Uruguay elnöke, José Mujica a mai napig vidéki házában él feleségével, Lucía Topolanskyval. Farmja, három traktora és egy régi Volkswagenjének piaci értékét 44 millió forintban állapította meg az uruguayi adóhivatal. Ezen felül az elnök fizetésének – mintegy 2,6 millió forint – 90 százalékát civil szervezeteknek adományozza.

Nem vagyok szegény – mutatott rá „el Pepe” Mujica. “Szegény az, akinek semmije sincsen, vagy túl sokat akar. Én nem szegénységben élek, hanem képes vagyok bizonyos dolgokért egyes dolgokról lemondani, és nincsenek nagy igényeim” – mondta az uruguayi államfő.

A videón José Mujica elnök  beszél a piacgazdaságról, fogyasztói társadalomról, túlhajszolt életről, szembeállítva azokat az emberi élet igazi céljával, a boldogsággal. Nem vizet prédikál és bort iszik. Nem költözött be az elnöki palotába, szerényen él, fizetésének 90%-át jótékonysági célokra fordítja. Egyenes és őszinte. Követendő példa minden politikus számára aki felelősséget érez népe, országa ás még a föld életéért is! A videót nézd meg. Végtelen egyszerűséggel hoz példákat rá, miként rohanunk vesztünkbe... Véleményem: Nem azt mondom, hogy vezetőinknek ennyire puritán módon kellene élniük... De azt mondom, hogy ha vezetőnek tekinti magát akkor szerintem a munkavilágát a népének körülményeit ismernie kell és semmilyen (jogi) trükkel nem lapátolhatja az országa vagyonát saját kedvtelésére vagy számlájára, mert akkor közönséges bűnöző lesz. Semmi és senki sem menti fel őket, ha csak papíron élnek jó létben az emberek, miközben vezetőik harácsolása, kapzsisága miatt a fél ország szegénységben, kisemmizetten, önfenntartásra sem elég bérből tengődik. Az öregedő társadalomban a létminimum alatt élnek tömegek a közmunka nyomorában mialatt a gyerekek útját elvágták a versenyképes, színvonalas, gondolkodni tanító, elérhető oktatástól, ráadásul tömegesen éheznek is...

Nem zárják le a környéket ahol lakik. Testőrök "hadserege" sem óvja népétől. Sőt, háza ajtajáig sem vezet aszfaltút... Nem is tudom, miért hajtanám ki az összes államicsöcsön élősködő emberünket és sleppjét tanyára, ahol csak a termelés lehetőségét adnám meg nekik - maguk és az ország érdekében a megalkotott törvényeik szigorú betartása mellett - csakis államérdekből.

Pár mondat Uruguayról: A poszt elején Montevideó, a főváros látképe látható. Itt pedig a turisták kedvelt célpontja, a Montevideo-tól 140 km-re keletre fekvő Punta del Este.

Uruguay (hivatalos neve: Uruguayi Keleti Köztársaság, spanyolul: República Oriental del Uruguay) dél-amerikai ország. Észak-északkeleten Braziliával, nyugaton Argentinával, délen-délkeleten az Atlanti-óceánnal, illetve annak La Plata nevű öblével határos. A főváros Montevideo 1.3 millió lakosával (az ország harmada) nem az a túlzsúfolt nagyváros, és mivel amúgy is minden látnivaló az óvárosra (Ciudad Vieja) korlátozódik, gyalog is kényelmesen bejárható.

Uruguay: Dél-Amerika Svájca - mondják sokan

Az analógia imponáló bár nem teljesen helytálló, mert nincs világhírű uruguay-i óramárka, bicska, sajt és a minaretekkel sincs gond, mert ha vannak is, leginkább csak a tévében. Van viszont szigorú banktitok sok külföldi betétessel, helyi viszonyokhoz képest szokatlanul alacsony korrupció, két nagyhatalom közötti lavírozás és kvázi függetlenség. Uruguay a két helyi kiskakas Brazília és Argentína között működik ütközőzónaként, kevésbé szép szóval szemétdombként már évszázadok óta, sőt létrejöttét is ennek köszönheti. Maga az ország az egyik legkisebb Dél-Amerikában, de még így is kétszer nagyobb, mint Magyarország de 3 millió csak a lakosa. Túl sok látnivaló egyébként nincsen, sokat elárul, hogy a legtöbb útikönyv egyszerűen csak hozzácsapja Argentínához, mint egy külön fejezet. Egy pár napos kitérőt azonban mindenképpen megér az ország.

Colonia del Sacramento-t a portugálok alapították 1680-ban, azzal az alattomos szándékkal, hogy onnan majd Buenos Airesbe csempésszenek árut. Ez egy ideig működött is, mikor a spanyolok aztán rajtakapták őket, elfoglalták és száz évig tartották, utána már fölösleges volt. Mint legrégebbi település, tele van gyarmati kori épületekkel, macskaköves utcákkal és itt még a lovashintó sem mesterkélt, abszolút beleillik az összképbe. Colonia nem véltlenül lett a Világörökség része, tényleg nagyon hangulatos kisváros, és annak ellenére, hogy rengeteg ember megfordul itt, mégsem tűnik turistásnak.

Oliva és szőlő ültetvény és egy gulya. Láthatod még képen a vízidisznót és Dél-amerikai medvefókát...

Uruguay korábban mezőgazdasági jellegű ország volt, mára a mezőgazdaság aránya jelentősen csökkent az ország GDP-jében, de a mezőgazdasági termékek még mindig fő exportcikknek számítanak. A kivitel főleg a szomszédos Argentínába és Brazíliába történik, de fontos partnerországa az Amerikai Egyesült Államok és Paraguay is. Fő termékei: rizs, búza, kukorica, hal, élőállat.

Az ipar is fejlett, az utóbbi időben különösen az elektronika és a szoftverfejlesztés terén vált jelentős exportőrré, de fontos élelmiszeripara, közlekedési eszköz gyártása, olajfeldolgozása és textilipara is. Nőtt a turizmus jelentősége is, amelynek fő célja az úgynevezett gaucho kultúra megismerése (gaucho = szarvasmarha pásztor a pampákon).

A pálmaligetek fő növénye a 10-12 méter magasra is megnövő butipálma (Sygarus yatay), melynek fáját és gyümölcsét is hasznosítják. Utóbbiból alkoholtartalmú italt és pálmamézet készítenek, magját ízesítőként használják fel az uruguayi nemzeti italnak számító matéteához. Uruguay területének alig 3%-át borítja összefüggő erdő. Ahol megmaradtak a fás vegetációk, ott sűrű szubtrópusi erdők a jellemzőek, melyeknek gyakori fái – a butipálma mellett – a ceibo és az ombú.

 A foci se maradjon ki, bár nem az elnöki farm mellett épült a stadion... De akárcsak Dél-Amerika nagy részén, Uruguayban is a labdarúgás a legnépszerűbb sport. Ezenkívül még rögbi a kosárlabda és a kerékpározás is nagy népszerűségnek örvend az országban. Uruguay nem is lenne rossz hely, ha nem lenne mellette az a bizonyos nagy testvér. Igazából mindenki mindenben Argentínához hasonlítja, és ilyenkor mindig alulmarad: az argentín steak jobb, Buenos Aires élhetőbb, és a két Diego közül is az alacsonyabbik a nagyobb ikon, bármennyire is próbálkozik a másik. Még a zászlójuk is majdnem ugyanolyan, mintha csak dacból raktak volna bele pár plusz csíkot és tették volna arrébb a napocskát.

A 2011-es népszámlálás szerint Uruguay lakosságának 87,7%-a fehér, 7,8%-a afro-uruguayi, 2,35%-a mesztic és 0,23%-a ázsiai. Uruguayban az írástudók aránya magas (98%), a munkaerő jól képzett. Erős a városi középosztály, viszonylag kiegyenlítettek a jövedelmi szintek. Az 1970-1980-as években – a katonai diktatúra idején – a becslések szerint körülbelül félmillió uruguayi vándorolt ki Európába, emiatt – és mert Amerikában itt a legkisebb a születési ráta – a társadalom elöregedőben van. A spanyol az ország hivatalos nyelve és mint ilyet csaknem mindenki beszéli. Az üzleti életben gyakran használják az angol nyelvet – csakúgy, mint a franciát és az olaszt. Az északi régiókban, a brazil határ környékén elterjedt a portugál nyelv, valamint a portuñol, amely a spanyol és a portugál sajátos keveredése.

Carnival in Montevideo