Tessék figyelni az elosztásra. Ez lehetséges?
Félelemben is dobogósak lettünk
A magyarok 93 százaléka gondolja úgy, hogy hazánkban nem létezik biztos munkahely. Az Orbán-kormány fölszámolta a dolgozók jogait, megszüntette a munkahelyek biztonságát,
A görögök után a magyarok közül gondolják a legtöbben, hogy a hazájukban nem létezik biztos munkahely – olvasható egy friss hírben. S nagyon is helyesen gondoljuk, az Orbán-kormány gazdaságpolitikája ugyanis a hazai kisvállalkozások csődhullámát eredményezte (valóságos vállalkozói csődcunami tarol), az új Munka Törvénykönyve a dolgozók kirúgását tette könnyebbé és olcsóbbá. A vasárnapi pótlék megnyirbálásával Orbán újra a legkiszolgáltatottabbak nyomorát növelte. Az Orbán-kormány az egymillió új munkahely helyett csak növekvő létbizonytalanságot és félelmet hozott.
Ismerünk mindannyian olyanokat, akik betegen is bejárnak dolgozni, nehogy elveszítsék állásukat. Ismerünk olyanokat is, akik kénytelenek elviselni a munkahelyi megaláztatásokat, a főnökeik visszaéléseit, mert nagyon nehéz elhelyezkedni. Az állások bizonytalansága megmérgezi az életünket. A folytonos stressz, a betegen is dolgozni kell kényszere, a kifizetetlen túlórák, a családtól elvett idő – rombolják életünk minőségét és meg is rövidítik azt. Nem, a bizonytalan állások nem vezetnek nagyobb gazdasági hatékonysághoz. Legfeljebb nagyobb egészségügyi kiadásokhoz. A hírből egyébként az is kiderül, hogy a magyarok közel fele elhagyná az országot egy jó állásért, ami a fentieket figyelembe véve aligha csoda.
Az Orbán-kormány elment a falig, ha erre mennek tovább, a magyar dolgozók jogai a kínai, bangladesi munkavállalókkal kerülnek egy szintre. A magyar munkaerő túlzott védettségéről és a "koraszülött jóléti állam" által táplált "lustaságáról" szóló lózungok nemzetközi összehasonlításban egyszerű hazugságnak bizonyulnak. A bérmeghatározás rugalmasságának tekintetében Kínát is megelőzzük, a világ "élbolyában" vagyunk, a Világgazdasági Fórum 2009-2010-es versenyképességi rangsora szerint a 36. helyen. A ledolgozott munkaórák tekintetében sem állunk rosszul. Az egy dolgozóra jutó, ténylegesen ledolgozott évi munkaórák száma szerint szinte Magyarországon dolgoznak a legtöbbet az egész OECD-ben. Nem igaz tehát, hogy a magyarok lusták lennének - aki képes munkához jutni, annyit dolgozik, amennyit csak bír.
A magyar dolgozóknak vissza kell adni a jogaikat, amelyeket az új Munka Törvénykönyvével elvettek tőlük, minél hamarabb. S föl kell ébreszteni a tetszhalott magyar gazdaságot, hogy legyen kereslet a munkára, hiszen ettől javulna a magyar munkavállalók alkupozíciója. Az ébresztés egyik kulcseleme az alacsony és közepes keresetűek adókedvezményének (adójóváírás) újbóli bevezetése, hogy a fogyasztás növekedésével a hazai vállalatok helyzete is könnyebbé váljon.
Az Orbán-rezsim munkaerő-politikája a kiszolgáltatottságra épül, miközben mindent megtesz annak érdekében, hogy az új bizonytalanságokkal küzdő, leszakadó középosztályt magához láncolja. Éppen ezért csak rendszerszinten küzdhető le: be kell látnunk, hogy az elmúlt 20 évben szinte a teljes politikai elit által vallott és Orbán által végletekig fokozott munkaerő-politika nem járható út. Csak az esélyteremtő baloldali gazdaság- és társadalompolitika révén lehetünk képesek megállítani azt, hogy a Fideszről leszakadó tömegek a szélsőjobb karjaiban landoljanak. Az új baloldalnak az a feladata, hogy a felvilágosodás és az emberi jogok talaján állva mondja el azt, amit eddig csak a nacionalista antiglobalisták mondtak: hogy a gazdasági kiszolgáltatottság fáj.
De ennél még fontosabb, hogy vegyük észre, hogy Orbán Viktor jobban fél hatalma elvesztésétől, fél tőlünk, mint mi tőle. Ezért építette rendszerét az emberek megosztására és félelemben tartására. De át kell látnunk a szitán. Ha merünk egymással párbeszédbe kezdeni, ha merünk összefogni, ha képesek vagyunk a parlamenti és civil ellenzék bátor összefogásának egy korszakváltó programot adni, akkor Orbán félelemre, elrettentésre, a társadalom atomizálására épülő rendszere kártyavárként fog összeomlani.
