He?

Bolondok hajóján : zene mellett, minden "behozott" és magánvélemény, esemény, történet, téma ütközhet az Életről. Szabadon. (Még!) :-DDD

sörcsap nagybaszónak

Miva'?

 

 

És a főd forog tovább!

 

Beszótak:

Esik-e wazze?


Számojjá csapos!

Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

"A diktátor ismérve, hogy a törvények felett áll, bármit megtehet, és ellenében semmi nem jöhet létre"

2016.08.24. 06:30 guma

Beigazolódott balsejtelmek

Pechünkre egy nagyon eszes diktátor került hatalomra.
- Másfél évszázada bántja a magyart a saját nacionalizmusa.
- Bojtár Endre irodalomtörténésszel a frissen megjelent, Diktatúrák: Horthytól Orbánig – és vissza című, politikai írásait egybegyűjtő e-könyve apropóján beszélgettünk.

Bojtár Endre - Fotó: Kállai Márton

– „Én az ördöggel is cimboráltam volna” – mondta 2002-ben, érzékeltetve elszántságát az első Orbán-kormány leváltása érdekében. Ma kivel kötne barátságot ugyanezért?

– Mindenkivel. Változatlanul úgy gondolom, Orbán Viktor az újabb magyar történelem második legkártékonyabb figurája, leváltása az ország létérdeke.

– Ha ő a második, ki az első?

– Horthy Miklós, akinek egymillió ember halála szárad a lelkén. Orbán nem tömeggyilkos, ennyivel jobb Horthynál, de egyébként borzalmas, amit – ha szabad így mondanom – az ország lelkével művelt. Megbocsáthatatlan abból a szempontból, hogy a legrosszabb nacionalista hagyományokat lovagolta meg és erősítette fel a magyarságban.

– Lát lehetőséget az eltávolítására?

– Talán utópisztikusnak tűnik, de egyetlen ember kergetheti el. Méghozzá úgy, ahogy a csehek csinálták ’89-ben. A Vencel téren csörgették a kulcsaikat és azt ordították: Havelt a várba! Nekem erre a posztra Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke a jelöltem.

– Ezzel a jelöléssel bizonyára nem csak engem lep meg.

– Nála alkalmasabb személy nincsen arra, hogy ha vezető szerepbe segítenék, véghezvigye az egyik legfontosabb programpontot: az egyház és az állam szétválasztását.

– Mielőtt a lehetséges jövőbe tekintenénk, ne feledjük, hogy társadalmi támogatottsága Orbán Viktornak van, méghozzá stabil és magas 2010 óta. Minek volt köszönhető, hogy visszakerült a hatalomra?

– Egyfelől a szocialista vezetés teljes tehetetlenségének, azzal a polgárháborús nyomással szemben, amit Orbán gerjesztett. A demokrácia mindig védtelen a diktátorjelöltekkel szemben, pechünkre Orbán messze a legagyafúrtabb. Ezt a nyomást egy kormány sem viselte volna el demokratikus módon. Nem demokratikus eszközökhöz pedig nem mertek nyúlni.

– Ettől még ott a dilemma: a többség nem pontosan ezt a hatalmi formációt szeretné maga felett tudni, amire, ahogy említi, Orbán rezonált?

– Ez a legrosszabb sejtelem, ami beigazolódhat. A közép- és kelet-európai népek közül a magyar társadalom volt mindig is a leginkább fertőzött a nacionalizmus ideológiájával, a mi múltunk a leginkább kibeszéletlen. Ezek az eszmék, amiket Orbán hirdet és megvalósít, nagyon termékeny talajra hullottak, ezért van borzalmas helyzetben az ország. Elég csak az utóbbi másfél évszázad történelmén végigtekinteni. Mi hősi tettként ünnepeljük, hogy 1849 áprilisában a debreceni magyar országgyűlés kimondta a Habsburgoktól való elszakadást. Ami teljesen jogellenes és értelmetlen volt. Senki nem merte még megvizsgálni ennek a körülményeit, hogy mit jelentett mindez az ország számára. A nacionalizmus fertőzése a Kiegyezéssel folytatódott: velünk kiegyeztek ugyan, de a nemzetiségekkel nem. Páratlan nemzetiségi elnyomás kezdődött 1867-től, egészen az I. világháborúig kitartva. Trianon erre volt – nem mondom, hogy jogos, mert aránytalan, eltúlzott – válasz, de nem lehet úgy felfogni, hogy bántják a magyart, mert a magyar nép nagyon sok más népet bántott. Sokakkal egyetértésben vallom: a nacionalizmusunk vezetett az I. világháborúhoz.

– A 20. századi történések akkor kellően megalapozottak voltak e téren.

– A két háború között vált teljesen fertőzötté a magyar tudat, az első zsidótörvényt itt fogalmazták meg először Európában. 1933-tól pedig a náci eszmék fertőztek tovább. És ezekkel soha nem számolt le – egyetlen európai népként – a magyar társadalom, nálunk elmaradt a szembenézés a világháborúk közti időszakkal.

– A rendszerváltozást követően pedig erre minden lehetőség megvolt, vagy tévedek?

– 1989-ben alkalom nyílt a szabadság, az önrendelkezés, az önkormányzat hagyományára építkezni, ehelyett azonban jött Antall József és a jobboldali hagyományhoz való visszatérés. Ő volt az, aki elsőként jelentette ki hivatalosan: zsidók és magyarok nem egyenlők.

– Ezt mire alapozza?

– „Mi az önök mártírjaira éppúgy emlékezünk, mintha a sajátjaink lennének” – ezt mondta. Különbséget tett „mi” és „ők” között, a zsidókat elkülönítve a magyar nemzettől. Mindezt 1990-ben a pesti gettóemlékmű avatásán mondott beszédében. Ez megbocsáthatatlan. Horthy országát akarta visszaállítani ő is – némileg kikupálva, államjogilag rendezetten. Ő volt az, aki kormányfőként koszorút küldött Horthy újratemetésére, ami teljesen abszurd egy tömeggyilkos, háborús bűnös esetében. Röviden: ez a restauráció megszabta az irányt Orbánnak is, aki a Fidesz ’92-es pálfordulásával világossá tette, mennyire veszélyes, mert csakis a hatalom érdekli. Ő maga a fertőzés góca, s lám, megfertőzte már Lengyelországot, Ausztriát, és bizonyos mértékig Angliát is.

– Horthyhoz és annak hatalomgyakorlásához Orbán kapcsolódását ön már 2002- ben látta, az első Fidesz-kormány esetében diktatúráról, illetve annak kiépítéséről beszélt, vezérkultuszról, az erő kultuszáról, Orbánt pedig diktátorként említi. Pedig akkor még hol voltunk a mai viszonyainktól…

– A diktátor ismérve, hogy a törvények felett áll, bármit megtehet, és ellenében semmi nem jöhet létre. Ami akkor elkezdődött, mára teljes mértékben kibontakozott, azzal a többlettel, hogy ez a nagyon eszes ember, és bár én mindig is egy egyszerű falusi kocsmai verekedőnek tartottam, felismerte azt, hogy a nemzetközi politikai életben is szerepet játszhat.

– Az Orbán-féle diktatúra hol helyezkedik el az ön diktatúraskáláján?

– Ez egy enyhébb, „posztmodern” diktatúra, nem olyan, mint Horthyé vagy Szálasié volt. A nemzetközti körülmények nem engedik meg, hogy olyan legyen. De ha valaki ki meri jelenteni, hogy illiberális demokrácia a célja, az azt jelenti: neki mindent szabad. Az illiberális ugyanis azt jelenti: szabadság nélküli, tehát neki a rabszolga-társadalom az eszménye. És ennek köztudatba kerülése is jelzi, hova süllyedt a magyar nép szelleme. Ez azonban megváltozhat…

– Igazán? Visszaállítható az erkölcsi norma, ami egy demokratikus államrendet és polgárait jellemez?

– Ha nem is automatikusan, de visszaállítható. Ehhez kell az értelmiség, ám őket éppen kikapcsolták a játékból. Beszélhet akármit, semmi foganatja nincsen. A mai hatalom egyvalami alapján érzékeli a társadalom különböző csoportjait: az Orbánhoz való hűség szerint. Aki labdába rúg, az ő kegyéből teheti: csupa szolga, lakáj, szavazógép – ez kell neki. De az egész társadalommal ezt akarja csinálni, illetve már sikerült is neki: az illiberális demokrácia már megvalósult. Parlament, ellenzéki párt, mindenki mondhat, amit akar, minden hatás nélkül.

– Akkor a civilek ellenállásának sincs sok esélye?

– A fertőzöttség úgy terjed, hogy egyre több ember ismeri föl: ne szólj szám, nem fáj fejem. Egy vidéki tanár százszor is meggondolja, beálljon-e ellenzékinek, mivel gyorsan elveszítheti az állását.

– Akkor bevégeztetett? Az ön hipotézise is kudarcra ítéltetett: a közép-európai országok nem kerültek közelebb Európához.

– Inkább távolodnak, nem is csoda, ilyen országgal a sorban, mint a miénk. Sikerült a V4-eket is megfertőzni, pedig elképzelésem szerint csakis együtt sikerülhet csatlakoznunk a demokratikus országok közösségéhez.



+1 kérdés
– 1969-ben felkérték prágai kultúrattasénak, 1989-ben pedig vilniusi magyar nagykövetnek, végül egyik sem lett. Miért?

– A prágai tavaszban részt vevőket csak ’70-ben sikerült végleg eltávolítani, ’69-ben egyszerűen nem álltak szóba az akkori magyar nagykövettel és attaséval, engem kértek a külügytől, ugyanis a barátjuk voltam. Ám miután kirúgták őket, okafogyottá vált a kiküldetésem. ’89-ben pedig alapító követ lehettem volna Litvániában, ám kiderült, nincs pénz a követségre, így nagy megkönnyebbülésemre ez is elmaradt.

Bojtár Endre
József Attila- és Széchenyi-díjas történész, irodalomtörténész, szerkesztő, kritikus, műfordító
1940-ben született Budapesten; 1963-ban szerzett diplomát az ELTE-n cseh– orosz szakon; 2010-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetének általa alapított Közép- és Kelet-európai Osztályának vezetője. A 2000 című lap alapító szerkesztője volt. A hazai baltisztika megalapítója. Fontosabb kötetei közül: Európa megrablása. A balti államok bekebelezésének története dokumentumok tükrében (1989), A kelet-européer pontossága (2000), „Hazát és népet álmodánk…” (2008), Útvesztők, útjelzők (2015).

https://www.vasarnapihirek.hu/fokusz/beigazolodott_balsejtelmek_bojtar_endre_interju

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr4811407246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jaegtoer 2016.08.25. 06:28:27

Sajnos nagyon elfogult és nagyon végletes nézőpontot 'foglal' el Bojár Horthyval szemben. Ha minden egészen aprólékosan úgy lenne, ahogy állítja, Horthy nem úszhatta volna meg 'Nürnberget'.

Egyes kérdésekben Bojárnak vagy fogalma nincs az egykori politikai kulisszák nyilvánossá vált titkairól, vagy egyszerűen hazudik és csúsztat.

Tehát erős fenntartásokkal lehet kezelni e tárgybani megszólalását, még akkor is, ha számtalan ellentmondás nem tisztázott sem a II. magyar hadsereg bevetésének előzményeit illetően, sem a zsidóság tömeges deportálásának előzményeit illetően.
Szörnyűség mind a két eseményfolyam, de az egysíkú szemlélet nem segíti sem a megértést, sem a feltárást, amit egyébként a szerző maga is hiányol, miközben maga is az egyoldalú szemlélet hibájába esik.

Ezek után persze még írhat valós dolgokat Orbán-Horthy összevetésben is, de a kétkedés kapuját eléggé szélesre tárta ahhoz, hogy erős fenntartásokkal olvassa az ember.

Sem a II. magyar hadsereg bevetése, sem a zsidóság tömeges deportálása nem úgy történt, hogy: -Hopp, akkor holnap megkezdjük 'dzsemborit', mert ezek a létező legjobb megoldások.

Az pedig hogy Antall úgymond Horthy-restaurációba kezdett demokratikus mázzal az egyenesen orbitális hazugság.

Ha meg akarjuk érteni a múltbeli történések és a napjaink közötti események okait ezek összefüggéseit, az esetleges vagy vélt párhozamokat, és el akarjuk kerülni a hibák megismétlődését, akkor éppen hogy pont az a szemlélet nem segít ebben, amit maga Bojár szavaiból leszűrhető szemléletben megmutatkozik.

Mindazonáltal mégiscsak el kell olvasni ezt a könyvet, mert sejtésem szerint mintapéldája lehet annak, hogy a történelmi múlt és a jelenkori történelem vizsgálatakor mely hibákat kell elkerülni.

Szóval, ha Bojár beledöglik is, de elolvasom!:)

jaegtoer 2016.08.25. 06:33:55

Viszont előnyére válik, hogy megtalálta az egyetlen helyes kifejezést Orbán politikai minőségére.
Tehát ki lehet ikszelni az okosságát, meg a tehetségét és az összes többnyire pozitív jelentéstartalommal bíró jelzőt.

Tehát Orbán se nem okos, se nem tehetséges.

Orbán agyafúrt. Teli találat.

Ezért respekt a szerzőnek. Hogy ez nekem miért nem jutott eddig az eszembe?! Milyen gazdag a magyar nyelv szókincse!?

Orica Középföldi 2016.08.25. 08:31:32

@jaegtoer:

"Az pedig hogy Antall úgymond Horthy-restaurációba kezdett demokratikus mázzal az egyenesen orbitális hazugság."

Ezen már vitáztunk egy jót. Akkor sem került közelebb az álláspontunk.
Most se sikerülne:))

Antall szocializációja magában hordozta a tagadhatatlan nosztalgiát, még akkor is, ha nem is restaurációról volt szó, azért törekedett rá. Bármennyire művelt, kulturált volt, a dzsentri-attitűdön nem tudott túllépni.

(A klasszikus pasivicc jut eszembe: a világ minden nője nem lehet az enyém, de törekszem:))

jaegtoer 2016.08.25. 09:52:34

@Orica Középföldi:

Antall nyilván súlyos eszmei-politikai és politikaeszmei, ha úgy tetszik világnézeti örökséget hordozott magában.
A kontinuitás és az új, minden előzőtől eltérő politikai intézményrendszer kialakítása olyan kihívások elé állította, amely éppen úgy soknak bizonyult neki, mint Horthynak a kormányzóság.
Antall feltehetően kiváló külügyminiszter lett volna, de nem azt választotta.
Antall sorsa jól jelképezi Magyarország kettősségét és megosztottságát.
A liberálisoknak (talán mondhatnám szabadgondolkodóknak, sőt szabados gondolkodóknak, leginkább talán túlságosan is túlzó szabatos gondolkodóknak) túl múltbeli konzervatív, míg az politikai identitásukat kereső és azt megtalálni vélő konzervatívoknak egyértelműen túl liberális volt.
Bele is halt. Bár ez nyilván nem érv az én álláspontom mellett (mármint a belehalás)

Történelmi tévedése volt, mert nem ismerte fel azt, hogy 1990-ben Magyarország népessége már egyáltalán nem vallásos, nem is keresztény, és nem demokráciát akart, hanem csak jobban élni.

De ettől még nem "restaurátor' mert származása, öröksége, szűkebben vett és szűrt társadalmi környezetéből egyáltalán nem következik az, hogy ne tudta volna az eltörölt Horthy-rendszer hibáit, miképpen Esterházy Péter esetében sem hánytorgatható fel főúri származása, bár meg kell hagyni, hogy EP nagyszerűsége éppen abban rejlik, hogy ő feltehetően feldolgozta a múltat, míg Antallt inkább nyomasztotta, olyannyira, hogy agyon is nyomta.
És tudta, hogy mindaz amit tesz, éppen olyan átmeneti, mint léte a formális politikában.
Mindazonáltal én szívesen látnék egy Antall Józsefet a mai politikai palettán. EP az lehetett volna, egy univerzális és modern és korszerű és jövőépítő politikában, de ő az írást választotta. Mindannyiunk szerencsétlen szerencséjére.

guma 2016.08.30. 11:48:31

@jaegtoer:

@Orica Középföldi:

szeretem az ilyen eszmecserét...
süti beállítások módosítása