Az élet nehézségei
Ez a bejegyzés egy ismerősömnek köszönhetően született. Volt vele egy elmélyült enyhén alkoholos beszélgetésem, és sorra vettük a dolgokat, dolgainkat. Aztán rátértünk a sorsra, isten kezére meg hasonló most mé'rt engem??? Meg mivel érdemeltem ezt ki kategóriás dolgokra. Őszintén szólva sokan egy komoly metafizikai kérdésként kezelik.
Nos, a ffranc sem tudja! A franc sem tudhatja, hogy van-e, valamiféle komoly mögöttes indok, isteni beavatkozás azok mögött a balesetek, és tragédiák mögött, amik mindannyiónkkal megesnek. Most nem is erről akarok beszélni, hanem ezeknek a dolgoknak egy másik vetületéről, következményéről. És párszor ezt a postot már beharangoztam, megígértem nektek. A késedelemért elnézést kérek! Azért tartott közel 2 hétig, mert bár egy felébrednilustavagyok, de aludnimárnemtudok félmeditáció során, már egy jó ideje megfogalmazódott bennem a dolog, sőt, ami azt illeti, az előző postommal egyidőben született meg, és eredetileg szervesen összekapcsolódtak a fejemben. De ez már nagyon komplex, nagyon bonyolult téma. Nekem legalábbis mindenképpen az! ÉS őszintén szólva, nem voltam benne biztos, hogy sikerült tisztességesen megfogalmaznom, elmondanom. Sőt, még most sem vagyok az. De ha neki sem állok? :)
Ennyit talán a bevezetőről.
Szóval, ha azt mondom hogy Mauricius és Dodók, rémlik valakinek valami?
Gondolom igen. De röviden, ez egy végtelenül jámbor, védtelen, és sérülékeny, barátságos madár volt. Ami egy messzi messzi, ember ragadozók, természeti csapások, és betegségek által nagy ívben elkerült szigetecskén élt. Úgy is mondhatnám, hogy övék volt a földi paradicsom. És Generációkon át. Ahogy mi az idillt elképzeljük katasztrófák, ellenségek nehézségek nélkül. És ez lett a vesztük. Nem voltak ellenségeik, úgyhogy elfelejtettek félni. Nem voltak ragadozóik, És nem volt rá szükség hogy repülni, menekülni tudjanak. Hogy meg tudják szerezni a táplálékukat. Úgyhogy a szárnyaik elkorcsosultak, esetlen totyakos nagydarab lassú de imádnivaló állatokká váltak. Jó sok hússal... És békében éltek amíg, na meddig is???
Amíg ezt a szigetet, fel nem fedezték. És jöttek az emberek, a kecskék, a kutyák, a macskák, a disznók, Mindannyian a dodóra vadásztak! Mert könnyű préda volt. A tojásai, a húsa, a fiókái tökéletes táplálékot nyújtottak.
Szerencsétlen állatok néhány éven belül kihaltak. Mert nem edzette őket meg az élet, az evolúció. Nem készültek fel a csapásokra, amik érték őket. Mert a csapások a keménységek híján életképtelenné degenerálódtak! Hát ezért van szükség az élet nehézségeire. Ezek nélkül a dolgok nélkül, valamennyien olyanná válnánk mint a dodók. Elsodorna minket az első könnyű szellő.
Igen hát persze! Ezek a dolgok összetörhetnek minket, és még ha sikerül is ezt megúsznunk, és képesek vagyunk testileg-lelkileg túlélni őket, Tanulni belőlük, megerősödni általuk, nagyon gyakran úgy, hogy észre sem vesszük , még akkor is hegek maradhatnak a lelkünkön utána. Nadehát? Máshogy sajnos nem megy.
Nos , ennyi volt a mai adag. remélem sikerült emberi nyelven megfogalmazni, és megértettétek. Hogyan is mondják? A jó szó, és a majdnem jó szó között akkora különbség van, mint az atomvillanás, és a szentjánosbogár fénye között.
Tudom, hogy sok minden kimaradt, sok mindent nem, vagy csak érintőlegesen említettem, de többet nem is akarok most erről írni. Azt, hagyjuk meg a beszélgetésre. :) Segít tovább kristályosítani, tisztítani a gondolatainkat, és azok megfogalmazását.
(EZT AREQUIN-nek) Többek között ezért szeretek beszélgetni ezekről a dolgokról. Az csak mese, hogy a tökéletes megértés, és megfogalmazás, lehetséges. Igen, mindez tökéletesen, és sokkal tisztábban ott van, ott lappang a tudatunk leghátsó zugába. Nade azt szavakba önteni? Kész kínszenvedés! És legtöbbünk feladja, megelégszik féligazságokkal, tökéletlen megfogalmazásokkal. Az efféle beszélgetések valahol-valahogy ezen segítenek változtatni. Sokkal tisztábbá rendszerezettebbé teszik a gondolataidat. Segít hogy ki kell mondanod, meg kell fogalmaznod. Elő kell hívnod elméd rejtett zugaiból. Gyakorlatot ad. Márpedig, anélkül nem megy. ;)
