Titkolnák 'Orbán svájci bankárának' életrajzát - de sok minden kideríthető
Orbán svájci bankára. - Magyar diplomata nem lehet világpolgár – ezekkel a szavakkal igazította el Orbán Viktor miniszterelnök Magyarország nagyköveteit a hónap elején. Azt nem tudni, hogy a miniszterelnököt a külügyminisztériumi konferenciaterem első soraiból hallgató ősz hajú úr magára vette-e ezt az iránymutatást. Mert ha valaki, hát ő aztán egy virtigli világpolgár, aki otthonosabban mozog New Yorkban, Genfben, vagy éppen Bejrútban és Rijadban, mint a pesti Nagykörúton.
De az ő világpolgársága a jelek szerint nem zavarja Orbán Viktort. A szívélyes üdvözlés, a félrehúzódó beszélgetések egyértelművé tették: Orbán Viktort a főnök-beosztotti viszonynál jóval több köti Magyarország berni nagykövetéhez. Nagy Istvánról, mert róla van szó, aki mindenféle külügyes előélet nélkül, amerikai- magyar kettős állampolgárként, a nyugdíjkorhatáron túl lett Magyarország első számú svájci diplomatája, rengeteg pletyka kering a kormányzat és az ellenzék köreiben is. Az elmúlt hetekben folytatott háttérbeszélgetéseink résztvevői egybehangzóan „Orbán svájci bankárának” nevezték a színes egyéniségként jellemzett Nagy Istvánt. Személye már csak azért is érdekes lehet, mert egyfajta magyarázatot adhat arra, miért tűnik fel mostanság a legváratlanabb pillanatokban a magyar miniszterelnök Svájcban, és mitől lettek hirtelen látványosan intenzívek a magyar–libanoni kapcsolatok.
Nagy István nagykövet hivatalos életrajzát hiába kerestük a nyilvános fórumokon, pedig még az őt ismerő beszélgetőpartnereink számára is van néhány fehér folt az előéletében. És ezeket a foltokat a külügy sem hajlandó „kiszínezni”. „A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi törvény szerint a kormánytisztviselőnek közszolgálati vagy egyéb önéletrajza nem minősül közérdekből nyilvános adatnak, így nem áll módunkban azt elküldeni”, rázta le lapunkat lakonikusan a tárca.
Az biztos, hogy a hetvenes éveiben járó Nagy ’56-os menekültek gyermekeként került az Egyesült Államokba, és az Amerikában kezdett bankárkarrier messzire és igencsak magasra sodorta, egészen pontosan a Közel-Keletre, az egyik legnagyobb libanoni bank igazgatótanácsába. Nagy István, vagy ahogy akkoriban szólították, Stephen I. Nagy évekig volt egyik vezetője a bejrúti székhelyű Audi Banknak. A pénzintézetnek nincs köze a német autómárkához, az Audiról ugyanis Libanonban más is eszébe juthat az ottaniaknak: az egyik legbefolyásosabb libanoni család neve. Az ő tulajdonukban van az ország egyik legjelentősebb pénzintézete, amely a tekintélyes Forbes magazin szerint a közel-keleti bankok 500-as listáján az előkelő 42. helyen áll. A Bank Audinak Svájcban és Franciaországban vannak leányvállalatai, privát banki üzletágat üzemeltetnek Genfben és Monacóban. Ahogy az ezekben az országokban a magánvagyonok kezelésére szakosodott szolgáltatásoknál lenni szokott, állítólag a Bank Audi svájci és monacói fiókjai sem fogadnak ügyfelet egymillió dolláros betét alatt. Ez és a bank libanoni székhelye is magyarázza, hogy az ügyfelek között a hírek szerint megtalálhatók az arab világ leggazdagabb olajmilliárdosai, egyes királyi dinasztiák tagjai is. Márpedig az ő sok millió dollárjuk befektetéséért végső soron Nagy István felelt, hiszen hosszú ideig, 2005 novembere és 2012 februárja között volt a Bank Audi svájci leányvállalatának ügyvezető igazgatója.
Nagy és Orbán Viktor kapcsolatát informátoraink a ’90-es évek elejére teszik. Tudni vélik, hogy Nagyot maga Kékessy Dezső mutatta be Orbánnak. Nagy sok szempontból utódja is annak a Kékessynek, akit nemcsak barátság és politikai szövetség, de üzleti kapcsolat is köt az Orbán családhoz. Kékessy volt az, aki a sikertelen 2002-es választás után, egyik családtagja révén, áron felül, több mint hatvanmillió forintért vásárolta meg Orbánék belvárosi lakását. És Kékessy volt Orbán Viktor feleségének üzlettársa a tokaji szőlőföldeket birtokló Szárhegy Dűlő–Sárazsadány Kft.-ben, amihez Orbán Viktor első kormányzásának egyik legnagyobb botránya kötődik. A cég ugyanis jelentős állami támogatásban részesült, emlékezetes a kiszivárgott jegyzőkönyv, amely szerint maga Orbán mondta: „ne mi nyerjük a legtöbbet”.
Kékessy korábban genfi lakosként és főként Svájcban működő üzletemberként ismerhette meg a szintén genfi háztulajdonos és ott üzletelő Nagy Istvánt. Nagy vette át tőle a genfi magyar tiszteletbeli konzuli címet is, amikor Kékessyt Orbán Viktor az első kormányzása idején kinevezte párizsi nagykövetnek. Hogy az üzleti kapcsolatot is átvette-e, arról a dolog természeténél fogva inkább sejtések keringenek, mint tények.
Mindenesetre 2010 után Nagy István hamar feltűnt Orbán környezetében. Egyes hírek szerint Orbán 2010-ben megkínálta Nagyot a washingtoni nagykövetség vezetésével is, ám akkor még a svájci-arab-amerikai-magyar bankár nem akart lemondani jól jövedelmező állásáról. Mégis megkapta a nagyköveti kinevezését, ám ehhez nem állomáshely, hanem személyes megbízás társult. Nagy felelt a magyar–arab üzleti kapcsolatokért.
Nagynak jelentős köze van ahhoz, hogy Orbán miniszterelnökként feltűnő figyelmet fordít Libanonra. Többször járt Bejrútban, Nagy munkaadó bankjának székhelyén, mint egyes európai fővárosokban: Orbán 2012-ben kétszer is találkozott a libanoni kormányfővel, a következő évben aztán újra a Kelet Svájcaként emlegetett arab országba látogatott, és közben libanoni üzletembereket is kitüntetett az Országházban.
Nagy nemcsak egykori munkaadója székhelyére, de Szaúd-Arábiába is beprotezsálta barátját, ő készítette elő Orbán 2011-es rijadi látogatását is. A szaúdi vizit kapcsán a Heti Válasz azt írta, hogy Nagyot csak „Mr. Arábiaként” emlegették Orbán környezetében. Idézet a cikkből: „A rejtélyes üzletemberről ennél többet nem lehet tudni. Érdekes, hogy a cégadatokat ismertető moneyhouse.ch svájci honlap Stephen István Nagy amerikai állampolgárként hivatkozik a
pénzügyi szakemberre.”
Nagy aztán 2012-ben nyugdíjba ment a Bank Auditól, jöhetett hát az „igazi” nagyköveti kinevezés. Annak ellenére, hogy a berni magyar misszió vezetésére több külügyes is pályázott és állítólag egy államtitkár is a nagykövetjelöltek között volt, Orbán ragaszkodott régi barátjához. Nagynak így költöznie sem kellett, csak kapott egy szép fekete autót és rá egy magyar zászlót. Persze ettől még az arab kapcsolatait is kézben tartotta, sikerült is megmentenie Orbánt egy kisebb blamázstól. 2014 februárjában Orbán épp Pekingben tárgyalt, amikor környezete megkapta a hírt, hogy a szaúdiak lemondták a márciusra tervezett látogatását. A hír úgy szólt, hogy Orbán mehet ugyan az ott megrendezendő befektetési konferenciára, de magas szinten nem fogadják. A külügyesek nem is merték megmondani a rossz hírt a miniszterelnöknek, hanem hívták Nagyot, vesse be befolyását Rijadban. És Nagy meg is tette, amit tőle elvárnak: Orbánt fogadta végül a szaúdi király is, cserébe a delegációban két nagykövet is helyet kapott, a Szaúd-Arábiába akkreditált magyar diplomata mellett a protokoll-lista előkelő helyén ott szerepelt Magyarország svájci nagykövete is.
Keleti nyitás ide vagy oda, Orbán még mindig gyakrabban jár Svájcba, mint az arab világba. Megszaporodott kiruccanásai nem csak itthon szúrnak szemet, bár a zürichi és genfi utakat akár magyarázhatná is, hogy egy 15 millió forintos éves tandíjú svájci vendéglátó-ipari magánegyetem tanulója a lánya, vagy, hogy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA székhelye is Zürichben van.
Egy svájci újság nemrégiben mégis azt írta, hogy Orbán látogatásainak üzleti, mégpedig magánüzleti célja is lehet: a zürichi Tages Anzeigerben először csak azt fejtegették, milyen gyanús, hogy Orbán ennyit utazik magánügyben Svájcba. Utána viszont bécsi tudósítójuk arról közölt cikket, hogy Orbánt valójában a svájci Zugban bejegyzett magyar energiakereskedő cég, a MET érdekelhette, a cégnek ugyanis a miniszterelnökhöz köthető tulajdonosai is vannak. A MET mindezt tagadja, ettől még Orbán tavaly augusztusi svájci utazása igencsak feltűnőre sikeredett. Már csak azért is, mert még a tényét is el akarták titkolni, ám pechükre a repülőn lefotózták őket. Igen, őket, hiszen Orbán mellett felesége, valamint a főminisztere, Lázár János és annak felesége is Svájcba utazott. Hogy ott mit csináltak, az sokáig rejtély volt, de a repülőn készült képek után hivatalos magyarázat szükségeltetett, eszerint Orbánék és Lázárék egy németországi barátjukat látogatták meg, majd részt vettek egy székelyföldi gyerekkórus zürichi koncertjén. A gyerekek a jelenlévők szerint nagyon szépen énekeltek, ám ez még nem indok ilyen magas szintű kormányzati részvételre. A koncerten mindenesetre Orbán mellett Nagy István mosolygott.
Aztán alig több mint két hónap múlva megint csak Nagy oldalán tűnt fel Orbán, megint csak Svájcban. Hogy akkor mi célból ment, azt még annyira sem kötötték az orrunkra, mint az augusztusi utazáskor, pedig meglehetősen nagy feltűnést keltett, hogy a magyar miniszterelnök Zürichből a néhány órás repülőút helyett majd 13 órát vonatozva tért haza. A pesti aszfalton lábra is kapott a pletyka: a nyitott európai határok miatt van, amit a vonaton könnyebb és egyszerűbb szállítani, mint a detektorok és csomagvizsgálók erdejében feljuttatni egy repülőgépre, még ha az ember miniszterelnökként különleges elbánásra számíthat, akkor is.
Nagy Istvánról mindenesetre azt mondja mindenki, aki ismeri: ha „világpolgárként” nem is illik a miniszterelnök által felvázolt ideális diplomataképbe, egy másik, a nagyköveti értekezleten elmondott kitételét mintha Orbán az ő svájci bankáráról mintázta volna. Azt, ami szerint egy nagykövetnek nem a folyamatok átlátásának képességével kell rendelkeznie, hanem „kereskedői dörzsöltségre” van szüksége.
http://www.vasarnapihirek.hu/fokusz/orban_svajci_bankara
Pár lényeges szó még az események tükrében. Külön figyelmedbe ajánlom a Portfolió írásának 4-es és 5-ős pontját:
Svájci vélemény: Kínban Orbán
Hűtlen kezelés gyanújával őrizetbe vették Orbán Viktor bizalmasát és két munkatársát. A botrány egyre inkább kellemetlen helyzetbe hozza a miniszterelnököt – írja a Neue Zürcher Zeitung.
A kormányközeli bróker , Tarsoly Csaba egyben Szíjjártó Péter bizalmi emberének számít. Állítólag a Quaestornál ügyfélpénzeknek vert a fenekére, és 150 milliárd forint értékben fiktív kötelezettségeket vállalt.
Az összeg a magyar GDP fél százalékának felel meg.
Reuters: Bizalmi válság robbant ki Magyarországon
Az ágazat egyik vezető alapkezelője szerint a brókerbotrányok bizalmi válságot robbantottak ki, és ez valószínűleg évekre aláássa a vállalati kötvénypiacot, jóllehet a visszaélésekben nem jelentkeztek általában szerkezeti kockázatok a befektetési alapok számára – írja a Reuters.
Bilibók Botond, a Concorde vezérigazgatója rámutatott, hogy mivel a Quaestor ügyfelei megégették magukat a papírokkal, hiszen a társaság képtelen volt visszafizetni a befektetéseket, nos, ilyen okokból a céges kötvények egy ideig igen sebezhetőek lesznek. A szakember biztosra veszi, hogy egy darabig biztosan nem működik normálisan ez a piaci szegmens, leszámítva az olyan nagyokat, mint a MOL és az OTP.
A helyzetet igen szerencsétlennek nevezte, mert egyébként az alacsony kamatszint a kibocsátóknak kedvezne. Kifejtette, hogy ha igazak az értesülések, akkor a bizalmi válság piszkos bűncselekmények eredménye, és most biztosan sokan aggódnak a befektetéseik miatt, ám az el fog múlni.
Az alapkezelőknél kb. ötezer milliárd forintot forgatnak, sok millió ügyfél megbízásából. Szerinte a magánügyfelek egy éven belül túljutnak lelkileg a történteken, az intézményes befektetőknél viszont várhatóan továbbtarthat, amíg megemésztik a három esetet.
(Forrás: Szelestey Lajos)
http://www.168ora.hu/globusz/reuters-bizalmi-valsag-robbant-ki-magyarorszagon-134362.html
Itt földrengés lesz, ha Simicska után Tarsoly is kiborul
Nyer-e életet az idővel a csődbe jutott Quaestor és vezére? Mire volt, lesz elég az a néhány szabad nap, hét a felelősségre vonásig, amelyet vélhetőleg azért is kapott, hogy menteni tudja a pénzét vagy pótolni a hiányt, de legfőképpen azért, hogy politikai támogatóinak a nyomait eltüntesse. És elég lesz-e ennyi Tarsoly Csabának ahhoz, hogy befogja a száját?
Ez neki nem megy olyan könnyen. Szangvinikus alkat, ritkán mérlegeli indulatból elejtett szavai hatását. Amikor győri futballcsapatát a helyi autógyár szponzorálni kezdte, s a játékosok kocsikat kaptak, az adományozó metaforikusan, a helyben gyártott motorra is utalva diszkréten ráfestette a karosszéria oldalára, hogy „Győri szívvel”. A járművek átvételekor Tarsoly fennhangon megjegyezte: Győri szívvel, de pesti ésszel!
Nem csoda, hogy a győriek többsége nem zárta a szívébe, még a futballszurkolók sem, hiszen a Quaestor elnöke azt a véleményét is szívesen hangoztatta, hogy győri anya képtelen jó focistát szülni. A Quaestor-birodalom tehát fővárosi ésszel épült fel, s történetének ma még elég foltos, homályos röntgenképén felfedezhetők azok az érhálók, melyeken oda-vissza pumpálták a pénzt. Kisbefektetők, külügyi háttérintézmények, fontos magánszemélyek pénzét.
A Fidesz számára a tét maga a hatalom. S az esetleges földindulás rezgései nemcsak a politikusokat érhetik el, hanem a kormányzó párt holdudvarát, annak támogató szervezeteit is. A Quaestort ugyanis nemcsak pártpolitikai csatornákon keresztül táplálták, de
használta és hizlalta a katolikus egyház is, amellyel Tarsoly igen korán kezdett üzletelni.
A HVG 2000-ben kiderítette, hogy a Quaestor 1998 óta részt vesz a nemzeti zarándoklatok szervezésére kizárólagos jogot szerző Catholica 2000 nevű vállalkozásban, melynek maga Paskai László, az akkori budapest-esztergomi érsek is tulajdonosa volt.
A Quaestor később is hű maradt az egyházhoz, az Erdő Péter bíboros által kezdeményezett, italkereskedelemmel, étkeztetéssel, mozgó vendéglátással foglalkozó Vinum Primatis Zrt.-ben bukkant fel. A cégben a Quaestor és az Incoronata, a Mátyás-templom kulturális központja 50-50 százalékban lett tulajdonos.
A bíboros által meghívott testületbe olyan emberek kerültek be, mint például Baldauf László, a CBA elnöke, Béres József, a Béres Zrt. elnöke, Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója, Csizmadia László, a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskola nyugalmazott főigazgatója, Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék akkori elnöke, Lomnici Zoltán, aki az idő tájt a Legfelsőbb Bíróság elnökeként tevékenykedett, s Tarsoly, a Quaestor Zrt. elnök-vezérigazgatója. Plébánosok szerint a nagyobb adományok, az urnahelyek értékesítéséből befolyó pénzek egy része a Quaestornál landolt, mert „ez volt az elvárás”. Az egyház közismerten szabadon mozgathatja részben ellenőrizetlen pénzeit. Tóth György, a Győri Egyházmegye sikkasztásért elítélt számvivője szerint „a magyar katolikus egyház felső rétege néhány tagjának a fő szentsége elsődlegesen a pénz, s csak másodsorban a Jóisten”.
Hihette-e a Quaestor vezére, hogy ilyen illusztris társaság környezetében, a politika támogató védőszárnyai alatt bárki és bármi korlátozhatja valaha is a hatalmát, birodalmának növekedését?
Gondolhatta-e, hogy ha – feltéve, de meg nem engedve – egyszer őt kénytelen-kelletlen, de mégiscsak lelökik a vár fokáról, nem tudja-e magával rántani a többieket?
Pontosan tudhatta, milyen a magyar közmorál, melyek a bocsánatos bűnök, s biztos lehetett abban, hogy azok az állami szervek, amelyeknek egyébként ez a kötelességük, általában nem fecsérelik az időt a lojális barátok érdemi ellenőrzésére.
A Quaestor simán kibocsáthatott engedély nélkül 150 milliárd forint értékű kötvényt. A politika, a kormány csak azzal tudná lecsendesíteni a károsultak többségét, ha valahonnan kifizetnék a pénzüket. Jelen állás szerint a vétlen pénzügyi szektorra nyomják rá ennek a terheit. Ráadásul az a furcsa helyzet állt elő, hogy azok jártak jól, akik fiktív, nem létező kötvényekhez jutottak, hiszen a Befektetésvédelmi Alap csak róluk tud gondoskodni.
Mi lesz a többiekkel? Pintér Attila pár napja egyedül ült a győri pláza egyik padján. Pintért a Quaestor tulajdonosa vitte edzőnek Győrbe, a kudarcok idején is kitartott mellette, ő pedig ezt bajnoki címmel hálálta meg. Akkor Pintért és Tarsolyt ruhástul dobták a klub medencéjébe, együtt fürödtek a sikerben. Pintér most magányosan ül, ami persze semmit sem jelent, és aligha valószínű, hogy ő része lett volna bármiféle pénzügyi machinációnak, a járókelők mégis azt találgatják: haszonélvezője vagy ő is kárvallottja a Quaestornak.
 |
| Tarsoly és Erdő – borral és kereszttel Soós Lajos / MTI |
Ő is bukott együtt a birodalommal, vagy ahhoz a kivételezett körhöz tartozott, mely napokkal korábban tudta, hogy az összeomlás elkerülhetetlen, s időben kivette a pénzét? Már ha egyáltalán ott tartotta azt. A játék folytatódik, mégpedig több pályán, általában zárt kapuk mögött, közönség nélkül. Bíró nincs, a szabályokat maguk alkotják a szereplők, s ki tudja, betartják-e azokat. Nem látható, ki kinek a mezében védekezik vagy támad. Az eredményjelző táblán egyelőre semmi biztató hír nem olvasható.
Miközben a Fidesz a Quaestoréhoz hasonló botrányok miatt is elindult a még nem túl közelinek látszó szakadék felé, s a milliárdok árnyékában egyre inkább jelentéktelen bóvli lesz a népharagot kiváltó Rolex óra és Gucci táska, feltámadóban van itt egy angyalarcúra maszkírozott szélsőséges, rendpárti szervezet, a bankrendszert zsigerből támadó párt, a Jobbik. Ez a párt minden kormányzati vagy ellenzéki botránnyal egyre nagyobb teret nyer. Képviselőjelöltjük a tapolcai időközi választásokon az esélyesek közé tartozik.
A Fidesz a Jobbikot sokszor taktikai okokból előzte jobbról, ám érdekeik és nézeteik nemegyszer fedték is egymást. A mostani kormányzó pártnak azonban ők a valódi ellenfelei, akikből 2018-ban szükség esetén akár koalíciós partner is lehet.
Most azonban a Jobbiknak áll az árpádsávos zászló,
a devizaügyek, a bank- és brókerbotrányok hozzájuk tolják át a szavazókat. A demokratikus ellenzék hatékony, eredeti kezdeményezéssel nemigen állt elő, pedig annyi lehetőséget kapott, amennyivel máshol mások kétszer buktatnának kormányt, még akkor is, ha az úgy be van betonozva, mint a Fidesz.
A magyar társadalom önvédelmi képessége, immunitása közismerten gyenge. Sem a politikai, sem a pénzügyi szélhámosok ellen nem tudja mozgósítani maradék erejét.
A Quaestor génjeiben hordozta saját bukását, mégis ezreket tudott becsapni, átverni.
A befektetők zöme talán úgy gondolkodott, mint a Quaestor tulajdonosa: a politikai védettség mindenható. Mindentől megóv. És a befektetők közül némelyeket meg is óvott. Mások meg mehetnek szaggatott mezben, lehajtott fejjel a kifosztott öltözőbe.
http://nol.hu/velemeny/foldindulas-vagy-maradas-1524639
Közpénzből spekulációs pénz? - Miért volt a Quaestornál állami pénz?
Számos kérdőjelet, egyebek mellett jogi és szabályozási kérdéseket vet föl az, hogy állami pénzt a Quaestor nevű, azóta csődvédelmet kért befektetési vállalkozásnál tartottak. Érdemes a fölmerülő kérdések közül néhányat számba venni.
1. Közpénz tőkepiaci szereplőnél
Laikus és szakértő egyaránt zavarban van, még akkor is, ha csupán arról hall, hogy közpénz tőkepiaci szereplőhöz kerül. A költségvetési gazdálkodást ugyanis nem arra találták ki, hogy közpénzből spekulációs pénz legyen. Feltételezések merültek fel arról, hogy a Quaestor Értékpapír Zrt.-nél a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak, valamint a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt.-nek is voltak ügyfélszámlái, és hogy a kormányszóvivői iroda már készíti is az összesítést, hogy mely minisztériumok tartottak még pénzt értékpapír-kereskedőknél. A minisztérium közlése szerint a kereskedőháznak ("MNKH“) egyetlen értékpapírszámlája volt, és a szerződés szerint azon is csak állampapír lehetett. Tudomásul véve a fenti közlést, aggodalmak akkor is megfogalmazódhatnak abban a tekintetben, hogy a költségvetési gazdálkodás szigora alá vont pénzeszközök miként juthatnak spekulatív ügyleti szereplőhöz. A spekuláció közhaszon, de nem akárhol és akármikor. A fogyasztói háztartás vagy a közület számára általában az a jó, ha elkerülik a spekulatív ügyleteket.
2. Demokratikus és jogállami deficit
A hírek szerint az MNKH vezetősége 2015. március 5-én döntött arról, hogy kiveszi a tőkéjét a Quaestortól. Mivel az MNB csak öt nappal később, március 10-én jelentette be, hogy részlegesen felfüggeszti a Quaestor Értékpapír-kereskedelmi és Befektetési Zrt. tevékenységét, nem elhessegethető e tekintetben a bennfentes kereskedés gyanúja. Még ha e gyanú nem igazolható is, akkor is baj, hogy nem átlátható az a mechanizmus, amelyben közpénz tőkepiaci szereplőkhöz kerülhet, majd onnét visszavonható. Az átláthatatlanság gazdasági és biztonsági kockázat, és demokratikus és jogállami deficit. További probléma az, hogy ha a közpénz mozgása nem átlátható, nem lehetséges eleget tenni azon alkotmányos követelménynek sem, hogy a közpénz felhasználása legyen nyilvános.
3. Az állam állampapírja magánszereplőnél?
A kincstári körbe tartozó szervezetek, közöttük a minisztériumok fizetési számlái kizárólag a kincstárnál vezethetők. E kötelezettség a hatályos szabályok szerint furcsa módon nem vonatkozik a kincstári körön kívüli számlatulajdonosokra (pl. állami ellenőrzés alatt lévő vállalkozásokra). Van olyan jogértelmezés, hogy állampapírt még az állami vállalatok is csak közvetlenül a kincstártól vehetnek. Az államháztartásról szóló, többször módosított 2011. évi CXCV törvény ("Áht.“) 79. § (3) bekezdése szerint az ún. kincstári körön kívüli számlatulajdonosok (közalapítványok, nonprofit társaságok stb.) átmenetileg szabad pénzeszközeiket a kincstár által értékesített, értékpapírszámlán, értékpapír-letéti számlán nyilvántartott állampapírok vásárlásával hasznosíthatják. E szövegezésből szigorú értelemben véve talán még nem következik az, hogy a Magyar Államkincstár ("MÁK“) által értékesített állampapírokat állami vállalat - miután a MÁK-tól megszerezte - ne helyezhette volna el befektetési szolgáltatónál. Fennmarad mégis a kérdés: közhaszon-e az, hogy az állam állampapír birtoklása során tőkepiaci magánszereplőt iktat közbe?
4. Alulfejlett kincstár
Költségvetési szerv az Áht. 41. § (4) bekezdése szerint a saját nevében - a külön szabályozott államadósságot keletkeztető ügyletek kivételével - adósságot keletkeztető ügyletet érvényesen nem köthet, továbbá törvényben meghatározott kivétellel értékpapírt nem bocsáthat ki, nem szerezhet meg. Eleve érthetetlen az a szabály, hogy az állami tulajdonú alapítvány vagy társaság révén miért olyan könnyű kikerülni azt a tilalmat, hogy számlát csak a MÁK-nál lehet vezetni, és ha ez már megtörténik, a tilalom alóli kivétel miért nincsen szabályozva. A költségvetési gazdálkodás biztonsága és hatékonysága gazdasági és politikai szempontból is alapvető fontosságú, és ha az állam elhanyagolja a MÁK továbbfejlesztésének feladatát, a kormányzat terhére súlyos mulasztás róható.
5. Mire való, és mire nem egy technikai értékpapír-számla?
A minisztérium közlése szerint nemcsak kincstári körön kívüli számlatulajdonosok tulajdonában lévő állampapírok voltak a Quaestornál, hanem az állami tulajdonosnak az Eximbank tőkeemelésére elkülönített pénze is. Nem világos, hogy ez a pénz miért nem került közvetlenül a kincstártól az Eximbankba. A minisztérium ezt úgy magyarázza, hogy a Quaestornál csak az Eximbank tőkeemeléséhez kapcsolódó értékpapírok technikai nyilvántartását segítő értékpapírszámla-számla volt, és a Buda-Cash bedőlése után ezt a számlát is megszüntették, a legutóbbi magyarázat szerint azért, mert erre a miniszterelnök adott utasítást.
Először is látni kell azt, hogy az Eximbank állami tulajdonban van, a tulajdonosi jogokat pedig a rá vonatkozó törvény (a többször módosított 1994. évi XLII. törvény) szerint a hatáskörrel bíró miniszter gyakorolja [1. § (2) bekezdés]. Mivel a KüKüM központi költségvetési szerv, semmilyen okból - így tőkeemelés céljából sem - vezethet máshol számlát, mint a MÁK-nál. Akkor viszont nem érthető, mit keres egy technikai számla a Quaestornál. További baj az, hogy egy technikai számla mögött valóságos értékpapír-számlának kellene állnia, és a Quaestor nyilván nem nyithat technikai számlát olyan értékpapírra, amely a MÁK-nál van, és nem a Quaestornál.
Egyáltalán nem látható, miként volt lehetséges az, hogy a Questor az állami társaság tőkeemelésére elkülönített pénzzel összefüggésben technikai értékpapírszámla-számlát kezelt. Ilyen számlát pl. szervezett tőkepiacon a központi értékpapírtár, a KELER nyit, használ és zár be mint központi szerződő fél ("KSzF“). Teszi ezt akkor, amikor a teljesítéshez szükséges pénz és értékpapír-fedezet beszedését követően elvégzi a szükséges terheléseket és jóváírásokat a KELER KSzF technikai értékpapír számláján és a klíringtag értékpapír számláin, valamint a KELER KSzF tőzsdei technikai bankszámláján és a klíringtag bankszámláin. Technikai számla egyébként a könyvelésnél használt segédszámla, amely adott gazdasági esemény lekönyvelését követően lenullázódik, megszűnik.
A minisztérium szerint a technikai értékpapír-számla révén gyakorolják a tulajdonosi jogokat az Eximbank felett. E számlán szerintük forgalomképtelen részvények vannak, amelyek előállítása jogszabály alapján történt. Az igaz, hogy egy technikai számlán lévő értékpapír nem forgalomképes, de ez a valóságban nem az értékpapír miatt van, hanem azon tény okán, hogy a papírok technikai számlán vannak, vagyis le vannak ideiglenesen fagyasztva. Az ideiglenes zárolás miatt azonban más jogok, így tulajdonosi jogok sem gyakorolhatók a technikai számlán lévő értékpapírok segítségével, azzal ellentétben, mint amit a minisztérium állít.
6. Közpénz felhasználásának nyilvánossága
Külön említésre érdemesek a nyilvánosság-szabályok. Az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdése szerint a közpénzzel gazdálkodó szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzt és a nemzeti vagyont továbbá az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni.
A közpénzre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok. Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló, többször módosított 2011. évi CXII. törvény ("Infotörvény") 27. § (3) bekezdése szerint közérdekből nyilvános adatként nem minősül üzleti titoknak - vagyis a nyilvánosság elől nem elzárható - a központi és a helyi önkormányzati költségvetés, illetve az európai uniós támogatás felhasználásával, költségvetést érintő juttatással, kedvezménnyel, az állami és önkormányzati vagyon kezelésével, birtoklásával, használatával, hasznosításával, az azzal való rendelkezéssel, annak megterhelésével, az ilyen vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatos adat. A felsoroltak tekintetében tehát a nyilvánosság nem korlátozható, hacsak nem minősített vagy döntést előkészítő adatról van szó.
Az üzleti titok védelmére vonatkozóan bekerült egy passzus az Infotörvénybe. A már idézett 27. § (3) bekezdés második mondata szerint ugyanis a nyilvánosságra hozatal nem eredményezheti az olyan adatokhoz - így különösen a védett ismerethez - való hozzáférést, amelyek megismerése az üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna, feltéve hogy ez nem akadályozza meg a közérdekből nyilvános adat megismerésének lehetőségét. Azon túl, hogy a közpénzzel való gazdálkodás tekintetében az üzleti titok fogalma jószerével értelmezhetetlen (az ugyanis a versenygazdaság kategóriája), e megszorító kitétel az adatokhoz való hozzáférésre vonatkozóan jogbizonytalanságot okoz. Ennek különös jelentősége van most, amikor tisztázni kellene a nyilvánosság előtt azt, hogy miként került közpénz spekulációs szereplők kezére, érte-e kár a közt, ha igen, milyen, és mit lehetne tenni a károkhoz vezető okok felszámolása végett.
http://www.portfolio.hu/vallalatok/kozpenzbol_spekulacios_penz_miert_volt_a_quaestornal_allami_penz.5.212032.html
