He?

Bolondok hajóján : zene mellett, minden "behozott" és magánvélemény, esemény, történet, téma ütközhet az Életről. Szabadon. (Még!) :-DDD

sörcsap nagybaszónak

Miva'?

 

 

És a főd forog tovább!

 

Beszótak:

Esik-e wazze?


Számojjá csapos!

Naptár

Az állam így akarja megszerezni a a devizás lakásokat és a bankokat?

2015.01.04. 08:02 guma

Nagyon, nagyon morbid világot vázol fel Dr. Damm Andrea.  (Linkelek még egy videót ahol pl Kósa vagy Rogán "igazat" ad az ügyvédnőnek sőt beszélnek olyan MNB tanulmányról amit elhallgatnak az emberek elől, a végtelen tartozás törvénytelenségéről: https://www.youtube.com/watch?v=q1HrtKdU7jw ) Többek közt megfogalmazza Dr. Damm Andrea, hogy a Fidesz nem készül másra, minthogy államosítsa a devizahitelesek lakásait. Ez a világos beszéd arra ösztönzött, hozzak ide pár gondolatot, véleményt - amikkel nem is értek maradéktalanul egyet, ezért - teljesen "szemben" álló területekről szemezgettem, csak azért, hogy tovább gondoljuk a cseppet sem boldogságot, nyugalmat sugárzó helyzetünket...

Az új magyar elitről − Rendszerhibák I.

Írta: aristo

ujgazdag.jpg

„Legyünk szörnyűségesek azért, hogy megelőzhessük, hogy maga a nép váljon szörnyűségessé." (Danton)

(részlet az írásból)

"Magyarországon a rendszerváltozást megelőzően termelési eszközök nem lehettek magántulajdonban. (Magától értetődő, hogy a rendszerváltozás nem az a pillanat, mikor Szűrös Mátyás kikiáltotta, hanem egy jóval hosszabb időszak, nagyjából '88-tól '92-ig, amikorra is nagyjából mindent privatizáltak amit csak lehetett.) A magyar népesség nagyobb része úgy nőtt fel, hogy megszokta: minden ami nagyobb vagy drágább egy családi háznál, az az „államé”. Hogy mi is az az „állam”, arról igencsak különböző és regényes elképzelések voltak forgalomban, kezdve a „proletariátus hatalmától” – ami tulajdonképpen a proletariátus önuralma – egészen a „fejesek”, a nómenklatúra szabad garázdálkodásáig. Mindenesetre senki sem gondolta azt, hogy ez a bizonyos állami tulajdon az övé vagy bárki más, jól meghatározható személyé lenne. Ezért nem is volt felkészülve arra, hogy egyszerre csak, mintegy varázsütésre a semmiből megjelenik egy teljes tulajdonosi réteg, amely magától értetődő könnyedséggel magáénak vallja mindazt, amit azelőtt ez a meglehetősen távoli, személytelen „állam” birtokolt.

További, nem elhanyagolható szempont, a magyar kapitalista antropológiájának vizsgálata során, hogy milyen romboló hatást tett a fejekben a negyven évi propaganda, a gazdagok (ne feledjük: naplopók és burzsoák!) ellen. A gazdagság bűn, tanították, minden lehető és lehetetlen helyen, hiszen a gazdagságot a kizsákmányolt szegényektől veszik el és különben is: a tulajdon lopás. Ez ugyan hülyeség, hiszen a lopás fogalma feltételezi a tulajdont: ha nincs tulajdon, nincs mit ellopni. De ezt most hagyjuk. Nehéz eldönteni, mennyire volt hatásos ez az agymosás – az értelmesebbek nevettek rajta –, ám elnézve a DK-s kemény magot, mégsem lehetett teljesen hatástalan.

Amikor a kapitalizmust „választottuk” – mintha lett volna választás –, akkor bizony a kapitalistákat is választottuk. Meg is utáltuk őket gyorsan, mert furcsa állat az ember: csak a saját gazdagságát tudja legitimnek elfogadni. Kapitalistákat persze nem kellett választani, teremnek azok, mint eső után a gomba. A hazánk fiainak nagy többsége meg van győződve róla, hogy a nagy vagyonok bűnös módon keletkeztek és ezért illegitimek, ezt talán csak a nagy vagyonok birtokosai gondolják másképpen. Ez a vélekedés a privatizáció dicső időszakára vezethető vissza, amikor is, történeti perspektívából szemlélve néhány pillanat alatt, kétes körülmények között eltűnt majdnem a teljes állami vagyon. Azóta eltelt ugyan több mint húsz év, ám a társadalom továbbra is utálja a vagyonosokat és tolvajnak tartja őket. Nem minden alap nélkül – jegyezném meg. Erre azután ráerősít a politikai közbeszéd is; pontosan a Fidesz volt az, aki kezdte ezt még ellenzékiként, az ő találmányuk volt a „luxusbaloldal”, a különböző villák és luxusutak felhánytorgatása. Csak elfelejtette szabadalmaztatni. Ezt kapja most vissza, mert: ki mint veti ágyát... ugyebár."

http://mandiner.blog.hu/2015/01/01/az_uj_magyar_elitrol_rendszerhibak_ihazugsagspiral_1420277055.pngaz ábra innen: http://orulunkvincent.blog.hu/2015/01/03/orban_hazugsagspiralja

Orbán nem visz előre, csak a szakadékba

Nem jó dolgomban foglalkozom ezekkel az ügyekkel, hanem egyszerűen azért, mert fáj a szívem a hazámért. FOTÓ: Tóth Gergő/Népszava

(részlet)

- Miért nem vett részt a tegnapi tüntetésen?
- Elsősorban azért, mert az előkészítése annyira bizonytalan és esetleges volt, hogy nem keltett jó érzéseket bennem. Figyeltem a Facebook-eseményt, hogy mik vannak oda kiírva, s az, hogy nem volt moderálva a kommentáradat, elég riasztó volt. Ráadásul az utolsó héten felmerült ez a pártzászló-vita is, amelyben fölvonulhatott a pártok kontra civilek ellentét, ami rányomta a bélyegét az amúgy jó ügyre. Úgy tűnt tehát, hogy ezzel vannak elfoglalva, pedig ez nyilvánvalóan egy műbalhé, előre nem visz. A tüntetés, amelynek az integrálás felé kellett volna elmozdítania a tömeget, éppen ellenkező irányba, mindennek a széthullása felé terelt. Ezért úgy voltam vele, van jobb dolgom is.

- Az összefogás kifejezés elég rosszul hangzik 2014 után, mégis erre lenne szükség?
- Teljesen mindegy, hogyan hívjuk: több okból és több módon is integrációra van szükség az országban és a társadalomban. Az elmúlt húsz év sajnos éppen arról szólt, hogy dezintegrálódott minden, s mindenki. Az utolsó, eddig érintetlen tömb maga a Fidesz, mint állampárt, amely az utóbbi hetekben szintén szétesésnek indult. Csakhogy ez a folyamat így sehova nem vezet. Ha megnézzük, hogy melyeket nevezünk sikeres nemzeteknek, s hogy azok hogyan jutottak előrébb, megállapíthatjuk, hogy minden esetben volt egy alapvető nemzeti, társadalmi konszenzus. Nagy dolgokat csak közmegegyezéssel lehet véghezvinni. Ha szeretnénk végre fordítani a helyzetünkön, s kijönni ebből a történelmi zsákutcából, amelyben vagyunk, akkor csak valamilyen nemzeti minimum alapján, a konszenzus megteremtésével tudunk elindulni. Ehhez viszont paradigmaváltásra van szükség. Az elmúlt 25 év tévútra vezetett, s a mindennapi emberek szintjén is szekértáborokra oszlott a társadalom; lett belőlük jobb- és baloldali, a jobboldaliak komcsiztak, a baloldaliak náciztak. Ez nemcsak a nemzeti egységet bombázta szét, hanem barátságokat, családokat, munkahelyi közösségeket is. Látjuk, lehet így élni, csak éppen ezzel nem jutunk sehova. Az emberek közötti bizalmat kellene megpróbálni újjáépíteni. Lehet, hogy ez egy optimista látomás, de enélkül a morális, pszichés paradigmaváltás nélkül nem fogunk előrébb jutni.

- Lát is esélyt rá, hogy most bekövetkezzen egy efféle váltás?
- Mindenesetre ezt szorgalmazom, s ha módom lesz rá, emellett fogok érvelni minden fórumon. Ráadásul most van egy nagyon súlyos, összetett válsághelyzet az országban, amelyből többféle kimenetel lehet. Az egyik ugyanaz a történelmi zsákutca, amelyről beszéltünk, s amely itt most forradalom, éhséglázadás, vagy akár a totális diktatúra formájában valósulhat meg. Ha viszont épeszű módon akarunk kijönni a jelenlegi helyzetből, akkor valamilyen reformfolyamatra van szükség. A társadalom olyan, mint egy nagy hajó; meg kell forduljon ebben a semmibe vezető csatornában, s új irányt kell vegyen. Nincs csak baloldali, vagy csak jobboldali kimenet; együtt mentünk be, ki is csak együtt tudunk jönni.

- Optimista látomásnak nevezte ezt, a Facebook-on pedig épp Optimista kiáltvány címmel tett közzé egy elemzéssorozatot, amely lényegében ugyanezt az igényt fogalmazza meg.
- Valóban, noha a szöveg összetettebb, és pontosabb üzenetet is tartalmaz. De beszéljünk először az országban dúló válsághelyzetről. Közismertek a gazdasági, szociális és társadalmi válság részletei, most nem is erre gondolok, hanem arra, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) van válságban. Nekem nagyon nincs jó véleményem a NER-ről, de azt nem tagadom, hogy 2010-14 között működött. Ebben az áprilisi országgyűlési választások után komoly változás állt be, mert a NER-t egy NER2 követte, ami lényegében egy átmeneti korszak. A NER2-ben a vezető, azaz Orbán Viktor diktátor - mert én úgy gondolom, hogy ő az - a korábbi harcostársait, akik a NER morális, politikai és gazdasági tartópillérei voltak, szisztematikusan a szemétbe hajítja. Helyettük mind a kormányzás, mind a gazdasági-zsákmányszerzés szempontjából egy szűk kört hozott helyzetbe, amelynek tagjai Orbán kegyétől függnek, az ő kreatúrái. Az így előállt helyzet Orbán korábbi harcostársainak nemcsak személyes hiúságát sérti, hanem alapvető érdekeit is. S ez a lényege ennek a válságnak, hogy itt a diktátor saját táborából is egyre többen válnak sértetté és kisemmizetté.

- De mi lehetett Orbán oka minderre?
- Egyrészt a személyiségéből fakad ez, hiszen ő mind nagyobb hatalomra vágyik, mindig terjeszkednie kell, mindig új konc kell neki. Ugyanakkor az a gazdasági és diplomáciai válsághelyzet, ami a múltév során fokozatosan kialakult, szintén erre készteti. Ráadásul itt van az orosz szál is, ami az egész históriát súlyosan árnyalja, hiszen azt, hogy a NER konszolidálja a törvényalkotást, visszaforduljon a Nyugat felé, s szalonképesen működjön, önmagában ez a vonal megakadályozza. Itt nemcsak nagyon nagy pénzről lehet szó, hanem a háttérben olyan alkuknak kellett létrejönnie a Paks 2-őn túl, amikről mi nem is tudunk. E körülmények miatt nem is nagyon volt más útja Orbánnak, csak épp nem számolt az erősödő nyugati reakciókkal. Utóbbiakra lesz válasz az év végén bejelentett országvédelmi akcióterv, amely egy kvázi szükségállapotot jelenthet. Nem gondolom, hogy rögtön be is lesz vezetve, de hogy az eszközrendszere ki lesz alakítva, az biztos. Ez előremenekülés, puccs ott, ahol van egy alaptörvény, van egy parlament, s működik egy demokratikus jelmezbe bújtatott, bársonyos diktatúra. Kiderült ugyanis, hogy van egy szűk, ötfős kör - Habony Árpád, Szijjártó Péter, Rogán Antal, Lázár János és maga Orbán -, amely mindenről dönt…

- Már ha hiszünk a névtelen forrásoknak.
- Minden arra mutat, hogy ez a valóság. S ha ez az ötfős csoport dönt az országot érintő kérdésekről, akkor ez az akcióterv azt is jelenti, hogy a NER-t, az abban szavazógépként működő parlamenttel, s az aláírógépként működő államfővel együtt lényegében maga Orbán puccsolja meg. Méghozzá azért, mert decemberben a tüntetéssorozaton és az amerikai intelmeken túl az is kiderült, hogy a Fideszen és a NER gazdasági tényezőin belül bizony elégedetlenkednek. Sőt, az is hírlik, hogy Orbánt meneszteni szeretnék, amire az alaptörvény értelmében lenne is lehetőségük. Egy ilyen helyzetet Orbán már előre kivédhet az akciótervvel, amely mögé egyelőre még támogatást is tud állítani a békemenetes, szektás tömeggel. Ráadásul, amennyiben a Fideszen belül valóban létrejön egy ilyen törés, Orbán a pártján kívülről is szerezhet politikai támogatást. Ez csak a Jobbik lehet, senki más. Ha viszont a Jobbik-frakciónál nagyobb létszámú antiorbánista fideszes képviselőcsoport jön létre, a miniszterelnök megbukott.

- Ennek komolyan látja realitását?
-
Nyilván nem véletlenül akar elébe vágni egy ilyen eshetőségnek. Azért gondolom, hogy 2015 kulcsfontosságú év, mert erre a lehetőségre is fel kell készülni. Ha pedig ez megvalósul, akkor olyan kormánytöbbségnek kell létrejönnie, amely nem szélsőjobbos, s nem is orbánista. Tehát az antiorbánista maradék Fidesz-frakciónak az országot konszolidáló reformok érdekében egy átmeneti kiskoalíciót, vagy egy szélesebb koalíciót kellene kötnie a jelenlegi parlamentben, kifejezetten a kormányképesség megtartására. A kiskoalíció, ha csak néhány szavazat kell, létrejöhet az LMP-vel. Ha többen mennek Orbánnal, akkor valamennyi demokratikus ellenzéki képviselő szavazata szükséges lehet. Én erre is adok esélyt. Amennyiben a lapok újra lesznek osztva, s Orbán a mai bázison nem tudja átmenteni hatalmát, akkor minden félnek fel kell ismernie az együttműködés kényszerét 2015-ben.

http://nepszava.hu/cikk/1044048-orban-nem-visz-elore-csak-a-szakadekba

Most pedig egy másik morbid esemény miatt ma "tárgyalás" lesz:

Írják fel maguknak: január 4-én megemlékezés lesz Krassó Györgyről

 

krasso_hay.jpgKrassó György és Háy Ágnes a 80-as években.
Fotó: Fortepan. Még több kép Krassóról ugyanott

Január 4-én, este hattól kilencig nyilvános tárgyalást tartanak Krassó György hozzátartozói, barátai és tisztelői a budapesti Aurórában. A tárgyalás témája maga Krassó, akit

2014-ben titokban újratemettek.

Mivel akkor erről elfelejtették megkérdezni, vagy akár értesíteni is a hozzátartozóit, Háy Ágnes, Krassó gyermekének anyja most minden ízében Krassót idéző eseményt szervezve nyilt vitát rendez arról, hogy Krassó

egyáltalák kiérdemelte-e ezt a megtiszteltetést.

Háy és lánya, Blanka azt írják a meghívóban, hogy Krassó biztosan nem értene egyet a jogsértéssel – hogy a hozzátartozói megkérdezése nélkül emelték ki maradványait a családi kriptából, de talán azt kifogásolná a leginkább, hogy

egy önkiválasztott csoport döntött erről zárt ajtók mögött.

Ezért most mindenkit meghívnak, aki tanúskodni akarna a perben. Krassó kalandos élete alapján ez remek szórakozásnak és egy sosem kért díszsírhelynél feltétlenül méltóbb megemlékezésnek tűnik.

UPDATE: Nekem persze nem jutott eszembe, de Háyéknak szerencsére igen, hogy az Auroróába talán ha százan elférnek, az eseményre pedig már kétszázan jeleztek vissza. A tárgyalást és a tanúvallomásokat ezért a Ustreamen is közvetítik.

http://444.hu/2015/01/02/irjak-fel-maguknak-januar-4-en-megemlekezes-lesz-krasso-gyorgyrol/

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr637037437

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása