Korrajz zenei aláfestéssel!

Az 1968-tól 1971 őszéig fennálló Kex együttesről legendák keringenek a köztudatban. A kissé ironikusan "nagy generációnak" elkeresztelt mai ötvenesek számára a szabadságot, az oldottságot képviselte. Ebben az együttesben, amely a 3 T (fiatalabbak kedvéért: tiltás, tűrés, támogatás) világát a másságával és a belehelyezkedés megtagadásával utasította el, a művész értelmiség és a politikai másként gondolkodás legjobbjai láttak értéket. Ott voltak koncertjeiken, s a filmben felelevenítik élményeiket. Időnként az az ember érzése, kémfilmparódiát néz, hiszen betekintést nyerhetünk azokba a titkos aktákba is, amelyek a közönség soraiba beépült ügynökök jelentéseit tartalmazzák.

Frontembere és motorja Baksa-Soós János volt. A klasszikus felállás tagja volt még Bianki Iván, Doleviczényi Miklós, Imre Attila és Kisfaludy András. Bár többnyire az Illés előzenekarának szerződtették őket és így viszonylag sok koncertet adhattak, az átlagos közönség nem értette zenéjüket. Koncertjeikre jellemző volt az állandó improvizatív készség mind a zenében, mind a színpadi megjelenésben. A hivatalos zenei ízlésbe nem fért bele a Kex, egyetlen kislemezt rögzítettek (két dalt: Elszállt egy hajó a szélben / Család) és négy számukat vette fel a rádió. Baksa-Soós 1971-es kiválásával (az év őszén az NSZK-ba disszidált) gyakorlatilag megszűnt a zenekar, bár a többi tag még másfél évig próbált együtt maradni, sikertelenül.
Egy Kex-koncert szünetében lépett először színpadra Cseh Tamás is.

Baksa-Soós János -- ének, gitár
Bianki Iván -- gitár, cselló
Doleviczényi Miklós -- zongora, gitár, fuvola
Imre Attila -- basszusgitár, ének
Kisfaludy András -- dob