Szégyen mit meg nem enged magának kormányunk és a MTA pár tagja! Kíváncsian várom mikor röppen új (talán milliárdos) megtakarítás Amerikába, hogy segítsünk egy kicsit...
1. forduló/ 2011-ben költségvetési maradványt (?!) utalt a kormány:
Hungarian Studies Program to Continue at Indiana University
Hungarian Agency Provides $250,000 Endowment
forrás : http://www.hacusa.org/en/2011-press-releases/hungarian-studies-program-to-continue-at-indiana-university vagy http://www.bbi.hu/index.php/hu/
Ötvenhárom ezer államilag támogatott hely helyett idén csak 34 ezret hirdettek meg. Hiába fizették adóikat a magyar felvételizők szülei, nincs pénz olcsó felsőfokú oktatásra. Egészen más a helyzet, ha amerikai szülők gyerekeiről van szó, számukra ingyenes felsőfokú oktatási és kutatási lehetőséget biztosít a kormány a magyar adófizetők pénzéből. Hihetetlennek tűnik, de így van!
Csupán egy rövid angol nyelvű hír jelent meg az Magyar Amerikai Koalíció honlapján arról, hogy a Balassi Intézet 250 ezer dolláros ajándékot (kb. 50 millió Ft) adott az amerikai Indianai Egyetemnek az ottani magyar program finanszírozására. A tanszék támogatását 2007-ben a Gyurcsány-kormány felfüggesztette, akkor elfogyott a pénz, de most a polgári kormány megtalálta a felesleges milliókat, és át is utalták az Egyesült Államok egyik leggazdagabb egyetemének.
Az ajándékot Michael McRobbie, az egyetem elnöke „nagylelkűnek” nevezte, a mostani válságos időkben Amerikában is ritka, hogy ekkora készpénzadomány érkezzen. Érdemes megjegyezni, hogy az Indianai Egyetem magánalapítványának vagyona 1,3 milliárd dollár (közel 400 milliárd forint!); bődületesen gazdag egyetemről van tehát szó.
A Balassi Intézet nagyvonalú ösztöndíjakat biztosít az egyetemen. Elsősorban azokat az amerikai és kanadai állampolgárságú diákokat várják, akik hajlandók magyar egyetemeken tanulni, nekik fizetik a tandíjat, az orvosi ellátást, sőt még 12 ezer dolláros zsebpénzt is kapnak (kb. 2,5 millió Ft) a tanévre. Ha tetszik nekik kishazánk, akkor hosszabbítani is lehet, van pénz bőven.
Elvégre a polgári kormány nem garasoskodhat, a Balassi Intézet feladata „a magyarság jó hírének” terjesztése. Arra azért ügyeltek, hogy az adományokról a hazai sajtóorgánumok ne tudósítsanak. Jobb az ilyesmit titokban tartani, nehogy a megszorítások miatt már amúgy is feldühödött magyar egyetemistáknál elpattanjon a húr.
(Lázár György)
2. forduló: Válasz jött az adomány nyilvánosságra hozataláról.
Egyetemi oktatók és értelmiségiek az amerikai magyaroktatás védelmében
„Egyetemi oktatók és értelmiségiek az amerikai magyaroktatás védelmében
Az Amerikai Magyar Népszava honlapján 2012. március 8-án megjelent Lázár György-cikk (A koldusok nagyvonalúsága), majd a nyomában felkapott sajtóhírek súlyos és alaptalan vádakkal illetik az Indiana University (IU) magyar programja számára juttatott, a Balassi Intézetből érkező magyarországi támogatást, és alkalmasak arra, hogy megrendítsék a programba vetett bizalmat.
Az állításokkal szemben az az igazság, hogy az IU magyar programja és az ahhoz kapcsolt Ránki György Chair az egyetlen olyan oktatási program Észak-Amerikában, amely teljes egyetemi képzést nyújt magyarságtudományból, a minor szaktól a doktori címig. A régióval kapcsolatos érdeklődés megcsappanásával és a korábbi magyarországi támogatás megvonásával a graduate (mesteri és doktori) hallgatók száma az elmúlt években erősen visszaesett, veszélyeztetve a program létét. A 2010. évi költségvetési maradványból átadott 250 ezer dollárnyi alapítvány lehetővé teszi, hogy kamataiból évente egy-két hallgató magyar témában folytathasson tanulmányokat, biztosítva a hungarológiai képzés folytonosságát egy olyan helyen, ahol az 1944 óta folyamatos és ahol az Egyesült Államok második legnagyobb magyar könyvgyűjteménye található. Az Indiana University a maga részéről ugyanekkora összeggel támogatja a képzést (tandíjmentesség, biztosítás) és a Fulbright Alapítvány is megerősítette a helyi magyar jelenlétet egy professzori állás létrehozásával. A Budapestről jövő támogatás nem magyarországi utazásra és tartózkodásra, hanem helyben folytatott tanulmányokra adható és nem zsebpénz, hanem szerény hozzájárulás a képzés költségeihez. A most létrehozott alapítvány nem adomány, annak összege a magyar állampolgárok tulajdona marad az ösztöndíj esetleges megszűnése után, az éves kifizetéseket pedig a betét kamatai teszik lehetővé. Hasonló alapítványokkal sok más ország él kultúrája megismertetése céljából, Magyarországnak pedig égető szüksége van arra, hogy nyelvét, történetét, kultúráját ismerő amerikai, kanadai szakemberek legyenek a térség szakértői.
Mi, akik az elmúlt húsz évben a Ránki György Chair betöltői voltunk Bloomingtonban, üdvözöljük a lépést és attól az IU magyar programjának hosszútávú fennmaradását reméljük.
Ablonczy Balázs történész, igazgató (Párizsi Magyar Intézet)
Borhi László történész, az MTA doktora, jelenlegi Ránki György Chair Professor
Csorba László történész, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, Fülemile Ágnes néprajzkutató, igazgató (New York-i Magyar Kulturális Központ)
Mazsu János történész, egyetemi docens
Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja
Pléh Csaba pszichológus, nyelvész, egyetemi tanár, az MTA tagja
Romsics Ignác történész, egyetemi tanár, az MTA tagja”
3. forduló :
Védhetetlen az amerikai adomány – válasz Ablonczy Balázsnak
Megtiszteltetés (és meglepetés) számomra az, hogy Ablonczy Balázs, Borhi László, Csorba László, Fülemile Ágnes, Mazsu János, Szegedy-Maszák Mihály, Pléh Csaba és Romsics Ignác sajtónyilatkozatban reagált az írásomra. Nem egyszerű nyilatkozatról van szó, Ablonczy történész úr, a Párizsi Magyar Intézet igazgatója az MTI-n keresztül szétküldte azt a magyar sajtónak is. Remélem, hogy az én válaszomat is ugyanúgy terjeszti majd az MTI, én mindenesetre elküldtem nekik.
A professzorok azt írják, hogy támogatják az amerikai magyaroktatást, annak védelmében szólalnak fel, meg hogy a cikkemből levonható következtetések „alkalmasak arra, hogy megrendítsék a programba vetett bizalmat”. A nyilatkozat szerzői mindnyájan betöltötték a múltban az amerikai Indiana Egyetem Ránki Györgyről elnevezett professzori állását is, és néhányuk jelenleg a Balassi Intézet alkalmazásában áll.
Remélem nem sértődnek meg, de nekem úgy tűnik, hogy ők azt a gyakorlatot védik, amelyik adófizetői pénzeket adományoz amerikai egyetemeknek, amiért cserébe ott professzori állásokat kapnak. Először arra gondoltam, hogy a nyilatkozók a programot anyagilag kívánják támogatni, például magángyűjtést szerveznek, vagy felajánlják a saját honoráriumaikat, vagyonukat a nemes célra. Mert ezt tette Rézler Gyula professzor, aki a saját pénzéből biztosít ösztöndíjakat az indianai egyetemen, vagy Banda Árpád, aki a saját pénzét ajánlotta fel az ottani magyar könyvtár javára.
De nem, a nyilatkozó professzorok az adóforintokból történő jótékonykodást preferálják, amit úgy ajándékoznak el, hogy a publikum nem tudja, mennyi pénz kerül az amerikai egyetemekhez. Jogosan aggódnak azért, hogy megrendülhet a pénzek átlátható elosztásába vetett bizalom, hiszen úgy tűnik, hogy nem csupán a mostani 250 ezer dollárról (50 millió Ft) van szó, az Amerikában elosztogatott magyar pénzek ennél sokkal magasabbak.
Nyilatkozatukban felhozzák, hogy én tévesen írtam a pénz felhasználásáról. Ezúton kérek elnézést a hibáért, senkit sem akartam félrevezetni. De azt nem vitatják, hogy tavaly a Balassi Intézet ajándékot (endowment) adott az indianai egyetemnek, és azt sem magyarázzák meg, hogy eddig miért hallgattak a gesztusról Budapesten? Miért nem hozták nyilvánosságra tavaly azt, hogy 50 millió Ft költségvetési „maradványt” találtak és ajándékoztak el? Én a hírre a Magyar Amerikai Koalíció (HAC) nevű amerikai magánszervezet honlapján bukkantam rá, és azon morfondíroztam, hogyan lehetséges az, hogy egy amerikai magyar emigránsszervezet honlapján található az az információ, amely szerint költségvetési „maradványt” adományoztak az Indianai Egyetemnek?
Számomra értelmezhetetlen az a megjegyzés is, hogy az átutalt pénz „nem adomány”. Az indianai egyetem nem kezelhet olyan pénzt, amely magyar polgárok tulajdona, ezt a saját szabályzatuk tiltja. A nyilatkozók arra gondolhattak, hogy a pénzt bizonyos feltételek mellett, pl. az ösztöndíj megszűnése után, esetleges büntetések fizetésével, vissza lehet vonni.
Az indianai Ránki „chair”-t 1979-ben hozták létre, és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA), illetve az Indianai Egyetem közösen finanszírozza. Egy „chair” létrehozása ma kb. 1,5 millió dollárba kerül (300 millió Ft). Nem tudni, mennyi pénzt tett be az MTA 1979-ben, a tranzakciót az azóta elhunyt Sinor Dénes professzor ütötte nyélbe, ő indította el az 1981 óta működő Magyar Tanszéket is. Nem találtam információt arról sem, hogyan választják ki a Ránki-professzorokat; Amerikában a hasonló „székeket” nyílt pályáztatás útján ítélik oda.
A professzori állások támogatása magánpénzekből amerikai tradíció, sok ezer állást támogatnak így. Néha a teljes fizetést fizetik, máshol kutatásra, doktoranduszok támogatására, utazásra használhatják a pénzt. Rengeteg variáció létezik. Általában egy nagyobb 50–300 millió Ft-os összeget fektetnek be, és annak a profitjából támogatják az állásokat. Az egyetemek (így az indianai is) gondosan szabályozzák a magánpénzek elfogadását és felhasználását. A magyar adomány azért szúr szemet, mert az adóforintokból történik. A nyilatkozat szerint hasonló megoldással sok más ország él „kultúrája megismertetése céljából”. Én a magyarhoz hasonló professzori „chair” finanszírozással még nem találkoztam, jó lenne ha konkrét példát is említenének.
Tudom, hogy a kialakult finanszírozási rendszert nem a Ránki-professzorok hozták létre, nem is felelősek érte, és nem is mindig kedvezményezettjei ennek, talán néha maguk is áldozatok. De nyilatkozatok helyett azon kellene ügyködniük, hogy kifehéredjen a rendszer. Fel kell számolni az adófizetői pénzek osztogatását Amerikában.
Gondoljanak csak bele. A polgári kormány manapság IMF kölcsönért kilincsel Washingtonban, annak közel 20 százalékát az amerikai adófizetők fizetik – majd ugyanez a kormány költségvetési „maradványt” talál, és azt egy gazdag amerikai egyetemnek adományozza. Talán még a nyilatkozat aláírói is egyetértenek velem, hogy a jelenlegi magyar pénzügyi helyzetben ez az adomány – és eltitkolása – felháborító!
(Lázár György)
Frissítve, mert mennek a milliárdok a magyar közoktatásból zárolva, amerikába utalva(és az ezt megelőző erdélyi 8 milliárdot meg sem kell említenem már!?). Kinek, hova, miért, kinek a kezébe, milyen feladatokkal?
Hirtelen elköltött 16 milliárdot a kormány - mire ment a pénz?
| Dec. 4. | 46 | Kaposvári kamarazenei fesztivál támogatása |
| Dec. 4. | 20 | A38 Nonprofit Kft.támogatása |
| Dec. 4. | 50 | Cézanne kiállítás PR |
| Dec. 4. | 145 | Határon túliak támogatása |
| Dec. 4. | 9900 | Rendőrség konszolidálása |
| Dec. 6. | 120 | NAV igazgatására |
| Dec. 6. | 727 | Határon túli oktatásra |
| Dec. 6. | 10 | Sport népszerűsítése |
| Dec. 6. | 100 | Magyar Vívó Szövetség támogatása |
| Dec. 6. | 3880 | Friends of Hungary Alapítvány támogatása |
| Dec. 6. | 188 | Kincstár működési költségeire |
| Dec. 6. | 90 | Holokauszt közalapítvány |
| Dec. 6. | 46 | Honvédelmi Minisztérium bérszámfejtés |
| Összesen | 15322 | |
|
Forrás: NAPI-gyűjtés,Magyar Közlöny |
||
Itt a helyzetet ismerő beszél az alapítvány elképesztő nagyságáról... Viszont az amerikai fiatalok utaztatása, és egyéb juttatása stb közben nem szűnik meg. Aki felmerte függeszteni ezt a pénzszórást annak a nevét le sem írom (de a szövegben megtalálni), mert még azt hiszik egyesek : őt védem!
