He?

Bolondok hajóján : zene mellett, minden "behozott" és magánvélemény ütközhet az Életről. Szabadon. (Még!) :-DDD

sörcsap nagybaszónak

Miva'?

 

 

És a főd forog tovább!

 

Beszótak:

Esik-e wazze?


Számojjá csapos!

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Ez legyen itt

2010.09.28. 14:12 neccharisnyás útonálló (törölt)

Úgy érzem, kell ide

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.
     És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.
     De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének.
     És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.
     És jött az első szél: és nem döntötte össze.
     És jött a második szél: és az sem döntötte össze.
     És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.
     És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára és ledöntötték az ő oszlopát.
     És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.
     És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.

24 komment

Címkék: vers harc lélek hit remény

A bejegyzés trackback címe:

https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr52329590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pimpalini 2010.09.28. 14:26:48

Kellemes kis történet.

Honnét az idézet?

neccharisnyás útonálló (törölt) 2010.09.28. 14:30:20

Wass Albert egyik verse.

Mikor először olvastam, futkosott a hátamon a hideg, annyira rólam szól. Meg még sok mindenkiről kerek e világon.
Meg úgy alapból, szerintem a mondanivalója mindenkihez szól.

pimpalini 2010.09.28. 14:38:41

@neccharisnyás útonálló:

A probléma az, hogy sok ember építene, de nincs mit, nincs hol és nincs kinek. Ember tragédiája, falanszter. Remélem azért a jövőben fókák legalább maradnak...:)

Donna (Cara)mba 2010.09.28. 14:43:31

@pimpalini: Szerintem meg most is azt tesszük.

Építünk. Homokszemekből: ezek vagyunk mi.
És köddel, álommal, vággyal, szóval, mulandó dolgokkal kötjük össze.

Ha lerombolják, újra kezdjük. Ha meg már nem mi, akkor akik utánunk jönnek.

neccharisnyás útonálló (törölt) 2010.09.28. 14:43:45

@pimpalini:
Metaforikusan is lehet értelmezni az építést. Illetve metaforikus dolgokat is lehet építeni.
De mindegy. Ez az én konkrét életemre betalált, másnak tán nem biztos.
Meg üzenetnként nem is az építésre kellene koncentrálni, hanem a munkametódusra, a hozzáállásra.

pimpalini 2010.09.28. 14:58:00

@neccharisnyás útonálló:

Természetesen a hit a lényeg, levágtam, nyilván nem azt gondoltam, hogy szó szerint homokoszlopot épített, mert annak aztán sok értelme van....:)

Máshogy: hiába van benned hit, ha nincs hol kiélned magadból. Hasonlattal élve hiába akarsz te baromira gyorsan szaladni, versenyezni, ha egyszerűen nincs pálya, ahol futhatnál. Vagy mondjuk fiatalon egy nagyon frankó 67-es Shelby Mustangnak érzed magad, de egyszerűen nincsen országút ahol tövig nyomhatnád a gázt. Ez a lényeg sajnos. Hihetsz Te, lehetsz Te baromira okos és melegszívű, de egyszerűen nincs pálya, ahol ezt kiélhetnéd, nincs lehetőség, ahol kiadhatnád magadból mindazt, ami vagy, max. hamburgereket nyújtogthatsz át a pult másik oldalára, vagy embereknek kínálhatsz telefonon olyan dolgokat, amelyeket máshogy nem vennének meg. Miközben tudod, hogy az a gyermek, aki annak idején azt gondolta, hogy valami értelemes dolgot is lehet művelni ebben a világban, szép lassan átadja a helyét egy vegetatív dolgokon agyaló véglénynek...

pimpalini 2010.09.28. 14:59:56

@Donna (Cara)mba:

Igen, ez valahol így is van, ám amíg csak egymás között vagyunk, nem tudunk semmin sem változtatni...:) Már ha egyáltalán akarunk...:)

Donna (Cara)mba 2010.09.28. 15:01:50

@pimpalini: Az indapssal küldtem egy üzenetet. Ott megtalálod az email címemet, ahova megírhatod, hova küldjek admin meghívót. Remélem, megkapod. Ha nem, akkor van nyilván akinek megvan egy email címed, a kérdés csak az, hogy ideadhatja, hogy küldjem az adminos meghívót?

Várom a válaszod.
Kösz!

neccharisnyás útonálló (törölt) 2010.09.28. 15:02:15

@pimpalini: Nemtom. Én pont hogy azt olvasom ki belőle, hogy ha találsz valamit, amiről meg vagy győződve, hogy fontos, de rögös hozzá az út, hiába mond akárki akármit körülötted, te nekivágsz és eljutsz a végéig. És akkor a sok gyáva értetlenkedő meg csak pislog, hogy nicsak, mégis meg lehet ezt csinálni. Persze közben folyton megbotlasz kavicsokon, de fontos hogy felállj és menj tovább. Meg dobálnak is a külvilágból sárgöröngyökkel, de te mégis letörlöd, és szóra se méltatod, mert meg vagy győződve róla, hogy az ott a horizonton igenis elérhető, és számodra tartogatott cél.

neccharisnyás útonálló (törölt) 2010.09.28. 15:04:17

De örülök neki, hogy gondolkodtok rajta. Akkor mégse annyira béna vers, ha megmozgatja a tekervényeiteket. :)

Marcellusca 2010.09.28. 15:19:33

@pimpalini: Szerintem "csak" a hit hiányzik.

Lenne mit, miből, kinek, de nem hiszünk a szükségességében.
Hogy érdemes.
Hogy fennmarad.
Hogy van kinek.

De leginkább magunkban nem hiszünk.

Marcellusca 2010.09.28. 15:22:35

@neccharisnyás útonálló: Nincsen ezzel egyedül, Kisnaccsád.

Én is voltam így.
Sziszifuszinak éreztem a munkám, cselekvésem, tetteim.
Mert egyszercsak le-/összeomlott minden.
És kezdhettem előlről.
Az alapoktól.

És, igen.
Egy idő után belefárad az ember.
Elveszti hitét.
Ami a lehető legrosszabb!!!

pimpalini 2010.09.28. 15:31:29

@Donna (Cara)mba:

Egy hosszú levelet gépeltem, bocsesz...:)

Válaszoltam, kb. egy perce...:)

pimpalini 2010.09.28. 15:33:04

@neccharisnyás útonálló:

Így van. Erről (is) szól. A gond az, hogy a valóságban nem lehet megtalálni, mert nincs. Vagy lehet, hogy van, de a kivételezetteknek. Marad sajnos a falanszter.

pimpalini 2010.09.28. 15:34:23

@Marcellusca:

Hinnénk. De nincs meg az ösvény. Mennénk előre, de nincs irány, út, stb... Csak erdő van...:)

Donna (Cara)mba 2010.09.28. 15:36:09

@pimpalini: Majd nézd a postaládádat, kérlek. Elküldtem, úgyhogy hamarosan érkeznie kell!

Donna (Cara)mba 2010.09.28. 15:37:01

Bocsánat, most elmegyek kicsit. Lehet, csak este leszek.

Üdv. Mindenkinek!

pimpalini 2010.09.28. 15:38:35

@Marcellusca:

Igaz, hogy a hit elvesztése a legrosszabb.

Node egy olyan világban, ahol már abban sem hihet a csavargyárban dolgozó, hogy a munkája alapján valami nagy egész részét képezi, s egy állam - a körülötte élő emberek, nép - javára dolgozik. Hanem csupán azért, hogy néhány faroknak Londonban több pénze legyen a 33. luxusjahtra, meg a 12. Fantomra, tinilányok megvásárlására stb...
Szóval itt akkor hogy is találja meg a hitét? A munkája értelmét? A homokoszlopot?

Marcellusca 2010.09.28. 16:02:04

@pimpalini: Értelek, hidd el!

Lehet, nem ott kell keresni azt az oszlopot.
Hanem közelebb, a családban.

Sajnos nagyon igaz, amit írsz.
Dolgozunk látástól mikulásig.
Miért?
Hogy ki tudjuk fizetni a számláinkat, miközben hóvégén már azt nézzük, hogy mi van még a hűtőben, fagyasztóban?
Közben a tulajok, nagykutyák azt sem tudják, hogy hova, mire szórják a pénzüket.
Bill Gates-nek, Bernie Eccleston-nak minek még további X millió dollár? El tudja valaha is költeni? Nem. De azért még harácsol.
Közben meg, ha kicsit lejjebb adna, az alkalmazottai jórésze sokkal jobban élhetne.

Így nehéz megtalálni a kiutat az erdőből.

guma 2010.09.28. 18:23:44

Hű de nehéz mindig építeni.

De muszáj!