalálta, és a nyilvánosság elé vitte. Ez a FIDESZ jövője? Csak az ilyen selejtek gondolják úgy, hogy számukra ott van érvényesülési lehetőség? Ezek szerint igen.
Mialatt ezt a posztot írtam, alig pár óra létezés után már el is tűnt a Facebook-ról az az oldal, amit a Fidelitas indított a sajtótájékoztató után, és amelyen már kint is voltak két "provokátor" adatai, jellemző módon nem helyesen. Úgy látszik a neten végigsöprő elemi felháborodást látva leüzent Habony a Gucci mennyországból, hogy ez mégse jött be, sztornó. Vagy csak sokan jelentették az oldalt a Facebook-nál, és az szedte le. Arra mindenesetre jó volt ez az egész, hogy előbb az Együtt, később a Liberálisok ifjúsági szervezete feljelentette a Fidelitas-t. Az előbbi feljelentésből idéznék, mert megfogalmazták azt, ami nekem is a legelső gondolatom volt, amikor olvastam erről az akcióról:
Az Y-GEN Egyesület – az Együtt társult ifjúsági szervezete – a mai napon ismeretlen tettes ellen feljelentést tett, személyes adattal való visszaélés bűncselekmény kísérletének alapos gyanúja miatt. Az Y-GEN jogi álláspontja szerint, a Fidelitas által meghirdetett „provokátorfigyelő” csapat tervezett tevékenysége nem csak felháborító és a magyar történelem legsötétebb korszakait idézi, hanem törvénysértő is.
A törvény szövege szerint ugyanis „aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezések megszegésével haszonszerzési célból vagy jelentős érdeksérelmet okozva a) jogosulatlanul vagy a céltól eltérően személyes adatot kezel, vagy vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.
Az Y-GEN jogi álláspontja szerint a jelen tevékenység törvénybe ütközik, ezért tett feljelentést. Az Y-GEN felszólítja a Fidelitast, hogy tartsa magát a törvényes működéshez, mert olyan országban akarunk élni, ahol a jogszabályok mindenkire vonatkoznak!
Hogy mi ennek a pár órát megélt Fidelitas akciónak a tanulsága? Egy olyan párttól, amelynek még az utánpótlása is ilyen söpredék, minél előbb szabadulni kell.
http://fedor.blog.hu/2015/03/18/je_suis_provokator
Orbánék lehallgatnák az internetet is
„Valaki zavarja a távoli adókat
Valaki kattan a telefonban
Valaki megfoszt a rossz hírektől
Valaki néz a TV-ből „
Van-e kapcsolat a netadós tüntetések és a kormány Facebook adatkikérései között?
A múlt év második felében több mint kétszer annyi adatkéréssel fordult a Facebookhoz a magyar kormány, mint 2014 első hat hónapjában – derül ki a közösségi oldal által nyilvánosságra hozott adatokból. A kormányok kérhetnek és kaphatnak sokféle nem publikus információt a Facebooktól, így az IP-címeket és GPS-adatokat, sőt, a fogadott vagy küldött üzeneteket is. Lenne hát hol kutakodni a kormánynak, s láthatóan szeretne is. Miközben a kormány és a rendőrség zaklatja a civil szervezeteket, házkutatást tart az Ökotársnál, a FIDESZ zsebjugendje pedig provokátorlistákat készít és egymás feljelentgetésére buzdítja az országot, egyszer csak megnőnek az adatkikérések a Facebook-tól. Amikor egyre jelentősebbé válnak a Facebook-on szerveződő tüntetések és a kormány civil szervezeteket zaklat, illetve sok területen oroszországi gyakorlati mintákat követ, akkor kevés a jóhiszeműség a kormány tevékenysége iránt, felmerül a kérdés, hogy van-e összefüggés az ellenzéki politikai tevékenység és az adatkikérések száma között.
- Vajon mire és kikre kíváncsi kormány?
- Kikről – mely személyekről, csoportokról - kértek ki adatokat a magyar hatóságok a tavalyi esztendőben a Facebook-tól és a Google-től ?
- Milyen ügyekkel kapcsolatban kértek a magyar hivatali szervek adatokat fent említett cégektől?
- Van-e köze az adatkikérésekhez Tényi Istvánnak, a FIDESZ legsikeresebb "hivatásos" feljelentőjének?
Ő az, aki 2014 nyarán, a civil szervezetek norvég pénzeinek kapcsán lett ismert, amikor egy feljelentés nyomán az V. kerületi rendőrség sikkasztás gyanújával nyomozni kezdett a norvég állam pénzét kezelő Ökotárs Alapítvány ellen feljelentése alapján. Azóta kiderült nem nagyon van már ellenzéki szervezet vagy nem kormánypárti sajtótermék, amit ne jelentett volna fel. Legabszurdabb bejelentéseivel is foglalkoznak a magyar hatóságok, a rendőrség, az ügyészség, a NAV.
Tavaly az első félévben 57-szer, a július-decemberi időszakban pedig 128 alkalommal kértek információkat a magyar kormányzati szervek. Világgazdaság című lap is idézte a Facebook közösségi oldal adatkikérésekkel kapcsolatos jelentését, amely szerint a múlt év második felében 167 felhasználóról, illetve fiókról kértek információkat a magyar hatóságok. A 2013. második félévi megkeresésekhez képest pedig több mint háromszoros volt a növekedés a múlt év végén. Úgy tűnik, a hazai hatóságok egyre fontosabb információforrásként tekintenek a közösségi oldalra. A Facebook adataiból kiderül, a térség országai között kiemelkedő a magyar kormány vágya a féltett személyes adatok iránt.
Az Orbán „társadalmi kapcsolat” Viktor vezette kormány több adatkikérésnél tart mint az összes szomszédja együttvéve. Persze a Facebook nem köteles eleget tenni a kormányzati adatkéréseknek, csak akkor, ha bűncselekményekről van szó, el is vérzik a magyar kikérések 60-70%-a . Ha úgy látják, ugyanis hogy indokolatlan az adatkérés, akkor megtagadhatják az információ kiszolgáltatását, igaz, a szabályozás nem teljesen átlátható.
Nem meglepő, hogy míg a nyugati országokban csökken, addig Magyarország mellett Oroszországból, Törökországból és Indiából viszont nő a kormányzati adatkérések száma. A Google esetében hasonló számokra bukkanhatunk. Az email szolgáltató óriásvállalat átláthatósági jelentése alapján 2013-ban például 128 adatkikérési kísérlet volt a magyar hatóságok részéről. Emellett aggasztó az a tény, hogy 2010 óta több mint félezer adatkikérésből a Google egyet sem tartott elég indokoltnak arra, hogy kiadja az adatokat.
„Az állatkert elszabadult
Nézed a TV-t és ô néz téged
Gazdátlan fény
Nagy Testvéred figyel téged”
Nyilván számos indokolt esetben, bűncselekmény alapos gyanúja esetén kérhetőek ki adatok. Ilyen lehet például a Fidelitas provokátoroldala a ProvokátorFigyelő is, amit a Facebook tegnap tiltott le a a közösségi portálról, nyilván a kormány közbenjárására. Ez esetben ugyanis a besúgó-gárdát szervező Böröcz László Fidelitas-elnök valóban bűncselekményt követhetett el, amikor sikerült saját magát és szervezetét is visszavezetnie a kommunizmus legsötétebb időszakát idéző, feljelentős házmesterek korába. Mindenkiről és mindenről jelentést kérnek a szintén törvénysértő Kubatov-listák frissítésére. Fel is jelentették személyes adattal való visszaélés bűncselekmény kísérletének alapos gyanúja miatt. A kérdés persze az, hogy ilyen esetekben nem lenne-e elegendő Rogánnak leszólni táskahordozó barátjának, hogy most kéne abbahagyni, szükséges-e a Facebookkal levelezgetni a kormányzati szerveknek. S pláne szükséges-e ilyen esetkben adatkikérésekhez folyamodni.
A tendencia aggasztó, azt sugallja a nagy testvér figyel téged. Ezért a Párbeszéd Magyarországért országgyűlési képviselője, Szabó Tímea írásbeli választ igénylő kérdést nyújt be Lázár János miniszterhez „Milyen esetekben és kikről kértek ki online személyes adatokat a magyar hivatali szervek?”címmel.
Kövér László úrnak
az Országgyűlés elnökeHelyben
Tisztelt Elnök Úr!Magyarország Alaptörvénye 7. cikk (2) bekezdése, az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 42. § (8) bekezdése és az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. (II. 24.) OGY határozat 124. § (1) bekezdése alapján írásbeli választ igénylő kérdést kívánok benyújtani Lázár János miniszterhez „Milyen esetekben és kikről kértek ki online személyes adatokat a magyar hivatali szervek?”címmel.
Tisztelt Miniszter Úr!Világgazdaság című lap a napokban idézte a Facebook közösségi oldal adatkikérésekkel kapcsolatos jelentését, amely szerint a múlt év második felében több mint kétszer annyi adatkéréssel fordult a magyar kormány a Facebook-hoz, mint 2014 első felében.
A 2013. második félévi megkeresésekhez képest pedig több mint háromszoros volt a növekedés a múlt év végén. Úgy tűnik, a hazai hatóságok egyre fontosabb információforrásként tekintenek a közösségi oldalra. A Facebook adataiból kiderült, a térség országai között kiemelkedik a magyar kormány adatkérési gyakorisága.A Google esetében hasonló számokra bukkanhatunk. Az email szolgáltató óriásvállalat átláthatósági jelentése alapján 2013-ban például 128 adatkikérési kísérlet volt a magyar hatóságok részéről. Állítólag 2010 óta több mint félezer adatkikérésből a Google egyet sem tartott elég indokoltnak arra, hogy kiadja az adatokat.
A két jelentés alapján tehát több kérdés is felmerül, amelyekre várom a válaszait:
- Kikről – mely személyekről, csoportokról - kértek ki adatokat a magyar hatóságok a tavalyi esztendőben a Facebook-tól és a Google-től ?
- Milyen ügyekkel kapcsolatban kértek a magyar hivatali szervek adatokat fent említett cégektől?
- Mely kormányszervek, hivatalok, hatóságok, intézmények kértek adatokat az elmúlt esztendőben fenti cégektől?
Tisztelettel várom válaszát!
Budapest, 2015. március 18.
Szabó Tímea
független országgyűlési képviselő
A válasszal még jelentkezem.
http://machpeter.blog.hu/2015/03/19/orbanek_lehallgatnak_az_internetet_is
Tehát szemétségben nem kell utánozni senkit, inkább tanulj belőle, hogy te ne kövesd el. Pl olvass, tanulj amiből számodra is kiderülhet, hogy a pártok környékén sok mocsok megteremhet! Vigyáz, nehogy beszűkülj mert a világ nem csak pártból áll, amiből egyenes út vezethet az elnyomó éltetése felé, akiből ez is lehet, ha akarod, ha nem:
Sztálin magánélete
2011.05.16 06:13.Sztálin magánálete Lilly Marcou DUNA INTERNATIONAL KÖNYVKIADÓ KFT. www.dunakiado.hu kiado@dunakiado.hu titkarsag@dunakiado.hu by Rajkó Félix Én még emlékszem a Koba a rettenetes . (Kingsley Amis)Amis életrajzi regényre, melyben egy fotó az ukrajnai éhínség korában eleveníett meg egy ukrajnai városka piacát. Komor, összeszorított fogakkal, halinacsizmás ukrajnai asszonyok a hajuknál fogva lóbálták eladásra a kezükben tartott gyermek-tetemeket, vagy épp egy megtermett muzsik szakállas fejét. S a szemek kidülledtek. A rendszerváltás előtt tiszaburán tanítottam egy Kárpát-Ukrajnából jött, maygar nyelvű tanítóval. Egyszwer egy üveg vörösbor után elmesélte, hogy miért lett a keskeny nyomtávú orosz vasút olyan széles, amilyen. Az izgatott mérnökö ka cár jóváhagyására vártak, amikor az egy reggel előjött előszobájából és komolyan erektált péniszét meglóbálva Azt mutatta mértéknek. S közben hozzátette ez az ukrajnai férfi azt az orosz szólásmondást, hogy "soha se nézz a szomszédod fazekába." A könyv helyenként a komikum fele hajlik-sőt kifejezetten hangsúlyozza, hogy Sztálinban jó adag humor volt a nélkülözések ellenére-, például a bolsevizmusról szóló viccek felelevenítésekor: "Milyen az igazi árja? Szőke, mint Hitler, magas, mint Goebbels és karcsú, mint Göring...", de ilyen a Hitler alakját felöltő Chaplin is, ami mindmáig ellenállhatatlan nevetést kelt. Másképp nézve rémdráma ez a javából: "Genrih Jagoda után (akit 1938-ban agyonlőttek) Nyikolaj Jezsov lett a CSEKA főnöke (akit 1940-ben agyonlőttek), majd őutána Lavrentyij Berija (akit 1953-ban agyonlőttek), és Iszaak Babel (akit 1940-ben agyonlőttek), valamint Oszip Mandelstam, aki úton Kolima felé 1938-ban megőrült." A néhány éve megjelent kötetben (Értelmiségiek és a XX. század) egy másik szerző, Johnson arról ír, hogy a néptribunnak tartott Lenin fejbelövésekkel alapozta meg a szovjet diktatúrát. Martin Amis bolsevizmusról szóló könyvének fenti idézete szerint Sztálin nem torzította el a lenini téziseket, csak alkalmazta. Az értelmiségiekről Lenin a következőképpen gondolkodott: "A munkások és parasztok szellemi ereje egyre növekszik a harcban, amelyet a burzsoázia és annak cselédei ellen vívnak, azok ellen a másodrangú entellektüelek és a kapitalizmus lakájai ellen, akik a nemzet agyának képzelik magukat. Nem a nemzet agya ők, hanem a nemzet szarai". Lenin uralma alatt (1917 január 1 és 1923 január 1) az árak százmilliós nagyságrendben nőttek (megteremtette a lenini éhséget, melynek áldozata ötmillió halott), de ez nem a terrorból fakadt. Az foglalkoztatta, hogyan lehetne forradalmat csinálni kivégzések nélkül? Nála még eszköz volt. Koba volt az, ki strukturálisan összekapcsolta a kettőt. Nála már cél volt. A könyv azt a folyamatot ábrázolja, ahogy Sztálin behelyezkedik a lenini diktatúra készen kapott elvei közé, és előbb a grúzok, majd a kommunisták, majd saját barátai, az ukránok, a tisztikar és a tudósok ellen fordult. Következtek volna a zsidók. Úgy tűnt, hogy a harmincas években csak egy barátja akadt, maga Hitler, és abban is csalódott. . Az 1937-es országos népszámlálási adatokkal elégedetlen Sztálin agyonlövette a Népszámlálási Bizottságot, az 1939-ben született eredményből Sztálin újra kivonta a Népszámlálási Bizottság tagjait. 1930 után mindenkit megölt, aki ismerte Trockijt. Kétszer ment át az osztrák határon, hogy meglátogassa Lenint Krakkóban, de az 1915-ben, tíz év ismeretség után nem emlékezett a nevére. Tudósokat, írókat, grúzokat tört meg. Tanácsai: "Ha van ember, van probléma", "Üss, üss és megint csak üss" A nőkről: "egy gondolkodó nő...olyan, mint egy gondolkodó hering: csupa bőr és szálka." A családról: amikor a második világháború alatt a németek Paulus tábornokot akarták kicserélni Jakov fiára azt válaszolta: "Nincs Jakov nevű fiam!" Egy másik változat szerint: "Nem adok tábornokot közlegényért". A személyi kultusz idején egy ember tíz évet kapott, mert elsőként hagyta abba a tapsot. Az író szerint Sztálin leghosszabb beszédét gramofonra vették. A legenda alapján nyolc lemezt töltött meg, ám az utolsón nem volt más csak taps. A szerző kommentárja a következő: "Most egy pillanatra csukják be ezt a könyvet, és képzeljék el, hogy ott ülnek Moszkvában, éjszaka, 1937-ben, és a nyolcadik oldalt hallgatják. Olyan lehetett, mint a közelgő iszonyat, mint a pszichózis zenéje, mint az állam tombolása." A feljelentés intézménye: a regény Sztálin alatt az írni ige új jelentést kapott: jelentést írni a Szerveknek. Minden ötödik ember így tett. Regénynek nevezték a Cseka által összeállított cirkalmas tanúvallomásokat. A feljelentésnek, mint közéleti műfajnak, Oroszországban Rettegett Ivánig visszanyúló történelme van: "Besúgó leszel vagy meghalsz." A hamis feljelentőket, akik csak két évet kaptak, a Gulágon gyakori tízeshez, vagy negyedeshez (huszonöt év) képest, a foglyok egymás közt semmi-nek nevezték. A kollektivizálás idején a feljelentés intézménye ugrásszerű fejlődésen ment keresztül. A feljelentést alá sem kellett írni. Pénzjutalom járt a feljelentésért. Egy kommunista több mint száz embert jelentett fel négy hónap alatt. Szó esik a legbámulatosabb feljelentőről, a nagy Nyikolajenkóról, Kijev réméről. Őt Sztálin külön megdicsérte: "egyszerű alacsony származású asszony", és mégis "igazi hőssé tudott válni". Kijevben kiürült az utca, amikor Nyikolajenkó kilépett a házából, jelenléte egy szobában mindenkit halálos rémülettel töltött el. Fejébe szállt a siker, előbb Hruscsov helyettesét jelentette fel, majd Hruscsovot: "burzsoá nacionalizmus" miatt és Sztálin végül elismerte, hogy ütődött. Nyolcezer ember elpusztításában segített. A sztálini diktatúra kiteljesedésével az állambiztonsági szervek is egyre nagyobb hatalomra tettek szert. A Kommunista Párt XVII. Kongresszusa után megkezdődtek a nagy tisztogatások. A munka oroszlánrésze természetesen az 1934-ben újraélesztett NKVD-ra (Belügyi Népbiztosság) hárult. Az NKVD akkori vezetője a kegyetlenségéről híres Genrih Jagoda volt, akit 1936-ban Nyikolaj Jezsov váltott fel. Jezsov szintén kitett magáért, méltó utódnak bizonyult, ő sem fordult tanácsadókhoz a brutalitás témakörében. Félreállításuk a szokásosnak mondható forgatókönyv szerint történt: Jagoda vallomásában elismerte, hogy a német, japán, lengyel hírszerzésnek dolgozik, sőt utódja ellen merényletet kísérelt meg. Jezsovnál már elég volt egy egyszerű összeesküvés-elmélet. A váltásra újabb két évet kellett várni, ekkor azonban a rendkívül ambiciózus Lavrentyij Pavlovics Berija került az NKVD élére. Elődjeitől eltérően Berija egészen Sztálin haláláig megőrizte pozícióját, végzetét azonban ő sem kerülhette el. Munkáját jól szemlélteti egy adat, miszerint a Gulagon csak „ellenforradalmi tevékenység” miatt közel 3,5 millióan haltak meg. . . … rémdráma ez a javából: "Genrih Jagoda után (akit 1938-ban agyonlőttek) Nyikolaj Jezsov lett a CSEKA főnöke (akit 1940-ben agyonlőttek), majd őutána Lavrentyij Berija (akit 1953-ban agyonlőttek), és Iszaak Babel (akit 1940-ben agyonlőttek), valamint Oszip Mandelstam, aki úton Kolima felé 1938-ban megőrült." . A néhány éve megjelent kötetben (Értelmiségiek és a XX. század) egy másik szerző, Johnson arról ír, hogy a néptribunnak tartott Lenin fejbelövésekkel alapozta meg a szovjet diktatúrát. Martin Amis bolsevizmusról szóló könyvének fenti idézete szerint Sztálin nem torzította el a lenini téziseket, csak alkalmazta. . (Martin Amis Koba, a rettenetes c. könyvének ismertetőjéből; a recenzió szerzője: Kerekes Tamás) . . amikor egy gyufányi kenyérdarabka kétkilós vekninek látszik, az már éhség • Esküvő – titokban • Sztálint egyik szállásadója, Alekszandr Szvanyidze mutatta be húgának, Jekatyerina Szvanyidzének, akit Sztálin 1904-ben, az illegalitás éveiben titokban vett feleségül: a rendőrség miatt, de azért is, mert az esküvőt egyházi keretek között tartották meg. Utóbbi titkolására azért volt szükség, mert – miként Trockij írta – „szinte alig volt olyan eset, hogy egy forradalmár értelmiségi hívő nőt vett volna feleségül”. Jekatyerina azonban nem volt sem művelt, sem forradalmár. A hagyományos neveltetésű grúz asszonynak a házasság és a család jelentette az élet értelmét. Az ifjú házasok a bakui olajtelepen béreltek szobát, ahol a férj a letartóztatástól tartva csak ritkán és az éj leple alatt jelent meg. Házasságukból 1907 márciusában Jakov nevű fiúk született. Az asszony azonban nem sokkal később megbetegedett. Mivel orvosra sem volt pénzük, Sztálin Tifliszbe, annak családjához vitte feleségét. 1907 novemberében az asszony meghalt. Jakovot anyja családja nevelte fel, Sztálin alig törődött fiával. Semmilyen kiváltságot nem élvezett, még a Sztálin nevet sem vehette fel. Felesége, Julia Melcer egy kislánnyal, Galinával ajándékozta meg. A háború alatt tartalékos tüzértisztként szolgált, azonban 1941 júliusában német fogságba esett. Sztálin kiválthatta volna a fiát, azonban árulónak tartotta, s nem válaszolt a németek ajánlatára. Jakov Sztálin német fogolytáborban halt meg, egyesek szerint két évvel fogságba esése után, mások szerint nem sokkal a háború vége előtt. 1907–1917 között kevés adatunk van Sztálin magánéletéről. Szibériai száműzetésekor gyakran írt leveleket elvtársainak, amelyekben pénzt és meleg holmikat kért tőlük. Ilyen leveleket írt akkori szerelmének, Tatyjana Alekszandrovnának is, aki, amiben tudott, segített neki. Ezek a levelek tudósítanak elsőként Sztálin szerelmi életéről. Sztálin szolvicsegodszki tartózkodása idején felkeltette érdeklődését háziasszonyának lánya, Marija Bogoszlovszkaja, aki elvált asszonyként három gyerekével lakott anyjánál. Kapcsolatukat azonban hangos veszekedések és gyakori féltékenykedések kísérték. Itt ismerkedett össze a szintén száműzött Horosenyinával, akivel közösen béreltek lakást. A fiatalasszony büntetése azonban hamarosan letelt; kapcsolatukat levelezéssel tartották fent, amely feltehetőleg 1911 nyarára teljesen megszakadt. 1909-ben, szintén szolvicsegodszki száműzetése alatt ismerkedett össze Tatyjána Szuhovával, a száműzött tanárnővel. Sztálin azonban hamarosan úgy döntött, hogy megszökik, amelyhez segítőtársra talált Tatyjana, Szergej Sparpetkin és Anton Bondarev személyében. 1909. június 24-én megszöktették Szolvicsegodszkból, ahova a három segítőtárs már nélküle tért vissza. Sztálin száműzetésben és bujkálással töltött éveiben Petrovszkaja asszonnyal folytatott szerelmi kapcsolatáról Podolszkij csendőrhadnagy 1910. március 30-i jelentése tanúskodik. Pelageja Onufrijeva pedig a totymai női gimnázium hetedik osztályos tanulója volt, amikor elkezdődött kapcsolatuk Sztálinnal. Ám ekkorra a lány már Sztálin legjobb barátja, Pjotr Csizsikov élettársa volt, akihez a totymai szülői házból szökött meg néhány héttel korábban. Sztálin felbukkanását követően hármasban éltek Csizsikov albérletében Sztálin 1911. szeptember 6-i szökéséig. Bár egy ideig még leveleztek, néhány év múlva a levelek elmaradtak. Sztálin 1911. január 10-én költözött a fiatal özvegyasszony, Marija Prekopjevna Kuzakova házába. Kapcsolatukról csak közvetett bizonyítékok vannak: Sztálin felemelkedése után az özvegy a fővárosban kapott lakást. Fia, Konsztantyin Sztyepanovics Kuzakov pedig elvégezte az egyetemet és mindig magas beosztásban dolgozhatott. A tisztogatási hullám azonban Kuzakovot is elérte; kizárták a Központi Bizottságból és a pártból. Erre levelet írt Sztálinnak, amelyet megtaláltak az ügy aktái között, rajta a megjegyzéssel: „Békén hagyni!” Ezt követően nem háborgatták Kuzakovot. (Mindamellett érdekes momentum, hogy Kuzakov űrlapján születési évként 1908 van feltüntetve, apja halálának éveként pedig 1905.) • A második feleség • 1917-ben a párt vezető négyesfogatának egyikeként részt vett a forradalom előkészítésében, majd a Nemzetiségügyi Népbiztosság vezetője lett. Ő kiáltotta ki Finnország függetlenségét Helsinkiben, majd 1918-ban elkészítette az első szovjet alkotmány tervezetét. A breszt-litovszki béke (1918) vitája során Leninnel együtt szavazott a mielőbbi béke érdekében, szembeszállva a Trockij vezette „baloldali bolsevikokkal”, akik „forradalmi háborút” hirdettek Németország ellen. 1918 júniusában, a polgárháborúban Caricint (a későbbi Sztálingrád) védte. Trockijjal szemben Vorosilovot és Bugyonnijt támogatta. A Trockijjal való későbbi nagy összecsapás gyökerei ide vezethetők vissza. 1919 májusában politikai komisszárként Pétervárt védte. 1919-ben újra nősült. Nagyezsda Allilujeva még gimnazista volt, amikor Sztálinnal, a nála 22 évvel idősebb férfival megismerkedett. Nagyezsda természete merőben eltért első feleségéétől. Kira Pavlovna Politkovszka így írt róla: „Allilujeva dédnagymama cigány volt. Mi valamennyien, füstös képűek olykor féktelenek, lobbanékonyak vagyunk. Azt mondják, Nagya nagyon vidám kislány volt, örökké nevetett. De amikor én megismertem, már nem ilyen volt. Amikor már mindenki látta, hogy ez az ember udvarol neki, többen is figyelmeztették, hogy az illető nagyon nehéz természetű. De ő szerelmes volt, és valami romantikus hőst látott benne”. A figyelmeztetetések hatástalanok maradtak. Nagyezsda tizenhat évesen előbb titkárnője, majd kétévi együttélés után Sztálin felesége lett. Az asszony nagy hatással volt a Gazdára, hiszen „barna bőrével, bársonyos tekintetű barna szemével olyan volt, mint egy grúz leány” – írta anyjáról később lánya, Szvetlana. Házasságuk nem volt felhőtlen, hiszen mindketten erős személyiségek voltak. Nagyezsda több ízben is panaszkodott amiatt, hogy férje gyakran több napig sem szól hozzá, amin Nagyezsda lobbanékony természete sem segített. Házasságukból 1920-ban Vaszilij, 1926-ban pedig egy kislány, Szvetlána született. • • Mikor a gyerekek nevelése már nem kötötte le az asszonyt, beiratkozott az Ipari Akadémiára, ahol vegyészetet tanult. Itt ismerkedett meg Hruscsovval, akire felhívta Sztálin figyelmét. Hruscsov évekkel később magnetofonra mondta emlékeit Nagyezsdáról: „Nagyon sajnáltam, amikor meghalt. Éppen azelőtt zajlottak az októberi ünnepségek… Tartott a felvonulás. A Lenin-mauzóleumnál néztem egy csoport pártaktivistával. Allilujeva mellettem állt, beszélgettünk. Hűvös volt, s Sztálin katonazubbonyban állt a mauzóleum mellvédjén. Akkoriban mindig zubbonyban járt. Nem volt begombolva, és szétnyílt rajta. Erős szél fújt. Allilujeva ránézett, s azt mondta: Lám, az emberem nem vett sálat. Jól megfázik, aztán beteg lesz. Annyi otthonosságot árasztottak ezek a szavak! Nagyon nem illettek a vezérről kialakult képbe… Szóval Allilujevát tisztán emberileg is nagyon sajnáltam. Jó lélek volt… Kizárólag villamossal járt az [Ipari] Akadémiára. Másokkal együtt távozott. És sohasem tolta magát előtérbe, nem játszotta a nagy ember feleségét.” Az Ipari Akadémián eltöltött évek megnyitották a világot Nagyezsda számára. Az asszony ekkor szerzett tudomást többek között az ukrajnai éhezésről. Politikailag mindinkább eltávolodott férjétől. Mindennapossá váltak a veszekedések és a kölcsönös sértegetések. Egy alkalommal Nagyezsda Orlov jelenlétében tört rá férjére: „Hóhér vagy! Halálra gyötröd a fiadat, a feleségedet, egész népedet halálra gyötörted!” 1932. november 9-én bekövetkezett a tragédia: az asszonyt holtan találták szobájában. Halála körülményei tisztázatlanok maradtak, s okaként öngyilkosságot jelöltek meg. • A gyerekek • Sztálin nem sokat törődött fiával, Vaszjával, aki apja nyomására elvégezte a repülőtiszti főiskolát, majd Luberciben repülő tanfolyamon vett részt. Oktatója V. Cukanov tehetséges pilótának tartotta, de megjegyezte, hogy „az italozás miatt mindig kellemetlenségei lesznek”. Miután első fia, Jakov fogságba esett, Sztálin nem engedte, hogy Vaszilij repüljön, s repülési felügyelőnek nevezte ki. De a fiút nem kötötte le a munka, az alkoholba és a társasági életbe menekült. Egyre többet ivott, majd egy sérülésekkel végződött italozás után Sztálin a frontra küldte. Bevetéseit csak erős fedezettel hajthatta végre, ennek ellenére tábornokként fejezte be a háborút. Háromszor nősült: első felesége Galina Burdonszkaja volt, akit Kapitalina Vasziljeva követett, válásuk után pedig Tyimosenko marsall lányát vette feleségül. Sztálin halála után Vaszilijt leszerelték, nem sokkal később letartóztatták és bebörtönözték, ahonnét csak 1961-ben szabadult. Szabadulása után Kazanyba száműzték, ahol 1962 márciusában halt meg. • Szvetlana Sztalinovát apja a rajongásig szerette; ahogy azonban növekedett, úgy romlott meg apa és lánya korábban felhőtlen viszonya. A végső szakítást Szvetlanának Alekszej Kaplerrel folytatott szerelmi románca váltotta ki. Szvetlana 1944-ben házasodott meg először. Férje egy Morozov nevű zsidó mérnök volt, akit Sztálin a származása miatt nem kedvelt. Házasságukból Joszif nevű fiuk született. Második házasságában már a diktátor akarata érvényesült: a leningrádi párttitkár, Andrej Zsdanov fiával Szvetlana 1949-ben kelt egybe. Mivel a második szülésbe majdnem belehalt, második házassága is véget ért. Apja halála után Szvetlana lemondott a Sztálin névről és helyette anyja nevét vette fel. 1963-ban hozzáment Bradjasha Singh indiai újságíróhoz, aki nem sokkal később meghalt. A férje temetését követő néhány hónapot Szvetlana Indiában töltötte, majd Amerikába szökött. Megkapta az amerikai állampolgárságot és újból megházasodott, amelyet válás követett. Ebből a házasságból egy Olga nevű lány született. Két önéletrajzi ihletésű könyvet írt: a Twenty letters to a friend (Húsz levél a baráthoz), illetve az Only One Year (Egyetlen esztendő) címmel, amelyek dollármilliomossá tették. 1984-ben váratlanul visszatért Moszkvába, de pénzének elvesztése és csalódásai miatt 1996-ban ismét Amerikába távozott. • Az ismeretlen feleség? • Nagyezsda halála után nincs megbízható adatunk a Sztálin életében felbukkanó további asszonyokról. Ezért már életében elindultak a találgatások: hírbe hozták Lazar Mojszejev Kaganovics húgával, Roza Kaganoviccsal, a balerina Szemjonovával, illetve Alla Taraszovával. Egyesek az 1936 óta Sztálin dácsájában szobalányként dolgozó Valecska Isztominával kötött házasságát is emlegették. A diktátor már kómában volt, amikor 1953. március 4-én megérkezett Regina Szversnyikova levele Malenkovhoz. Ebben megemlítette, hogy anyja, Anna Rubinstein Joszif Dzsugasvili felesége volt. Sztálinhoz már nem jutott el a levél, de a kutatások elindultak. A gyermekes, elvált asszony feltehetően 1912–1918 között találkozott és házasodott ösz- sze Sztálinnal. A kapcsolat megszakadásának körülményeiről nincs adat. Az asszony és lánya Leningrádban élt, ahol a blokád ideje alatt sem nélkülöztek. Anyja 1950-ben bekövetkező halálakor Regina férjével és kisfiával Moszkvában, egy úgynevezett „sztálini” házban kapott lakást, s 1989-ben hunyt el. • www.eletestudomany.hu A levél írója, bizonyos Regina Szversnyikova, lánykori nevén Kosztyukovszkaja) azt állította, hogy édesanyja, Anna Rubinstejn, egykor Joszif Dzsugasvili felesége volt és Sztálin gyerekkorától ismerte őt. Erre való hivatkozással kérvényezte a találkozót a haldokló diktátorral. Nyikolaj Dobrjuha e levél alapján kezdett nyomozásba. Adatai szerint Anna, az eltitkolt hitves, 1890. körül született. 1911-ben kötötte első, rövid életűnek bizonyult házasságát, amelyből Regina született. A cikk szerzője szerint Anna 1912. és 1918. között találkozhatott Dzsugasvilivel. A későbbi diktátor 1912. áprilisában, majd szeptembertől 1913. február 23-ig, szibériai száműzetéséig tartózkodott Szentpéterváron. Előfordulhatott azonban, hogy 1917. tavaszán, Sztálin száműzetésből való visszatérte után találkozhattak és léphettek frigyre. A szerző e titkos házasság bizonyítékaként értékeli, hogy Sztálin ugyan 1917-ben találkozott Nagyezsda Alilujevával, de csupán 1919-ben törvényesítette kapcsolatukat. Nyikolaj Dobrjuha felkutatta Anna rokonait. Mint kiderült, Sztálin esetleges felesége az 1950-es évek közepén bekövetkezett haláláig Leningrádban élt. Lánya, Regina 1950-ben költözött át férjével és fiával Moszkvába, ahol az egyik új építésű, úgynevezett "sztálini" házban kapott lakást - o
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
-
„Ahol az oktatásban, az egészségügyi ellátásban, a szociális ágazatban nincs kézzelfogható figyelem, az szerintem egy beteg társadalom”
-
Bizalmas iratok leplezik le, hogy Orbánék titokban finanszírozták az egyik legnagyobb európai tévécsatorna megvásárlását
-
A brazíliai fiúk (1978)
-
Kiborult Karácsony: Súlyos üzenetet küldött a suttyomban kilakoltatásra készülő Orbánéknak
-
Vida Kamilla: Tíz éve volt a Kálmán Olga–Schiffer András csörte, de tanultunk belőle bármit?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
guma 2015.03.20. 06:53:05
kis szemtelen!
(az a csavaros eszed! az!)
van ami megemészthetetlen és félelem nélkül is undorító...
