He?

Bolondok hajóján : zene mellett, minden "behozott" és magánvélemény, esemény, történet, téma ütközhet az Életről. Szabadon. (Még!) :-DDD

sörcsap nagybaszónak

Miva'?

 

 

És a főd forog tovább!

 

Beszótak:

Esik-e wazze?


Számojjá csapos!

Naptár

október 2021
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Jöttünk, láttunk, visszamennénk

2012.03.19. 11:38 Ayuamarca

A Határátkelő blog mai posztja következik. Kicsit tanulságos.

Egy kicsit kilógok a sorból, mert családommal együtt immáron lassan másfél éve újra Magyarországon élünk. 2006-ban, kisebbik fiunk születése előtt döntöttük el, hogy világot látunk. Sok oka volt ennek, ezek közt szerepelt a kalandvágy, a herót az itthoni vállalkozói léttől (értsd: amikor mindenki hülyének néz, ha nem csalsz, illetve csodálkoznak, hogy az államnak nem marad semmire, mikor az a sikk, hogy hogyan lehet minél kevesebb adót fizetni), az igény, hogy valahol nyugodtan éljünk.

A cél az volt, hogy maradjunk Európán belül, beszéljenek angolul és ne feltétlenül a legfrekventáltabb helyet válasszuk, így aztán ráböktünk az írországi Corkra, mindenünket pénzzé tettük és 2007 nyarán két gyerekkel (akkor fél és egy ötéves), meg két bőrönddel átcsöppentünk az ír nyárba. A budapesti +40 fok után nemcsak a dublini +15 ért hidegzuhanyként.

Meghatározó élmény volt, hogy első sétánk alkalmával még véletlenül sem értettük meg a helyi akcentust: néha azért, mert tényleg valami megveszekedett ír dialektus volt, néha pedig csak az indiai bevándorló pattogós szavai hangzottak idegenül.

 

 

A férjem maradt otthon

 

Nem akarom sokáig húzni a dolgot, a kezdeti nehézségek után sikerült referencia nélkül lakást és munkát is találni, sőt, a nagyobbik fiunk is belevágott az iskola előkészítő évébe (Junior Infant osztály). Az gyorsan világossá vált, hogy a két gyerek mellett csak úgy lehetne mindkettőnknek munkát vállalni, ha beszereznénk valakit, aki hordja-viszi-vigyázza a gyerekeket, de ez kb. egy teljes munkabért elvinne.

Az én munkám egy napi 4 órás call centre állás volt, nagyjából a minimálbér körüli fizetéssel, viszont mint minden egykeresős családnak, az ír állam nagyvonalú szociális rendszerének köszönhetően nekünk is az én fizetésemnél magasabb támogatással (FIS, Family Income Supplement) egészítették ki a bevételeinket.

Ezzel nagyjából el is dőlt, hogy a gyereknevelést nem bízzuk idegenre, a férjem pedig vállalta a háztartásbeli szerepét. Ez (groteszk módon) több előítéletet szült az itthoni, 2000 km-ről kíváncsiskodó ismerősökben, mint a kintiek között, ahol az ilyen apukák nem megtűrt, hanem elismert tagjai a társadalomnak.

 

 

Írország kezdett kiürülni

 

3,5 évet éltünk nyugalomban, de ezt akkor még nem vettük észre. Mi csak azt érzékeltük, hogy hiányzik az itthon maradt család, a szorosabb baráti kapcsolatok. Mert hiába vállaltunk aktív szerepet az iskola életében (időnkből futotta), valahogy nem lettek nagy összejárások, hétvégi összeruccanások.

Kevés számú kapcsolatunk kizárólag bevándorlók csoportjára korlátozódott, ám a gazdasági helyzet romlásával Írország lassan elkezdett kiürülni. Egyre-másra mentek el az ismerősök és mi azon filóztunk, vajon meddig bízhatjuk maradék megtakarításunkat a rogyadozni látszó ír bankrendszerre, és persze az agonizáló euróra. Emellett komoly ellenérzések fogalmazódtak meg a kinti általános iskolai tananyag színvonalával kapcsolatban, ami túlságosan egyszerűnek, már-már dedósnak tűnt az itthoni vágtához képest.

 

 

Az utolsó csepp

 

2010 nyarára már csak az utolsó cseppek hiányoztak, amit megkaptunk egy neveletlen szomszédgyerek beszólásában (a nagyobbik fiunknak szegezte a kérdést, hogy mi a fenéért jött Írországba, és ezt mi a romló gazdasági helyzetből logikusan következő idegengyűlölet első, de nem utolsó megnyilvánulásának tekintettük), illetve az én munkahelyem teljes felszámolásában. A cég korrekt felmondást adott a részlegünk 18 dolgozójának és mi meg sem próbáltunk az akkoriban rohamosan súlyosbodó munkanélküliséggel szembenézni.

Tisztában voltunk vele, hogy a visszailleszkedés korántsem lesz zökkenőmentes, de nagyon bizakodtunk. Bár a politikusokban élből nem bízunk, valahogy mégis reménykedve figyeltük, hogy itthon vajon mi változott. Berendezkedtünk, gyökeret eresztettünk ismét. A gyerekek besoroltak az oktatási rendszerbe, mi újból belevágtunk a dolgos hétköznapokba. Tudtuk, hogy itthon nem fog működni az egykeresős családmodell, de még ezt sem bántuk.

Nem vagyunk karrieristák, a fő cél nem egy zsíros állás megszerzése volt, ami mellett az ember szívrohamban meghal 40 évesen, inkább igyekeztünk kitapasztalni, hogy mennyi kell egy nem pazarló, de mégis kellemes életszínvonalhoz. Tartózkodtunk Budapesttől, ahol az elszállt árak mellett a gyerekek számára sem tudtuk volna biztosítani a nyugodt környezetet és próbáltunk a távolabbi, csendesebb agglomeráció felé húzni.

 

 

Mellbevágó hangulat

 

Elsőként az iskola/óvoda hangulata vágott mellbe. Ami Írországban kedves, vagy a legrosszabb esetben közömbös volt, itt ellenséges, marakodó. A tanárok/óvónők saját napi gondjaikkal vannak elfoglalva, a gyerekek csupán a munkavégzés eszközei. A gyerekközösség sokkal koravénebb itthon - az az érzésem, mintha a felnőtt társadalomtól ellesett gáncsoskodást, magamutogatást gyakorolnák naphosszat.

A tananyag magasabb színvonalú (persze csak az általános iskola második osztályáig láttam párhuzamosan mindkettőt), de a bátorítás helyett inkább a poroszos teljesítménykényszer a hangsúlyos minden értékelésnél.

A munka világáról nem voltak illúzióim, hiszen kiköltözésünk előtt az itthoni rendszerben éltünk-dolgoztunk. De míg odakint a fizetési morálba nem fér bele, hogy egy bért, vagy állami járandóságot késedelmesen utaljanak, addig itthon nemrég találkoztam olyan munkaadóval, aki gúnyosan felnevetett, amikor rá mertem kérdezni, mégis mikor kapom meg a már rég esedékes (szerződésben foglalt) fizetésemet.

 

 

Az eredményekért vonnak felelősségre

 

Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok pótolhatatlan, de azt a fajta felcserélhetőséget, amivel az itthoni munkakereséseim során szembesülök, kinti csinovnyik-életemben sosem tapasztaltam. Írországban megbecsülték a pontosságot, precizitást és odaadást, amivel a feladataimat végeztem. Itthon az eredményekért vonnak felelősségre, anélkül, hogy az azok eléréséhez szükséges minimum biztosítva lenne.

Kint néha fogtam a fejem, ahogy a főnököm a legegyszerűbb dolgokat is szájbarágósan elmagyarázta, és kínosan ügyelt rá, hogy olyat ne kérjen, amire nem kaptam megfelelő képzést. Itthon még azt is evidensnek veszik, hogy a cég saját fejlesztésű programjaiba az ember autodidakta módon két óra alatt beletanul.

Míg itthon az első két hét után már eredményeket várnak, kint a közvetlen felettes magát kezdi okolni, ha az egyik beosztottja három tréning és 6 hónap gyakorlat után sem tudja hibátlanul elvégezni a rá bízott feladatot.

 

 

Nem kockáztathatunk

 

Én másfél évvel ezelőtt örömmel jöttem haza. Bizonyos szempontból megkaptam, amit vártam: a tágabb családdal gyakrabban találkozunk, a gyerekek már magyarul is szépen beszélnek és a tananyagot távolról sem mondanám dedósnak. Ezért viszont drága árat fizettünk. A gyerekek stresszesebbek lettek, a nagyobbik fiam (erre fogékony korban lévén) a maga visszafogott módján kezdi teljesen elsajátítani a hamis értékrendből eredő magamutogatási kényszert.

A mi életünk a napi túlélésről szól (eddig szerencsére nem a napi betevő értelmében, bár nem járunk túl messze attól sem), küzdünk a munkahelyünkön, az autópályán, a közértnél a sorban: mindenhol a tülekedés, könyöklés, rosszkedv kerül előtérbe. De ami ennél sokkal fontosabb: a gyerekeink jövőjét látom süllyedni minden egyes nappal, amit itthon töltünk. Ha maradunk, felnőnek-belenőnek egy rendszerbe, ami óhatatlanul megfojtja a középréteget.

A szerencsésebbek (kiemelkedő tehetségük, vagy nem mindig rossz értelemben vett törtető személyiségük folytán) túlélnek, de csak úgy, hogy a körülöttük lévőket a víz alá nyomják. Szeretném hinni, hogy a gyerekeim túlélő-típusok, de ha mégsem lennének azok, ilyen körülmények között könyörtelenül alámerülnek. Ezt nem kockáztathatom meg csak azért, hogy évente hárommal több családi ebéden vegyünk részt. Választanunk kell és én a hosszabb távú túlélést választom.

Még nem tudom, hogyan és mikor pakolunk újra össze, mert nem mernék megint mindent feltenni arra a lapra, hogy szerencsénk lesz. De igyekszem nem belenyugodni az itthoni körülményekbe csak azért, mert már beleszoktam.”

22 komment

Címkék: magyarország globalizmus

A bejegyzés trackback címe:

https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr124325551

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

guma 2012.03.19. 12:07:22

beleszokni...

a félelmetes, hogy ezt az utat jövőképként támogatni, "igényelni", tanítani, magyarázni bírja hazánkban még valaki.

Donna-CatOnAHotTinRoof 2012.03.19. 19:58:58

@guma: Milyen jövőképre gondolsz?
Mert a családomban elfelejtettük ezt a szót.

Mit is jelent pontosan, te tudod?

Én csak pártaparatcsikokat és a hozzájuk kötőtő klientúrát látom itt, vidéken (minden oldalon).
No, ők BÁRMIT megtehetnek. BÁRMIT.

Egy Panamai Köztársaság is szégyellné magát miattuk, nem hiszem, hogy bármelyiküknek adnának állampolgárságot, még súlyos dollármillárdokért sem biztos...

Szerinted mit fáj EZEKNEK a béka(segge)meneteseknek a mindközönséges emberke problémája? Hogy a tojás immár 50 forint, és mi abból 2 darab? Hogy a kenyér nemsokára 400 lesz. Hogy nagyon gyenge, száraz esztendő várható az amúgy is szétdúlt magyar "ugaron"? Hogy talán duplájába kerül nyárra a mostani 300 forintos csirkenyak???
Hogy holnaptól 450 forint a benzin. Milyen üzemanyag ár várható akkor arra az időre, amikor beindul nagyban a mezőgazdasági üzemanyag fogyasztás is?
Akkor majd 750 lesz a benzin? Vagy mégis, mennyi?
Ja, és egykulcsos az adórendszerünk: fizessen többet, aki keveset keres, és lehetőleg relatíve szinte semmit, aki degeszre lopta magát és kiviszi minden likvid vagyonát külföldre. Mert menekítik, azt bezzeg tudják, hogy magyar bankban nincs jó helyen (lásd Lázár-csemete esete az apukájával és a svájci bankbetéttel).

Soha eddig nem látott elszegényedés, lecsúszás várható a szinte alig lézengő középréteg körében. Gyalázat. 2012-őt írunk. Ügynök lista: naná, hogy nem merik megpiszkálni...

Ja, unortodox gazdaságpolitika meg hülyegyerekek klubja... Kiderül a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vezetőjéről (Némethnéről - most olvastam az Indexen), hogy NINCS EGYETEMI DIPLOMÁJA!!!!!!!!!
Nem szégyellte elvállalni a feladatát ALAPVETŐ KÉPZETTSÉG NÉLKÜL??????????????????????????????????????????????????????????????
Egyetemi diploma nélkül volt banki vezérigazgató-helyettes is.
Szép.
Bízzunk benne, hogy valami szakmunkásképzőt azért tisztességes érdemjegyekkel végzett el...

Na, ezek alakítják az unortodox (vajon tudják, miről beszélnek???, ismerik a szót: ortodoxia, és mi annak gazdaságilag az ellentéte???) gazdaságpolitikát.
Meglátszik.

Kitántorog lassan 3 millió egészséges, munkabíró, jól képzett vagy csak egyszerűen dolgos kétkezi munkásunk, munkaerőnk, akik tényleg a jövőnk zálogai lehettek volna.

Mi folyik itt???

guma 2012.03.19. 20:50:00

@Donna-CatOnAHotTinRoof: rabszolgasors!

a népnek, mert annak a 1- 10%-nak nem elég semmi.
most olvastam, hogy 40%al nőt a horvátországi magyar hajók száma.
ezt egy ország sem tudja überelni (valamelyik északi ország tudott 8 vagy 10% növekedést felmutatni).

suli meg minek, ha a végtörlesztés pénzeit sem vizsgálják - valahonnan 500 - 1000 milliárd előkerült, nem tudják honnan...
közben januárban, februárban több ezer milliárd megtakarítás hagyta el az országot...

tehát nem tudom mi folyik itt!

Conv. 2012.03.19. 21:11:58

@Donna-CatOnAHotTinRoof: asszem benyelte a választ a rencer, ott lesz valahol a letiltott kommentek közt az adminban :)

miről van itt nagybasz0 2012.03.19. 21:21:17

hvg.hu/itthon/20111222_nemeth_laszlone_fejlesztesi_miniszter

Semmilyen diplomája sincs, nem hogy egyetemi, még egy laza főiskolai könyvtárszak se, valószínű, hogy érettségivel sem rendelkezik, mert az ember megszokta említeni a középiskoláját, már ha járt ilyenbe...

Marcellusca 2012.03.19. 22:12:15

@miről van itt nagybasz0: Pont ez jutott eszembe. :)

@guma: Jaaaaajjjjj, haggyuk mán ezt a X%-kal nőtt dolgokat! Ha kérhetem!
Eddig volt 5, most lett 7. Azaz 40%-kal nőtt.
Míg más nemzetbéli volt 28 (csak mondtam egy számot!) és most lett 35, azaz "csak" 25%-kal nőtt.
Mégis, hol van több?
Mondjuk 5-ször annyi?
Ha már statisztika, nézzük a kiinduló adatokat is!
(És most rvára nem védem a hajótulajdonosokat!!!)

Ayuamarca 2012.03.19. 23:42:38

@Marcellusca dr.: Megkereslek magánban (esetleg fészbúkon, ha nem gond), fontos lenne...
Volt, ahol mondtak adatokat is, tízezres nagyságrendben gondolkodj! :(((

@Donna-CatOnAHotTinRoof: ügynöktörvény: holnap írok erről egy bejegyzést, tanulságos lesz.

Conv. 2012.03.19. 23:44:38

@Donna-CatOnAHotTinRoof:
mi folyik, mi folyik?

lakosságcsere.

- szerinted az évente épülő cca 10 000 lakás a lakóparkokban országszerte a magyar középosztályra vár? :)
ingatlanmenedzser.hu/gazdasag/2007/12/10/20071210_agglomeracio
az elmúlt 5 évben épült lakóparkok lakásainak cca 85%-a üresen áll. mégis megéri még építeni :)
www.ujlakas.info/
www.lagunaingatlan.hu/node/1917

- véletlen, hogy nem akarják a földvásárlási moratóriumot meghosszabbítani?

www.nepszava.hu/articles/article.php?id=380298&referer_id=ezt_beszelik
"Sajtóhírek szerint nem csak a szomszédos államokból kell jelentkezőkre számítani. A 200 ezresre becsült izraeli magyarság jó része is fontolgatja, hogy igényli a magyar állampolgárságot. Izraelben egyébként már most is több mint 15 ezren rendelkeznek ezzel"

2000-től a közigazgatási hivatal vezetője szerint a 4 milliós izraelből többen vettek és igényeltek termőföldet és lakást, mint a szomszédos ausztriából és németországból együtt.

www.gardenville.hu/main.php?subpage=investor
ez az építő anyacég oldala:
www.shikunbinui.co.il/
foglalhatóak és előjegyezhetőek lakások. már olyan lakóparkra is, amire még itthon hivatalosan ki sincs adva az engedély :)
www.shikunbinui.co.il/category/our_projects
persze nem csak mi vagyunk a projektben, hanem a a lengyelek, csehek, slotákok is. és manhattan.
ejj de ismerős ez valahonnan:
www.youtube.com/watch?v=UPHCiGL6r-M

szal megéri lakóparkokat építeni amelyek jól őrizhetőek, többnyire elkerítettek, saját energia és vízellátással rendelkeznek, hiszen szükség van rá, mert a lakáshelyzet olyan, hogy kevés a lakás, nagy az érdeklődés, és ezt ez is bizonyítja: promenad.hu/cikk/maximalis-kihasznaltsag-a-vasarhelyi-hajlektalan-szallon-109956
láthatóan nincs hol lakniuk a magyaroknak, kell az a sok kéró :)

guma 2012.03.20. 06:58:57

@miről van itt nagybasz0: na ja, van aki tudja mi jár neki...

@Marcellusca dr.: D
nem akartalak idegelni a hihetetlen számokkal...

@Ayuamarca: nem is tudom mi ér el az emberek ingerküszöbéig?

@Conv.: :)
utánozhatatlan vagy!
az meg külön tetszik, hogy már ide sem kell utazni, mert a követségek osztják az állampolgárságot...

Marcellusca 2012.03.20. 08:21:12

@Ayuamarca: Nosza! :)

@guma: Egyébként van sejtésem, hogy nem 7 az a 7. :P

Ayuamarca 2012.03.20. 09:39:45

@guma: @Conv.: Egy ismerős mesélte - vagy igaz, vagy nem, nem tudom, de elég szavahihető emberről van szó -, hogy stewardess ismerőse ki volt akadva, mert ahogy leszállt a gép Magyarországon, az utasok az állampolgárságot rögtön meg is kapták. Semmi kecmec, bürokrácia, vizsga, meg ilyenek, ahogy magyar földre léptek, már magyar állampolgárok lettek. Nem kell mondanom mely ország állampolgárairól van szó, ugye?
Mondták régebben, hogy a Népet nem lehet lecserélni, de a kormányt igen. Nos, ebben tévedtek. Mire megy ki az egészségügy kinyírása, a betegek eltaposása? Eutanázia-program. Ahogy Mengele csinálta: megnézzük ki alkalmas munkára, az mehet robotolni az éhenhalás szélére, a többi dögöljön meg, majd telepítünk be megbízható lakókat, akik nem lázadoznak a kormány ellen.

Ingerküszöb? Ahogy elnézem az sem, ha éhezni kell forradalmi kúrmányunk baromságai miatt. Mondjuk az én ingerküszöböm eldurrant, úgyhogy mostantól csúnya világ jön.

@Ayuamarca: lehet mégsem ma írok bejegyzést, egyszerűen nincs rá időm, de a héten összehozom.

Ayuamarca 2012.03.20. 09:51:26

@Marcellusca dr.: facebookon írtam. De hogy miért pont ott? No mindegy, majd áttesszük emilre a levelezést. :)

Donna-CatOnAHotTinRoof 2012.03.21. 10:07:59

@Ayuamarca: Én már azt is elfeledtem, hogy valaha volt ingerküszöböm meg gyerekszobám...

2012.03.24. 21:30:53

Megszűnt a több évtizedes munkahelyem.
Saját kezembe kellett venni a sorsom alakulását, ezért kezdtem el keresni az interneten. Így bukkantam rá a KMD által kínált lehetősére, melyet mindenkinek ajánlok a mellékelt honlapon:

kmdholding.com/hub3p3a

Horizont 2012.03.24. 22:01:11

@Hiteles007:
Már máshol is láttalak! Ingyen reklám nincs!!!!!!
süti beállítások módosítása