Miért korlátozzák az országba évente beengedett turisták számát? Okultak Nepál példájából, ahol a 80-as évek turistainváziója orvosolhatatlan károkat okozott mind a természetben, mind pedig a nepáliak hétköznapi életében.

Bhután különlegességét területének rendkívüli változatossága és a lakosság hagyományokhoz való ragaszkodása adja. Buddhista ország, szoros természetközeliségben és hasonlóan erős elzártságban. Bhután a világ egyik legelzártabb országa, de ellentétben Észak-Koreával ez inkább hagyomány az ország életében, mint egy rákényszerített életforma.. Tehát most létezik egy ország, ahol a király szava szent és garancia a boldogságra. Amelynek uralkodója bölcsen egyenlőséget tesz a Nemzeti Össztermék, a GDP és a Nemzeti Összboldogság között. Ahol a lakók spirituális fejlődése ugyanolyan fontos, mint a gazdaság fejlődése. Ez az ország Bhután.

Többnyire enyhén "szirupos", csak boldogságot zengő beszámoló található erről az elzárt országról (mint ez amit levélben is kaptam). Most találtam azonban egy olyan oldalt ami elég jól körüljárja az ország történelmét nem unalmasan. Nagyon érdekes, sok adattal ismertet meg és mégsem száraz szöveg lásd pl ezt : "A bhutániak által szentként tisztelt 7000 méternél magasabb hegyekre nem engednek föl hegymászókat, és az országba beengedett limitált számú turista is csak szervezett keretek között utazgathat. Az ország igényli és igénybe is veszi a külföldi szaktudást és segítséget, a király és a nemzetgyűlés által jónak látott területeken, amilyen például a Punakha dzong rekonstrukciója, vízierőművek építése, a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése, az iskolarendszer megújítása és végül, de nem utolsó sorban Bhután hivatalos nyelvének a szakszerű leírása.

........ Amint Wolfgang-Peter Zingel jelentéséből kitűnik, a bhutáni iskolákban 1980 óta az angol az oktatás nyelve, a dzongkha pedig (mintegy a magyar kétnyelvű iskolákhoz hasonlóan) kötelező tantárgy....."   http://terebess.hu/keletkultinfo/majorosi.html

Vagy ezt: Az Officina Világévkönyv 94/95-ös kiadásából Bhután 80-as és 90-es évekbeli problémáiról is tájékozódhatunk valamelyest:"Az India és Nepál közé ékelődött mezőgazdasági jellegű királyság belpolitikai életét 1993-ban túlnyomórészt etnikai konfliktusok határozták meg. A nepáliak kirekesztése: az 1988-ban megtartott népszámlálás kimutatta, hogy a Nepálból bevándorolt hindu vallásúak részaránya 45%-ra növekedett. A kormányzat a hinduizmus kultúrájának beszivárgásától való félelmében 1989-ben úgy rendelkezett, hogy minden olyan személy, aki 1958 után érkezett B.-ba, köteles elhagyni az országot. Az Amnesty International emberjogi szervezet adatai szerint a nepáli származású lakosok a biztonsági erők zaklatásának voltak kitéve. Menekültáradat: 1993-ban 73.000 bhutáni menekült élt DK-Nepálban, ahol nemzetközi összefogással gondoskodtak róluk. További 20.000-et India fogadott be. A szomszéd ország kifejezte hajlandóságát a menekültek letelepítésére. Az érintettek zöme mégis a B.-ba való visszatérés reményében él.

Vasút nincs, a közúti közlekedés nehézséges. Az ország egyetlen repülőtere a Paro nemzetközi repülőtér, csak a helyi légitársaság indít és fogad gépeket. Ez nem is csoda, hiszen a világon körülbelül egy tucat pilótának van engedélye ide leszállni. Hogy miért is? Ezért (ja, a hihetetlenűl gyönyörű táj miatt se hagyd ki a filmet!):

Bhután, természetesen. Élővilág, környezetvédelem és gleccserolvadás

Bhután változatos élővilága egyedülálló a világon. A különböző klímájú és magasságú térségekből álló ország több, mint 70%-át erdő borítja, amely 770 madárfajnak és 200-féle emlősállatnak ad otthont, köztük olyan különleges és védett állatoknak, mint a hóleopárd, a vörös panda, a bengáli tigris, a feketenyakú darumadár vagy az ország nemzeti állata, a besorolhatatlan és legendákat ihlető takin (itt néz éppen veled szembe! :D). A buddhista és animisztikus hagyományokon, korszerű alkotmányon és a Bruttó Nemzeti Összboldogság elvein nyugvó környezet védelem hivatott biztosítani az élővilág fennmaradását. Az urbanizáció és erdőírtás mellett, Bhután másik kihívása a klímaváltozás, amely a magas hegyek gleccsereinek olvadásával és árvizekkel jár.

http://greenr.blog.hu/2012/10/27/bhutan_termeszetesen_elovilag_kornyezetvedelem_es_gleccserolvadas

A hegyek közt még mindig dívik a többnejűség, de - mielőtt bárki hímsovinizmusra gondolna - hozzá kell tenni, létezik többférjűség is. A nemek egyenjogúsága életükből adódik egyértelműen, sőt, ma már nők is gyakorolhatják az ország harcos hagyományain alapuló nemzeti sportot, az íjászatot. Közülük a legsikeresebb Csering Khoden, aki 2004-ben az athéni olimpián is elindulhatott.

Buddhista mesevilág: Életünk természetes velejárója az elégedetlenség, a boldogtalanság és a bizonytalanság. Vagyis csak azt hisszük! Reggel kelünk, munkába sietünk, vagy azon aggódunk, hogy nincs munkahelyünk, ahova siethetnénk. Akinek van, azon aggódik meddig lesz, vagy azon, hogy nem azzal foglalkozik, amivel szeretne…

Bhutánban ez nem így van. Mindennek komoly ára van, de tekintve a lakók mosolyát, megéri. Az ide érkezőt egy buddhista mesevilág várja. Kiváltság ide eljutni, hiszen évente alig 5000 embernek adatik meg ez a szerencse.

A Bhutánba vágyóknak számolni kell azzal, hogy vízumra, és a beutazáshoz napi 200 dollár költőpénzre lesz szükségük. Az ország területén elvétve akad csak olyan üzlet, ahol lehet bankkártyával fizetni, és ott is csak hosszadalmas procedúra árán. Ez elsőre bosszantónak tűnhet, de jobban belegondolva… meg van ennek is a bája.

Az alig fél Magyarországnyi területen egy alig Budapestnyi népesség osztozik! A király döntése értelmében az ország mintegy két harmadán érintetlen erdőségnek kell maradnia. Ebben a szellemben Bhutánban nem is találkozunk hegyeket átfúró alagutakkal vagy nyílegyenes országutakkal.

Az itt élők nem legyőzik a természetet, hanem együtt léteznek vele. Talán ezért is lehetséges, hogy így maradt ez a világ egyik utolsó, a külvilágtól majdnem teljesen elzárt országa. Egészen 1974-ig a turisták elől teljesen elzárkóztak a bhutániak és az országba manapság sem könnyítik meg a beutazást. Az ország lakói évezredes hagyományokat őriznek. A mai napig a térségre jellemző régi stílusban építkeznek, ráadásul minden épületen megjelennek a buddhista vallás szimbólumai, melyek az épületet és lakóit hivatottak óvni.
Látnivalói között számos nagy múltú kolostor, természetvédelmi parkok, buddhista vallási ünnepségek szerepelnek. De európai szemmel az országot járva minden utca, minden hagyományos öltözetet viselő ember „látványosság”, a szó legnemesebb értelmében. Bhutánban hivatalba kizárólag ezekben az öltözékekben léphetnek be az ország lakói. Az ország kolostorai mai is aktív részesei nem csak a vallási, de a mindennapi életnek is. Azok a családok, ahol több fiúgyermek is születik, rendszerint egyik fiút a vallás irányába terelgetik. Természetesen a tradíció mellett a technika is megvetette a lábát a mindennapokban, így nem ritka, ha buddhista szerzetest látunk kezében laptoppal, mobil telefonnal, hiszen Bhutánban ők az oktatás szerves részei. Az ide érkezőket érintetlen természet, kristály tiszta levegő, és élénk harsogó zöld, vakító fehér hósapkával tetőzött hegyek várják.

A hegyeken szédítő magasságokban mesebeli erődök és csodálatosan szép kolostorok pompáznak. Az utakat a szélben vidáman táncoló, színesebbnél színesebb imazászlók szegélyezik, a kolostorokhoz vezető utak mellett pedig imamalmok sorakoznak. Hegyei misztikus ködbe burkolóznak a kíváncsi tekintetek elől.
Hajszoljuk a biztonságot lett légyen anyagi-, érzelmi. Keressük a boldogságot, pedig csak meg kellene tanulnunk magunkból előhívni. Bhutanban ez ugyan csak rövid időre, de elérhető azon kevesek számára, akik eljutnak ebbe varázslatos, sokat sejtetető országba.Ez a mesevilág rész volt az a levél ami csábított a barangolásra, ismerkedésre itt a hálón...

És most nekem kötelességem ezt a "boldogságot" oldani kicsit. Valószínű azért is boldogok mert nem ismernek más életformát, lehetőséget. Ezt a filmet is találtam ami a hétköznapokat mutatja be. Nem a mi fogalmaink szerinti boldog élet elevenedik meg, de roppant nyugalmat sugároz. Itt meg van mindenkinek a helye és szerepe, amit nem siránkozva, beletörődve élnek meg. Ráadásul azt hittem a gép vagy a videós hibája miatt elvesztek a színek... Barangolásom során kellett rájönni, nem erről van szó...

Ezt a képek miatt nézd meg, ha a szöveget nem is érted akkor is, sok mindent "érteni" fogsz az életről és a hangsúlyozott szabadságról, boldogságról...

A király esküvője 2011-ben