2,3 millióan súlyosan nélkülöznek - infografika
A hazai háztartások háromnegyede nem tudna egy váratlanul felmerülő kiadást kifizetni, több mint felüknek pedig nincs lehetőségük arra, hogy évente egyszer üdülni menjenek. Az InfoTandem heti infografikája.
A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának három tényezőcsoportja közül Magyarországon a súlyos anyagi depriváció érinti a legtöbb embert: tavaly a lakosság 23,9 százaléka, 2,34 millió ember tartozott ide. Ez a ráta bő 1,6-szor magasabb a relatív jövedelmi szegénység 14,6 százalékos mutatójánál. Egyébiránt az Európai Unió átlagában éppen fordított a helyzet: 1,7-szeres a különbség, de a jövedelmi szegénység „javára”. A harmadik szegénység-dimenzió, a nagyon alacsony munkaintenzitás szempontjából a helyzet hasonló: ez nálunk 9,2 százalékot, míg az uniós népességből mintegy 8 százalékot sújt.
Az anyagi depriváció az alapvető javakhoz, szolgáltatásokhoz való elégtelen hozzáférésben fejezhető ki. Ezt úgy számszerűsítik, hogy 9 konkrét tételre kérdeznek rá; súlyosan depriváltnak az tekintendő, akire saját bevallása szerint ezek közül legalább 4 vonatkozik.
Hazánkban a 2013-as helyzetet tükröző legfrissebb KSH-felmérés szerint a vizsgált tételek közül különösen kettő emelkedik ki, ezek a népesség több mint felét érintik. Messze a legmagasabb arányt a váratlan kiadások fedezésére való képtelenség mutatja: a háztartások háromnegyede arról számolt be, hogy egy hirtelen felmerülő (legalább 66 ezer forint összegű) kiadást nem tudna kifizetni. Ráadásul e részmutató azon kevesek közé tartozik, amelyeknél még romlott is a helyzet az előző évhez képest (igaz, csak 1 százalékponttal). A második legáltalánosabb probléma: a család nem engedheti meg magának, hogy évente legalább egy hétre elmenjen üdülni. Az itt mért 59,6 százalékos arány ugyanakkor érdemben, 7 százalékponttal enyhült 2012-höz viszonyítva.
Nagyjából az emberek egynegyedért érinti, hogy nem tudnak kétnaponta húst (vagy azzal azonos tápértékű vegetáriánus ételt) fogyasztani; hátralékban vannak a hiteltörlesztésükkel vagy más rezsiszámlával; illetve nem fér bele a büdzséjükbe, hogy kocsit tartsanak. A fűtésen a lakosság bő egytizede kénytelen spórolni, az viszont, hogy valakinek anyagi okokból ne legyen telefonja, mosógépe vagy épp színes televíziója, manapság már elenyésző arányban fordul elő. Az összesítő indikátor, a súlyos anyagi deprivációs ráta – tehát azok aránya, akik a vizsgált 9 tételből legalább 4-et igaznak tekintenek a háztartásukra nézve – 2013-ban 2,9 százalékpontot javult az egy esztendővel korábban mért 26,8 százalékhoz képest.
A standard tételsort a legutóbbi helyzetfelmérésekor kiegészítették néhány további kérdéssel, amelyek főként a háztartások 16 éves és idősebb tagjaira vonatkoztak. A kapott válaszokból kiderült például, hogy az emberek 30 százaléka nem engedheti meg magának, hogy régebbi ruhái helyett újat vásároljon, a használt bútorok lecserélése pedig a háztartások 45 százalékánál ütközik akadályba. A megkérdezettek egyaránt egyharmad körüli arányban válaszolták azt, hogy nem tudják finanszírozni a társas kapcsolatok fenntartását (36,7 százalék), illetve a rendszeres szabadidős tevékenységet, azaz a moziba vagy színházba járást, sportolást (32,6 százalék). A saját internet-hozzáférésről 12 százalék kénytelen anyagi okokból lemondani.
http://ado.hu/rovatok/munkaugyek/2-3-millioan-sulyosan-nelkuloznek-infografika
Már nem kellenek a kormánynak a közmunkások
Még idén jelentősen csökkentik a közmunkaprogramban részt vevők számát - jelentette be Gy. Németh Erzsébet, a DK fővárosi önkormányzati képviselője.
A párthoz eljutó levél szerint fővárosban a tervek szerint a felére csökken a közfoglalkoztatottak száma.
A fővárosi kormányhivatal Belügyminisztérium "munkaidőn túl" kiküldött pénteki levelére hivatkozva tájékoztatta a budapesti munkaügyi kirendeltségeket arról, hogy csak augusztus 31-ig tervezzék a közmunkát. Addig is azonban maximum feleannyi közmunkást alkalmazhatnak, mint amennyit terveztek. Ráadásul az eddigi húsz helyett harmincszázalékos önrésszel számolhatnak, és az anyagköltség fele helyett csak tíz százalékra kapnak támogatást.
Az intézkedés miatt a fővárosban ezres nagyságrendben maradhatnak munka nélkül a közfoglalkoztatottak. Több kerületben szívesen alkalmaznának akár állami támogatás nélkül is embereket, mert lenne igény a közmunkára. De ha kizárólag saját forrásból finanszíroznák az ilyen foglalkoztatást, legalább minimálbért kellene fizetniük, amire pedig nem képesek.
http://www.sztarklikk.hu/egyeb/sztarklikk-kozelet/164233/
Segélyezés: brutális átalakítás
Legalább minden huszadik állampolgárt, a családokkal együtt milliónyi embert érint a szociális segélyek rendszerének márciustól esedékes változása. És minden egyes önkormányzatot. A jövőben az önkormányzatoktól a járási hivatalokhoz kerül az állami forrásból fizetett foglalkoztatást helyettesítő illetve az eddigi szociális segély helyett fizetendő egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatás. A többi támogatás állami forrásai megszűnnek. Ezeket majd az önkormányzatok adhatják. Még egyszer: adhatják – ha van rá pénzük vagy teremtenek hozzá pénzt, például adókivetéssel.
A Fidesz megoldása a szegénységre: amiről nem beszélünk, az nincs is
Újabban a szegénységgel kapcsolatos diskurzusokban (is) bizonyítja a kormányoldal, hogy egy teljesen más párhuzamos valóságban él. Balog Zoltán, egy szegénységről szóló konferencián azzal nyitott, hogy szerinte értelmetlen arról vitatkozni, hogy nő, vagy csökken a szegénység. Aztán mégis arról próbálta meggyőzni hallgatóságát, hogy az bizony csökken.
A Emmi minisztere szerint a közmunkások jobban jártak azzal, hogy a segélynél jóval többet visznek haza. Csakhogy pont a legutóbbi blogunkban mutattunk rá arra, hogy durván terjed a dolgozói szegénység, vagyis már a munka sem véd meg a nélkülözéstől. Az Emmi valósággal való hadakozását jól szemlélteti az az internetre kikerült anyag, amelyben megtiltották a dolgozóknak (az egységes kommunikáció érdekében), hogy olyan szavakat használjanak, mint például stadion, gyermekszegénység és mélyszegénység.
Eközben a szakemberek egyetértenek abban, hogy komoly egzisztenciális válság van Magyarországon. Hazánk egyre jobban marad le régiós versenytársaitól jövedelemszintben és szegénységi arányban. A társadalom szerkezete pedig egy fenék nehéz piramishoz kezd hasonlítani: a nélkülözők száma nő, miközben a középosztály egyre szűkül.
forrás: reposzt.hu
Ha nem beszélünk róla, nem is létezik?
Úgy tűnik, az Emmi ezzel próbálkozik, ráadásul érdemi vitát sem hajlandó folytatni róla. Pedig nem sokat kell keresgélnünk olyan mutatók után, amelyek világosan mutatják a negatív folyamatokat. A visegrádi országok közül csak Magyarországon emelkedett a szegények aránya, a többi ország képes volt gátat szabni a szegénység növekedésének, sőt sikerült mérsékelni a szegények számát (legnagyobb mértékben a lengyeleknél (19,5), majd a szlovákoknál (12,2) és a cseheknél 5 százalékponttal).
2003-ban a háztartások egy főre jutó bruttó jövedelmének tekintetében Szlovákia és Lengyelország még mögöttünk állt: a leglátványosabban fejlődő szlovákok 2007-ben előztek le minket, a lengyelek két évvel később. 2003-ban a magyar jövedelemszint 1500 euróval volt magasabb a szlovákokénál, 2012-ben pedig 1900 euróval már alacsonyabb annál. Ez a mutató 2003-ban az osztrákokénak 51, 2012-ben pedig 52 százaléka volt, így érdemben az osztrák jövedelemszinthez sem közeledtünk.
http://tenytar.blog.hu/2015/02/25/a_fidesz_megoldasa_a_szegenysegre_amirol_nem_beszelunk_az_nincs_is#more7190977
